Nemrég valaki arra kért, folytassam egy félbehagyott történetét. Azt állította, hogy neki elfogyott a fantáziája.
– Vegyél egy pár kilónyit a fantázia-boltban, ahol tonnaszámra hever és ingyen adják – javasoltam neki viccesen, amin elfelejtett nevetni.
Kedvelem az illetőt, mondhatnám barátomnak tekintem, noha soha nem találkoztam vele az életben. Teljesítettem hát a kérését és egy lehetséges folytatást írtam neki. Szerencsére nem sikerült nagyon rosszul – szerinte. Tetszett neki és csodálkozott: – Hogy a csudába csinálod, hogy mindig, mindent tudsz folytatni?
– Erre egyszerű a válasz. A világ állandó mozgásban van és folyamatos. Ha ezt elfogadod és látod, hogy soha semmi nem áll meg – akkor sem, amikor talán állóvíznek ...

Az alábbi sztori kitalált és gyomorforgató! Mindenki csak saját felelősségére, és szigorúan diétáskóla elfogyasztása után betűzze.

Van egy kedves kutyusom. Nagyon szeretem. Elvittem sétáltatni, de elfáradtunk mindketten. Elég távolra keveredtünk hazulról, egyikünknek sincs kedve haza kutyagolni. Az eső épp most kezdett el esni. Szerencsére ismerős a környék és jár erre busz néha. Párszáz méterre látok is egy megállót. Beállunk és várunk. Fedett megálló, ha nem is jön busz, legalább nem ázunk.
Óriási szerencsém van! Jön egy busz. Még nagyobb mert, hogy meg is áll. A legnagyobb szerencsémnek pedig azt tarthatom, hogy egy nagyon dögös pasi ül a „bakon”.
Rámosolygok, miközben fellépek a lépcsőre. Készíteném a pénzt, ...

Ma ismét megkaptam egy ismerőstől, hogy: – Pfuj… Te hogy bírod megenni azt a csúnya rántott májat, vagy csak a sima húst, sonkát?
– Kb, ugyanúgy, ahogy te eszed a zöldségeket és a salátát. A számon…
– Na, de amit te eszel az él!
– Miért? Te hullákkal táplálkozol? Vagy helyesebb lett volna élettelent írni, hiszen én sem élve fogyasztom a disznót, hanem mondjuk sonka formájában.
– Azért az mégis más, mert egy növény, az csak növény. Egy állat már érez is. Hát nem ugyanazt érzi, amit mi?

Ezen sem kellett sokat gondolkodnom, hiszen köztudott, hogy a növények is élnek. Az állatokat nem tartjuk értelmesnek, mint ahogyan az embert, mégis sokszor van olyan érzésem, hogy a kutyám, vagy a macskám sokkal jobban megért engem, ...