Másik „telszex”
Este fél 9 van. Túl vagyunk a gyerekfürdetésen, alszik a kicsink.
Élvezzük egymás közelségét. Párom most nagyon közel van. Ennél közelebb nem is lehetne, bennem van épp. Nagyon tetszik, csókolom is hálásan. Persze nem csak hála miatt. Az is finom. Ő lustán mozog. Élvezi ő is, ahogy megérintem bensőmmel.
Csörög a telefon. Elfelejtettük kikapcsolni és ilyenkor egy idő múlva átvált kihangosítóra. Azt nem hagyhatom, mert a szobák ugyan hangszigeteltek, mégis volt amikor a nappaliból behallatszó zajra felébredt a kislányunk. A kihangosító ugyanis ekkor a hangszóró. Vagyis nem egy, hanem az összes. Kényelmes megoldás, mert bárhol vagyok a házban hallani lehet, ha valaki hí. Csakhogy ilyenkor jobb lenne ha nem hívnának. De ha mind a ketten elfelejtettük kikapcsolni?!
Én vagyok felül, rám vár a dolog elintézése. Leugrok páromról, felkapom a mobilt és már vissza is fészkelődök. Ó, olyan jó, hogy megint kitölt!
Ránézek a mobilra. Tomi az. Lehet Jocival akar beszélni?! Felveszem és kihangosítóra teszem. A mobil saját hangszórójára.
– Szia Erika. Zavarok? – érdeklődik.
– Szia drága. Nem… nem zavarsz…
– Ó, ezt jó hallani. De… Ki vagyok hangosítva?
– Aham – nyögöm, mert Joci alulról nagyot döf belém.
– Értem. Akkor ott van Joci is gondolom.
– Ó, igen… sikkantok fel egy újabb kellemes érzés miatt.
– Szia haver! Ugye nincs harag, hogy most hívlak?
Joci nem szól, de látom rajta, hogy kezdi elveszíteni a türelmét. Tomi meg úgy tesz, mintha nem is engem hívott volna. Kegyes hazugság…
– Csak azt szerettem volna tudni, jól vagytok–e.
– Ó… – nyögök ismét egyet, mert elfogyott a levegőm.
– Jól vagy Erika?
– Igen… ó, igeen… egyre jobban… de… csak ezért? Hogy van… a nejed?
– Ő már alszik. És tudod, őt ilyenkor nem lehet zavarni.
– Értem.
– Tudod, most egy picit irigykedek ám rátok.
– Figyelj Tomi! Otthon vagy, ugye?
– Persze.
– Akkor… Ahelyett… inkább… gyere ide… könnyebben menne… a beszélgetés… Joci is örülne… Azt… hiszem…
– Tényleg nem zavarnék?
Ekkor megszólal a párom kissé ingerülten.
– Nem baszd meg, dehogy zavarsz. Épp most lövöm tele Titti punciját. De gyere ha van kedved…
Többet nem tud mondani, mert ekkor tényleg spricceli belém, ami nekem jár.
– Ó, köszönöm a kedves meghívást haver. Na, mindjárt ott vagyok és csinálunk egy kis szendvicset.
– Kicsiért ne fáradj! Nekem nagy kell! – hadarom a mobilba majd kinyomom. Minek annyi szó? Úgyis mindjárt itt lesz!
Élvezzük egymás közelségét. Párom most nagyon közel van. Ennél közelebb nem is lehetne, bennem van épp. Nagyon tetszik, csókolom is hálásan. Persze nem csak hála miatt. Az is finom. Ő lustán mozog. Élvezi ő is, ahogy megérintem bensőmmel.
Csörög a telefon. Elfelejtettük kikapcsolni és ilyenkor egy idő múlva átvált kihangosítóra. Azt nem hagyhatom, mert a szobák ugyan hangszigeteltek, mégis volt amikor a nappaliból behallatszó zajra felébredt a kislányunk. A kihangosító ugyanis ekkor a hangszóró. Vagyis nem egy, hanem az összes. Kényelmes megoldás, mert bárhol vagyok a házban hallani lehet, ha valaki hí. Csakhogy ilyenkor jobb lenne ha nem hívnának. De ha mind a ketten elfelejtettük kikapcsolni?!
Én vagyok felül, rám vár a dolog elintézése. Leugrok páromról, felkapom a mobilt és már vissza is fészkelődök. Ó, olyan jó, hogy megint kitölt!
Ránézek a mobilra. Tomi az. Lehet Jocival akar beszélni?! Felveszem és kihangosítóra teszem. A mobil saját hangszórójára.
– Szia Erika. Zavarok? – érdeklődik.
– Szia drága. Nem… nem zavarsz…
– Ó, ezt jó hallani. De… Ki vagyok hangosítva?
– Aham – nyögöm, mert Joci alulról nagyot döf belém.
– Értem. Akkor ott van Joci is gondolom.
– Ó, igen… sikkantok fel egy újabb kellemes érzés miatt.
– Szia haver! Ugye nincs harag, hogy most hívlak?
Joci nem szól, de látom rajta, hogy kezdi elveszíteni a türelmét. Tomi meg úgy tesz, mintha nem is engem hívott volna. Kegyes hazugság…
– Csak azt szerettem volna tudni, jól vagytok–e.
– Ó… – nyögök ismét egyet, mert elfogyott a levegőm.
– Jól vagy Erika?
– Igen… ó, igeen… egyre jobban… de… csak ezért? Hogy van… a nejed?
– Ő már alszik. És tudod, őt ilyenkor nem lehet zavarni.
– Értem.
– Tudod, most egy picit irigykedek ám rátok.
– Figyelj Tomi! Otthon vagy, ugye?
– Persze.
– Akkor… Ahelyett… inkább… gyere ide… könnyebben menne… a beszélgetés… Joci is örülne… Azt… hiszem…
– Tényleg nem zavarnék?
Ekkor megszólal a párom kissé ingerülten.
– Nem baszd meg, dehogy zavarsz. Épp most lövöm tele Titti punciját. De gyere ha van kedved…
Többet nem tud mondani, mert ekkor tényleg spricceli belém, ami nekem jár.
– Ó, köszönöm a kedves meghívást haver. Na, mindjárt ott vagyok és csinálunk egy kis szendvicset.
– Kicsiért ne fáradj! Nekem nagy kell! – hadarom a mobilba majd kinyomom. Minek annyi szó? Úgyis mindjárt itt lesz!
