Nem kéne nekem agyalnom és videókat néznem. :(
Minden apróság ilyenbe torkollik. Vagyis... Látok egy videót és elkezdem leírni ötletként. Csak vázlatosan – mondom.. Aztán nem tudom abbahagyni. :(

Jah, a cím csak a tanulság. Talán jobban illett volna az a cím, hogy: „Hogyan készítsünk kurvát a nejünkből, akkor is, ha ő az elején még nem is akarja"?! Na, ok. Ez túl hosszú és a címekben nem szeretjük a hosszút. :D
Hogy ez picit ribancos volt? Lehet. De a férfiak nagyon is szeretik a ribancokat. Akiben most bárminemű ellenkezés váltódik ki, az nézzen önmagába. Már, aki férfi. Aki nő, az jobb, ha csak szimplán átgondolja: akar-e lenni ő olyan avagy sem. A válasz nem kell, hogy publikus legyen. :)

Az eleje tényleg vázlat csak. De miért érzek én kényszert ennek az ötletnek a megírására, mikor lehet hogy a kutyát sem érdekli? Nem rendkívüli és nem is egyedülálló. Megtörténhet bárkivel hasonló helyzetben. Mégis... 
Valamiért nem tudom abbahagyni. Életre kelnek a szereplők bennem és a saját útjukat járják. Alig tudom befolyásolni az érzelmeiket. Lehet, hogy ez egy másik – párhuzamos univerzumban – már megtörtént és nekem csak „emlék"? Talán betegség? Mi erre a gyógymód?
Vagy csak szimplán becsavarodtam. :D
Nah, most jól kipanaszkodtam magam. :D Bocsika

Mindegy... Most „megkínozlak" téged kedves olvasó egy picit. :) Remélem nem nagyon. Fogadd szeretettel, mert ez is egy lehetséges valóság – talán.

 Elmentem kifizetni az adósságot 

A férjem kölcsönkért egy barátjától, mert nem volt elég pénzünk. A barátja jól menő cukrászdát vezet.
A férjem a szememre vetette, hogy a kölcsönkért pénzből nekem is adott, de én nem fizettem vissza semmit, ami nem igaz, mert kettőnk közül csak én dolgozom, úgyhogy az összes amit vissza tudott fizetni, az az én pénzem volt. Ráadásul nekem abból csak egy szexi fehérnemű együttest vett, amire nem is lett volna szükség. Összeveszünk ezen és mondom neki, hogy legalább kérjen haladékot, ne kelljen már eladni a házat, amit én örököltem szüleimtől.
– Már megpróbáltam és azt mondta már háromszor adott, de többet nem tud adni. De ha akarod, próbáld meg te is, beszélj vele, talán rád hallgat. Mindjárt meg is mutathatod neki, hogy mire költötted el. Mert nagy része rád ment el, ezt ugye tudod?
Ekkora igazságtalanságra már szólni sem tudtam. A pénzt ő játszotta el szerencsejátékokon azzal, hogy „ez most biztos nyeremény, könnyű pénz!” – de egyikből se lett pénz, csak a szenvedélyét elégítette ki. Vagyis nem kielégítette, hanem csak csillapította, mert amit mostanában keresek abból is ellop néha valamennyit és eljátssza.
Sajnos nincs más választásom, muszáj megpróbálnom haladékot kérni.
Összeszedem az összes pénzt, amit itthon találok és elviszem magammal azt a fehérneműt és elmegyek hozzá. A fehérneműt csak azért, hogy ha neki is azt mondta a férjem, hogy miattam ment el a pénz meg tudjam mutatni, hogy mennyit költött abból rám. A csomagolás bontatlan, még fel se próbáltam. Az is lehet, hogy visszavásárolja, vagyis beszámítja majd a kölcsönbe.

Odaérve sírva fakadok, ő vigasztal és elmondja, hogy a férjem tényleg azt mondta neki, hogy rám költött mindent a kölcsönből. „A szemét!” Megmutatom a fehérneműt, mondom, ennyit költött rám abból csak. Ha gondolod beszámíthatod ezt is, mert csak ennyim van most, de ígérem visszafizetem a többit is, csak kell egy kis idő.
A barátja megkérdezi,
– Na és hogyan akarod visszafizetni? Túl sok idő lenne ha csak az te fizetésedre hagyatkoznánk. Nem keresel sokat szívem. Azt a fehérneműt nem tudom beszámolni. A boltban ha vissza is vennék, csökkentett árat számítanának érte. Nekem meg nincs senkim, akire ráadhatnám. Az se biztos, hogy tetszene nekem, szóval megtartani se akarom.
– Igen, tudom, hogy neked az első az üzlet, de a boldogságunk forog kockán. Kérlek…
– A ti boldogságotok? Az enyém nem számít talán?
– Jajj, dehogynem. Már próbáltam segíteni neked ebben, emlékszel ugye? – ezzel arra céloztam, hogy már az összes barátnőmet, munkatársnőmet bemutattam neki, de neki egyik se tetszett. Mindig volt valami kifogása.
– Tudod, most eszembe jutott egy ötlet. Kaphatsz halasztást, de ezért kérek egy kis kamatot.
– Nem tudok többet fizetni – keseredtem el.
– Visszatérve a fehérneműre… Neked tetszik?
– Így külsőre talán, de látod, hogy még fel se bontottam, honnan tudnám, tetszik–e.
– Akkor nézzük meg. Lehet, hogy beszámítom mégis, ha tényleg olyan szép.
– Bontsam ki?
– Persze. De ha csak úgy látom, hogy nincs benne senki, akkor nekem biztos nem fog tetszeni. Legyél most egy alkalomra a próbaba, ok? Ha megteszed, elengedek a kölcsönből 500–at. Mit szólsz?
Gyanús a dolog, de annyira nem gondolok rosszra. Látott már engem fürdőruhában, meg mindenféle göncben amikor néha nálunk járt. Az külön jó, hogy csökken a tartozás. Egy kis divatbemutató meg nem tett tönkre senkit, ugye?
Felveszem és ő utasítgat:
– Húzd ki magad légy szíves. Most lassan fordulj körbe. Várj, ne olyan gyorsan, így nem tudom eldönteni beszámítsam e ezt a vackot. Tudod mit? Táncolj nekem egy lassú számra, jó?
– Ok – egyezek bele, mert táncolni szeretek, mire ő feltesz egy lassú zenét és én annak ütemére ringatom magam és forgok körbe előtte. Nagyon csillogni kezdett a szeme és abbahagynám, de ő nem enged felöltözni…
A vége az lett, hogy erőszakolni kezdett én természetesen ellenkeztem. Aztán egy idő után azt mondta tapizás közben, hogy ha havonta veszek magamnak egy ilyen szexi fehérneműt és ugyanezt eljátsszuk – na meg minden ilyen alkalommal egy napot vele töltök és azt teszem, amit mond – akkor mindössze másfél év alatt kifizetettnek veszi a tartozást. Természetesen arról a pénzről sem mondhat le, amit az elején felajánlottam, bár az még nekem sem tűnt soknak. De mit tegyek, ha olyan keveset fizetnek? Ő tovább unszol, hogy fogadjam csak el. Elmondja, hogy már nagyon régóta tetszem neki és bókol, közben gyengéden simogat… Ezek összhatása miatt beleegyezek, de a feltételem az, hogy titokban kell tartanunk ezt, a férjem soha nem tudhatja meg. Ő megígéri, hisz neki most is fontos férjem barátsága – mondja. Miután így megállapodtunk rögtön be is hajtja az első részletet. Felhívom a férjem és mondom, hogy csak későn érek haza. Másnap tudom csak meg, hogy a barátja ad–e haladékot, mert nem ért rá és emiatt meghívott vacsora időben, hogy legyek nála és majd akkor dönti el.
Ezt nyilván butaság volt neki elárulnom – így utólag már tudom, de akkor jó ötletnek tűnt, mert arra gondoltam, hogy így bármeddig maradhatok, ez elfogadható magyarázat és meg is nyugtatja a drágámat, hogy nem érhet engem semmi baj.
Baj nem is ért, csak rengeteg orgazmus. Ez nem is esett rosszul, mert a srác kedves, figyelmes volt és tulajdonképpen én diktálhattam, az történt amit én akartam. Az utóbbi időkben elég szegényessé vált a szexuális életem, mert mindketten idegesek voltunk a férjemmel.
Szóval minden rendben levőnek látszott, csak arról akkor fogalmam sem volt, hogy a férjem órákon át kukkolt minket és videókat is készített. Erről nem szólt másnap sem és még egy jó ideig nem.
A következő hónapra gondoltam és nézegettem a kirakatokat, vajon mit vegyek magamnak? Már hétvégén felhívott a srác és kért, hogy menjek el megbeszélni vele milyen cuccot szeretne látni rajtam. Mikor elmentem mutatott egy weboldalról egy képet és azt mondta, hog már meg is rendelte, sőt, már meg is kapta. Remélem jó lesz a méret – mondta – Próbáld fel.
De még nincs több pénzem és arról volt szó, hogy csak azzal együtt meg hogy havonta egyszer…
Ugyan, miért ellenkezel? Kérlek próbáld fel. Látni akarlak benne, ha már kiadtam érte a pénzt. Csak most az egyszer, jó? Cserébe mondhatsz egy kisebb összeget amit levonunk a tartozásból, ok? Csak azért, hogy lásd, velem jó üzletet kötni.
Belementem. Mondtam neki egy összeget, kb a havi fizetésem felét.
– Ok, de ennyiért egész hétvégére nálam maradsz.
– Na és mit mondok a férjemnek?
– Beteg lett a bejárónőm és most te helyettesíted. Nem hazudsz, ha elmondod neki, hogy egy hétvégén megkeresed a fél havi fizetésed.
– Ez elmegy nappalra, de te azt akarod, hogy itt is aludjak, ha jól értettem.
– Nem éppen alvásra gondoltam – kacsintott – De majd este odaszólsz neki, hogy késő van én ittam és nem tudlak hazaszállítani. Biztos nem fog idejönni érted, hogy hazakísérjen, egyedül meg olyan későn már nem engedlek el.
– Ok, ez hihető, de ne felejtsünk el időben szólni neki, jó?

A hétvégén ugyanolyan kedves volt és figyelmes, mint első alkalommal. Az elején még az irányítást is rám hagyta, de fokozatosan átvette tőlem. Kezdetben csak kért, aztán parancsolt. Semmi extrát nem kért és nem volt durva, se türelmetlen így nem volt nehéz teljesítenem a parancsait. Mire vége lett a hétvégének, már teljesen ő irányított. Búcsúzáskor szinte vártam, hogy megmondja, mikor akar látni újra. Vagy, hogy mit tegyek esetleg mit ne, ameddig nem vagyunk együtt. Ezeket az instrukciókat meg is kaptam. Nem volt szabad szeretkeznem hét közben és maszturbálnom sem. Nem lesz nehéz teljesíteni ezt. Az időpont pedig a következő hétvége.
– Akkor nem lehet. Sajnálom, de éppen akkor lesz havim és…
– Rendben, akkor csak gyere el és főzz nekem.
– Azt megtehetem.
Hétvégén kérte a bizonyítékot. Elcsodálkoztam, vajon mire akar ez bizonyítékot?
– Hát arra amit mondtál. Amiért nem tudod a részlet esedékes kamatját most megfizetni.
– Arra vagy kíváncsi megjött–e?
– Igen. Bizonyítékot akarok. Mutasd magad!
– De…
– Na mi lesz? – csattant fel.
Ez volt az első alkalom, hog türelmetlenkedett. Megszeppenve mutattam neki magam. Megszemlélt, meg is szaglászott…
– Elég büdös. Rendben, felöltözhetsz.
Megalázva éreztem magam, de nem volt mit tennem.
– Természetesen estére te döntesz, hogy maradsz, vagy hazamész – mondta még és nem figyelt rám többé. Ez még inkább megalázó volt, elsírtam magam.
Mikor észrevette, rám kérdezett:
– Miért sírsz? Megbántottalak valamivel kedves?
– Tudod – szipogtam – azt hittem azért kéred ezeket tőlem, mert tetszem. Talán szeretsz is egy kicsit… Most meg büdös…
– Ó, azt csak úgy mondtam. Persze, hogy szeretlek. Azt már az elején mondtam, hogy nagyon tetszettél régóta, de most már mást is érzek.
– Tényleg? – csillant fel a remény bennem. Talán mégis maradt valami méltóság nekem is. Nem kell úgy éreznem magam, mint egy kurva. Mert én tényleg azt hittem, azért kérte hogy legyek együtt vele, mert kellek neki mint nő. Mert tetszem és szeret, csak nem merte bevallani. Ok, nem lettem sokkal jobb egy kurvánál, tudom. Megcsaltam a férjem, bár emiatt alig volt lelkiismereti bajom, hiszen ő okozta az egészet. Ha akkor rám hallgat nem is kér kölcsön. Ennyit semmiképpen és akkor nem kerültünk volna ilyen helyzetbe.

A második hónap végén a srác felvetette, hogy tudna egy módot arra, hogy még gyorsabban lerójam a tartozást.
– Mire gondolsz?
– Van egy törzsvendégem, aki a múltkor látott téged és felajánlotta, hogy ha elviszlek hozzá, akkor nem lesz hálátlan.
– El akarsz adni?
– Nem! Dehogy. Nem is kellett volna elmondanom, Neked sem muszáj elfogadnod. Csak arra gondoltam, hogy talán… De felejtsd el légy szíves.
– Legalább átgondolhatom?
– Persze. Gyere addig bemutatom neked. Épp most jött be a boltba. Abból csak nem lesz baj, ugye? De ha mégis elfogadnád az ajánlatot, akkor ígérd meg, hogy nem kerülsz meg engem.
– Rendben, ezt megígérem. Mégis mennyi pénzről lenne szó?
Megmondta. Azt is, hogy mennyi lenne ebből az én részem.
– Én dolgozzak, te meg bezsebeled a hasznot?
– Ó, nem olyan nagy munka az neked. Velem is élvezted valld csak be. Pedig én nem vagyok jó az ágyban, tudom. Na meg nekem is kell egy kis haszon.
– Kicsi mi? Az egésznek a tizedrésze maradna nekem. Vagyis nem, mert az is a tiéd, csak egy kicsit csökkented az adósságot. Én meg szagoljam más büdös testét.
– Ne bomolj már te! Mondtam, hogy nem kell elfogadnod. Nem is mutatlak akkor be. Majd ha lehiggadsz és úgy döntesz, akkor megkérhetsz.
Nagyon kíváncsi lettem, hogy vajon ki lehet az, akinek megérne belőlem egy alkalom annyit, mint a teljes évi fizetésem.
– Bocsi, ne haragudj rám. Kérlek mutasd be. Tudnom kell ahhoz, hogy el tudjam dönteni… Ha túl öreg vagy nyomorék akkor nem kell persze, de…
– Egyik sem. Ott ül, látod? Annál az asztalnál, de nem mutatlak be neki ameddig nem mondasz igent.
A pasas tényleg fiatal volt. Olyan harminc körüli.
„Illene hozzám” – gondoltam és már döntöttem is, mert a fiatalsága mellett még jól is nézett ki.
– Ó, ha ő, akkor elfogadom.
– Szóval így már kell, ha fiatal és dögös, mi?
– Egyáltalán nem azért – nyújtottam rá a nyelvem – csak nem akartam volna, hogy rajtam múljon ki végelgyengülésben. Tudod, ha öreg vagy beteg…
– Értem. Akkor bemutatlak és amint neki is igent mondasz, már megint egy hónappal kevesebb ideig kell törlesztened.
– Csak egy?
– Drágám, az üzletben az idő is pénz! Ha azonnal igent mondasz, akkor lett volna az az ajánlat, így már csak ennyi.
Vitatkoztunk vagy tíz percet. Ő kevesebbet akart adni én meg többet szerettem volna kapni. Nem hagyta felsrófolni az árat. Úgy tíz perc múlva jutott csak eszembe, hogy tulajdonképpen a testem az áru, azt adom most el. Elhessegettem magamtól ezt a gondolatot, mert még mindig úgy gondoltam nem vagyok egy kurva. Nem akarok az lenni, de most muszáj ezt tenni. Vagy ez, vagy elárverezteti a házam. Nincs hát választásom.

A pasival az „üzlet” rendben lebonyolódott. Mi is egymásba bonyolódtunk eléggé. Nagyon elégedett volt velem és az irányítás ismét az enyém volt. Nagyon kielégítő volt számomra testileg is, de az önbecsülésemen nagyot dobott a tudat, hogy egy ilyen jó pasinak ennyire bejövök. Talán majd profitálhatok én ebből többet is – gondoltam, hiszen a srác megígérte, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom. „Nem tudok betelni veled. Kellesz nekem!” – mondta távozásom előtt és elkérte a számom.

Két nap múlva hív férjem barátja és elmondja, hogy neki nem tartozom többet.
– Nem kell neked fizetnem? – csodálkoztam el.
– Nem. Minden tartozásod rendezve, de egy búcsúkamatra még számítok tőled. Gyere el most és holnap estére megkapod az iratokat, ok?

Boldogan újságoltam a férjemnek, hogy valószínleg megmenekültünk, nem kell fizetnünk többet. Nem vettem észre örömömben a viszolygást az arcán. Szólni sem sokat szólt, csak annyit, hogy „Jól csináltad drágám!”
Némi kétely maradt indkettőnkben ugyan, de én bíztam abban, hogy a férjem barátja csak nem csap be. Eddig állta a szavát, remélem nem változott ez meg.

Elmentem hát hozzá, hogy átvegyem a papírokat tőle. Ennyit megér még egy éjszaka és egy nap vele. Észre se vettem, hogy nem adtam magyarázatot a férjemnek a távozásomra. Ő sem kérdezte az okát annak, hogy miért nem ma adja át nekem a haverja a papírokat, miért csak holnap és miért kell nekem addig az ideig nála maradnom?

Odaérve a srác kerülte a témát. Nagyon kedves volt és az irányítást minden másban rám hagyta. Még vacsorázni is elvitt egy menő hangulatos bárba, ahol táncoltunk vele és megengedte, hogy bárkivel táncolhatok, akivel csak akarok. Nem igazán volt kedvem táncolni mással, mert már hajnal egyre járt az idő mire megettük a finom vacsorát és mindketten untuk már az ottani szórakozást, a zsivajt és a dübörgést. Arra gondoltam, ha sikerül jól lefárasztanom mielőbb, majd aludhatok másnap délig.
– Menjünk haza kérlek, Megfájdult a fejem.
– Ezt most csak azért mondod, hogy eltekintsek a búcsúszeretkezéstől?
– Nem, nem. Azt megígértem és én megtartom az ígéretem.
– Ok, akkor menjünk.
Az állóképességét illetően tévedtem, mert másnap majdnem délig nem hagyott békén. Maratoni szeretkezéseink voltak. Muszáj volt jó képet vágnom a dologhoz és orgazmust színlelnem, akkor is amikor már rég elegem volt mindenből. Reméltem, hogy nem veszi észre.
Délelőtt tizenegy volt, mikor elmentünk fürödni együtt, utoljára. Aludtunk. Vagy legalábbis engem hagyott, így fogalmam sem volt, ő mit tesz.
Férjem hangjára ébredtem.

Aztán rájön a csaj, hogy a férje tudott a viszonyról és nem zavarta, meg arra is, hogy a haver tulajdonképpen eladta. Nem hazudott amikor azt mondta: „Nem tartozol többé nekem.” Az igazság az volt, hogy a gazdagabb fiatal jóképű pasi kifizette neki amivel tartoztam és ettől a perctől őneki tartoztam. Nem kérdeztek meg arról akarom–e, beleegyezek–e. Férjem barátja azt mondta azért nem, mert annyira látszott rajtam, hogy tetszik nekem a pasi és ő egyébként sem mondhatott volna nemet, mert annak a férfinak hatalmában állna őt tönkre tenni anyagilag.
– Ne haragudj rám, de tényleg…
– Na és te édes férjemuram? Tudtál mindenről? Mióta?
– Rögtön az elején készítettem videót rólatok. Tudod, nagyon hiányoznak az együttléteink és… A pornóvideőkra már nem áll fel.
– Te arra a videóra maszturbáltál? – kiáltottam elképedve a gondolaton.
„Ez ennyire hülye? Ott vagyok neki, megkaphatna élőben és úgy nem kellek, de a videóra, amin egy másik férfival vagyok, az igen?”
– Háát… – habogta.
– Azt élvezed, ha mással láthatsz dugni?
– Nem. Ha csak dugtatok volna nem veszem videóra. Ti szeretkeztetek drágám és igen, ez tetszik. Valamiért erre indulok csak be mostanában.
– Perverz! De tudod mit? Majd hozok neked akkor videót amint azzal a másik pasival leszek, jó?
– Éppen kérni akartalak rá, csak nem tudtam a srác kérne–e érte valamit, vagy… Fizetni nem tudok. Még mindig nem sikerült állást találnom. De ha úgy csinálod, hogy ne vegye észre…
– Na ez már annyira…

Azért kapott videót. Többet is, mert a pasika eleinte azt mondta, ha már a férjem úgyis tud róla, költözzek hát hozzá és ugyanolyan feltételek mellett törleszthetek neki, azzal a különbséggel, hogy az időpontokat én választhatom ki. Ha két hónapig nem akarom, ő nem háborgat. Akkor is lakhatok nála, persze elválnom nem kell emiatt. A videókat bosszantásnak szántam.

A srác ajánlatát meg kipróbáltam. Első héten nem közeledtem felé. Ő nagyon udvarias volt és látszólag szerelmes. Ezt ugyan nem hittem el neki, mert a férjem és a haverja is becsapott ilyennel. Miért lenne ő különb? Ráadásul még annyira sem ismer mint azok. De nem erőszakoskodott és nem követelőzött „csak” vágyakozott. Elmondta mennyire szép és szexi vagyok. Hogy mennyire kíván a nap minden percében… Részletezte a testrészeim szépségét külön is. Hol ezt, hol azt emelte ki és mondta el miért tartja szépnek. Sorra került a szemem, szám, mellem és mindenem. Még a puncim is kapott részletes dicsőítést.
Olvadoztam ezek hallatán és vele tényleg szépnek éreztem magam.
Talán emiatt is jutottam arra egy hét elteltével, hogy nem húzom tovább, mert még a végén meggondolja magát és fuccs az üzletnek, na meg a házamnak. Annak, amiben most az a hitvány férfi lakik, aki miatt az egészet el kell szenvednem és aki hivatalosan a férjem. Hitvány, igen, mert az én szememben egy igazi férfi legalább féltékeny lenne, de ő nem. Na persze! Nem szeret már. Talán soha nem is szeretett, csak hazudta a szerelmet. Én viszont szerettem őt. Akkor. Ezért is nem jutott eszembe olyan, hogy csak azért hazudna, hogy legyen hol laknia.
Most viszont eszembe jutott. Hiszen ő nem is vállal semmi részt annak az adósságnak a törlesztéséből, amit ő maga kapott és ő is költötte el. Ezt eléggé igazságtalannak tartottam, ám kárpótolt érte némileg a mostani helyzetem. A szép lakrészem, saját autóm és a dicsérő szavak, amiket mindig kapok amikor a sráccal együtt vagyok. Nem szeretkezés közben, hanem bármikor. Reggeli, vacsora, fürdés, tánc és minden más elfoglaltságunk közben. Megtanított teniszezni is és sokat kirándultunk, úsztunk… Csupa olyan dolog amit imádok. Az sem volt közömbös, hogy amikor megjelentünk bárhol – mondjuk egy nyilvános bárban – olyan tisztelet övezte a srácot, ami igazi hatalmat sugárzott. Ennek fényében sütkérezhettem én. Mert a férfiak elismerően pillantottak, némelyik még vágyakozva is, a nők pedig kivétel nélkül mind irigyeltek, kortól és szépségtől függetlenül. Nem csak a kimondott szavai miatt érezhettem magam szépnek, hanem azért is amivel elhalmozott. Az első nagyon szép ruhát nem akartam elfogadni annak ellenére, hogy nagyon tetszett, mert talán ezzel akarja növelni az adósságom. Ő unszolt fogadjam csak el.
– Nem tetszik a ruha? Kicserélhetjük bámilyen neked tetsző modellre, ha ez a vágyad.
– De tetszik, csak…
– Mitől félsz édes?
Mikor elmondtam neki, hogy mitől tartok nem nevetett ki.
– Igen, ez teljesen logikus lenne. De nem – mosolyogta el magát – Szó sincs ilyenről drágám. Ezt a szépséged előtti tisztelgés jeléül fogadd el kérlek. A tied és nem kerül neked semmibe. Egyszerűen csak megtetszett nekem ez a ruha és elképzeltelek benne. Szeretnélek látni benne, de ha te nem akarod…
Elsírtam magam.
– Mi a baj? – emelte fel az állam.
– Semmi, csak… Annyira kedves vagy velem. Nem is érdemlem én ezt. Hisz nem is ismersz.
– Mondtam már mennyire beléd szerettem? Szeretlek és velem élsz. Ennyi elég nekem. Egyenlőre.
Nem szóltam semmit, mert ez már a sokadik vallomása volt, de nem hihettem el.
– Megtennéd legalább, hogy felpróbálod? Csak kérés ez. De ha nem tetszik kidobjuk…
– Azt már nem! Nem dobhatod ki ami az enyém – háborodtam fel.
Ezen már jó ízűen nevetett.
– Nocsak. Nemrég még nem akartad elfogadni.
– De csak mert nekem nem telne ennyire drága göncre és nem akarnám az adósságomat felturbózni ezzel.
– Okos is vagy, nem csak gyönyörű. Szóval. A tied. Tedd hát magadévá – kuncogott saját viccén és én vele nevettem. Oldódott az ijedtségem és jobb lett hangulatom is. Különösen akkor amikor felvettem azonnal. Ott előtte, hisz már látott engem meztelen, miért szégyellném hát magam?! Na meg ennyit megérdemel, ha már ennyit költ rám. A látványom úgy tűnt tetszik neki.
Mögém állt, megfogta gyengéden a vállam és odavezetett a nappali egész alakos tükre elé. Lassan körbeforgatott és hagyott a tükörrel szemben állva gyönyörködni a ruhában. A szemén látszott a tükörképén, hogy nagyon beindult erre a látványra. Tényleg szexi darab. Nem túl kihívó. Elegáns mégis szexi. Pár perc után belecsókolt a nyakamba és megtört az ellenállásom. Most már akartam őt és nem az adósság megfizetése miatt, hanem önmagáért.
Meg is kaptam. Ő is engem. Órákon át szeretkeztünk, amit videóra vettem és másnap elküldtem a férjemnek. Nem én vittem el. Élveztem, hogy még ezt is megtehetem.
Azért később felhívtam és rákérdeztem. Persze nem egyből. A szokásos hogy vagy, stb után mintegy véletlenül.
– Megkaptad a videót?
– Igen, köszi.
– Láttad is?
– Belenéztem de az első tíz percnél nem jutottam tovább. Nagyon édes vagy rajta. Nagyon jó kis kurva az én szexi nejem.
Ezt nem vettem sértésnek tőle, mert régebbi szeretkezéseink alkalmával mindkettőnket feldobott az ilyen beszéd. Én is mondtam neki hasonlókat. Akkor. Én most nem tettem. Nem ez volt a cél. Bántani akartam.
– Nem vagy féltékeny? Picit sem?
– Miért lennék?! Tudod, nem volt veled már jó baszni. De a látványod kell. Az boldoggá tesz.
– Talán mert nem baszni kellett volna. Amit látsz a videón az nem baszás, hanem szeretkezés. Talán ha te is szeretkeztél volna velem és nem…
– Ugyan drágám! – szakított félbe türelmetlenül – Mindketten tudjuk, hogy azokkal csak baszol, de igazából engem szeretsz még mindig.
Én ebben már nem voltam egészen biztos. Sőt!
– Tudod, az egód…
– Semmi baja az egómnak. Csak az anyagi helyzetem nem rózsás. Igazán küldhetnél nekem több pénzt szívem. Ne mondd, hogy már nem szeretsz.
– Te olyan vagy… De… Elégedj meg azzal, hogy a házamban laksz.
– Nem a tiédben édesem. Ez közös. Minden házasságon belül szerzett vagyon, közös. Tehát a sajátomban lakok, ellentétben veled.
– Nagyon elégedett vagy magaddal ugye?!
– Lehetek, mert én nem csaltalak meg. Te viszont igen. Ha válásra kerülne a sor, ugye tudod, hogy…
Függőben hagyta a mondatot. Gondolom ezzel arra célzott, hogy elvehetne tőlem mindent. Na nem! Ennyire azért nem vagyok hülye!
– Figyelj, nem csak a vagyon közös, hanem a szerzett adósság is.
– Éppen ezért dolgozol te azon, hogy kiegyenlítsd a tartozást. Amit mellesleg neked kértem és te költöttél el.
– Én? Ugyan! Te is tudod, hogy nekem mi jutott abból.
– Ne veszekedjünk kérlek. Várom a következő videót. Szeretlek – azzal letette.

Ennek a vége is több féle lehetne.

Az első és logikus az, hogy a feleség mégis válni akar, hiszen már nem szereti a férjét, ám azt sem hagyhatja, hogy minden az övé legyen. A hűtlenséget bizonyítani is kell, de ezt meg tudja oldani, hiszen a pénz sok mindenre jó, ha valaki tudja, hogyan kell használni. Mivel az a fiatal pasi úgy tűnik szereti, nem lesz nehéz dolga arra rávenni, hogy a videókat visszaszerezze és utána már beadhatja a válást, mert tanúkat is tud hozni arra vonatkozólag, hogy a férj mikor mennyit költött, vagyis, hogy a keresetéből nem futotta volna szerencsejátékokra. Így már bizonyítható lenne, hogy a kölcsönt magára költötte, sőt az is, hogy a neje fizette vissza a nagy részét annak. Nyilván a visszafizetés módjáról senkinek sem áll érdekében nyilatkozni a valóságnak megfelelően, hanem mindenki elfogadja, hogy a csaj azt ledolgozta, mint eseti háztartási alkalmazott. 

A bíróság ezek után a férj hibájából mondja ki a válást, bár igaz az, hogy a házasság során szerzett vagyon, eltérő szerződés hiányában, fele arányban oszlik meg, de a férj több adósságot halmozott fel, mint az összvagyonuk értéke és ő semmit sem fizetett vissza belőle. A vagyonmegosztás során ezt figyelembe véve, már a nőé minden, sőt még kárpótlást is kérhet az exétől. Így elrendezve a dolgot, természetesen már nem szabad, nem is lenne értelme az exet ellátni videókkal, megkezdődhetne hát az új élete.

Ez lenne a happy-end-es befejezés.

De lehetne másképp is, ha mondjuk a férj és a pasik összejátszanak és tovább fejlesztik az ötletet és valódi áruként kezelik a továbbiakban a nőt. 
Sajnos hiába mondaná erre bárki, hogy az lehetetlen, vagy hihetetlen, mert a való életben többször is előfordult ilyen. Igaz, az a gyakoribb, amikor maga a nő van rákényszerítve arra, hogy efféle megélhetést keressen, de nem ritka a szexrabszolgaság intézményének alkalmazása sem. Ez körülbelül olyasmi, mint amit én egyszer bosszúból elkövettem a torte-net olvasói ellen, azaz annak a tartalma lenne. Volt aki egyik sztorimra azt mondta/írta, utálja mert erőszakot tartalmaz. Nem vette figyelembe, hogy a „főhősöm" nem sérült, sőt, ő maga is azt akarta, márpedig ebben az esetben – szerintem – nem beszélhetünk erőszakról, maximum erőszakos cselekedetről, ami nem ugyanaz. A különbség abban rejlik, hogy ha például nekem az kell egy aktus során, hogy durván bánjon velem a partnerem és ő azt megadja, akkor én azért őt szeretni fogom. Pedig erőszakos cselekedtet tett, mégpedig azért, mert én arra kértem, arra vágytam. Mégse fogja elítélni érte senki, már csak azért sem, mert nyilván nem fogom érte feljelenteni. Szemben azzal a másikkal, ami a Facebookon kezdődött második részében írtam. Na, az már valódi erőszakról szólt, mégpedig annak brutális formájáról. Hánytam is párszor, miközben írtam. Nem is ajánlanám senkinek, ezért sem linkkel tettem be ide.

De ezek csak példák más-más befejezésre, noha én magam ezt sem fejeztem be. :$