Aztán...

Jön egy olyan nap mint a tegnapi.
2023.01.21.

Először felbosszant egy hülye! Nem érdekes, hogy ki és mivel. A lényeg, hogy túléltem. :)
Aztán kaptam egy telefont és lehiggadtam. Barátnőm hívott és igazán jó híre volt a számomra.
Vagyis inkább neki, de az ő öröme az enyém is. Talált magának végre egy rendes fickót. Próbaképpen összeköltöztek és szerencsére a félelmük, miszerint nem valók egymáshoz: alaptalan volt. Ezt az infót kapták ugyanis, több közös és nem közös ismerősüktől. Mindenki azt mondta rájuk: „tűz és víz, nem illetek össze"! 
Az összeköltözés három hónapja történt. :) Előtte több mint fél évig jártak. Eleinte csak úgy... Közös programok, de semmi szex kérem! Pedig nem is angolok. :D 
Aztán másképp jártak össze. Hol egyikük, hol másikuk lakásában kötöttek ki. A lényeg nem azon volt, hanem hogy együtt. Közös döntésük eredménye lett az összeköltözés. Elmondta, hogy mindketten féltek, ám vágytak is erre. Felnőtt emberek, hát megtették. 

– Lassan egy éve együtt vagyunk.
– Akkor lassan itt az ideje, hogy bemutasd nekünk is. Nyugi, nem fogok sem én, sem párom véleményt mondani. Kivéve ha nagyon jót tudunk. Ok? - mondom a mobilba.

Végül megállapodunk a hétvégében. Alig várom!

Déltájban nézem a maileket. Előbb nem nagyon volt időm, csak a szokásos, barátoktól érkezőket. Azok közül se volt időm mindre reagálni azonnal. Most ezek is sorra kerülnek. Pár szavas válaszok mennek-jönnek, ilyenkor másnak sincs ideje többre.
Meglepődve látom, hogy van egy blog.hu-ról érkező is. Számítok valami elmarasztaló, kedves szóra.
Félve nyitom meg, aztán felderül a képem. Egyik kedvenc oldalam írója az éppen.
Őt – vagyis az írásait – imádom.
Róla nem sokat tudok. Bár nemcsak blogot tudtam olvasni tőle, hanem más oldalon is fellelhető írásait is sikerült megtalálnom. Természetesen mind „felfaltam". Ízlett.
Most pedig ő köszöni meg az én falatkáimat. Én is ízlettem neki. Örülök, mert mindig örömmel tölt el, ha másnak is tetszenek a gondolataim. A gondolataim is én vagyok. Tehát én is tetszem neki. Elég, ha csak egy kicsit. Ez is nagy öröm lehet.
A reggeli hülye után pedig helyreállítja az önbecsülésemet. Aki szerint meg én vagyok a hülye. Hozzá kicsi. Így mondta: „kis hülye". Bár ilyen módon nem vágyom a nagyra mégse.
Szóval, nem baj, ha kicsi. Az se, ha csak szerinte. Mert mások szerint talán mégse. 

Végülis ezekkel az élményekkel és párom, kicsim szeretetével a napom mégse ment tönkre. 

Köszönöm nektek!