Ennek az írási projectnek a létrehozásában, külön köszönet közreműködőmnek: Gabinak és ötletadómnak: Dórinak. A történetben a nevek ennek megfelelően alakultak, bár ez valóban egy kitalált sztori.  Én „kötöttem össze" őket, bár csak kimondottan itt, e sztori erejéig.  

Nevek csak példaként:
Férj: Laci
Főnöke: Gábor
Neje: Kriszta
E/1 Dóri

A kép forrása:: Miluklub – A kisbaba alvásigénye és változásai növekedéssel

* * *

Férjem hazaér a munkából és újságolja, hogy a főnökének a felesége, Kriszta, kórházba került. Szülni fog, de még van majdnem két hete, csak komplikációk léptek fel. Csak így a főnök, Gabi, aki férjemnek, Lacinak a haverja is, most muszáj lesz magára főzni, pedig nem is tud. Viszont szeret enni finomat. De ki nem?
Beszélgetés közben megemlíti, hogy esetleg elmehetnék Gabihoz másnap délután és összeüthetnék neki valami kaját, aztán majd eszik pár napig a hűtőből.
– Ok szívem, munka után elmegyek.
Esik az eső, én meg nem vittem ernyőt magammal. Jól eláztam, és a vékony ruhán átlátszik mindenem. Gábor rendes, ad egy törülközőt amit magamra teríthetek, miközben én főzök, sütök neki.
Közben beszélgetünk. Róla, a feleségéről, a szülésről meg a gyerekekről és szóba kerül a szex is. A pasinak már pár hónapja csak a kézimunka maradt, mert nyitott méhszáj mellett nem lehetett szeretkezniük. Krisztának amiatt se lett volna kedve, hogy szinte ki-be járt a kórházból. Egy hét bent, pár nap kint és kezdődött elölről.
Gabi tréfásan megemlíti, hogy segíthetnék neki abban is. „A szex hiánya beteggé tehet."
– Ugyan már! Ugye csak hülyülsz?
– Hát persze! De tudod… Már nagyon régen tetszel és irigylem a férjed.
– Ne irigykedj, mert nektek lesz gyerek, nekünk meg nem. Pedig éjt nappalá téve azon fáradozunk.
– Én szívesen segítek – nevetgél.
– Bírnád mi?
Közben vihar támad kint és elsötétül az ég is. Pár perc múlva áramszünet.
Francba, ennek is épp most kellett! Még jó, hogy már minden kész, csak a leves nem főtt még meg. Kavargatom vakon is, nehogy odaégjen. Közben dörög, villámlik, az ablakon a fénye cikázik.
Egy hatalmas dörrenést követő villámcsapástól megijedek és hátra ugrok. Ő éppen mögöttem állt, én meg emiatt az ölében kötök ki. Megérzem a keménységét.
– Aztaa... Neked aztán tényleg nem ártana egy kis segítség.
– Hát… Én nem bánnám.

Ebben a pillanatban visszajött az áram – s lőn világosság! Szó nélkül elé térdelek és leszopom. Kicsit felizgat a dolog, jó íze van és a férjemmel ilyet amúgyse nagyon csinálunk mostanában, mert kell a gyerek, úgyhogy mindent csak belém tölt.
Megköszöni és szeretné viszonozni, de nem hagyok neki ennél többet.
Másnap délután hazamegyek és várom a férjem. Helyette Gabi telefonál, hogy neki szólt egyik ismerőse, hogy a férjem eltörte a lábát útban hazafelé. Karambol.
Megijedek, szaladok be a kórházba. Szerencsére csak a lába sérült meg, de hétvége előtt nem engedik haza. Úgy is csak akkor, ha jók lesznek az eredményei.
Itthon is feküdnie kell majd – csak táppénz, no szex.
Bánatos vagyok és mondom neki, hogy:
– Na, ez is jókor jött. De sebaj, majd elhalasztjuk a gyerekcsinálást, első az egészséged.
Biztos nem rám mérges, mégis beszól nekem, hogy eddig is csak miattam nem lett gyerek, hiszen ő mindent megtett. De ha én csak fekszek mint egy darab fa, akkor nem csoda, ha ő hiába erőlködik.
Ez komoly?
Nahát! Ha miattam nem lehetett eddig, majd teszek róla, hogy ne én legyek a gyerekhiány oka – mérgelődök magamban.
Hazaérve felhívom Gabit és elmondom neki mi történt. Sírok. Azt mondja, ha van kedvem menjek át hozzá, akkor egyikünk se lesz egyedül.
– Ok.
Mire odaérek már vacsoraidő. Megevett mindent előző napról, hát megint főzök, de most két személyre.
Ő közben szépen megterít, beillatosítja a nappalit, majd hangulatos gyertyafény mellett halkan beszélgetve, elfogyasztjuk a vacsit.
Közben letörten mondom neki, hogy semmire se vagyok jó ezen kívül.
– Ugyan már! Miért ne? Hisz nagyon szép és okos vagy.
– Az mindegy. Laci szerint miattam nem lehet gyerek, mert én nem teszek meg érte mindent.
Megint sírva fakadok, mert ez akkora igazságtalanság.
Feláll, hozzám lép, felsegít és a vállán jól kisírom magam. Közben ő lágyan ringat és simogatja a hátam. Igazi jó barát. Néha ugyan kicsit lejjebb is téved a keze, popsimat is simizi. Ez ad egy ötletet nekem.
– Figyelj, annyira irigylem a nejed. Neki nemsokára lesz gyerek.
– Ha rajtam múlna, neked is lenne.
– Tényleg? Hát rajtam aztán nem múlik. A férjem amúgyis azt mondta, hogy lusta vagyok és fadarab…
– Az biztos, hogy nem igaz. Tegnap nagyon is aktív voltál, de mindjárt leteszteljük a dolgot.

Gabi:

Számat a mellbimbója köré zárom és finoman szívok rajta egyet, majd nyelvemmel körbe simítom. Ezzel egyidőben csípőmmel előre döfök, így farkam mélyen szánt a védtelen puncijában. Amikor lassan kihúzódok, oldalt váltok a mellein és megismétlem a művelet sort. Emelem a tempót, majd amikor már érzem, hogy közel járok, arcom a nyakába fúrom és miután megcsókoltam, hörögve élvezni kezdek. Ölel, szorít, kézzel– lábbal és jön velem ő is. Teste remeg, puncija görcsöl, szinte feji a farkam. A fülembe súg,
– Ez az, élvezz belém. Csinálj nekem gyönyörű kisbabát. – és én csinálom, élvezek és élvezek.
Miután kiürültem, még benne maradok. Ő sem enged, szorít magához. A farkam kicsit megpuhul, de még mindig benne van. Pokolian jó érzés. Elkezd csókolgatni a fülemet, a halántékomat. Felemelem a fejem, réveteg tekintettel nézek gyönyörű szemeibe. Tovább csókol, jut mindenhová: a szemeimre, az orromra, a számra. Aztán csak nézzük egymást, sokáig szótlanul. Majd tényszerűen közli:
– Ide költözök hozzád, a hétre!
– Igen? Nem lesz ebből baj?
– Nem. Majd innen megyünk a kórházba, de ott különválunk. Én Lacihoz, te Krisztához, utána vissza ide. Kiveszünk egy hét szabadságot és akkor tuti teherbe fogsz ejteni.
– Rendben – azzal felnéztem az órára és mondtam, hogy lassan akkor indulni kéne a kórházba.
Cuppanva hagyta el farkam a punciját, s ő durcásan duzzogva mondta,
– Már most hiányzol belőlem.
A kórház után, elszaladtunk a házukhoz, hogy összeszedjen pár cuccot a hétre, de a kiruccanás hosszabb lett. Muszáj volt, hogy megdugjam a hitvesi ágyukban. Annyira jó volt, amikor a csípőjébe kapaszkodva, vadul dugtam hátulról és hallgattam sikolyait, amik az orgazmus hatására feltörtek belőle. Teljesen magával rántott, hatalmas rángásokkal töltöttem bele magomat, s közben elégedetten néztem az esküvői képüket az ágy felett, a falon.
Másnaptól, naponta legalább háromszor szeretkeztünk, de volt hogy négyszer is. Az utolsó napon miután már egy ideje döngöltem a puncusát, az oldalára fektettem, mögé feküdtem és farkamat finoman a fenekébe nyomtam.
– Hé, abból így nem lesz gyerek! – mondta nevetve, de nem tett semmit, amivel megállított volna.
Élveztem a fenekében lenni, annyira intim volt, ahogy öleltem közben és ő vissza ölelt. Halkan nyögve élveztünk el, majd egymást átölelve elaludtunk.

* * *

A teszt egész héten tartott. Sőt, a következőn is, mert a párom eredményei nem lettek jók a labor szerint és bent tartották.
Mi szabadságot vettünk ki erre az időre és szinte össze költöztünk. Délutánonként együtt jártunk a kórházba. Persze én a férjem, ő meg a nejét látogatta.
Hazaérve folytattuk a gyerekcsinálási projectet. Azt mondta, nem volt igaza a férjemnek, mert nagyon is mozgékony vagyok, forró és szexi. Ezt mindennap többször meg is hálálom neki.
A soron következő havim elmarad. De a terhességi teszt még korai. Meg nem is akarom még tudni. Férjem hazaér, én ápolom. Gabinak még mindig kórházban a neje, de a következő héten megszült.
Páromat néha ráveszem szeretkezésre, hogy bebizonyítsam neki, nem vagyok fából. A sérülése miatt muszáj nekem „szenvednem” persze ez nem igazán nagy teher nekem. Felül lenni épp annyira izgalmas, mint alatta vonaglani.

Egy hónap múlva közlöm vele a jó hírt:
– Drágám, gyereket várok.
– Na látod szívem?! Ha rám hallgatsz és aktívabb szerepet vállalsz, már előbb is lehetett volna.

Gabi:

Egy hónappal később:
A teraszon ültem, kezemben tartva a kicsi fiamat, aki épp az igazak álmát aludta, amikor rezegni kezdett a telefonom. A kijelzőn láttam Dóra keres. Felvettem, belesuttogtam:
– Szia! Mi újság?
– Szia Gabi! Miért suttogsz?
– A kicsi itt alszik, az ölemben.
– Értem. Nos, nincs semmi, csak azt akartam mondani, hogy.... – itt vett egy mély levegőt és ő is suttogni kezdett – Apa leszel. Megint.
– Ez szuper, ezek szerint terhes vagy.
– Igen és nagyon örülök.
– Én is. De nem fog Laci gyanakodni?
– Nem. Biztos, ami biztos, lefeküdtem vele egy párszor, miután kijött a kórházból. De akkor már kimaradt, szóval biztos, hogy a tiéd.
– Örülök. Remélem boldog vagy!
– Az vagyok, de igazán boldog akkor leszek, ha te és én, megcsináljuk a pici kistestvérét is.
– Én benne vagyok, de ezt majd később megbeszéljük. Rendben?
– Rendben. És Gabi?!
– Igen?
– Köszönöm.
– Nincs mit kedves Dóra. Örömmel segítettem. Imádtam viszonozni a kedvességed. Mindig nagyon finom falatokkal raktad teli a hasam…