"Emlékezés arra az éjszakára – JayneyRedd
Szépirodalom, Konszenzusos szex, Halál, Nő/Nő, Első alkalom, Férfi/nő, Orális szex, Romantikus, Hármasban, Nők írták"

Egy angol nő élettörténete a 60-as évektől. Hippikorszak és minden más. Nagyon megható.

Kivágás forrása: https://www.sexstories.com/story/24190/

Emlékszem arra az éjszakára…

– Emlékszem arra az éjszakára, amikor először találkoztam vele – mondta az idősebb hölgy . A mellette ülő fiatalabb nő félrehajtotta a fejét, és figyelmesen hallgatott.
– Halasztottam egy évet az egyetemen és elmentem utazni.
Így folytatta:
– Akkoriban még nem volt divat, de az „évhalasztás” gyakorlata, ma már természetes.
A fiatal nő bátorítóan bólintott, de nem szólalt meg, figyelmesen tovább hallgatott.
 

– Skiathoson kötöttem ki, a Földközi-tengeren – folytatta az öregasszony – Egy apró kis görög szigeten. Akkoriban ismeretlen volt, messze az ismert helyektől, a turisták útvonalaitól, de mára már egészen híres. Néhány éve filmet készítettek ott. Gyönyörű hely. Még egy nudista strand is volt. Tudod, ahol le lehet venni a fürdőruhát! Botrányos volt , akkoriban az ember egyszerűen nem csinált ilyet!
 
Az idősebb nő kissé összerándult, ahogy előrehajolt, de sikerült összeesküvően kacsintania a fiatalabb felé.

De én megtettem!" Kuncogott, és a csinos, fiatal lány csatlakozott hozzá egy kis kuncogással. „Mindig is utáltam a pántos vonalakat, ezért szinte minden nap elmentem arra a strandra. A hajam akkor hosszú és szőke volt, és szalmaszínre kifehéredett a napon. A barnaság mellett minden centiméteren belül a klasszikus görög istennőnek néztem ki, még ha nem illene ilyet mondanom magamról, akkor is.” Mondta mosolyogva. Helen elvigyorodott magában, miközben felidézte az emlékeket, és kifésülte őszülő haját a homlokából.

******
 
Tizenkilenc éves volt akkor és élte élete javát. A világ megváltozott, és ő élvezte az újonnan megtalált szabadságjogokat. A háború utáni válság a múlté lett. Az ételadagolás véget ért, megérkezett a rock and roll Amerikából, és jó volt abban az időben fiatalnak lenni. Szülei legnagyobb bánatára úgy döntött, hogy egy ideig körbejárja a The Medet, majd amikor visszatér, folytatja a kurzust. A művészet és technológia amúgy is viszonylag új terület volt az egyetemén és olyan szak volt, amelyet visszatérése után újra elővehetett.
 
Szeretettel emlékezett vissza arra a négy hónapra, ameddig utazott azon a hosszú, forró nyár alatt. A zsebpénzét azzal egészítette ki, hogy itt-ott kapott néhány véletlenszerű munkát, éttermekben mosogatott, szállodai szobákat takarított és hasonlók. Élvezte számos fiatal görög férfi figyelmét, de a szándékuk mindig csak egy dolog volt. Helen szeretett flörtölni velük, táncolni egész éjszakán át a kis tavernákban az új zenegépek izgalmas zenéjének hangjaira, sőt még csókolózni és hozzábújni is, de csak ennyit. Nem hagyta, hogy bárki legyen az első, ráadásul kockázatos is – nem akart többel hazamenni, mint az utazás emlékeivel. Egy betegség, vagy akár egy baba biztosan nem volt napirenden.
 
Mindez megváltozott, amikor találkozott Jonathannal. A sors minden bizonnyal összeesküdött ellenük, hogy mindkettőjüket egyszerre hozta erre a homályos görög szigetre. Csak sodródott, megtapasztalta az életet... De ő... Ő az ihletért volt ott, múzsát keresett.

Aznap este találkoztak a kikötő mellett. A hold megvilágította az ott terpeszkedő, fehérre festett épületeket. Helen a lépcsőn ült, és elmerülten rajzolt. Egy vázlatot készített, pillanatképet, a háttérben a holddal, és kis ceruzavonásokkal jelezte az utolsó tengeri madarak körvonalait, ahová a tengeri madarak mennek éjszaka.
Arra lett figyelmes, hogy valaki áll mögötte, pár lépéssel feljebb, és a válla fölött a képre pillant, árnyéka rávetődött a vázlatfüzete oldalára.
Zavarában próbált gyorsan lapozni, szégyellve ügyetlen firkálmányait.

Az illető halkan beszélt hozzá. Mély hangú angol akcentusával arra kérte, hogy ne legyen annyira félénk. Úgy tűnt, valóban jónak tartja a vázlatot, és  kérte mutasson másikat is. Bemutatkozás után kiderült, hogy valójában Oxfordshire-ből származik, ami legfeljebb negyven mérföldre volt a saját otthonától.

Utóbb kiderült, hogy Jonathan művész volt, és miután nemrégiben eladott néhány festményt, most körbeutazott, hogy ihletet keressen további munkákhoz.
 Tíz évvel volt idősebb Helennél, annyira kifinomultnak és nagyviláginak tűnt. Ha belegondolok -  emlékezett vissza Helen  - ott és akkor, az első pillanatban beleszerettem.

Helen félénken átnyújtotta neki a vázlatfüzetet. Jonathan átlapozta a rajzokat, mosolygott. Több láttán helyeslően bólintott, és biztató megjegyzéseket tett itt-ott, máshol adott egy kis tanácsot a kompozícióhoz. Helen kissé elpirult attól a dicsérettől, amit egy „szakembertől” kapott.

Jonathan javaslatára együtt sétáltak lefelé a hosszú úton, a műút irányába. Helen kellemesen meglepődött, hogy Jonathan gondosan össze tekerte a vázlatfüzetét, és mint egy igazi úriember, a hóna alá tette, hogy vigye a lány helyett. Helen Jonathan karjába fonta a karját, és elindultak.
 
Ahogy sétáltak, az éjszaka lehűlt. Helen kissé zavarba jött, amikor rájött, hogy a mellbimbói láthatóvá váltak a vékony, világos blúzán át. Korábban kimosta az összes ruháját, és csak egy bokáig érő fehér cigányszoknyát és egy vékony fehér blúzt viselt, fehérnemű nélkül – a többi holmija jelenleg egy zsinóron lógott amit két ásó közé feszített ki az albérletében, lent a kisvárosban. Egy magassarkú szandál olyan kifinomulttá tette a megjelenését, amennyire csak egy fiatal, szegény, alacsony nő esetében lehetséges.
 Abban reménykedett, hogy Jonathan nem veszi észre, hogy elpirul , mert a sötétség elrejti azt a bíbor árnyalatot, amelyről tudta, hogy arcát elárasztotta. Nem tudta pontosan, hogy miért történt. Talán attól jött zavarba, hogy látszanak a mellbimbói, vagy azért, mert nem akarta, hogy Jonathan észrevegye az arca pírját.

Karba fűzve sétáltak órákon át, és a művészetről, az utazásról, az életről, a múltjukról, terveikről, mindenféléről beszélgettek. Elmagyarázta, hogy fotós szeretne lenni, és a nyár végén hazamegy, hogy befejezze a tanulmányait. Jonathan elmondta neki, hogy az emberi test megfestésére szakosodott, különös tekintettel a női alakra.
 Amikor Jonathan azt javasolta, hogy menjenek el a műtermébe, hogy megnézzék néhány festményét, Helen megdöbbenve tapasztalta mennyire vágyott erre a kérésre. Készséggel beleegyezett, mégis ideges volt, amikor felmászott a lépcsőn a Jonathan által bérelt tetőtéri lakásba, ami a kikötőre nézett. Félelmét áhítat és csodálkozás váltotta fel a látványra, amely fogadta, amikor felkapcsolta a csupasz villanykörtét a mennyezeten.
Számos nagy vászon állt a nagy, szőnyegtelen padláson körben. Mindegyik festőállványon egy-egy félkész festmény. Egy kis bevetetlen ágy volt az egyik fal mellett, középen pedig egy kis asztal két székkel. Egyetlen gardrób szekrény szolgált a ruháknak. A szoba sarkában egy kis mosogató, egy apró gáztűzhely és egy kis hűtővel felszerelt konyhasarok tette teljessé a szűkös berendezést.
 
Ahogy a szeme hozzászokott a fényhez, Helen a vásznakon fekvő testeket látott, de mindegyik befejezetlenül maradt. Csak körvonalak, részben megfestett alakfoszlányok, némi háttérrel. A padlón vázlatok hevertek  véletlenszerű kupacokban.

Jonathan megkínálta egy itallal, egy kis Retsinával, a helyi borok egyikével. A lány elfogadta, és azon is meglepődött, hogy Jonathan-nak két repedt porcelán teáscsészébe kellett töltenie, mivel nem volt más pohár a lakásban. Ezután órákig beszélgettek. Jonathan elmondta, hogy gondjai vannak a munkájával. Úgy tűnt, képtelen ihletet találni képeinek befejezéséhez.
 
Talán a bor, talán a csend varázslata, a férfi karizmája, vagy talán egyszerűen annak a misztikuma, hogy nyilvánvalóan olyan kiváló művész, Helen a mai napig nem tudta, de egyszer csak azon kapta magát, hogy felajánlotta, modellt áll Jonathannak, ha akarja.

A férfi készségesen elfogadta, így a nő kis idő múlva már egy pokrócon ült a tetőtéri stúdió szőnyeg nélküli padlójának közepén, egyik karjával könyökén megtámasztotta felsőtestét, miközben a lábai összezárta és kinyújtózkodott, utánozva azt a pózt, amit egy félkész festményen látott. Lesimította a szoknyáját, megigazította a blúza gallérját, és lerúgta a szandált, amit addig viselt.
 
Jonathan festeni kezdett, közben folyamatosan beszélgetett vele, feje kibukkant a festőállvány fölött, vagy néha valamelyik oldalon. Egyszer lebukott a kép alá, és alulról nézett rá, amitől a nő felkacagott.

Többször tele töltötte a poharakat és Helen, aki nem szokott az iváshoz, egyre jobban kuncogott, ahogy Jonathan viccelődött vele.
Ennyi év múlva Helen még mindig nem tudta, miért tette azt, amit ezután tett. Miközben Jonathan a nagy vászon mögött dolgozott, ő sietve kigombolta a blúzát, levetette, és óvatosan maga mögé fektette. Idegesen pillantott a feszes, hegyes mellbimbóira, amelyek a hűvös éjszakai levegőben a lebarnult keblein felálltak, majd büszkén felemelte a fejét, és egyenesen a vászon hátuljába bámult. Amikor Jonathan  visszafordult, erősen küzdött, hogy megőrizze nyugalmát, mégis a testére büszkén kiegyenesedett, és össze szorította a lapockáit, hogy a melle Jonathan felé mutasson. Igyekezett nem elmosolyodni, amikor a férfi először döbbent, majd örömöt sugárzó arccal nézett rá, és szemével végig pásztázta meztelen felsőtestének minden hajlatát.

Hosszú ideig bámulta a férfi, majd vigyorogva folytatta a festést, ami innentől gyorsabban ment, bár gyakrabban nézett a vászon mögé. Nem csak a tekintetével hízelgett neki. Sokkal jobban lenyűgözték a bókok, amelyeket közben folyamatosan mondott Jonathan a lánynak.
 Helen kicsit tétovázott, amikor Jonathan arra kérte, hogy vegye le a szoknyáját is, de amikor felkelt, és körbesétált, hogy megnézze a festményt, annyira lenyűgözte a látvány, hogy kuncogva beleegyezett.
Kétségtelenül lenyűgöző látvány volt és nagyon hízelgő, hogy az arcát milyen élethűen festette a vászonra, és ahogyan megfestette a melleit... Nagyon büszke volt rá.

Nevetve vette rá Jonathan-t, hogy forduljon el, és megígértette a férfival, hogy lehunyja a szemét, amíg kigombolja a szoknyát, és lecsúsztatja hosszú barna lábára. Csendesen visszasétált a takaróhoz, amelyen pózolt, és a szoknyát szépen a blúza tetejére hajtogatta, majd visszatért abba a pozícióba, amelyben az elmúlt órák nagy részében volt.
 
Amikor engedélyt adott a férfinak, hogy az megforduljon, több mint lenyűgözte őt annak  reakciója. Jonathan arca azt a nyilvánvaló örömöt tükrözte, amit a nadrágja elején lévő dudor bizonyított.
Egészen addig a napig Helen soha nem látott merevedő péniszt, bár időnként lopva rápillantott a férfiak fürdőruháinak elejére a strandon és a nudista strandon – félkeménynek látta őket, de semmiben sem hasonlíthatta ahhoz, ahogy az a dolog most Jonathan farmernadrágjának anyagához feszült.

Ahogy Jonathan folytatta a festést, Helen egyre jobban érezte, hogy fáj a lába között.
 Korábban is tapasztalta már ezt, amikor fiúkkal csókolózott és „összebújt”. Amikor a Tavernában eltöltött éjszakák után összebújtak és bóklásztak, de az a tény, hogy ez mindenféle fizikai stimuláció nélkül történt, újszerű élmény volt számára.
Szinte gondolkodás nélkül a keze „oda tévedt”, és megdöbbenve tapasztalta, hogy az ajkai csillognak a nedvességtől. Tétlenül közéjük csúsztatta az ujját, és könnyedén megsimogatta, elképedve azon, hogy milyen nedves lett.
Önkéntelenül egy könnyed nyögés szökött ki a szájából, miközben új érzés hullámzott át rajta.
 
Sietve elvette a kezét, amikor látta, hogy Jonathan kinézett a vászon mögül a hang hallatán. Elpirult zavarában, amiért rajtakapták, hogy „játszik” magával. Dadogva kért bocsánatot, és azt mondta,  mennie kell, mert már késő van.
Sietve megfordult, felvette a ruháit, és könnyek szöktek a szemébe. Siettében azt se tudta, melyiket vegye fel először. Keze remegett, miközben megpróbálta felhúzni a blúzát, amikor Jonathan finoman átölelte a karját, és halkan a fülébe suttogott.
Megdermedt, amikor a férfi elmondta neki, milyen szép, és hogy gyönyörű, fiatal, szexi nő, akinek büszkének kell lennie magára és a szexualitására.
 
Hagyta, hogy a blúz és a szoknya kiessen a kezéből egy rendezetlen kupacba a lába mellett, és engedte, hogy megfordítsa, magához szorítsa, miközben megcsókolta.
Érezte, hogy a félelemtől merev teste a férfi karjaiba olvad, ahogy szenvedélyes férfiassága legyőzte megrendülését. Visszacsókolta, és érezte, hogy az egész testén melegség terjeng.
Jonathan nyelve finoman a lány ajkai közé csúszott, és elkezdte felfedezni a száját. Eközben kezével lágyan simogatta a hátát, ujjbegyeivel hosszan, lassú köröket rajzolt. Helen megborzongott az élvezettől. A nő válaszul visszacsókolta, majd közelebb húzta a meztelen testéhez ölelő karjával. Csodálattal érezte a férfi nadrágjának kemény dudorát, amely a hasát nyomta. Ijesztően nagynak tűnt, de egy dologban biztos volt: ezt a férfit akarta. Ő volt az akire várt. És eljött az ideje szüzessége elvesztésének.

Helen nem tanúsított ellenállást, amikor Jonathan ölbe vette és finoman lefektette az egyszemélyes ágyra.  Suttogva mondta a férfinak, hogy ez lesz az első alkalom. Jonathan megígérte, hogy gyengéd lesz. A lány bólintott.
Helen meglepődött, amikor Jonathan apró csókokat kezdett nyomni a nyakára és a mellére. Úgy gondolta ismeri a „szex” mechanikáját, és egyszerűen azt várta, hogy a férfi rámásszon, és behelyezze a hímtagját a hüvelyébe, de ez fantasztikus volt, amit csinált vele.

A férfi ajka összecsukódott a mellbimbója fölött, amitől hangosan felnyögött, miközben szopta és csókolta, nyelvét a kemény bimbója körül forgatta. Kezével a lány puha bőrén vándorolt és minden érintésével ismeretlen, új élvezet sugárzott át a lány testén. Megborzongott, ahogy a férfi ajka csókokat lehelt lapos hasára, kezével gyengéden szétfeszítette combjait, de aztán egészen ledöbbent, amikor a férfi kinyújtotta a nyelvét, és a hegyével végigsimított a szeméremszőrzetén, majd végig húzta a nyelvét a hüvelye ajkain.
 Egyenesen ült, elborzadt attól, amit ez a furcsa férfi csinál, és egy másodperc töredékére el akarta lökni magától. Ugyan mire gondolt ez a mocskos vadállat?

Aztán egy teljesen új érzés nyílt meg benne – ahogy a férfi nyelve elérte a csiklóját és csapkodni kezdte az ott talált húscsomót. Hullám dübörgött fel Helen egész testében, szemei tágra nyíltak, amikor az orgazmusa elérte. Visszazuhant az ágyra, és a hátát ívbe rántotta a gyönyör érzése. Mintha elütötte volna egy vonat, de ez kellemes „halál” volt. Elvesztette az uralmát a teste, a gondolatai és a valósága felett. Meglepte önmagát is, amikor hosszú, hangos nyögés szökött ki az ajkán.
Más világban találta magát, mint ahol korábban élt.
 Jonathan még egy ideig nyalogatta a bejáratát, majd felemelkedett, levette az ingét, egyetlen gyors mozdulattal lecsúsztatta a nadrágját és a fehérneműjét.

A férfi most fölötte volt, és a lány megborzongott a félelemtől és a várakozástól, ahogy érezte, hogy egy kis folyadék csöpög a hímtagjából a hasára.
Egy pillanatra meghátrált, amikor a férfi lehajolt, hogy megcsókolja. Ráébredt, hogy a férfi arcán lévő nedvesség az ő saját szerelmi női nedve volt, de nem tudta megakadályozni őt a csókban. Aztán meglepődve és örömmel tapasztalta, hogy valójában édes ízű volt a csók és furcsa módon szexi.
 
Jonathan szenvedélyesen csókolta, amikor a farka elkezdett áthatolni rajta, minden megmaradt félelme elszállt, mert úgy érezte, hogy legyőzte a férfi iránti hirtelen szerelem érzése. Csodálatos volt érezni magában, ahogy a testük egyesült.
Egy pillanatra fájdalmas volt, és elfojtott kiáltás csúszott ki a száján, ahogy Jonathan egy határozott mozdulattal belenyomta magát, de aztán a férfi egy kicsit hátrahúzódott és stabilan tartotta eggyé vált testüket. Rövid szünet után Helen elkezdte előre-hátra lökdösni a csípőjét, természetes, kényelmes ritmust felvéve. Jonathan egyből átvette a lány ritmusát és eleinte finoman, majd egyre erősebben és gyorsabban döfködte. A nő zihált, ahogy a férfi lovagolt rajta, egyre gyorsabban.
 
Nagyot sikoltott, amikor egy újabb orgazmus kerítette hatalmába. Ennek a férfinak az érzése mélyen benne, büszkeséggel töltötte el. Nővé vált, és az intim testi kapcsolatuk miatt sokkal közelebb érezte magát ehhez a férfihoz, mint bárki más emberhez a világon.

Csalódottan felsóhajtott, miközben a férfi kihúzta magát belőle; felemelte a fejét, és kérdőn nézett rá.

– Hm?
Jonathan halkan mondta neki, hogy túl kockázatos lenne a nőbe élveznie, és a lány újra elképedt, amikor a csillogó, lüktető tagot az arca felé hozta.
Nem fogta fel, mire készül a férfi. Később biztos volt benne, hogy megpróbálja megakadályozni abban, hogy megtegye, ha előre tudta volna.
 De már túl késő volt. A férfi hirtelen erősen megfogta a fejét, és a péniszét a lihegő nő szájába csúsztatta.
Helen emlékezett arra, hogy kezdetben tiltakozni próbált, de a tompa hangoknak nem volt jelentősége.
Szinte azonnal rájött azonban, hogy nem csak ízlik, de jó érzés is – felpillantott, és látta a gyönyört Jonathan arcán, és az örömtől lehunyt szemeit. Szinte ösztönösen szopni kezdte, fejét finoman előre-hátra billegetve, miközben nyelvével a rajta érezhető ereket dörzsölte.
 
Amikor néhány másodperccel később az ejakulátum a szájába robbant, elcsodálkozott, hogy milyen sok jött, és ez a különös íz… Sós, csípős… Ezzel együtt meghallotta a diadalittas hangos kiáltást és engedelmesen szopta és nyelte, miközben a cucc betöltötte a száját. Hatalmas büszkeség és elégedettség érzése söpört végig rajta, tudván, mennyire boldoggá tette ezzel a férfit.
Ott töltötte az éjszaka hátralévő részét. Szorosan összebújtak, testükkel egymáshoz nyomódtak az egyszemélyes ágyon. Újra szeretkeztek. Majd még egyszer, mielőtt végül egymáshoz simultak, és kimerült álomba merültek.
 
Nem sokkal napkelte előtt ébredtek, és Jonathan javaslatára lementek a tengerpartra. Ahogy sétáltak a város üres utcáin, hajnali köd úszott a levegőben. Elsétáltak a kikötő mellett, majd le a partra.
Levetették a ruhájukat, játszottak és tréfálkoztak, nevetve rohangáltak a parton. Ő futott, a férfi üldözni kezdte, és belerohant a hűvös vízbe, ahol a parton megtörtek a hullámok.

Végül nevetve hagyta, hogy utolérje őt, és a testük összefonódott, ahogy a homokra estek, majd ott újra szeretkeztek.
 Ezúttal éppen a megfelelő pillanatban húzódott ki belőle, és rálőtt a terhére, a cum szétfröccsent a mellén, és rátapadt a homokra, ami szintén ott gyűlt össze, miközben körbe-körbe gurultak az aranyszemcséken a strandon.

Kézen fogva sétáltak be a vízbe, lemosták testükről a homokot, és még mindig viccelve és nevetve,  visszamentek a városba reggelizni.

******


– Nos, gondolom rájöttél, hogy teljesen beleszerettem ebbe a kedves férfiba –  folytatta Helen.
A fiatal nő nyugtalanul mozdult a széken, és egy képzeletbeli porszemet söpört le ropogósan keményített fehér kabátjáról. Jó hallgatóság volt, és a történet hossza egyáltalán nem zavarta, de egy kicsit… Kínos… Hallani egy ilyen idős nőt, aki ennyire nyíltan beszél a szexről.
 
Észrevéve társa nyugtalanságát, Helen elmosolyodott.

– Sajnálom, ha ez kényelmetlenséget okoz neked, de tudod, nem ti, fiatalok, találtátok ki a szexet – mondta zihálva.

– De köszönöm, hogy meghallgatsz. Nagyon kedves tőled, hogy ezt az időt egy olyan öreg nővel töltöd, mint én.  Ne  vágj ilyen döbbent képet, tudom jól, hogy nézek ki most fiatal hölgy! – folytatta Helen, miközben észrevette a fiatal nő arckifejezését. – Örülök, hogy beszélhetek veled, kedvesem. Szándékosan nem vettem be a tablettákat ma reggel, hogy egy kicsit tisztább legyen a fejem, hogy beszélhessek veled anélkül, hogy azok az átkozott gyógyszerek elhomályosítanák az elmémet. Helen ismét összerándult, miközben helyet  változtatott az ágyában. – Ez azt jelenti, hogy pillanatnyilag csak fájdalmat érzek. Nekem ez megérte a mai napot, mert jó, hogy ennyi mindent felidézhetek az életemből. Boldog idők voltak.
 
******
Helen tovább mesélte élete történetét a mellette álló csinos, fiatal nőnek. Elmesélte neki, hogyan költözött nem sokkal ezután a stúdió padlásterébe.  Azon a nyáron Jonathan egyik képet a másik után festette róla, hosszú napokon és éjszakákon át, amelyeket szenvedélyük kiteljesedésével fűszereztek. A csodák éjszakái, Helen így jellemezte őket.
 
Az egyik kedvenc festményük a lány volt meztelenül, egy rozsdás hintán. Többször leült erre. Korán keltek, siettek a helyi játszótérre, ő pedig kibújt a ruhájából, és ott ült, amíg a férfi festett. Elegendő volt néhányszor meztelenre vetkőznie, mert azután Jonathan már csak a képzeletét használta. Ez a pár alkalom és az a tény, hogy a nő az idő nagy részében meztelen volt a padlásukon azon a hosszú forró nyáron, elég volt ahhoz, hogy a férfinak nem kellett túlzottan megterhelnie a memóriáját vagy a képzeletét festés közben.

Amikor eljött az idő, hogy Helen visszatérjen Angliába, hogy befejezze tanulmányait, Jonathan  követte őt. Összecsomagolta festményeit, és hazaszállította.
Együtt rendezték be otthonukat, megbotránkoztatva Helen anyját, mivel „bûnben élni” borzalmasnak számított akkoriban.
 Egy londoni galéria, amely korábban eladta Jonathan néhány képét, érdeklődést mutatott iránta, és bemutatta a festő néhány munkáját. Elment a galériába, hogy megnézze, és a legfurcsább érzés volt a világon, amint őt és a meztelen testét ábrázoló festményeket csodálta egy csomó idegen ember. Helen anyja még jobban megdöbbent, amikor ezt felfedezte, és ez a tény még jobban szórakoztatta Helent.

Az legelső eladott kép Helen hintán lévő festménye volt, és elég  jó áron kelt el. Még néhány képet sikerült eladni, és ezzel kezdett vette az üzlet. Helen befejezte tanulmányait, aztán összeházasodtak.
Helen felhagyott eredeti karrierterveivel, és főállású háziasszony lett, miközben továbbra is Jonathan modelljeként pózolt.

******
 
– És ez így ment, néhány boldog évig – folytatta Helen –, de minden megváltozott, amikor megszülettek a gyerekek. Kicsit megdöbbentett, hogy Jonathan nem volt hajlandó lefesteni, amíg terhes voltam. Azt mondta, túl személyes, túl magánjellegű, és azt hiszem, akkor igaza volt. Mostanra minden megváltozott, manapság fiatal színésznőket látsz erősen terhesen a magazinok címlapján, egy szál semmiben, de akkoriban ez szégyenletes dolog volt.

A fiatal nő együttérző pillantást vetett rá. A fájdalom hulláma futott át Helen arcán, ezúttal nem a fájdalomcsillapítók hiánya miatt, hanem a szomorú emlékek miatt, amelyek önkéntelenül visszatértek hozzá.
 
- Szerzett magának még egy-két modellt. Csinos lányokat, pár évvel fiatalabbat nálam, és nyilván karcsúbbat is. Én akkoriban persze kövér voltam, nyűgös és hisztérikus – mondta Helen bizonytalanul.

– Nem volt okom gyanakodni, hogy valami nincs rendben. Jonathan tökéletes férj volt, és az ő dolga csak az volt, hogy ezeket a nőket ábrázolja, ennek ellenére féltékeny lettem. Csapdában éreztem magam, nem éreztem magam vonzónak és unatkoztam. Az anyaság nem igazán nekem való. Manapság mindenféle segítség létezik az úgynevezett szülés utáni depresszióra, de akkoriban csak azt feltételezték, hogy egy szegény bolond vagy.
 
Helen így folytatta:
– Annyira örültem, amikor édesanyám felajánlotta, hogy egy ideig vigyázni fog mindkét gyerekre, hogy adjon nekem egy kis időt összeszedni magam.

 A fiatal nő lágyan kezébe vette Helen kezét, amikor remegni kezdett, mert visszatértek a fájdalmas emlékei.

– Megragadtam a lehetőséget. Mint egy bolond, csak összepakoltam a csomagjaimat, és egy nap elmentem, és senkinek sem mondtam meg, hová megyek. Arra gondoltam, hogy Jonathan jóban lesz a kis, fiatal modelljeivel, hadd melegedjen össze velük – és elmentem a nagyvilágba. A háziasszony élete nem nekem való.
 
– Londonba költöztem, szereztem magamnak egy kis lakást, és egy fél napos munkát egy fotóügynökségnél. A bevételem kiegészítése miatt egy kis klubban is vállaltam munkát, ahol egy szobában kellett ülnöm meztelenül, miközben a férfiak a szobán kívüli fülkékben pénzes automatába fizettek azért, hogy egy kis kukucskáló ablakon keresztül belássanak hozzám. Most furcsán hangzik, de akkor eléggé forradalmi, lázadó megoldás volt. Azonban jól fizetett. Akkor is drága volt egy londoni lakás, és a kis munkám sem fizetett sokat.
Mivel annyira hozzászoktam a meztelenül pózoláshoz és a kiállításhoz, azt hiszem, megvolt az önbizalmam és a kitartásom ehhez, és hamar népszerűvé váltam a klubban.
 Egy idő után igazi show-t rendeztem a férfiaknak, és hamar rájöttem, hogy több pénzem lesz, ha a munkaidőm ilyen módon töltöm. Eleinte magammal játszottam nekik, és hétvégén egész délután, vagy hétközben egész estét azzal töltöttem, hogy eszeveszetten élvezkedtem előttük. A főnökök persze észrevették, de én egész jól kijöttem belőle. Anyagilag is elég jól ahhoz, hogy vegyek magamnak néhány tisztességes fényképezőgépet és egyéb fényképészeti felszerelést.

A fiatal nő ismét nyugtalanul megmozdult a székében – Helen őszintesége lefegyverző volt, és nehéz lett volna mit mondania neki. Eszébe juttatta saját élétének néhány momentumát. A plafont bámulta és a szemközti falat, de Helen szemébe nem tudott nézni. Ezt észrevéve Helen pimaszul suttogta:

– Csináltál valaha ilyesmit, ifjú hölgy? Kicsit elpirultál!
 
A fiatal nő bíborvörös lett, és bólintott, miközben bevallotta, hogy régebben egy rövid ideig rúdon táncolt, egy helyi klubban, hogy eltartsa magát az egyetemi évei alatt. Helen hangosan kuncogott, majd ismét összerándult a fájdalomtól. A nevetés végigfutott a testén, amitől a fájdalmai újra fellángoltak. Ennek ellenére mindkét nő kuncogott – Helen rákacsintott, és ismét biztosította őt, hogy nincs miért szégyellnie magát.

Folytatva a történetét elmagyarázta, hogy újonnan vásárolt fényképezőgépeivel hogyan tudott ténylegesen az ügynökség szabadúszó fotósai közé kerülni.
 
– Nagyszerű volt abban az időben ott élni  – folytatta.

– A nyüzsgő London a 60-as években a Föld kulturális központja volt. Akkoriban legalábbis annak tűnt. A fogamzásgátló tabletta elérhetővé vált, és most először szexelhetett annyit, amennyit csak akart, anélkül, hogy félnie kellett volna a teherbeeséstől.

– Ügynökségünk rengeteg munkát kapott az újságoktól és a lemezcégektől. 1964-ben utaztam először Amerikába, hogy a The Beatles első amerikai turnéját tudósítsam, pár évvel később a Wembley Stadionban voltam, amikor az angol labdarúgó-válogatott megnyerte a világbajnokságot. Majd néhány év múlva kerültem újra vissza, Amerikába, egy nagy rockfesztiválra. Biztosan hallottál már a hippi korszakról, de én úgy érzem túl sokat foglalkoztam azzal a  kultúrával. Bekapcsolódtam, ráhangolódtam, beilleszkedtem és  megtapasztaltam, majd kiugrottam!”
 Helen ismét sóhajtozott:

– Az egész hétvégét meztelenül töltöttem, szoptam és szexeltem… Nos, alapvetően bárkivel és mindenkivel. Csak sátorról sátorra jártam, dohányoztam és szeretkeztem. A legtöbb srácnak a nevét sem tudtam. Azt hiszem, körülbelül húszan lehettek az alatt a négy nap alatt, ameddig velük voltam.

És egy-két nővel is. Egyszer fényes nappal leültem egy  hippi csajjal, akinek csak a hajában voltak gyöngyök és virágok. Ültünk és ölelgettük egymást, majd elkezdtük simogatni és csókolgatni egymás testét.

Helen elmesélte a történetet arról, hogyan feküdtek együtt a hippilánnyal a füvön, miközben egymás testét fedezték fel, kezükkel lágyan barangoltak egymás testén. Helennek ez volt az első tapasztalata egy nővel, és elhatározta, hogy élvezni fogja.
 Az egymás iránti gyengéd odaadással felizgatták egymást. Pár ember állta körbe őket, akik érdeklődve figyelték a két nőt. Helen elmesélte, hogy a nő elkezdte csókolni és nyalogatni csupasz melleit, és végighaladt a testén. A bizsergő érzések arra emlékeztették, amikor több mint egy évtizeddel korábban volt először Jonathannal a görög szigeten. Amikor a lány elkezdte nyalni Helen csiklóját, ugyanarra emlékezett és ugyanaz történt. A háta önkéntelenül ívbe rándult, amikor egy orgazmus érte el és elveszett saját kis világában.
 
Ezután a lány arcára ült, majd száját a lány puncijára tapasztotta, és egy leszbikus 69-esbe vonta. Örült a lánynak, aki továbbra is nyalogatta és élvezkedett Helen punciján, és amikor elérkezett annak nagy pillanata, Helen száját betöltötte a nedve. Helent ismét elérte a gyönyör, mert a lány orgazmusának gondolata ismét elindította nála a lavinát. Néhány ember tapsolt, és Helennek hirtelen eszébe jutott, hol is van. Körülnézett, és látta, hogy egész nagy tömeg gyűlt már köréjük
 
A gyönyörködtetés azonban még nem ért véget. Ahogy lihegve tartotta magát a lány hanyatt fordított teste fölött, érezte, hogy egy pár kéz erősen megragadja a csípőjét, és hátulról egy fasz csúszott a puncijába. Körülnézett, és látta, hogy egy hosszú hajú férfi áll mögötte, aki elkezdte dugni őt. Leeresztette fejét, és hátranézett lógó mellei ívén keresztül. Láthatta, hogy a még mindig alatta lévő hippi csaj felnyúl, és nyalogatni kezdi Helen punci ajkát és a Helent baszó férfi farkának tövét.
 
Helen lenyűgözve nézte, ahogy a lány nyelve a férfi golyói körül pörgött, mígnem egy másik pár kéz lágyan megfogta az arcát, és finoman elvonta a tekintetét attól a fantasztikus látványtól. Helen felnézett, amikor egy újabb hosszú hajú idegen letérdelt előtte, és egyenes farkát az arca elé tartotta. Helen nem habozott; előre dugta a nyelvét és bekapta őt a szájába. Erősen szívta és mindent megízlelt, amit elért ezen az újabb dorongon. Nyelvével körbejárta a lüktető szárat, feje fe-le billegett annak a férfinak a ritmusával, aki hátulról baszta őt.
 
Érezte a férfitagot a méhe mögött, amint a forró sperma mélyen belé lövellt. Amikor a férfi visszavonult, a nő továbbra is fel-le mozgatta a fejét a szájában lévő faszon, és egyre gyorsított a tempón. Nehezen tudott uralkodni magán, miközben érezte, hogy az alatta lévő hippi lány ismét nyalogatni kezdi a punciját, és tudta, hogy a lány lenyalja a belőle csordogáló szerelemlevet.

Végül ez túl sok lett neki – amint a férfi Helen szájába ömlött, a farok teljesen kitöltötte a száját és a torkába lövöldözött, a nő a hosszan elfojtott eksztázis nyögdécselését hallatta, amikor egy újabb orgazmus borzongatta meg a testét. Az érzés, hogy örülni tudott ezeknek a teljesen idegenek embereknek, még tovább fokozta az élményt, és úgy érezte, hogy kispriccel. Tudta, hogy az alatta lévő lány egy arcnyi spermát kapott eddig és most az ő saját puncilevét is.

******
 

– Ez volt Woodstock – folytatta Helen.
Ezt követően néhány évig kint maradtam az Államokban. Szinte azonnal elvesztettem a kapcsolatot Jonathannal, miután elhagytam őt. Ő rendszeresen járt anyámhoz, hogy meglátogassa a gyerekeket, de mi akkoriban nem találkoztunk. Folytattam a karrieremet fotósként és mindenhová repkedtem.
Felnőttek a gyerekek, ők is szép, egészséges pár voltak, de engem sosem szerettek túlságosan. Azt hiszem, nem jobban, mint amennyit érdemeltem tőlük. Végül is elhagytam őket, amikor kicsik voltak.
 Közben berepültem az egész világot – tudósítottam a vietnami háborúról a kevés női fotósok egyikeként, majd 1976-ban vissza tértem Londonba. Bevált a karrierem, elismert fotós lettem. Ott voltam minden nagy eseményen. A Sex Pistols és a The Clash fotózása – hallottál róluk, kedves? Gyanítom, kicsivel a te időd előttről valók. A fiatal nő értetlenül nézett rá, de a kezével intett, hogy Helen folytassa.

Helen tovább mesélte életét. Továbbra is főúri életmódot folytatott, de soha nem állapodott meg senkivel, megelégedett azzal, hogy világot láthat.
 Végül az apja az 1990-es évek elején, édesanyja pedig néhány évvel később elhunyt. A házat az anyja végrendeletében egyformán Helenre és a két gyerekre hagyta. Helen akkoriban gondolkodott azon, hogy hova vonulhatna vissza. Régi otthona Angliában, túl jó lehetőségnek tűnt ahhoz, hogy kihagyja. Megállapodott a gyerekekkel, hogy tulajdonjoguk kivásárlása helyett bérleti díjat fizet nekik, és halálakor a ház teljes tulajdonjoga kettejükre száll át.

– Életemben először éreztem egyedül magam - mondta Helen.  „Nem szoktam hozzá, hogy nem történik körülöttem semmi. Kezdtem nyugtalan lenni, és még azt is fontolgattam, hogy felmondom a nyugdíjat és újra munkába állok, hogy enyhítsem az unalmat és a magányt. Ekkor találtam meg a csomókat.
 
Helen így folytatta:
– Az orvosok nagyon jók voltak. Volt akkora szerencsém, hogy megengedhettem magamnak a magánellátást, és egy hónapon belül elvégezték a melleltávolítást. Amikor otthon lábadoztam, bekopogott az ajtómon egy verőfényes nyári délutánon.
A fiatalabb nő erre kérdőn felkapta a fejét.

Helen kezei enyhén remegtek, miközben ivott egy kortyot az ágya melletti asztalon lévő kis pohár vízből, majd újra megszólalt.
– Jonathan. A gyerekek elmondták neki, hogy beteg vagyok, és ő úgy döntött, hogy meglátogat.
 A fiatal nő elmosolyodott, miközben Helen így folytatta:
– Tudod, soha nem nősült meg újra. Először kicsit gyanakodtam. Tudtam, hogy jól keresett a festményein, és tudtam, hogy nem a pénzem miatt akart felkeresni, de attól tartottam, hogy ennyi idő után megkeseredett. Elvégre közel negyven év telt el.

Helen elmondta a fiatal nőnek, hogy Jonathan mindig a közelében maradt és egyre több időt töltött vele, ahogy felépült a műtétből. Lassan ismét nagy barátokká váltak.
Elmesélte, hogy egy napon megjelent egy nagy, lapos csomaggal, barna papírba csomagolva. Nehezen vitte be, és egyenesen a kanapéra tette a nappaliban.
 
– Nos, mi az? – kérdezte tőle Helen. Egyszerűen elmosolyodott, és azt mondta neki, hogy nézze meg maga. Meglepődött. Elkezdte letépni a papírt. Ahogy a csomagolás átkerült a kezébe, látta, mi az.

Negyven évvel korábbi festménye a rozsdás hintán.

Jonathan kinyomozta hol van, és megvásárolta jelenlegi tulajdonosától, csak azért, hogy ennyi év után visszaadhassa azt tárgyának.
 Helen elsírta magát a gesztustól. Ahogy fiatal nőként látta magát, az  nosztalgiahullámot váltott ki belőle. Különösen megrendítő volt az emlékeztető, amikor úgy látta magát, mint egy érzéki fiatal nőt, akinek mindkét melle ép, és ez meghozta a könnyeit. Jonathan félreértette, bocsánatot kért, és el akarta vinni a festményt. Helen rátette a kezét a férfi karjára, hogy megállítsa, és elmagyarázta, hogy ezek az öröm könnyei, nem a szomorúságé.

Negyven év után először egymás karjába omlottak, átölelték és megcsókolták egymást.
 
Helen az ágya mellett álló fiatal nő felé nyúlt, és könnyedén megragadta fehér kabátja ujját, és maga felé húzta. Cinkos,  összeesküvő hangon suttogta: „És aztán felmentünk az emeletre… és csináltuk!” – mondta kacsintva.

A fiatal nő igyekezett profi maradni, és elfojtani a nevetést. Elbukott. Nem lehetett nem kedvelni ezt az idős hölgyet. Milyen hatalmas karakter volt. Valószínűleg így élte az egész életét.

– Meglepő, milyen jók a protézisek manapság – folytatta Helen – Én akkor kitömtem a melltartómat. Túlságosan zavarban voltam ahhoz, hogy megmutassam neki, a mell műtéti hegét. Hogy hol volt régebben a cicim. De ez nem zavarta őt. Szexeltünk. Be kell vallanom, kicsit lassabban, mint korábban,  de ez azért nem olyan rossz dolog.
 
Mindkét nő felnevetett. A fiatalabb lány a szájára tette a kezét, amikor rájött, hogy nem tudta betartani azt a szakmai elhatárolódást, amelyre tanították. Az „öreg zsivány” szavakat kifejezetten ennek az ősz hajú, ártatlannak tűnő öregasszonynak találhatták volna ki itt mellette az ágyban. Szomorú volt, amikor látta, hogy Helen ismét összerándul, és tudta, hogy a fájdalmai egyre nagyobbak, minél tovább marad a gyógyszere nélkül.
 
 Jonathan egész nap vele maradt. Fenntartotta régi házát, de soha nem ott töltötte az éjszakát. Visszatértek régi mókázásaik, állandóan vicceltek és nevettek. Egyszer odadobta neki a "hamisítványát", amikor reggel készülődtek. Jonathan, mivel nem sejtette, mi az, elkapta a nagy műfaszt, mielőtt rájött volna, mit lehet az. Helen harsányan nevetett a zavarodott arckifejezésén, miközben azt mondta neki, hogy most biztosan jól érzi magát. Jonathan a mellimplantátumra gondolt, arra, hogy Helen azt dobta viccből a férfinak.
 Az élet néhány évig újra szórakoztatóvá vált. A rákkezelése után minden helyreállt, és ők nekiláttak bepótolni az elvesztett időt. Nyaralni mentek; hideg éjszakákon üvöltő nyílt tűz előtt töltötték az idejüket, összebújva a kanapén, miközben a hintafestmény büszkén foglalt helyet ágyuk felett a falon.

A párkapcsolatuk rendben volt egészen addig, amíg Helen el nem kezdett fájdalmat érezni az egész testében. Eleinte egyszerűen öregségnek minősítette, de végül egy orvos tanácsát kérte, aki elmondta neki, hogy ismét rákban szenved. A vizsgálatok során kiderült, hogy túl korán hagyta abba a kezelést, és ez már minden valószínűség szerint gyógyíthatatlan.
 
Jonathan volt a kőszikla, aki törődött vele a következő nehéz hetekben. Saját előrehaladott évei ellenére vidáman becézgette, vigasztalta és egyszer sem engedte meg, hogy sírjon, vagy szentmentális  legyen. Helen megbánta az elmulasztott éveket – tucatnyi életet leélt ezen a Földön eltöltött évei alatt, de szívesen felcserélte volna a régi, szép időket, csak azért, hogy visszatérhessen, és helyrehozhassa a sérelmeket, amiket a kedves férfi ellen elkövetett. Ő volt az első szeretője, és egyben az utolsó is.

Helent megvigasztalta Jonathan szeretete és odaadása, és úgy gondolta, érdemes folytatni. Egészen addig a reggelig, amikor felkelt az elmúlt néhány évben közössé vált ágyukban és rájött, hogy a férfi mozdulatlan. Mellé bújt. Érezte a kezét, de az hideg volt és élettelen.
 Felsikoltott és hisztérikusan zokogott telefonon a mentőknek, mentőt követelve azonnalra, de szíve mélyén tudta, hogy a férfi örökre elment.
Nyolcvan éves volt, és nyugodtan elaludt.

A temetéskor a gyerekek fizikailag is támogatták, mert sokáig képtelen volt segítség nélkül felállni, és az istentisztelet végeztével eldöntötte, mit fog tenni. Minden részletet elmagyarázott nekik, és néhány héttel később az ügyvédje elkészítette az összes papírmunkát, hogy a gyerekeknek ne legyen gondja Jonathan házának és a saját otthonának öröklésével, ha elhunyna.
 

– Nos, nagyjából ennyi. Az életem története! 

Helen mosolyogva beszélt az ágya mellett ülő fiatal nővel.

– Még egyszer köszönöm, hogy meghallgattál, nagyon kedves voltál, drágám.

A fiatal nő szemébe könny szökött, ahogy azt mondta:

– Semmi baj, számomra volt ez öröm.

Helen még egyszer összerándult, amikor egy újabb éles gyötrelem szúrt keresztül a testén. Nagy levegőt vett, és halkan azt mondta:

– Oké, itt az idő.
A fiatal nővér nehezen tudta tartani a hangját, miközben azt mondta:

– Nem kell ezt végig csinálni, Mrs. Moore. Még mindig meggondolhatja magát, ha szeretné.
- Nem, köszönöm, mert a fájdalom csak fokozódni fog, és nincs többé mire várnom, és nincs kivel megosztanom az életem. Méltósággal megyek el, ezért jöttem ide. Kérlek hagyj elmenni. Búcsúzom. – mondta Helen acélos elszántsággal.

A nővér biccentett a doktornak, aki a kis gép mellett állt az ágy mellett, csöveivel Helen karjához csatlakozva. Megnyomta a vezérlőpult gombjait, és néhány lámpa kigyulladt. Halk zümmögést bocsátott ki, ahogy elkezdte a gyógyszereket pumpálni Helen karjába, ami örökre véget vet a fájdalmának.
A fiatal nővér arcán most könnyek folytak le, ahogy Helen visszahajtotta a fejét a párnára, és mosolyogva, utoljára lehunyta a szemét…