A következő tanítási nap

Sétálunk Tamarával és leszólít minket egy srác. Jóképű és előad egy csajozós dumát. Nekünk a duma nem jön be, de nekem a srác igen. Mondom neki, hogy ne fárassza magát, hanem inkább mutassa a pénztárcáját, mert nekünk nem telik lakbérre és holnap nem lesz hol laknunk, ha ma nem fizetünk. Ez persze nem igaz, de hát ő ezt ugyan honnan tudhatná?!

Kérdezi mennyi a tartozásunk, mondok egy összeget. Tami nem szól semmit, pedig az ő nevében is beszélek.

– Ok, mondja a srác, de ennyiért mindkettőtöket akarlak és nincs tiltakozás, az lesz amit én mondok.

– Egy feltételünk van a pénzen kívül, hogy semmi fizikai baj nem érhet egyikünket sem.

– Nyugi, meg tudlak védeni egy hadsereggel szemben is – mondja mosolyogva Peti.

Hozzá megyünk természetesen, de miután levetkőztet minket egyesével és élvezkedik is rajtunk picit, betoppan az apja. Kérdőre vonja Petit, hogy mit művel itt?! A srác zavarban van, nem vallja be az igazat, helyette azt mondja, hogy évfolyamtársai vagyunk és biológiából korrepetál minket. Apuja azt mondja, hogy szeretné végignézni a korrepetálást, a srác tiltakozik, de hajthatatlan az öreg.
Mondjuk, hogy minket nem zavar, maradjon ha akar.

Nincs mit tenni, előtte kell kezdenem a szopást. Eléggé belelendülök, mikor észreveszem, hogy Tamit az öreg korrepetálja már. A fiánál kicsit nagyobb a mérete, de mégsem irigylem Tamarától. Megint nekem jutott a finomabb falat! :D

Reklámajánlat