Egyszer kedvem támadt hulahoppozni. Mindig imádtam táncolni, de karikát ritkán használtam. A karika esetén viszont nem jó, ha ruha van rajtam. Nem érezni a tárgyat és sokkal nehezebb – ha nem lehetetlen – magamon tartani mozgás közben úgy, hogy körbe forogjon a karika is a testemmel együtt.
Ezt a táncot az udvarunkon lejtettem. Az udvar zárt és nem vártam senkit haza. Apuék csak estekésőn jönnek meg a munkából, hugimnak aerobic edzése van… Hogy ne fázzak meg egy tanga és combfix maradt rajtam melegítésként.
Arra persze nem számíthattam, hogy Enikő korábban jön haza, ráadásul hozza magával a teljes aerobic csoportját is. Azt gondolhatnánk, hogy az aerobic női sport, akárcsak a jóga. Hogy ez mekkora tévedés! Rengeteg táncos lábú fiúcska van, aki nem veti meg az aerobicot, ha nem is dicsekszik vele haveri körben egyik se. Nos, van akinek nem megy jól, de ők is elvannak a lányokkal és társaságként a többiek se rosszak. Elég sokat szoktak együtt lógni és bulizni is.

Enikő csoportjában négy fiú és rajta kívül két lány van. E párosításnak az az oka Eni szerint, hogy a fiúk közül kettő kezdő és mivel a lányok közül nekik megy a legjobban, hozzájuk csapták őket is tapasztalat szerzés céljából. Ami a tapasztalatszerzést illeti, inkább hugim igyekszik tőlük lopni ilyesmit. Mindegyikkel csókolózott már és talán mást is tettek. Ő ugyan azt állítja, hogy még szűz, de 16 évesen nincs is ezzel elkésve. Én már csak tudom, mert én is egy éve, 18 évesen gondoltam megtalálni azt a srácot, akinek odaadtam magam első alkalommal. Úgy gondoltam, ő az igazi és nagyon szerelmesnek éreztem magam. Ő is ezt hazudta, csak azért, hogy beférkőzzön a bugyimba és miután megkapott, röpke három nap múlva rájött a tévedésére. Ezt azonban nem közölte velem. Mástól kellett megtudnom egy hét múlva, hogy a szemétláda már két napja Szandival kavar. Akkor döntöttem el, hogy minden fiú szemét és mindegyiken úgy állok bosszút, ahogy sikerül.

– Hogy mersz megzavarni edzés közben? – förmedtem rá Enikőre. Ő azonban picit sem zavartatta magát emiatt.
– Mégis mit gondoltál? Talán csöngetnem kellett volna, mikor hazaérek? Egyébként meg, mi a picsa ez a hacuka rajtad? Legalább egy melcsit felvehettél volna – célzott fedetlen felsőtestemen a melltartó hiányára.
– Nem vártalak ilyen korán haza. Nudin meg ennél is kevesebb van rajtam. De te? Lógsz az edzésről?
Eközben a fiúk erősen megbámultak, amit kicsit élveztem is. Igaz, hogy fiatalok hozzám, mondhatnám gyerekek, de mégiscsak srácok! Talán… Talán rajtuk is bosszút állhatnék?! Egy kis lecke nekik sem árthat. Csak okulásul, ha bármelyiknek eszébe jutna az, amit velem tett Ádám. Ehhez Enikő rögtön szolgáltatta is a lehetőséget.
– Szó sincs semmiféle lógásról. A helység foglalt volt és az edzőnk sem ért rá, ezért idejöttünk, hogy ne vesszen kárba az idő. Van az udvaron elég hely, mi is tudunk itt aerobicozni. A te hulahoppod amúgyse veheti fel a versenyt azzal, amit mi teszünk – öltött nyelvet rám hugim.
– Ezt csak azért mondod, mert nincs tehetséged ehhez. Mint ahogy egyikteknek sem – néztem egyesével a többiekre ajkbiggyesztve.
– Én azért megpróbálkoznék vele. Nem lehet az olyan nehéz, ha neked is megy – vetette közbe Csilla, a csoport másik lánytagja.
– Csak rajta. Akad még bent pár karika. Enikő majd ad akinek ehhez van kedve. Erősíti a hasizmokat is, meg a combot és a felsőtestet is.
– Azt látom. Nagyon szép melleid vannak – bókolt volna Zsolti, de mindjárt móresre is tanítottam.
– Perverz! Inkább a saját nyeszlett testedre figyelnél, hogy ne csak a srácoknak tetszelegj.
Gondoltam ez majd elveszi a kedvét attól, hogy maradjon, ám ennek hallatán mérgesen követelt Enikőtől ő is egy karikát.
– Ejnye Erika! Modor! Ők a vendégeim és nem bánthatod meg a vendégeket.
– A te vendégeid és nem az enyémek. Békén hagynátok végre, hogy folytathassam?
– Parancsolj – szólt gúnyosan Zsolti – De mindjárt mutatok neked pár trükköt. Kérlek Eni, hoznál végre nekem is egy karikát?
Látszott hugin, hogy nem tartja jó ötletnek, de mint vendéglátó kötelességének érezte, hogy kiszolgálja Zsoltinak ezt az igényét. Én meg addig folytattam a bemutatót.

Zsolti egyébként korához képest elég izmos srác volt, úgyhogy lehet Eni más irányú igényét is szívesen kielégítette volna. De engem annyira nem érdekelt volna. Csináljanak, amit akarnak.
Igyekeztem figyelmen kívül hagyni őket és folytattam amit addig is tettem. Táncoltam, mozogtam egy képzeletbeli zene ütemére, közben néha felugrottam és amint földet értem a derekamon a karikával, azonnal újra köröztem a csípőmmel. Egy–egy ilyen felugrás, szökkenés látványos lehetett a társaságnak, mert a srácok rendre megtapsoltak és néha még Csilla is sikkantott egyet–kettőt, látva a sikeres földet érést, meg azt, hogy a karika végig rajtam maradt, mintha csak a testemhez ragasztottam volna, ami persze képtelenség, hiszen akkor nem körözhettem volna vele a következő pillanatban újra.
Gondolom Enikő wc–n is volt, mert majdnem tíz perc múlva került csak elő, magával hozva még öt karikát. Persze az is lehet, hogy csak arra várt, hogy ennyi idő alatt majd jól kifáradok és magukra hagyom őket. Ha így teszek, akkor ő átvehetné az irányítást és ő lenne az edző az edző helyett. Mindig is imádott irányítani. Éppen ezért utált engem, mert velem nem tudta ezt eljátszani. Ebbéli számítása most nem jött be, mert egy kicsit sem éreztem magam fáradtnak. Lehetett ebben némi szerepe a fiúk ámuló, csodáló tekintetének is talán, persze ezt soha senkinek nem vallottam volna be. Ők még kicsik hozzám és egyébként sem vagyok én egy narcisztikus, exhibicionista csaj. A közösségi hírfolyamomban sincs semmi extra. Csak pár ilyen videó, amin éppen hulahoppozok, bár ott a legtöbbön van rajtam melltartó is. Van pár VR is, de az nem számít, mert aközben is megy nekem a karika–táncolás. Sőt, még a cosplay–s cuccaimban is , bár azokból nem sokat tettem fel, mert lassabban lehet csak bennük táncizni és túl erotikusnak tűnik némelyik.

Eni kiosztotta a karikákat, hozzátéve, hogy senkinek nem muszáj, ha nincs hozzá kedve. Persze mindenkinek volt. Talán miattam, mert gondolom mindenki szerette volna megmutatni, hogy ők profibbak, mint én, egy amatőr. Csilla és Eni egész ügyesen forgatták magukon és a csípőjük mozgása tovább ingerelte a fiúkat, aminek az lett az eredménye, hogy kis idő múltán hagytam leesni a karikát és nagyon kellett nevetnem. A srácok közül egyedül Zsolti találta fel magát, mert ő szinte folyamatosan ugrándozott, a másik három srác viszont csak körözött, de mivel feszülő aerobic cucc volt rajtuk látszott a felizgultságuk. Egyiknek egész méretes farka volt.

Zsolti igyekezett elbűvölni a lányokat és engem. A karikát forgatva a derekán, megpróbálkozott egy szaltóval. Ennek majdnem csúnya vége lett, mert a karikába akadt a keze és ha nincs ott egy haverja, aki megtámasztja a földet éréskor, bizony orra esett volna.
Persze a lányok szörnyülködve sikoltottak, én meg kinevettem.
– Te butus. Még ilyen egyszerű se megy? Amúgy az volt a hiba, hogy amikor indítod az átfordulást, akkor a karikának a tested felső harmadán kell lennie, nem a derekadon. Akkor nem akadhat be sehova és a mellkasoddal megtámasztva azt, veled együtt fordul.
– Szájhős! – mondta a srác – Ne csak magyarázz, mutasd meg, ha tudod.
– Mi sem egyszerűbb – szóltam és pillanatok alatt felgyorsítottam a karikát magamon annyira, hogy a mellem körül forgott, aztán elrugaszkodtam és éppen Zsolti szeme előtt landoltam kecsesen, majd megriszáltam a csípőm és ismét feljebb vittem magamon a karikát a mellem irányába. Pár pillanatig Zsolti testéhez súrlódott a mellem, aztán tréfásan meglöktem a csípőmmel. Utánam nyúlt, de mire elkaphatott volna, már nevetve arrébb perdültem. Ezt látva a lányok tapsoltak és most már mindenki karikázni akart. Enikő ajkbiggyesztve figyelte, ahogy átveszem az irányítást tőle. Megsajnáltam persze, végülis szeretem a hugimat. Nem rajta akarok bosszút állni. Elég lenne egy fiút pofára ejteni! Úgy döntöttem Zsolti megérdemelné a szemtelensége miatt.
Ettől kezdve Enikőt is bevontam és vele együtt mutattunk be pár figurát. Nem esett nehezére, mert ő is imádta ezt a fajta tornát, szabadidőnkben sokszor mulattunk oly módon, hogy kezünkkel összekapaszkodva egymás mellett forgattuk a karikákat. Ezt úgy lehetett rendesen, hiba nélkül csinálni, ha a testünk mozgása összhangban volt egymással és amikor az ő karikája a csípőn volt akkor az enyémnek a mellkas közelében kellett lennie és váltáskor egy picit távolodni kellett a másiktól. Sok időnkbe telt mire összeszoktunk és eleinte nagyon sokszor leesett a karika hol egyikünkről, hol a másikunkról. Vicces volt, sokat nevettünk, de végül megcsináltuk.
Most tehát ezt mutattuk be a többieknek, akiket nem nyűgözött le a mutatvány. Eleinte. Mondtuk nekik, hogy álljanak párba és csinálják utánunk. Vonakodva megtették, mert „ez annyira könnyű…”
Aztán leesett az álluk, no meg a karikájuk. Belátták, hogy nem is annyira könnyű, mint amilyennek látszik. Persze nem adták fel és tovább próbálkoztak. Enit elvitte egy srác, aki a legügyetlenebb, bár a legaranyosabb volt mindegyik közül. Most képzelj el egy langaléta fiatal pasit, aki elég izmos, szép álmodozó szemekkel és állandóan zavart, majdnem szégyenlős ábrázattal. Na ez miatt volt aranyos. Mintha egy kisbabát pakoltak volna egy fejlett férfitestbe. Gondolom ez fogta meg Enit, de ez megint csak az én tervembe illett bele. Ugyanis így, a hét páratlan szám lévén, egyiküknek nem jutott partner. Mivel a fiúk voltak többségben Zsolti maradt árván. Próbált duzzogni, hogy ilyen gyerekes dologban ő ugyan nem akar részt venni, de kézen fogtam és annyira nem volt nehéz az együttműködésre rávenni.
Hogy az esélyeink egyenlők legyenek, arra is rábeszéltem, hogy hasonló szerelésben karikázzon velem.
Fedetlen felsőteste és meztelen combja látványa nemcsak az én képzeletem indította be. A lányok is egyre közelebb húzódtak hozzánk, aminek sok karika–leesés lett a következménye. Jókat nevettünk, jól telt az idő és az edzéstervem is teljesítettem, meg ők se maradtak testmozgás nélkül.
Több mint egy órát bohóckodtunk, aztán sorra elfáradt mindegyikünk. Enikő felajánlotta a fürdőszobáinkat egy-egy gyors zuhanyra. Felváltva vették igénybe a földszinti fürdőt, az emeletibe – ami kettőnké volt Enivel – először hugim ment egy barátnőjével. A többieknek addig a konyhában készítettünk üdítőt. Választhattak a kínálatból.
– Van kedved táncolni egyet, amíg Eniék fürdenek? – kérdeztem Zsoltit.
– Lenne… – habozott a srác.
– Akkor gyere – kézen fogtam és felvonszoltam a szobámba.
A tervem az volt, hogy felhúzom, majd rábírom arra, hogy mossa meg a hátam, aztán amikor már jól rám izgult, majd elzavarom.
Ennek megfelelően elsőnek egy gyors számot tettem fel, ami felpezsdíti a vérünket, majd egy lassút, hogy hozzám bújva érezze az illatom és a testem. Úgy terveztem, hogy erre az időre végeznek Eniék és így is lett.
– Szabad a fürdő – kiáltotta Eni. Nem látott be a szobámba, mi pedig csendben egymáshoz lapulva táncoltunk. Fejemet Zsolti vállára hajtottam és a hajammal is csiklandoztam meztelen bőrét. Néha a számmal még a nyaka hajlatába is erősebben ráleheltem, ami majdnem ugyanazt a hatást váltotta ki nála, mintha megcsókoltam volna ott őt. Félmeztelenek maradtunk, emiatt a meztelen mellem érintése sem maradt rá hatástalan. A lassú szám közben a combját a lábaim közé vettem és néha picit erősebben dörgöltem hozzá magam. A csípőmmel köröztem lassan, mintha csak a zene miatt tenném, persze ennek semmi köze nem volt ahhoz, csak a srác felizgatásához. A hasamon éreztem a farka keménységét. Nem volt egy kellemetlen érzés. Amikor Enikőék levonultak a többiekhez limonádézni, Zsolti felbátorodott és belecsókolt a nyakamba. Ez volt a jel nekem, hogy jó úton haladok, egyben arra is, hogy elég lesz a táncból.
– Megyek lezuhanyozok – közöltem vele kibontakozva karjaiból. Kézbe kaptam egy törölközőt és indultam. Arra gondoltam, hogy pár perc múlva szólok csak neki, megmoshatná a hátam, addigra persze gyorsan letusolok és mikor bejön, megmutatom neki mit hagy ki és magára hagyom.
– Mehetek én is? – kérdezett utánam Zsolti.
– Mégis, hogy gondolod?
– Eniék is ketten voltak bent, gondolom elférnénk egyszerre is.
– Háát… Ok, de nem leshetsz – kacsintottam rá. Persze tudtam, hogy nem fogja betartani, ezért nem is vártam tőle ígéretet.
Kezébe nyomtam neki is egy törcsit és bevonulva a fürdőbe kijelentettem:
– Enyém a zuhany, tiéd a kád, oksi?
– Rendben.
A zuhanyt a kádtól egy félig átlátszó függöny választotta csak el, egyébként teljesen testközelbe maradtunk.
Gyors ledobtam a sortot és bugyit, majd megeresztettem a vizet, aláálltam és vártam. A kádban is volt tusoló, gondoltam Zsolti majd azt használja. A srác viszont nem így gondolta. Nem akarta elkapkodni a tisztálkodást, ráérősen engedte a vizet a kádba, közben éreztem, hogy engem figyel a függönyön keresztül. Hagytam, mert amennyit láttam belőle, az azt jelezte, hogy sikerült felizgatnom valamennyire. Pár perc alatt lemostam magamról az izzadtságot, ám mielőtt megszólalhattam volna, hogy rákérdezzek a srácra, meglepetésemre ő ugyanazt kérdezte, amit én terveztem kérdezni tőle.
– Erika szeretnéd, ha megmosnám a hátad?
– Perverz! Valld be, hogy csak látni akarsz – nevettem rá.
– Azt is – felelte őszintén – meg segítenék is.
– Ok, de viselkedj rendesen.
Gondoltam, csak elhúzza a függönyt és átnyúlva próbál majd megérinteni, ehelyett a függönyt elhúzva egyszerűen átlépett mellém a zuhanytálcára. Kis terpeszben háttal álltam neki. Ő rögtön átkarolt és a testével törleszkedett hozzám. Kissé berogyasztotta a lábát és mellkasával mosta a hátamat.
– Mit csinálsz? – kérdeztem.
– Bocs, nem találtam a fürdőszivacsot.
– Nem gondolod, hogy elég lenne a kezedet használni?
– Azt is használom, persze…
Azzal rámarkolt a mellemre és gyúrta, csípte, csavarta egyszerre mindkettőt. Erősen tartott, esélyem se volt elhúzódni tőle. A nyakamba csókolt és megrökönyödésemre azt éreztem, hogy a farka becsusszan a puncim vágatához. Hátrafordulva próbáltam figyelmeztetni, hogy hagyja ezt abba, de a szemtelen srác ezt arra használta, hogy azonnal rácsókolt a számra. Próbáltam elhúzni a fejem és a csípőm tőle, de szájával követte enyémet és a csípőm mozgatásával is csak azt értem el, hogy a farkát egyre közelebb húzhatta a bejáratomhoz. Összezártam a lábaim és szorítottam a combom, de ezzel se sokat értem el, max annyit, hogy nem volt lehetősége behatolni a puncimba. Mire rájöttem, hogy igazából nem is az volt a célja, hanem a felizgatásom, már késő volt. Ahogyan egyszerre támadta szinte minden érzékemet, a mellem gyúrva, a csókja és a farka keménységének érzete, na meg a mozgatása a punciajkaimon… Elég gyorsan nedvesedésre és lihegésre késztetett engem. De hát én ezt nem tehetem! Na és nem is akarom, nem ez volt a tervem!
– Engedj el – leheltem, de ez még számomra se hangzott meggyőzően.
– Ugyan már! Tudom, hogy te is akarsz engem szívem. Régóta tetszel és meg akartalak már nagyon dugni.
– De én nem akarom! Azonnal engedj el!
Ekkor még ellen tudtam neki állni. Ha hagy elmenni. Sajnos ezután sem azt tette. Valahogy a makkja bekerült mégis a puncimba. Nem lökte beljebb, éppen csak a bejáratomnál körözött és ez annyira érzéki volt, hogy kissé széjjebb toltam a combom egy pillanatra. Ő ezt egyből kihasználta és félig belém nyomta magát. Halkan sikkantottam az érzéstől, mert annyira nem volt kicsi és váratlanul is ért. Egyáltalán nem mondhattam, hogy fájt, mert addigra már nedvesedtem kissé. A keze mozgása sem állt le. A szájával, amikor nem érte el a számat akkor a nyakamat csókolta, szívta és a fülemet puszilta, harapdálta. Azzal meg, hogy nem egyszerre próbálta belém nyomni magát, hagyott időt a testemnek hozzátágulni. Egyre kellemesebb érzés kerített a hatalmába, mígnem rájöttem, hogy saját csapdámba estem, mert már én is akarom őt.
– Hagy forduljak meg – kértem és engedett nekem.
A szemébe néztem, átöleltem a nyakát és felhúzódzkodtam a derekára, majd visszaengedtem magam rá. Felnyársaltam magam a rúdjára.
– Ez most már nagyon kell! – nyögtem.
– Ha tudnád milyen szép vagy ilyenkor… – válaszolta.
Lépett egyet az ölében velem, emiatt a hátam nekiszorult a csempének. Ettől kezdve már ő mozgatott magán, így mozogva bennem. Megcsókoltam és kezemmel karcoltam a nyakát, hátát. Ettől ő is nagyon lihegett. Fél kézzel fenekem alá nyúlt és igazított rajtam, ezáltal megtalálta azt a szöget, amivel a farka nekisimult minden alkalommal a G–pontomnak. Mielőtt sikolthattam volna, szájával fojtotta el azt.
– Ez annyira jó…
– Szeretlek! – hallottam Zsoltit. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Tudtam, hogy szeretkezés közben sokan mondanak butaságokat. Néha ilyeneket is, de nem gondolják komolyan.
Kis idő múlva ismét mozdított rajtunk. Ekképpen a farka hegye teljesen rászorult a méhnyakamra. Ez az érzés aztán meg is hozta az orgazmusomat. Az enyém meg láncreakcióként elindította az övét. Amint megéreztem a belém lövellő forróságát, az orgazmus újabb hullámát lovagolhattam meg. Egy még erősebb hullám miatt rángatózott a csípőm, pulzált a puncim kívül–belül, kifejve belőle mindent. Alig tudtam lecsillapodni. Zsolti még akkor is lökdösött, amikor már csak félkemény volt a farka.
– Tegyél le! – súgtam.
– Tetszett neked ez az érzés?
– Igen – vallottam be – De ne bízd el magad. Most nem árullak be, de ha még egyszer megerőszakolsz…
– Azt mondtad jó volt, ugye?
– Persze, de én nem akartam.
– Én viszont erről álmodoztam már régóta. Már nagyon régóta szeretlek.
– Ne butáskodj már! Nem szerethetsz engem! – csodálkoztam rajta.
Igaz ugyan, hogy régóta ismerjük egymást és bár sokat vicceltünk, ugrattuk egymást, de soha nem gondoltam volna, hogy ő úgy gondolna rám. Na, meg sokkal fiatalabb is nálam! Nem, tutira még mindig csak a dugás hatása.
– Pedig még Enikő is tud róla. Elmondtam neki és ő tanácsolta, hogy egyszerűen mondjam el neked, mit érzek.
– Hogy mi? Enikő mondta, hogy erőszakolj meg?
– Nem, persze, hogy nem! Csak amit mondtam. Ez… Nem terveztem, de annyira csodálatos vagy. Gyönyörű és nem tudtam ellenállni neked.
– Háát… Azt én mondhatnám, hogy nem tudtam ellenállni neked a végén. De tényleg nem akartam ezt.
– Akkor mit akartál?
Azt mégse mondhattam el neki!
– Nem ezt – durcáskodtam inkább – Menjünk ki.
Egy újabb gyors tusolás, mosdás, törölközés után én melegítőbe bújtam ő felvette a ruháját. Halkan szólt a zene. Mellém ült, megfogta a kezem.
– Kérlek bocsáss meg.
– Na hallod?! Most meg bocsit kérsz?
– Csak mert azt hittem mérges vagy. Pedig én tényleg szeretlek. Ha tudnám mit akarsz…
Szerintem csak a kedvemben akart járni, de én mérges voltam rá. Egyszer megdug és nem csinálta rosszul, aztán ugyanez miatt bocsit kér?! A franc se tudja mit akar voltaképpen. Dühös voltam rá és amikor az előbbihez ért a mondandójában én dühömben meg éppen azt mondtam neki:
– Nem hiszem, de tudod mit? Nyald ki…
Én nem szó szerint gondoltam, ő igen.
Teljesen ledöbbentem, amikor szó nélkül hanyatt lökött, lehúzta a melegítő alsómat és egyből nyalni kezdett. Szóhoz se tudtam jutni… Aztán meg levegő után kapkodtam, mert ezt is annyira jól csinálta.
Hm… Egyszerűen tökéletes szexjáték lenne ez a pasika. Jól csókol, jól dug, jól nyal és azt mondja szeret! Hát kell ennél több egy jó szexhez? Nos, enyém lehet ameddig akarom. Csak el kell hitetnem vele, hogy én is szeretem. Vagy lehet nem is kellene ezt tennem? Egyenlőre inkább másképp próbálom. Mondjuk őszintén? Ok, akkor úgy lesz. De előbb hagyom, hagy dolgozzon meg ő az én gyönyörömért.
Érdekes módon nem fáradt el se a nyelve, se a szája, se az ujjai, vagy a csuklója…
A sikoltásomra beszaladt Enikő. Zavartan nézett ránk.
– Hát ti?
– Ejnye hugi. Sehol sem lehet egy kis magánéletem?
– De… Azt tudod róla? – próbálta elmondani szerintem, hogy Zsolti szerelmes, de nem hagytam neki.
– Igen, persze. Most tudtam meg, hogy jól dug, jól csókol és jól nyal. Szerinted megtartsam mint szexjátékot? Esetleg neked is kikölcsönzöm majd. Később. Előbb nekem kell sok orgazmust okoznia, aztán majd meglátjuk.
– Te tiszta hülye vagy! – azzal kirohant a szobából.
– Ezt komolyan mondtad az előbb, vagy csak húzni akartad Enit?
– Mit is?
– Hát, hogy megtartasz! Akkor járunk?
– Szerintem csak dugunk. Meg néha kinyalhatsz. Tetszett ez neked?
– Minden tetszik veled kapcsolatban.
– Az jó. Akkor… Akarsz a szexjátékom lenni?
– Az mi?
– Hát amit mondtam. Ugyanazt jelenti. Egy játék… Olyan mint egy vibri. Na? Akarod?
– Részemről ok. Ha sokszor megdughatlak és csókolhatlak, meg ilyenek…
– Akkor megbeszéltük. De mára elég volt. Nemsokára hazajönnek anyuék. El kell menned, oksi?
– Felhívhatlak este?
– Ugyan minek? Habár… Várj csak! Rendben. Telefonszex? De azt kell tenned majd amit mondok, érted?
– Jól van. Bár szerintem ma még legalább kétszer kiverem miattad.
– Meg ne próbáld! Majd csak akkor ha azt mondom.
– Jól van – egyezett végül bele.
Teljes megadás tehát. Van egy kis petem. Ő még nem tudja, de majd beidomítom.
Aznap este még felhívott és megkezdtem vele a tréninget.
A pet–dolog működni látszott. Zsolti elfogadta minden feltételemet, cserébe annyit kért, hogy megcsókolhasson engem bárhol, amikor szeretne. Ennyi engedményt igazán megér egy élő vibri nekem. Ezáltal biztosíthatom a ragaszkodását hozzám.

Pár nappal később beszélgettünk hugival és szóba került a szex. Olyan vonatkozásban, hogy tetszik neki az a srác.
– Hogy is hívják?
– Feri.
– Feri, Feri… Aki a farkát beléd veri? – kacagtam Enire. Ő viszont nem vette viccre.
– Ne már! Ez komoly!
– Az élet maga nem komoly, Eni. Egy játék, csak tudni kell a szabályokat. Az még jobb, ha te magad írhatod a főbb játékszabályokat. De ahogy láttam Ferinek is bejössz. Akkor mi a gond?
– Hááát… Ő olyan…
– Nem mondod, hogy nem tudod elcsábítani? Egy igazi nő, egy férfinál sok mindent el tud érni, ha a pasi egy kicsit is beindul rá. Te meg már kész nő vagy.
– Na, ez a gond. Tudod, hogy még szűz vagyok. Ferinek meg azt hiszem már van tapasztalata és…
– Ugyan már! Az a jó, ha van tapasztalata. Legalább egy pici, mert akkor tudja mit szeret egy nő és nem hagy kielégítetlenül téged. Bár így is sok bunkó van, aki csak önmagára gondol – jutott eszembe első igazi és egyben utolsó pasim. Zsoltit nem tartottam pasimnak. Ő egy szexjátékom volt. Hozzá nagyon finom. Azóta már szinte mindent kipróbáltunk vele. Jó volt az íze és az anált is kedvelte. Csoportba nem mertem volna vinni, de az magam sem mertem kipróbálni. Arról nem is beszélve, hogy nem lett volna kivel. Minden barátnőm magának akarta a pasit és megvetette azt, akit „használt árunak” gondolt. Ami nyilvánvaló butaság, mert ki látott már egyszer használatos faszt, vagy pinát?
– Az igaz, csak én utálom magam butának érezni. Bármiben. Ok, nem mindenben akarok a legjobb lenni, de… Ferinél azt se bánnám. Szeretnék neki mindent megadni, amit akar és szeretném, ha boldog lenne velem.
– Ezt értem. De mi is a baj akkor? Ha te szereted, ő szeret, akkor tuti jó lesz vele neked és fordítva is úgy lesz. Emlékszel? Én szerettem azt a bunkót, akinek odaadtam magam és jó volt mindkettőnknek. Pedig ő nem is szeretett engem.
– Arra nem gondoltál, hogy csak nem volt elég tapasztalatod? Azért voltál neki kevés?
– Nem hiszem. Ha igazán szeret, akkor imádott volna nekem megtanítani mindent és együtt is lehet tapasztalatot szerezni. Az is remek élmény és jó móka. Én csak tudom, hisz nem vagyok szerelmes a petembe és mégis. Sok dolgot vele próbáltam ki elsőre és nem volt rossz egyikünknek sem. Tényleg! Akarsz tapasztalatot szerezni? – mosolyogtam rá, mert eszembe jutott, hogy lehetne egy hármas is. Bár a hugimmal… Nem is tudom. Nos, talán ha én vele nem?! Bár a dolog teljesen veszélytelen, egyikünk se csinálhatja fel a másikat. Szerelmes se lesz egyikünk sem. Tudom magamról, hogy nem vagyok meleg és szerintem hugim sem. Egy orgazmus meg akkor is csak egy orgazmus, ha egy lánytól kapom. Bár ezt nem tudhatom, ameddig ki nem próbálom!
– Mire gondolsz?
– Van egy élő szexjátékom. Ő imád engem és mindent megtesz amire kérem. Akár tapasztalatszerzésre is használhatnád.
– Zsoltit? Ááá…
– Nem mondom, hogy szeress bele, te. Csak használd. A tamponomba se leszek szerelmes mégis hiányzik bizonyos napokon.
– Csakhogy a tamponom nem fecsegi ki a titkaim. Egy srác elszólhatja magát, akkor is, ha nem akarná.
– Na és mit tudna elmondani? Azt amiről tud. Amiről nem tud, arról nem beszélhet. Nos? Akarsz tapasztalatot szerezni?
– Persze, de…
– Semmi de. Bízol bennem?
– Igen, de..
– Jajj, ne légy már ilyen. Bízz bennem és holnapra már meg is szervezem neked. Csak azt kell tudnunk, anyuék mikor nincsenek itthon.
– Holnap péntek. Anyuék azt tervezik, hogy hétvégére elutazunk mindannyian a Balatonra.
– Hm. Ez így nem jó. Betegedjünk meg. Akkor nem kell velük mennünk.
– De akkor lehet, hogy ők is inkább itthon maradnak. Ápolni minket…
– Nincs hétvégén valami halaszthatatlan dolgod? Verseny vagy akármi?
– Semmi olyan, ami miatt itthon maradhatnék.