Hannah Bernard

A randevúkirály

Valahányszor Lea meglátogatja boldog házasságban élő barátnőjét, elfogja a vágyakozás a családi élet után. Anne szívesen segítene neki, és megkéri mostohafivérét, Thomast, hogy vigyázzon a kissé tapasztalatlan lányra, aki próbarandevúkon akarja megtalálni az igazit. A rámenős udvarlóval szemben megmentőként fellépő férfi elnyeri Lea csodálatát, és a lány most már maga kívánja fizetségért szerződtetni a találkák nagy szakértőjét. Thomas rááll az alkura, s ettől fogva módszeresen tanítgatja Leát, sőt titokban elkíséri minden eseményre...

Ha valaki jót akar mosolyogni, miközben egy romantikus sztorit olvas, akkor ez egy jó választás lehet.
Nem a legújabb írás. Teljesen véletlenül találtam rá, de a humora az írónőnek annyira eredeti, hogy semmiképpen nem bántam meg. Úgy gondoltam minden Júliás füzetecskét olvastam már, de van új a nap alatt. Számomra új és kellemes volt. 

A fenti képen a szerzőnő látható. 

De Lea tévedett.
– Thomas... Mondtam, hogy nem kell feljönnöd, mielőtt elindulunk!
A férfi már le is vette a kabátját, és a székre akasztotta. Leült a kanapéra, miközben gyorsan az órájára pillantott.
– Amúgy is a környéken van dolgom; egy óra múlva megbeszélésem lesz. Ki vele: mi újság? A telefonban meglehetősen kétségbeesett volt a hangod.
Lea lehuppant az egyik szemben lévő fotelba. Most mit mondjon? Az ok, ami miatt reggel nyolckor az irodájában kereste a férfit, most elég ostobának tűnt. A lány azóta megbánta az elhamarkodott hívást.
– Tulajdonképpen semmiség az egész...
– Ki vele! Mi baj?
Lea hátrább csúszott, azután előrehajolt.
– Múlt éjjel szörnyű rémálmom volt... Kitalálod, mit álmodtam?
– Hadd gondolkodjam... A legutóbbi rémálmomban egy óriáspók körbeszőtt a hálójával. Talán hasonlót álmodtál?
– Nem, sokkal rosszabbat.
– Rosszabbat?
– A telefonnál álltam, mert felhívtam a férfit, akit az ügynökség kiválasztott nekem, és hirtelen nem tudtam, mit kell mondanom.
– Ezt aligha nevezhetjük rosszabbnak, mint ha valakit egy óriáspók felfal.
– Nem érted. Meg sem tudtam mozdulni, mintha lebénultam volna!
– A bénulásról jut eszembe: van fogalmad arról, mit okozhat a pókméreg?
– Thomas!
A férfi a combjára támasztotta a karját, összekulcsolta az ujjait, és kisfiús mosollyal nézett a lányra.
– Rendben, meséld tovább! Mi történt azután?
– Semmi. Felébredtem, úsztam az izzadtságban, és tudtam, hogy pont ez fog történni a valóságban is. Hogy nem tudom majd, mit mondjak! És nekem kell a hívást kezdeményeznem, ahogy a hölgy az ügynökségről a telefonban elmagyarázta. Nekem kell a férfitól randevút kérnem, és megbeszélnem a találkozás színhelyét.
– Lea, ez tényleg nem olyan nagy dolog.
– Dehogynem! Nem mehetnénk el valahová próbaképpen? Egy próbarandevúra.
– Nem igazán tudom, mire gondolsz.
– El akarom próbálni az egészet, az első hívástól a búcsúzásig. A férfi hátradőlt. Az arckifejezése nem volt túl biztató.
– Nem vagyok jó színész.
– Képzeld azt, hogy én vagyok az a nő, akivel találkát beszéltél meg! Mintha én lennék Beth.
– Beth soha nem érdekelt – mondta Thomas.
– Az most mindegy. Tehát, mi a véleményed? Tudom, hogy ez nem tartozik a megállapodásunkhoz, de sokkal jobban érezném magam.
A férfi egy darabig mozdulatlanul nézett a lányra.
– Persze, miért ne? – egyezett bele végül. – Rendezzünk próbarandevút!
Lea arca felderült, és megszorította „tanácsadója" karját.
– Köszönöm. Kincset érsz. Mit szólnál a holnaphoz?
– Jó. Hová szeretnél menni?
Lea kérdőn nézett rá.
– Hová megy az ember, ha először találkozik valakivel?
Thomas megvonta a vállát.
– Ezernyi lehetőség van.
– Látod? – mondta Lea nagyot sóhajtva. – Pont ez az én gondom. Ezernyi lehetőség kínálkozik, de nekem csak az étterem vagy a mozi jut eszembe. Hol lehet még randevúzni?
– Mindenütt. Elmehettek koncertre vagy színházba, egy galériába, az állatkertbe, megnézhettek egy sporteseményt, sétálhattok a parkban... Hadd ne soroljam tovább! A lehetőségek tára végtelen.
– Te mit javasolsz?
– Attól függ, kivel találkozol. Ha zsákbamacska-randevúd van, a kísérődről se tudhatsz sokat.
Lea kihúzta magát, és a férfira mutatott.
– Egyszerűsítsük a dolgot! Te vagy a kísérőm. Hová akarsz menni?
Thomas megrázta a fejét.
– Ha már csináljuk, csináljuk igazából! Főpróbát akarsz, ugye? Dönts te az alapján, amit a kísérődről, ez esetben rólam, tudsz.
– Nem tudok sokat.
– Szerintem elég jól megismertük egymást. Mindenesetre sokkal többet tudsz rólam, mint arról a férfiról, akit az ügynökség ajánl majd.
Lea elfintorodott, és megdörzsölte a halántékát. Már az ügynökség említésére is megfájdult a feje.
– Ne is emlékeztess rá! Na, nézzük! Művészeti galéria szóba sem jöhet.
– Azért szeretem a művészet némely ágát! Csak a...
– Csak a förtelmes műalkotásokat nem.
– Így igaz.
– A sporteseményeket én nem kedvelem. Ez tehát kiesik. Nehéz ilyen sok lehetőség közül választani.
– Gondold át, mit akarsz elérni az első randevún, milyen üzenetet szeretnél közvetíteni magadról!
– Ezt hogy érted?
– Legyen egy eldugott, romantikus hely, vagy zajos, ám semleges terület, amely rögtön azt sugallja: el a kezekkel? Vagy egy olyan helyszín, amely megfelel a személyiségednek és az érdeklődésednek?
– Te jóságos ég!
– Használd a józan eszedet! Nem olyan nehéz dönteni.
– Persze, a kvantumfizikához képest egyáltalán nem nehéz.
– Hé! – vigasztalta Thomas a lányt, és lágyan megérintette a kezét. – Lazíts! Fogd fel kísérletezésnek!
– Rendben. Mit szólnál a Tropikáriumhoz? – javasolta végül Lea. – Van benne valami romantikus, de elég biztonságot nyújt ahhoz, hogy egy idegennel először találkozz. Fél óra múlva ott lehet hagyni, ha a partner tévedés, de akár három órát is ott lehet tölteni, ha éppen álmaid hercegére bukkannál. Szórakoztató, ugyanakkor tanulni is lehet valamit. Mit szólsz hozzá?
– Kitűnő. – A férfi felállt, hogy induljon. – Ott fogok ülni a telefonnál, és várom a titokzatos partnernőm hívását.
– Tessék?
Thomas a lányra kacsintott, miközben felvette a kabátját. Kaján mosollyal nézett rá.
– Főpróbát akartál, hát tessék! Az elejétől kezdjük. Úgy teszel, mintha én lennék az ügynökség jelöltje. Felhívsz, és randevút kérsz tőlem.
– Ugyan, Thomas! Ez ostobaság!
A férfi már látótávolságon kívül volt, de a nevetését még akkor is hallani lehetett, amikor a ház kapuját nyitotta.
– Ostobaság, drágám? Majd meglátjuk! – kiáltott vissza.
Lea néhány percig csüggedten üldögélt, aztán a telefonnal a kezében a hálószobába ment. Az ágyra kucorodott, ahol Uruk ásítozva feküdt a párnán. A lány tétovázva hívta Thomas számát, majd várta, hogy a férfi jelentkezzen.
– Halló!
A háttérzajokból ítélve a férfi már úton volt a kocsival.
– Halló, Thomas!
– Kivel beszélek?
Lea a szemét forgatta. A férfi tényleg el akarja játszani az egészet? Na jó! Mély lélegzetet vett, és elhatározta, hogy belemegy a játékba.
– A nevem Lea. A nevét és a telefonszámát a partnerközvetítőtől kaptam meg... Thomas majd szétpukkadt a nevetéstől, de tovább játszotta a szerepét.
– Igen, szóltak, hogy a héten esetleg jelentkezik. Már vártam a hívását.
– Hm... – Lea Uruk farkincáját tekergette az ujja körül, amíg a macska a kezére nem csapott a mancsával. – Lenne kedve találkozni velem?
– Természetesen. Milyen helyre gondolt?
Nem is megy olyan rosszul. A lány megszorította Uruk mancsát, és egyszerre derűsebben kezdte látni a dolgot.
– Arra gondoltam, elmehetnénk a Tropikáriumba. Járt már ott?
– Még nem. Vagy talán általános iskolás koromban...
– Remek. Holnap szombat van. Mit szólna a délután két órához?
– Megfelel.
– Akkor holnap találkozunk.
– Várjon!
Lea még nem tette le a kagylót. Volt valami a férfi hangjában, ami gyanakvást keltett.
– Igen?
– Miről fogom megismerni?
A lány a hátára fordult, és nevetve a mennyezetre bámult.
– Jaj, Thomas...
– Tessék?
Lea alig tudta összeszedni magát. A férfi nyilván úgy döntött, végigjátssza a szerepét.
– Mit szólna, ha a piranják medencéjénél várnék magára? – ajánlotta a lány.
– Helyes. Egy szál vörös rózsa lesz a kezemben.
Lea az ágyra csapott.
– Hagyd már ezt, Thomas! Egy szál vörös rózsa? Ez már tényleg giccses!
– Sajnálom – felelte a férfi sértődötten. – A hölgy talán jobban örülne egy szál fehér rózsának?
– Legyen inkább vörös rózsa! Akkor holnap találkozunk a piranjáknál.
– Már előre örülök. Viszonthallásra!
– Viszonthallásra! Thomas, várj!
– Igen?
Lea az ajkába harapott. Meg akarta mondani a férfinak, mennyire megkönnyebbült, és hogy milyen magabiztosnak érezte magát a segítségével.
– Végtelenül hálás vagyok neked.
Pillanatnyi csend állt be.
– Aludj jól, Lea! – mondta végül a férfi.
Thomas letette a kagylót, és a lány elégedetten felsóhajtott. A férfi holnap tényleg vörös rózsát fog hozni?

A lány megrázta a fejét.
– Egészen más lesz. Attól csöppet sem vagyok ideges, ha veled megyek el valahová. Te nem vársz tőlem semmit. Közöttünk nincsenek válaszra váró kérdések. Egyikünknek sem kell bizonyítania. Nem kell lenyűgöznöm téged, és nem kell, hogy a fejemben járjon, milyen lehet veled az ágyban.
Thomas mintha félrenyelt volna, pedig még meg sem kapták az italukat.
– Tessék?
– Ez áll az újságokban. „Képzelje el magát intim helyzetben az illetővel, mielőtt még rákerül a sor!"
– És ezt a nők meg is teszik?
– Nem tudom. A férfiak igen?
Mintha Thomasnak nem akaródzott volna válaszolni. Hirtelen az asztalon álló gyertya kötötte le a figyelmét. Leának nem esett nehezére helyesen értelmezni a férfi viselkedését.
– Persze hogy megteszik – felelt helyette. – Ez nem is kérdés. A cikk szerzője hatásos módszernek tartja, hogy gyorsan kiderítsük, mit érzünk valójában a férfi iránt.
– Alkalmaztad már ezt az elméletet? – tudakolta Thomas.
Vajon beleszámítanak azok a képek is, amelyek mindig váratlanul bukkannak fel a lelki szemei előtt? Bizonyára. Az asztal fölötti lámpa csak tompa fényt bocsátott ki, tehát Thomas nem láthatja meg, ha elpirul.
– Persze! Miért ne tettem volna?
– És? Bevált?
– Bizonyos szempontból igen. Jamesről már sokkal előbb tudtam, hogy kiesett a versenyből, mielőtt még a szoknyám alá dugta volna a lábát.
– Tehát a jövendőbelidnek nemcsak férjként és apaként kell megfelelnie, hanem egy titkos szexpróbát is ki kell állnia?
– Így igaz.
Thomas hitetlenkedve rázta meg a fejét, és az étlapért nyúlt.
– Ti nők olykor különösek vagytok. De legalább nekem nincs közöm a titkos ábrándjaidhoz.
Te csak azt hiszed! – ellenkezett majdnem hangosan a lány.

– Hogy nézek ki? – Lea egy kígyóként mozgó artistára emlékeztette Thomast, amint a tükör előtt forgott, hogy minden irányból szemügyre vehesse magát.
Thomas felsóhajtott. Ez az a kérdés, amely minden férfit olyan kétségbeesésbe kerget, hogy kegyelemért vonít! Hát nem mindegy, mit felel? Akárhogy is, egy nő soha nem ugyanazt látja a tükörben, mint a kedvese.
A kedvese? Thomas zavartan megrázta a fejét. Csak nem tekinti magát a lány kedvesének?!
– Na? – firtatta tovább Lea ingerülten, miután nem kapott választ. – Jól nézek ki?
– Csodálatosan nézel ki – vallotta be a férfi, és komolyan is gondolta. – Egyszerűen elragadó, lélegzetelállító lennél, ha nem harapdálnád állandóan a szádat.
A lány dühösen nézett vissza rá a tükörből, majd a haját kezdte fésülni, cibálni. Thomas végül lefogta Lea kezét, és a tükrön át fogva tartotta nyughatatlan pillantását is.
– Ne tedd! A hajad tökéletes.
– Nem az!
– De! Minden tökéletes rajtad. Komolyan mondom, elbűvölő vagy. Ne hergeld magad!
Lea kiszabadította magát a férfi szorításából, és aggodalmasan nézett végig még egyszer a tükörképén.
– Talán túl...?
– Túl milyen?
A lány megvonta a vállát, és az egyik hajtincsét a mutatóujja köré csavarta.
– Nem is tudom. Talán túlságosan kicsíptem magam?
Thomas kétségbeesetten felsóhajtott, és beletúrt sötét hajába.
– Hihetetlen! Ti, nők, minden randevú előtt ezt csináljátok?
– Kevés tapasztalatom van, de megítélésem szerint igen.
– Mélyen együtt érzek veled.
– Köszönöm. Ez a piros nem túl feltűnő? Mi a véleményed? – kérdezte Lea a homlokát ráncolva.
– Nem! A piros remekül áll neked. Gyere már el végre a tükörtől, és lazíts! Még tíz percünk van az indulásig.
– Tíz percünk? Azalatt simán átöltözhetek, új frizurát és sminket csinálhatok magamnak.
Lea gondolatban már a hálószobájában állt, feltépte a ruhásszekrény ajtaját... Azután rájött, hogy még mindig az előszobában van, és valaki fogva tartja. A karjára nézett, amelyet a férfi szorosan tartott.
– Thomas!
– Lea, nem fogsz átöltözni. Minden így a legjobb.
A lány mély lélegzetet vett, és meredten bámult a férfi szemébe.
– Biztos vagy benne?
– Bízz bennem – nyugtatta Thomas lágy hangon. – Ez a pasas nem is tudja felfogni, milyen szerencsés.
– Kedves tőled, hogy ezt mondod. – Mivel még nem vette fel a magas sarkú cipőjét, Leának lábujjhegyre kellett állnia, hogy puszit nyomhasson a férfi arcára. Thomasnak egyszeriben a torkában dobogott a szíve. – Köszönöm. Nem is tudom, mi lenne velem nélküled!
– Nyugodj meg, kérlek!
– De mi van akkor, ha a pasas teljes melléfogásnak bizonyul? – kérdezte a lány hirtelen. – Mit tegyek, ha olyan, mint James?
– Én is ott leszek; már elfelejtetted? Ha csak ferdén néz rád, ott termek melletted.
– Megígéred?
Lea félénk tekintete annyira elvarázsolta a férfit, hogy szinte látta magát, amint – a lányt átölelve – elmenekül vele az éjszakába.
– Megígérem. Nem lesz semmi baj. Látni fogsz, ahogy én is téged. Csak intesz, és megmentelek.
Lea felnevetett.
– El fogsz varázsolni, gátlástalanul megcsókolsz, és a karjaidban viszel a kocsidhoz?
Tulajdonképpen miért is ne? – futott át Thomas fején a gondolat, és kellemes bizsergést érzett. Mindenesetre Lea aligha fogja ugyanazt érezni.
– Miről beszélsz?
– Á, felejtsd el! – intézte el a lány a megjegyzést egy kézlegyintéssel. – James ezt mondta a barátnőm férjének az éttermi mentőakciódat követően.
– Érdekes elképzelés. Majd még visszatérünk rá, ha a helyzet úgy hozza.
Lea jókedvűen mosolygott, hiszen a férfi nyilván tréfált. Vagy mégsem? – tűnődött. Mintha érezné a Thomason elhatalmasodó, lappangó vágyat... Te jó ég! Fogalma sincs arról, mi zajlik le egy férfiban. Nem csoda, hogy segítségre van szüksége.
– Köszönöm, Thomas. Kincset érsz. Hirtelen átölelte a férfit, és futó csókot lehelt az arcára. Ez elég volt ahhoz, hogy Thomas lelki békéjét feldúlja... – Ahhoz képest, hogy minden este más nővel szórakozol, kimondottan kedves vagy. Még szerencse, hogy nem téged szemeltelek ki – mondta kacsintva.
– Szerencse – erősítette meg a férfi egészen halkan. – Paul Cameronnal fogsz találkozni.
– Van még egy kérdésem.
– Ki vele!
– Szóval egy idegen férfival van randevúm. Ugye senki nem várja el tőlem, hogy az este végén... megcsókoljam?
– Senki nem várja el tőled, hogy olyasmit tégy, amit nem szeretnél.
– Más nők hogyan birkóznak meg ezzel?
– Lea, te nem vagy más nő. Te te vagy.
A lány a homlokát ráncolta.
– Felejtsd el ezt a „Segíts magadon" dumát! Szeretnék egy jó estét. Tehát megcsókoljam, vagy ne csókoljam?
Thomas feladta. A lány azt akarja tudni, mit tegyen? Hát megmondja neki!
– Nincs csók.
A másodperc törtrészéig Lea megkönnyebbültnek látszott, de azután megint aggodalom ült ki az arcára.
– Biztos vagy benne? – makacskodott, és az ujjával Thomas mellére bökött. – Te soha nem csókolózol az első randevún?
– Most nem rólam van szó, hanem rólad. Mivel amúgy is közel állsz az idegösszeomláshoz, úgy határozunk, hogy nem csókolod meg.
Lea nem volt meggyőzve.
– Olvastam egy cikket, amelyben az áll, hogy meg kell csókolni az illetőt, de a csók legfeljebb két másodpercig tarthat.
Thomas ingerülten bámult a mennyezetre, és nagyot sóhajtott.
– Lea, azt hihetné az ember, hogy alig múltál tizenhat éves!
– Igazad van – ismerte el a lány zavartan. – Tényleg nem vagyok már tizenhat éves. Az ördögbe is, lehetne több önbizalmam! – De a következő pillanatban ismét pánik fogta el. Idegesen járkált fel-alá az előszobában. – Talán az egészet le kellene...
– Lea... – A férfi megszorította a csuklóját, hogy megállítsa. – Nyugodj meg végre!
– Tudom, nevetségesen viselkedem. Megőrjítelek a...
A lány arca kipirult, keze jéghideg volt az izgalomtól, amikor varázslatosan szép, zöld szemét Thomasra emelte. A férfi kinyitotta a száját, hogy valami vigasztalót mondjon, és megnyugtassa... de ehelyett hirtelen megcsókolta a lányt. Nem tervezte, fogalma sem volt róla, hogy ez fog történni, amíg a kezét nem mélyesztette Lea hajkoronájába, és a fejét gyengéden hátra nem húzta.
Rövid, de nagyon érzéki csók volt. Amikor véget ért, Thomas tudta, hogy hibát követett el. De nem bánta meg! Első találkozásuk óta szikrázott közöttük a levegő. Most legalább túl vannak rajta...
A lány egy pillanatra elnémult. A férfi sem szólt semmit, csak megigézve nézett pártfogoltja döbbent arcába, aki mély lélegzetet vett, és ujjával megérintette a saját ajkát. Thomas alig tudta leküzdeni a vágyat, hogy ismét meg ne csókolja. De aztán Lea szemöldöke kérdően a magasba szaladt.
– Nagyon érdekes volt, Thomas. Így csókoljam meg? – kérdezte hangsúlyozottan szenvtelenül.
A férfi zsebre vágta a kezét, és úgy nézett a lányra sokáig. A legjobb védekezés a támadás – vagy mégsem? De olyan puha volt Lea szája! A lány ugyanolyan felhevült volt, mint ő, még ha egészen más okból is. Hiszen ő csak gyakorolni akart a randevúra...
– Nem, már megmondtam: nincs csók. Így nem csókolhatod meg.
Lea rezzenéstelen arccal nézett farkasszemet a férfival.
– Értem. Azért csókoltál meg, hogy megmutasd, mit ne tegyek.
– Nem. Azért csókoltalak meg, hogy csendben maradj végre, és megnyugodj.
A lány alig észrevehetően ingatta a fejét, miközben még mindig megbabonázva nézett a férfira.
– Furcsa, de a csók egyáltalán nem nyugtatott meg.
Thomas megvonta a vállát.
– Én megpróbáltam. És körülbelül tíz másodpercig valóban csöndben voltál.