Nemrég valahol utaltam arra, hogy egyik kedvenc íróm Stepheni Meyer. Én ott, és akkor A burok című írására hivatkoztam, amit filmen is láttam. Ettől azért még olvastam tőle az Alkonyat sorozatot is. Legalábbis azt hittem. Csak mert tegnap rájöttem, hogy tévedtem. Azért, mert ezt még nem:

Life and Death – Egy életem, egy halálom · Stephenie Meyer

Úgy gondolom, hogy hétvégén ezt elolvasom, aztán jön majd a következő. Igen, van már következő rész is, ami nekem újdonság.

Midnight Sun – Éjféli nap · Stephenie Meyer

Még nem igazán tudom mennyire fog tetszeni, bár az előzményeket figyelembe véve szerintem fog.
Gyorsan magamévá tettem mindkét részből egy-egy példányt. Romantikára vágyom, bár többre most nem. 

Ami a Life and death-ből felkeltette az érdeklődésemet, az a szereplők nemének megcserélése. Érdekes ötletnek tartom. Eddig ilyet nem olvastam. Bella „fiúsítva" lesz, ennek megfelelően cserél nemet a másik fél is.

Az éjféli napban visszatér minden a rendes kerékvágásba, abban viszont a srác szemszögéből, egy tükörtörténet formájában fogja bemutatni az eseményeket az írónő. Erre egyszer valaki nekem azt mondta, butaság. Kíváncsi vagyok arra, hogy Steph mennyire lesz ahhoz buta? Na, meg én akkor sem osztottam azt a véleményt. :)

Részlet az első könyvből:

A SZERZŐ BEVEZETŐ SORAI

Üdv, drága Olvasó!

Hadd kívánjak ismét boldog évfordulót! Íme, elértél a tizedik évfordulós ajándékhoz.

Először is:

ELNÉZÉST KÉREK!

Tudom, hogy sok sírás és fogcsikorgatás lesz, mert ez az új, bónuszírás nem teljes mértékben új, és legfőképpen nem a Midnight Sun.^{1} (Ha esetleg úgy gondoljátok, hogy nem érzem át a fájdalmatokat, megnyugtatok mindenkit, hogy édesanyám kristálytisztán kifejezte csalódását.) Elmagyarázom, hogy történt mindez, és remélhetőleg így érthető lesz a helyzet, ha jobb nem is.

Nemrégiben megkeresett az ügynököm, hogy érdeklődjön, mivel tudnék hozzájárulni az Alkonyat tizedik évfordulós újrakiadásához. A kiadó valamiféle előszóra gondolt, mondjuk, egy „boldog évfordulót” jellegű levélre, de ez nekem, őszintén szólva, nagyon unalmasnak tűnt. Mit is mondhatnék, ami érdekes és izgalmas lenne? Semmi különöset. Ezért belegondoltam, mi mást tehetnék, és ha ettől jobb lesz, elmondom, hogy a Midnight Sun is eszembe jutott. Egy probléma volt: az idő. Abból volt a legkevesebb, annyi biztos nem, hogy megírhassak egy teljesen új regényt, vagy akár egy felet.

Amint így annyi év után ismét morfondírozni kezdtem az Alkonyaton, és megbeszéltem ezt az évfordulós dolgot a barátaimmal, körvonalazódni kezdett egy ötlet, ami már korábban is szóba került dedikálások és interjúk alkalmával.

Tudható, hogy Bellát mindig is sokat támadták amiatt, hogy több alkalommal is meg kellett menteni. Az volt a kifogás ellene, hogy tipikusan bajba jutott hölgy figura. Erre én mindig azt feleltem, hogy Bella bajba jutott ember, egy átlagos emberi lény, akit minden oldalról emberfeletti képességekkel rendelkező hősök és gonoszok vesznek körbe. Azért is kritizálták Bellát, mert a szerelmén kívül semmi más nem érdekelte, mintha ez is olyan lányos dolog lenne. De én mindig is kitartottam amellett, hogy nem lenne más a történet akkor sem, ha az emberi lény fiú, és a vámpír lány. Félretéve a nemeket és a fajokat, az Alkonyat végeredményben mindig is az első szerelem varázslatos, megszállott őrültségéről szólt.

Így arra jutottam, próbáljuk ki ezt az elméletet a gyakorlatban is, biztos mókás lesz. Szokásomhoz híven, amikor belekezdtem, azt hittem, egy vagy két fejezetet fogok csak megcsinálni így (vicces, vagy inkább szomorú, mennyire nem ismerem magam még mindig). Rémlik még, hogy azt mondtam, alig volt rá időm? Szerencsére ez a feladat nemcsak mókás, hanem nagyon gyors és könnyű is volt. Kiderült, hogy nincs túl sok különbség aközött, ha egy emberlány szerelmes egy vámpírfiúba, vagy ha egy emberfiú szerelmes egy vámpírlányba. Így született meg Beau és Edythe^{2} alakja.

Néhány megjegyzés a változtatásokról:

1. Eléggé átfogóan bántam az egész regénnyel, az összes szereplőnek felcseréltem a nemét, két kivétellel:

• A legfeltűnőbb kivétel Charlie és Renée, akik maradtak úgy, ahogy voltak. Az ok pedig a következő: Beau 1987-ben született. Akkoriban ritkaság volt, hogy az apának ítéljék a gyermek elsődleges felügyeleti jogát, főleg, ha a gyermek még csecsemő. Ehhez valószínűleg be kellett volna bizonyosodnia az anyáról, hogy valamilyen módon alkalmatlan a gyereknevelésre. Nagyon nehezemre esik elképzelni, hogy akkoriban (vagy akár most is) bármelyik bíró egy munkanélküli, instabil apának ítélte volna a gyermeket egy biztos állással rendelkező, támogató közösségben élő anyával szemben. Természetesen manapság, ha Charlie küzdene Belláért, valószínűleg elvehetné Renée-től. Így tehát az Alkonyatban szerepel a kevésbé valószínű felállás. Csak az tette lehetővé Renée számára, hogy ő nevelje Bellát, illetve jelen esetben Beau-t, hogy pár évtizeddel ezelőtt az anya jogait fontosabbnak tartották az apa jogainál, és Charlie sem az a bosszúálló típus.

• A második kivétel egészen jelentéktelen: csak két háttérszereplő, akik összesen csupán kétszer bukkannak elő. Ennek a kivételnek az oka az én túlzásba vitt igazságérzetem a kitalált szereplők felé. A teljes Alkonyat-univerzumban volt két szereplő, akikre folyamatosan rájárt a rúd. Ezért esetükben nem cseréltem ki a nemeket, náluk fellázadtam. Ez semmit nem tesz hozzá a történethez, ez csak az én furcsaságom jele.

2. Sokkal több változtatás van ebben az írásban, mint amennyit Beau fiú volta szükségessé tett, ezért úgy gondoltam, levezetem nektek az okokat. Ezek természetesen csak megközelítő számok. Nem számoltam meg a szavakat, amiket megváltoztattam, nem számoltam ki semmit pontosan.

• A változtatások 5%-a abból fakad, hogy Beau fiú.

• A változtatások 5%-a azért van, mert Beau személyisége kissé máshogy fejlődött, mint Belláé. A legnagyobb különbség köztük az, hogy Beau-nál erősebb a szorongás és a kényszerek (OCD), szóvirágok helyett lényegre törőbben fejezi ki magát, viszont nem is olyan mérges: nála egyáltalán nincs meg az a felsőbbrendű, „dühös vagyok az egész világra” kisugárzás, ami Bella jellemzője volt.

• A változások 70%-a azért született, mert esélyt kaptam rá, hogy tíz év elteltével újraszerkesszem a művemet. Szinte az összes olyan szót ki tudtam javítani, ami az első könyv nyomdába kerülése óta zavart, és fantasztikus érzés volt.

• A változtatások 10%-a abból fakad, hogy voltak dolgok, amikről utólag azt kívántam, bárcsak eszembe jutottak volna annak idején, mikor írtam az Alkonyatot. Ez úgy hangozhat, mint az előző kategória, de azért nem ugyanaz. Ez nem szavakról szól, amik nehézkesnek érződnek az adott mondatban. Inkább gondolatok, ötletek, sőt párbeszédek, amiknek el kellett volna hangozniuk, de nem kerültek bele az eredetibe.

• 5%-nyi mitológiai probléma is felmerült, amik tulajdonképpen hibák voltak. A legtöbbjük a víziókhoz kötődik. Mikor írtam az Alkonyat folytatásait, sőt, a Midnight Sunt, ahol Edward révén beleláttam Alice fejébe, Alice látomásai egyre kifinomultabban működtek. Az Alkonyatban még misztikusabb a dolog, és ha most végiggondolom, lett volna több módja is, hogy Alice bevonódjon a történetbe, de ez nem történt meg. Hoppá!

• Ez pedig további 5%-ot hagy az összes többi változtatásnak, melynek mindegyikét más, de kétségkívül önző okokból követtem el.

Remélem, hogy tetszeni fog Beau és Edythe története, még akkor is, ha nem erre vártatok. Nekem valóban a lehető legjobb élmény volt megírni ezt az új verziót. Annyira megszerettem Beau-t és Edythe-t, amire nem is számítottam, és a történetük révén Forks kitalált világa is megint friss és örömteli lett számomra. Remélem, ez veled is így lesz. Ha csak tizedannyi örömödet leled benne, mint én, már megéri.

Köszönöm, hogy olvasol! Köszönöm, hogy része vagy ennek a világnak, és köszönöm, hogy ezzel az utóbbi tíz évben életem ilyen lenyűgöző és váratlan örömforrása voltál.

Sok szeretettel:

Stephenie