A sytlist definíciója magyarul az én értelmezésemben:
olyan személy, akinek feladata az ételek, ruhák stb. stílusos és vonzó elrendezése és összehangolása fényképeken vagy filmeken, esetleg egy valóságos eseményen.

Ezt kimondottan nőknek ajánlom, mert a pasik egészen biztosan nem értik, vagy félreértik, esetleg szándékosan félremagyarázzák.
Tulajdonképpen annak magyarázata lenne, hogy más a munkahelyi szex és más az, amikor valaki ezt választja hivatásának.
Előzetesben annyit, hogy meg nem erősített statisztikák szerint jelenleg – és a múltban is –minden művész legalább egyszer, kipróbálta a tehetségét erotikus módon is. A színészek, énekesek, modellek – és ezalatt nem csak a nőket értem – mind forgattak már olyan filmet, amiben a fő téma az erotika. Ezek nem mindegyike került természetesen nyilvánosságra. Némelyik éppen azért, mert nem felelt meg a művészi követelményeknek, vagyis a rendező által elvártaknak, mások pedig személyes avagy üzleti megfontolásokból maradtak maximum privát használatra.
Igen, itt kezdődne a férfiak elmarasztaló ítélete az ilyen nőkkel szemben, pedig ha belegondolunk a férfiak éppen úgy dolgoztak, dolgoznak ma is így pénzért. Ha egy nő ettől kurva lesz, akkor a férfit milyen névvel illetnénk?

* * *

Fellépésre készülünk, már csak a smink van hátra. Az én stylistem beteg, emiatt a stúdió a sajátját bocsátja rendelkezésemre, aki egy helyes pasi. A srácnak a barátja is bejön az öltözőbe és smink készítés közben beszélgetnek. Aranyosak és emiatt nem zavar, hogy nem szabadna bent lennie a másik pasinak.
– Igyekezz – kérem a sminkesem – , mert nemsokára kezdődik a forgatás.
– Nélküled biztosan nem kezdik el – nevetgél a sminkes srác, arra célozva ezzel, hogy én vagyok a női főszereplő.
Kissé ideges vagyok, mert egy szexjelenetet kéne eljátszanom ma, azaz imitálnom, mert ez egy művészfilm. Nem is ezzel van a gondom, hanem hogy a másik főszereplő a férfi unszimpatikus. Lehet, hogy ők a nők bálványa, csakhogy rám nem hat a bája. Éppen emiatt vagyok ideges, mert eléggé megerőltető lesz eljátszani, hogy élvezem vele a szexet.

A két férfi folytatja a beszélgetést a fociról és a barátjának egy beszólásakor a stylistom kezével ingerülten gesztikulálva mond ellent neki. Természetesen lecsöppen a krém egy része a kezéről és éppen a dekoltázsomra. Ő ezt észre se véve folytatja az arcom pingálását, mikor rászólok.
– Nem lehetne óvatosabban? Tönkreteszed a ruhám!
– Nem gond drága. Úgyis letépi rólad azt Péter nemsokára.
– Nem is oda… – akarom mondani, hogy nem a ruhámra ment, hanem a cicimre, de a barátja félbeszakítja.
– Hoppá! Milyen szépen csillog a cicid! – azzal odanyúl a szemtelenje a kezével törli le.
Hagynám, bár dühös pillantást vetek rá, amitől majd jól megijed és…
Nos, ő nem ijedős, sőt! A törlés után otthagyja előbb egy ujját és böködi a mellem, mondogatva:
– Azta… Ez annyira… forró… kemény, mégis olyan lágy… Hogy csinálod?
Mire e monológ végére ér, a kezével már végig tapogatja a mellem és két ujja megáll a bimbómon majd megcsippenti azt, amitől előbb eláll a lélegzetem, majd nagyot sóhajtok, amint sikerül visszanyernem. Na, most majd jól leszúrom, hogy mit képzel magáról. Épp erre készülök, eközben észlelem, hogy a sminkelés abbamarad.

– Hagyd abba, nem csinálhatod ezt így. Te meg folytasd és fejezd be végre.
Neveket nem tettem hozzá, így a két férfi természetesen szabadon értelmezi a felszólításomat és mindegyik arra hallgat amire amúgyis kedve lenne.
A sminkesem megszólal:
– Ok tartok egy kis szünetet. Amúgyis ki akartam már próbálni ezt… – ezzel a sminkecsetet leteszi és rátapad a számra. A barátja meg folytatja, fél kézzel markolva a melleim felváltva, miközben maga felé fordítja a székem és a lábam közé térdel, majd bőszen nyal.
Szólnom kéne és akarok is, hogy nem erre gondoltam, de útban van a sminkes srác szája. Mikor ráharapok mérgemben, amiben nyilván szerepe van a lábamon, puncimon végigfutó nyelvecskének is, kedves sminkesem viszonozza és ő is gyengéden harapdálja a számat. Sajnos ez a fétisem, amitől nagyon be tudok indulni. Most is azonnal eláztam alul és ezt észlelve a sminkes pasi haverja feláll és belém nyomja magát. Nem megy neki ülő helyzetem miatt tövig, de kreatív ő és megoldja. Magához ölel és feláll velem, bal térdem a válla mellett tartja a karjában, a jobb lábam meg felemeli a nyakába. A sminkes srác szája persze eltávolodik tőlem és ez már hiányérzetet okoz, mert közben megkívántam, hisz olyan jól csókolt. Felszólítom őt: – Akarlak…
Mielőtt kimondhatnám, hogy csókolj meg, már érzem ahogy a fasza a popsimnak feszül és elmerül. Sikítanék, de fejem hátravetve ő teljesíti a be nem fejezett felszólításom és újra csókol, harapdál.
Ez annyira jó…
Kisvártatva nekik is jó lesz, érzem. De nem cseppennek még el, csak hörögnek, fújtatnak… Zene füleimnek!
Közben fél szemmel érzékelem, hogy megtelt az öltözőm. Megszólal a rendező ezt kérdzve:
– Honnan tudtad, hogy ez lenne a következő jelenetben? Tudom, hogy elfelejtettem odaadni a nagy sietségben a forgatókönyvet. Nem baj, ez éppen az, amit elképzeltem.
„Nahát! Én nem képzeltem semmit, de azért nem volt rossz.” – gondoltam, de inkább nem szólok.
Ő folytatja és közben megérkezik a fogalmam–sincs–hányadik–orgazmusom, emiatt alig hallom.
– Csak tudod, most borul a szereposztás. Jól kibasztál szegény Péterrel, mert emiatt a nagyjelenet miatt le kell őt cserélnem. Vállalod a főszerepet Alex?
– Hmmm… Feleli lihegve a kérdezett, de a fejem felett pacsizik a rendezővel beleegyezése jeleként. „Ok, szerződés megkötve ezzel” – gondolom. Ekkor abbamarad a csókja és kicsusszan belőlem, de érzékelem, hogy a helyére már jön is egy másik. Hátranézek és méltatlankodnék, mert a rendező kéredzkedik be a popsimba, csakhogy ő nem hagy nekem időt arra, mert birtokba veszi a szám ráharapva. Szerintem arra gondol, hogy a fájdalom miatt nem fogok tudni megszólalni, csakhogy nem sejti, hogy ez a kis fájdalom nekem ebben a helyzetben afrodiziákum. Újra görcsbe áll a testem, pedig az előző orgazmusok egyike is tartana még éppen. Mire eltelik pár perc és csillapodhatnék, a sminkes barátja telelövi a puncim jó mélyre és csiklandós érzést okoz a méhemben. Ez plusz egy orgazmushoz juttat. Édes ez a srác, mert levezetésképpen átveszi a csókstafétát és nyalja–falja a számat. Jutalmul jól beleharapok az övébe, de ettől nem megy el a kedve, mert ugyan kicsúszik belőlem, de még tart a kezében és lehajolva megcsócsálja a bimbóim.
– Te szemét… – nyögöm, de nem tudom nem lereagálni egy újabb orgazmussal ezt és ettől – vagy ki tudja – megindul bennem hátul is egy gejzír.
– Ezt nem lehet… kibírni! – sikítom és csak rángatózom.

Gyengéden leültetnek az öltözőben levő egyszem székemre és körbeállnak a férfiak. Felváltva dícsérnek, közben kibeszélnek engem az orrom előtt.
– Na milyen volt?
– Olyan jól csókol!
– Aha, szereti vadul! Én is imádom…
– A puncija forró és csodás! Elég szűk is, de gondolom hátulról még szűkebb…
– Ott is nagyon forró volt de nagyon finom.

Ekkor sikerül levegőt kapnom annyira, hogy megjegyezzem nekik:
– Hahó srácok! Én is itt vagyok ám!
Simogató kezek érnek hozzám. Elérik a vállam, másik a nyakam simogatja, egy kéz megtalálja a hajam és ott birizgálja…
– Hogy vagy édes?
– Ugye neked is tetszett?
– Nem voltam túl durva ugye? Természetesen ezért már dupla gázsi jár neked – vigyorog a rendezőm.
– Kösz jól vagyok, csak…
Azt igyekszem nekik elmondani, mennyire váratlanul ért a dolog, bár tényleg nem volt rossz. Sőt! Jobb volt így mintha sikerül a smink és azzal az utálatos Péterrel kellett volna csókolóznom. Persze lehet nemcsak csókolózni kellett volna, mert tényleg nem kaptam forgatókönyvet és mikor telefonban felhívott és kérdeztem, Péter csak a csókot említette.
– Ennek örülök. Már csak azért is, mert Feri nem érezhette a popsid én meg imádnék a puncidban lenni. Ugye te is akarod? Ja amúgy Tomi vagyok. Na, mondj igent könyörgök. Ugye te is akarsz engem?
– Hát jó – egyeznék bele és mielőtt megint félbeszakítana valaki gyorsan hozzáteszem – De nem itt.
– Hozzátok! – rendezkedik a rendező és az utasítás szerint már Tomi karjában is vagyok. Ő menet közben is csókolgat: „Nem tudok betelni ezzel…” – mormolja a számba.
Átjutva egy másik helyiségben észlelem, hogy ez valóban sokkal komfortosabb lesz és már előre örülök a rám váró élménynek, mert egy hatalmas ágy foglalja el a teret középen, körben vörös fénnyel égő lámpák árasztanak el minket aránylag nagy fénnyel.
Csakhogy… Egyikük farka sem áll. Márpedig úgy biztosan nem tuszkolják be. Egyszerűen nem lehetséges… – szomorodnék el, de ők mindhárman kedvesek, mert nem hagynak szomorkodni.
Tomi térdre ereszt és meglóbálja a szerszámát. Értem a célzást és hamarosan három méretes faszt kényeztethetek. Szorgosan teszem a dolgom, közben néha felpillantok az arcukra megerősítés után kutatva, vajon tényleg olyan jó ez nekik is, mint nekem? Nem mintha a munkám ne lenne eredményes. Rövidesen mindhárom áll, ám a pozitúrát nem ismételtetik meg.
„Igazán figyelmesek. Biztosan nem akarják, hogy unalmas legyen nekem."
– Látom szeretsz szopni kicsim. Én meg imádom, ha egy olyan puha forró nedves száj kényeztet. Nekem most annyi elég is lesz – szól a rendezőm, miközben Tomi hanyatt fekszik magára vonva engem és ő felkínálja szopásra magát. Hamarosan megérkezik Feri is és kezdetét veszi a prémiumom utáni hajsza.
Igen, elég nagy prémiumra számítok ezek után, hiszen nem egy jelenetet játszok el ma, pedig csak egyet tettek kilátásba.
A prémium első részlete a számba érkezik. Reménykedek abban, hogy az emiatt a számlámra kerülő összeg sem lesz kevesebb, mint ennek a mennyisége.
A másik két srác visszafogja magát, megvárják míg engem elér a gyönyör első hulláma. Megható ez a figyelmesség, hiszen ők vannak lemaradva orgazmus terén, mégis…

Ezek után viszont elkérem a pénzt – hiszen mindenki abból él – és a forgatókönyvet, meg Tomi mobilszámát. Utóbbira azért van szükségem, mert elképzelhetőnek tartom, hogy a forgatókönyvet olvasva bizonyos jeleneteket muszáj lesz előre elpróbálnom vele.
Amint később sort kerítek erre és átlátom az egészet – úgy-ahogy – felhívom Tomit.
– Szia. Figyelj csak! Van olyan barátod aki olyan mint te? Tudod…
– Szia kiscsillag! Nem egészen értelek. Természetesen van pár barátom és sok haverom, de… Miben segítene ez rajtad?
– Láttad a forgatókönyvet?
– Persze. Úgy látszik előbb olvashattam át mint te. Emlékszel?! Amikor sminkeltelek, már tudtam, hogy Péter le fogja tépni a ruhádat…
– Rólam ugyan nem! Az az undorító fazon semmiképp. De… a forgatókönyvben van többszereplős jelent és nem szeretném olyannal eljátszani azt, aki kicsit se szimpatikus nekem. Csak a film érdekében mondom, mert nem tudnék olyan jó alakítást nyújtani, mint az elvárható lenne.

Tomi rendes srác, mert hamarosan beállít 6 barátjával és azt mondja válasszak.
Csakhogy kinézetre mindegyik tetszik, vagy minimum szimpatikus, de ugye a filmhez más is kell. Na, meg nekem is. A rám gyakorolt hatásukat viszont előzőleg tesztelnem kéne, emiatt muszáj „szereplő válogatást” tartanom.
– Nos fiúk… Meddig értek rá(m)? – érdeklődök a mondat végét elharapva. Egyből nekem esne mind, de azt ugye nem hagyhatom, hiszen egyszerre sok inger hatása bármilyen kellemes is legyen, megzavarja az értékelésem. Elsőre tehát egyenként kell őket letesztelnem, de időt kell hagynom a kiértékelésre is magamnak, na meg az után következő pihenésre is.
Ez a fajta teszt tehát elhúzódik kissé, hiszen hat pasi egy–egy pihenőnapot figyelembevéve, az tizenkét nap. Ez az elmélet…
A gyakorlatban háromnál nem szükséges a pihenőnap, mert nem bírta egyik sem teljesíteni az elvárásaimat, azaz pár óra elteltével megkaphatták az „aranyos, de alkalmatlan” minősítést. Sebaj, megvan a négy szereplő, bár csak háromra lesz szükség a jelenetben. Annak eldöntéséhez, hogy ki alkalmasabb már lehet próbákat tartani. Egy megint kiesett, mert ő ugyan azt állítja, hogy nem zavarja, ha osztoznia kell rajtam, ám a videót visszanézve erősen látszik rajta, hogy nem mondott igazat. A saját haverjaitól (barátaitól) viszolyog és az is látszik, hogy „sajnál” engem tőlük. Szándékosan nem féltékenységnek neveztem, hiszen nem szerethetett belém és tőlem se várhat el ilyesmit, mert ez csak egy munka. Igaz, élvezetes, de mégiscsak munka, hiszen pénzt kapunk – majd – érte. A pénz egyrészt fix összeg, de a sikeresség függvényében is kialkudtam magunknak némi juttatást. Érdekében áll mindannyiunknak hát, hogy valóban sikeres legyen ez a mű. Nyilván a forgatókönyvbe és a rendezésbe nincs beleszólásunk, ám a színészi teljesítmény teljesen rajtunk múlik. Olyan valakivel együtt dolgozni, aki nekem nem szimpatikus, már profi szintet követel. Én viszont nem vagyok profi, de ettől még a film sikeres lesz. A siker nem csak a nézettségtől függ, bár nyilvánvaló, hogy a mennyiség hozza a pénz nagyobbik részét. Azonban a kritikák, amiket kapunk éppoly fontosak a jövő szempontjából.
Megéri tehát ennyi időt és energiát belefektetni a srácokba és nekik sem volt haszontalan üzleti szempontból sem a dolog. De ki tiltaná meg bárkinek, hogy szeresse a munkáját? Tudományosan bizonyították, hogy az, aki szereti amit dolgozik, sokkal eredményesebb, hatékonyabb egy olyannál, aki csak kimondottan a pénzért teszi. Utóbbi az, aki alig várja, hogy leteljen a munkaidő, vagy ha vállalkozó, kevésbé lesz kreatív és többször mulaszt határidőt is.

* * *

Egy kis pályaválasztási tanácsadó fiatalabb barátaimnak:
Nem árt tehát, ha szeretjük amit csinálunk. Ez nemcsak a munkára igaz, hanem mindenre. Ha meg tudom szeretni azt a tevékenységet, akkor nekem való és idővel jó lehetek benne. De ha kimondottan a pénzre hajtok, akkor sose leszek élvonalbeli.
A tevékenység alatt itt mindent és bármit lehet érteni. Akár a családot is, hiszen sok olyan nő szül, aki nem akar gyereket, vagy csak nem attól, akitől szeretett volna, hanem akinek éppen sikerült teherbe ejtenie. A férfiak hasonlóképpen lelkesek, avagy nem, hasonló feltételekkel. El lehet képzelni, hogy ha egy férfi teherbe ejt egy olyan nőt, akivel csak egy alkalomra tervezett – mondjuk társkeresésnél egy próbát megér alapon – és elsőre sikerül betalálnia rendesen, és valami okból muszáj elvennie a nőt, azaz kénszerből alapít családot, mennyire fogja szeretni őket. Ugyanez áll az üzleti alapon kötött házasságokra is. Igen, ma is létezik érdekházasság, bár ma már az az ami nem tartozik nagyrészt a nyilvánosságra. Valamikor nem titkolták és mindenki természetesnek tartotta, hogy egy birodalomban a különböző uralkodók gyermekei nem választhattak szerelemből. Kiskoruktól erre nevelték őket, emiatt többnyire elfogadták szüleik döntését. Ritka eset volt azonban, hogy e kapcsolatok szerelemmé váltak.