Na

 Hm! Gif is működik linkként. Képaláírást lehet vele készíteni a Title="sorral" helyettesítőszöveg persze marad az alt="ha nem látszik a kép" . Valahol egyszer találtam egy "sebességszabályozó" parmétert is, de most  nem tudom melyik az. Az alair homsite már nem jó a flash kirúgása miatt, de régebben volt egy azonos értékű free progim is. Most nem találom. Wysywyg szerkesztő volt az is, csak kevesebb macerával és jobban nyomon lehetett követni az ilyet is. MEG KÉNE KERESNI...

Lehetne ebből olyat írni, hogy:

Kalandjaim egy könyvtárban

Na, akkor most hogy is? :D

Talán kezdhetném egy bemutatkozással. Éppen kijártam az általános iskola hetedik osztályát és imádok könyvtárba járni. Oda azért, mert nem merek a fiúkhoz szólni, de mégis imádom az olyat olvasni, hogy csókolgatnak, cirógatnak... Megnézhetném filmen is, tudom, hogy sok olyan van. Rövidben is, hosszóban is én mégse szeretem egyiket sem. Nem én vagyok benne a főszereplő és az nagyon zavaró nekem. Próbáltam szőke félhosszú hajú lányokat keresni és találtam is. Volt amelyiknek nem csupán a hajszíne és hossza hasonlított az enyémre, hanem még az arca is. Éppen olyan formás füle és pici piros szív alakú szája volt mint nekem, a szeme színe is hasonló, bár a legtöbb kontaktlencsét viselt, de amelyiken természetesnek tűnt a szemszín akkor is volt eltérés az én félig kék, félig zöld szemszínemhez képest. Sokszor bámultam magam a tükörben fésülködés közben meg amúgy is, de sose tudtam eldönteni, hogy milyen. Amikor haragos voltam, dühös valakire akkor mindig sötétebb lett a színe, de néha sötétzöld, néha sötétebb kék árnyalatú. Többször eszembe jutott az is, hogy a szememben tükröződik a lelkem, mert a dühös ábrázat közben majdnem feketének hatott a szemszínem és csak itt-ott látszott benne némi világosabb zöld, vagy kék és néha úgy tűnt, mint amikor tüzijátékot lát valaki, szikrázott a kék és a zöld benne. 
Ez különösen igaz volt akkor, amikor ugyan nem voltam dühös, csak simogattam magam. Igen, olyat is szoktam, de hát ki nem? Tudom, hogy a fiúk is, mert erre éppen a könyvtár volt a jó példa. A könyvtárban ugyanis többször láttam egy fiút, aki meglesett engem, miközben néha megsimogattam magam. Hogy hálából tette-e vagy sem, azt nem tudhattam, de amikor észrevettem és leigazítottam a szoknyám, ruhám, akkor utána ő is csinálta. Ő se láthatott semmit és én is csak annyit, hogy a klaviatúra lapja alatt jár a keze. Ok, én általában a klavit nem vettem az ölembe, de ő igen. Egyszer le is ejtette annyira mozgatta a kezét, és én akkor megmosolyogtam. Ő észrevette és vissza nevetett. 

A könyvtár elrendezése olyan, hogy a bejáratnál van a könyvtáros pultja, ott lehet leadni a visszahozott könyvet, valamint regisztráltatni a kiválasztott elvitelre szánt példányokat és ott kellett jelezni azt is, na meg kifizetni, ha valaki szeretett volna pár órát netezni. Nem túl sokan jártak ide internet miatt, hiszen mindenkinek van már otthon net! A könyvekért is inkább az idősek. Ők még szeretik a papír alapú, fából készült könyveket, talán azért, mert nem értenek  a nethez, vagy csak azt szokták meg. Ők mindig nagyon udvariasak és kedvesek voltak velem, akár férfi, akár nőről beszélnék. Csakhogy mit lehet egy idősebb emberrel beszélni? Én is olvashattam volna otthon e-könyvet, de ennek volt pár akadálya. Csak egy régi mobilom volt, amibe nem túl sok könyv fért volna bele és kopottas volt a kijelzője. Internet is csak korlátos volt és arra nem is gondolhattam, hogy a legújabb romantikus könyvet megvásárolhassam. Nem voltunk gazdagok. Sajnos. 
Fiatalabbak közül szinte senki sem járt oda, csak elvétve, de ezt sem bántam, mert a korosztályomban levőket, csak a játék, a buli és a szex érdekelte. A játékról és buliról beszéltek, a szexet meg csinálták. Legalábbis ezt mondták. Semmi romantika, semmi érzelem, csak fasz a pinába és kész. Hogy mit élveztek ők ezen? Fogalmam sincs. Én jobban szerettem arról olvasni, amikor csókolóznak, simogatják egymást és amikor egyesül a testük akkor is inkább csak lihegnek, gyengéden mozognak, mint az ujjaim a szoknyám, ruhám alatt. Éppen ezért amikor könyvtárba mentem, sohasem viseltem farmert, bár mindenhova máshova csak nadrágban mentem. Farmer, melegítő, bármi, csak ne látszon a vékony pipaszár lábam. A popsimra se voltam büszke. Pici, lapos... Nem szép. Valahol azt olvastam, hogy a kerékpározás erősíti a popsit és a lábakat, onnantól három hétig bicajjal mentem még wc-re is. Na, jó, talán oda nem, de csak mert nem fért volna be egy olyan helyiségbe. Igazából ekkor kezdődött az, hogy felfedeztem a testemen egy olyan pontot, amit, ha nyomás ér, akkor kellemes érzéseket érezhetek mélyen belül. Egy kerekezésem alkalmával kilazult az ülés csavarja és kissé hátrább állítódott az ülés rajta. Volt otthon apunak olyan kulcsa, amivel meg tudtam volna szerelni, nem kellett emiatt a szerelőhöz vinni a kedvencemet, de kénytelen voltam elhalasztani, mert senki sem hordja a hátán a műszerészládáját, vagy ilyesmit. Én biztosan nem.

Hazaérve már nagyon felizgultam, és elsőre a szobámba mentem, gyorsan letéve a kerékpárt az alagsori tárolóba, majd támadt egy ötletem. Senki sem volt otthon, így szabad volt a fürdőszoba, hát bementem és meztelenre vetkőztem. Igyekeztem újra elővarázsolni ugyanazokat az érzéseket, amiket a bicejozás közben éreztem. Simogattam, nyomogattam magam ott alul és egyszercsak rátaláltam. Volt már biosz óránk ahol az emberi test részeit hozzávetőlegesen tanultuk és szexfelvilágosító is, ahol megemlítette a tanárnő -- többek között -- hogy a fiúknak pénisze van, a lányoknak meg vaginája, de ettől senki sem lett okosabb. Gyakorlati bemutatót persze nem tartott nekünk sem ő, sem más férfi tanár, pedig utóbbira többen kíváncsiak lettek volna a csillogó tekintetüket látva. Én akkor nem, így hát honnan is tudhattam volna, hogy a klitorisz az az én csiklóm? Talán ha akkor tudom, nem is érdekelt volna. Ott a fürdőszobában viszont már nagyon is, mert azt érintve, simogatva, nyomogatva előkerültek azok a kellemes érzések. Azt viszont sosem tudtam megállapítani, hogy a bensőm melyik pontjában keletkeztek azok, mert eléggé vándoroltak, még akkor is, amikor egy nagy-nagy robbanásszerű, de nagyon kellemes élményben volt részem. A könyvtárban rákerestem a neten és megtudtam, hogy nekem bizony orgazmusom volt. 
„Ez nem is rossz" -- gondoltam és ezután elég sokszor megismételtem ezt. A könyvtárban ugyan csak elkezdtem, mert ott nyugi volt, de titkon megleshettem azt a srácot. Nem volt ugyan valami nagy szám, mert se kockahasa, se markáns arca nem volt a teste sem izmos, a lábai is inkább olyan vékonyak, mint az enyém, de amikor mozgatta a kezét az mégis nagyon tetszett. Élő volt és már ennyi is elég volt, hogy ott elkezdve, gyorsan hazamenjek és a fürdőszobában befejezzem. 

Egy alkalommal újra láttam, hogy a srác keze mozog az ölében és figyelni kezdtem. Üléseink egy-egy boxban helyezkedtek el, mert egyikünk sem ült sohasem a bejárat közeli hatalmas asztalon elhelyezett internetes állmásokhoz, hanem mindig egy ilyen helyet kerestünk magunknak. Akkor nem is gondolkodtam azon, hogy vajon hogyan keveredik a fiú mindig a közelembe, hogy láthassam, egyszerűen csak örültem, hogy kukkolhattam. Azt is élveztem, amikor ő nézett. Első alkalommal ugyan szégyelltem magam amikor észrevettem, de amikor otthon rágondoltam, hogy ő látott engem, mire észrevettem még izgatottabb lettem. Később már lehunytam a szemem és tudtam, hogy néz engem, de ha én nem láttam őt, akkor elmúlt a szégyenérzetem és csak az izgalmam nőtt, hát onnantól mindig behunytam a szemem. Egy ideig ő is így csinált. Talán ő is ugyanezt érezte. Talán ő is szégyenlős férfi létére? Semmit sem tudtam igazából a fiúkról ekkor még, mégis kívántam a csókjukat, hogy simogasson valamelyik és elsősorban arra vágytam, hogy szépnek lásson. Csak engem. Csak én legyek neki a szép... Persze erre esélyem se volt. Viszont az a fiú engem kukkolt, hát gondoltam csak nem nézne, ha nem tetszenék neki, noha nem hittem ebben. Néha nézegettem magam a tükör előtt és fogalmam se volt róla vajon mi lehetne rajtam ami tetszene neki?! Nos, ennek nem volt jelentősége, csak elfogadtam őt kukkoló partnerként. Előtte egy idő után nem szégyelltem magam, sőt, akartam, hogy lásson engem amint simogatom a puncim. Miért is ne tettem volna, hiszen ő is engedte, hogy én nézzem őt. 
Szóval azon alkalommal is úgy kezdődött, hogy a fiú engem nézett és szememet lehunyva adtam neki a műsort kis ideig, majd amikor kinyitottam ő nem fordult el, de ő is becsukta a szemét és viszonozta. Kukkolhattam őt. Egészen belefeledkeztem a látványba, bár most se láttam többet, mint azt, hogy a keze a nadrágjában és mozog. Elábrándoztam és azt vettem észre, hogy valami változott. A fiúnak nyitva a szeme és mosolygott a szemüvege mögött. Zavarba jöttem, mert nemcsak annyi volt a változás, hanem hogy az addig rejtegetett dolog előkerült a nadrágból és már láttam is, hogy mit csinál. Egyszerűen nem tudtam róla levenni a szemem, viszont nagyon felgyorsult a lélegzetem és a szívem is sokkal szaporábban vert, a szám kiszáradt. Megnyaltam ajkamat és sóhajtottam. A srác kacsintott, de egyikünk sem szólt semmit továbbra sem a másikhoz. Egy ideig még figyeltem, majd szinte futottam hazáig. 

Hazaérve a légzésem és a szívverésem csak addig csillapodott, ameddig nem gondoltam a srác farkára. Ok, tudom, fasznak hívják és videókon láttam is néha, de sohasem volt rám ilyen hatással. Nem is tetszett egyik sem, de ez akkor miért? Szépnek láttam és azt kívántam, hogy az én kezemben legyen. 
Bemenve a fürdőszobába, belemerültem a habokba és arra gondolva elélveztem. 

A következő alkalommal megint ugyanoda ültem, mert erre nem szokott járni senki. Úgy gondoltam megvárom, amíg a srác megismétli. Amikor megjelent most már direkt fordultam felé. Talán sejtette, hogy mit akarok, mert sejtelmesen mosolygott, de csak a nadrágjába nyúlt, közben mélyen nézett pár méterről a szemembe. Nem mozgott a keze, mint máskor, csak benyúlt. 
Aztán a szemkontaktusunkat megzavarta az egyik könyvtárosnő, aki valamiért éppen arra tévedt. A srác a kezét a klaviatúrára tette  és azt mímelte, mintha hevesen gépelne. A nő mosolygott, de nem szólt semmit, majd elment.
Körülnéztem és ekkor jöttem csak rá, hogy eddig mekkora szerencsénk volt, hogy soha senki nem járt arra. Rémülten gondoltam arra, hogy mi lett volna, ha éppen a szemem lehunyva simogatom magam és éppen akkor téved arra egy ismerős idősebb férfi. Nos, eddig szerencsém volt, de ezek után nem csukhatom be a szemem közben. Mert azt nagyon reméltem, hogy a fiú sem akarja abbahagyni ezt a közös kukkolást, ami nekem is akkora örömöt okozott, mint neki. Úgy kellett lennie, másként miért csinálta volna?
Csakhogy most nem mutatta meg magát, mert ezután is csak annyit tett, hogy újra megfogta magát nadrágon át ott lent és rám mosolygott Ez picit bosszantott, mert látni akartam. De eddig egyikünk sem szólt a másikhoz és ezen nem akartam változtatni. Furán is vette volna ki magát, ha odamegyek hozzá azzal, hogy „Légyszí, mutasd meg a faszod!"
De mi lenne ha? Ha már ő megmutatta, talán arra vár, hogy engem lásson? Igaz, ruhán keresztül már láthatott engem is, amint simogatom magam, de akkor arra gondoltam, hogy az arcom nézi. Most meg eszembe jutott, hogy talán nem is az arcom érdekli őt sem, hiszen ha megkérdeztek volna én se tudtam volna leírni az ő arcát. Arra tisztán emlékeztem hogy mit viselt tegnap, meg mekkora volt neki és milyen szép egyenes, meg a vége is egy picit olyan mint egy gomba feje. De az arcára nem emlékeztem volna. 
Szoknya volt rajtam, amolyan halványlila, térdig érő és egy citromsárga póló. Az arcára pillantottam és lehunytam a szemem. Képzeletemben újra előttem volt a tetszetős farka. Láttam, amint egy markában eltűnik a fele. A másik felére is éppen elég volt emlékeznem ahhoz, hogy tudjam, neki sem az arcom kéne. Látványnak talán megadhatom neki. Igen, úgy lenne igazságos, hiszen én már láthattam őt. De az én puncimon nincs semmi látnivaló! Miért akarná ő azt nézni? Olyan, mint bármelyik másik lánynak, igaz? Elhatároztam magam. Úgy igazságos, hogy meg kapja, ha ezt karja. A puncim látványát ugyan nem, de a bugyimat megmutathatom. Nekem nem lóg ki mint neki, talán elég lesz neki annyi. 
Hirtelen nyitottam ki a szemem és az arcára néztem. Periférikus látásomba azonban belefért az egész üldögélő fiútest. Észleltem, hogy továbbra is csak a nadrágjában bóklászik a keze és engem figyel. Megnyaltam az ajkam és beharaptam egy kicsit, majd feljebb húztam magamon a szoknyát. Láthatta a bugyim. Benyúltam és simogattam ott lent. Rám mosolygott én vissza rá. Egy kicsit lehúzta magán a gatyát, de éppencsak egy picikét. Csak a gombafejet formázó részt láttam belőle, de többet akartam. Szememmel könyörögtem neki, hogy tolja lejjebb, vegye elő... Vagy nem értette, vagy engem akart húzni, mert nem tette. Ehelyett ő is intett a szemével, majd a fejével is. Oldalt mozgatta mindkettőt. Nemet intett? Nem gondolhatott nemre. De akkor mire? Aha, talán arra, hogy többet mutassak neki. Elhúztam a bugyim és ettől az érzéstől felgyorsult a kezem. Halkan nyöszörögtem, pedig nem akartam és eddig sose tettem. A fiú mosolyogva többet engedett nekem is látnom, de még mindig nem eleget. 
Ugyan mi a csudát tegyek? Mit akarhat? Hiszen teljesen láthat! 
A kezem mozgása nem állt le és ő is rákezdett. Mozgatta a kezét, a szemembe nézett, bár én nem tudtam tartani a szemkontaktust, mert csak a szépségén járt az eszem és a tekintetem is azt a mozgást követte.
Mielőtt majdnem jó lett volna, újra megzavartak minket. Zavartan kaptuk össze magunkat és fordultunk a klaviatúra felé mindketten. 

Csalódottan dőltem hátra, amint elmúlt a „veszély". 
Ez így nem jó! Mindig újra kell kezdenem. Pedig úgy láttam neki is tetszik a dolog. Viszont nem kezdeményez. Nem szól hozzám. Mit tegyek?
Aznap már nem történt több, mert a szokásosnál nagyobb lett a forgalom így hazamentem és otthon rá gondolva mentem a fürdőszobába. Haragudtam azokra, akik megzavartak és most sokkal gyorsabban simogattam, de semmivel se lett jobb és nem értem fel a csúcsra, amikor megérkezett apu. Az ő hangját hallva egy pillanat alatt lohadt le a vágyam és csak a határtalan düh maradt meg bennem. Semmi kellemes feszültség, semmi más, csak a harag. Rá is zúdítottam azonnal mindet, amit ő nem tudott mire vélni mert addig a napig mindig puszival köszöntöttem és sose beszéltem vele csúnyán. Persze később megbántam, de akkor nem foglalkoztam mással, csak, hogy csökkenjen bennem a harag. Nem lett sokkal jobb, de aznap este csak forgolódtam az ágyamban. Beláttam, hogy apu nem tehet semmiről, mégis rá haragudtam. 

Pár nap múlva újra találkoztunk a sráccal. Úgy 10 perc múlva mély levegőt vettem és odatipegtem hozzá. Nem néztem rá. Baromira frusztrált voltam, de tudtam mit akarok.
-- Szia. Lenne kedved sétálni?
A fiú rám nézett és csak ennyit szólt: -- Mehetünk.
Lassan sétáltunk egymás mellett, egyikünk se szólt semmit. Néha közel került a testünk egymáshoz és összeért a kezünk, meg a meztelen karunk. 
Mikor leértünk a közeli szigetre, ami tulajdonképpen egy park, fákkal, bokrokkal, sportpályával és üdülőkkel, már majdnem eluntam magam.
Ez sose szól semmit? Azt nem hihettem, hogy beszélni sem tud, hiszen azt mondta:"Mehetünk". De csak ennyi? Lopva ránéztem néha, de ő mindig mereven előre szegezte a tekintetét. Próbálkoztam: -- Akarsz beszélgetni?
-- Nem.
-- Hogy hívnak?
-- Tomi.
-- Engem Esztinek.
-- Jó -- felelte és sétáltunk tovább.

Beletörődtem, hogy nem akar beszélgetni. Ok, nem is azért hívtam őt el, de mégis! Vajon miért jött el velem, ha nem érdeklem? Ok, a puncim biztosan, de... 
-- Szerinted szép vagyok?
-- Persze -- válaszolta és most első alkalommal nézett rám. Simogatott a tekintete és ez annyira jól esett. Még így is, hogy hazudott nekem, hiszen én nem vagyok szép. Az elismerő pillantás nem tarott sokáig, újra csak az utat nézte.
Szerencsére én már előre elterveztem, mit fogunk csinálni és hoztam magammal egy fürdőlepedőt, egy flakon vizet, meg pár pogácsát, amit anyu sütött nemrég nekem uzsonnára. Nos a tervezés eddig sikerült, mert az első része ok lett. Eljött velem sétálni, de nem hajlandó beszélgetni. Pedig megkérdeztem volna tőle, lenne-e kedve megismételni azt amit a könyvtárban csináltunk egy eldugott zugban itt a szigeten. A Sugovica mosdásra alkalmas és a fürdőlepedőn ülhetünk is, meg törölközésre is jó lehet. Arra irányítottam magunkat, amerre tudtam, hogy van egy tisztás szerű hely. A vízparton bicajoztam nemrég és amikor pisilnem kellett akkor találtam rá. Pár aránylag magasra nőtt szomorúfűzfa összehajló ágai, annyira elfedtek egy pár négyzetméternyi helyet, hogy kívülről senki sem láthatott be. Egy helyütt felül néhány ágat megtépázott egykor a vihar talán, mert csak ott tűzött be a napfény. Elképzeltem, hogy éjszaka még ennyit sem látni, mert így is olyan hatást kölcsönzött a helynek a lombsátor, mintha szürkület lenne. Kivéve azon a fél négyzetméternyi területen, ahova a nap besütött az ágak között.
Mikor odaértünk bebújtam. A fiú meglepődött, de jött utánam. Leültem törökülésbe és mutattam neki, hogy üljön szembe velem. Engedelmeskedett, ami felbátorított engem.

-- Itt nem fognak zavarni minket. Megmutatod? -- kérdeztem, mire ő bólintott.
-- Csak, ha te is.
-- Csináljuk együtt, jó?
-- Jó -- felelte, de nem mozdult.

Most akkor mi van? Akarja vagy nem? Felé nyúlni persze nem mertem. Nem tudom mitől féltem, hiszen szemmel láthatóan ő volt az ijedősebb. 
Behunytam hát a szemem és ha már amúgyis ezért jöttem, nem foglalkoztam többé vele, hanem lassan körözni kezdtem a szoknyámon középen. Nagyon rövid időn belül egy sóhajtást hallhattam, ami nem tőlem származott. 
Felnéztem és láttam, hogy ő is ugyanazt teszi, mint én. Vagyis majdnem, mert ő eldugta a kezét a nadrágjában.
Talán megérezte, hogy őt nézem, mert ekkor ő is rám emelte az addig csukva tartott szemeit.

-- Kérsz pogit? -- kérdeztem.
-- Aha -- felelte.
Adtam egyet a szószátyárnak nem mondható barátomnak. Ő előbb megszagolta, majd beleharapott.
-- Jó szaga van? -- kérdeztem nevetve, mert szerintem minden pogácsának egyformán jó az illata.
-- Olyan, mint a kezednek -- válaszolta, amin meglepődtem.
Megszagoltam a kezem, de én semmi különöset nem éreztem rajta. Vállat  vonva befaltam a saját pogácsámat. Közben elgondolkodtam azon, mit kéne csinálnom, hogy a tervem továbbra is jól haladjon. A könyvtárban ő kezdte, itt miért nem? Talán, ha most én kezdem utánozni fog és láthatom? Hm. Ezt állította, igaz? Egy próbát megér és ha akkor sem, max itt hagyom a csudába.

Magam mellé tettem a szemüvegem, mert ha már úgyse látok belőle semmit, akkor a világból is elég kevesebb is. Feltérdeltem és lehúztam a bugyit a térdemig, majd féloldalt kibújtam belőle. Nem látok olyan jól szemüveg nélkül, de csak közelre nem. Igazából csak olvasásra kéne használnom, bár ekönyvek esetében még úgy sem. Most is tisztán láttam, amit elkerekednek a szemei a fiúnak, ami nekem valamiért nagyon tetszett és meghozta az önbizalmam. Egy lépéssel hátrébb mentem, az se zavart, hogy nincs alattam már a fürdőlepedő. A szoknyám magam alatt hagytam, a hátam a közeli fatörzsnek támasztottam éppen úgy, mint a múltkor, amikor itt olvastam a telefonomon. A szoknyám elejét akkor is és most is felhajtottam. Csakhogy most nem volt rajtam bugyi. Enyhén széttettem a lábaim, a fiú felé, teljes rálátást biztosítva ezzel a puncimhoz és vártam. A kezem a térdemen nyugtattam. Nem szőrös a pinám, inkább csak szőke szőrszálak göndörödnek rajta és pihék látszanak a rózsaszínű hús alatt. Ő csak egy vágatot láthatott, mert nem nyílt szét még így széttett lábakkal sem. Nagyot nyelt és lassan felállt. Letolta a bokájáig a nadrágot és elsőre azt hittem nem viselt alatta semmit, aztán rájöttem, hogy a gatyát is letolta magáról a farmerral együtt. Egy pillanatra láthattam az ágaskodó szerszámot, majd eltakarta a kezével, ahogy rámarkolt és leült elém ugyanolyan pózba, mint én. A talpunk majdnem egymáshoz ért, mert ő most a frottír közepére került. Nem tudhattam, hogy akarattal került közelebb hozzám, vagy véletlen volt, de nem zavart. Anyu ugyan mindig intett az idegen fiúktól, de hát ő nem volt idegen, mert tudtam már, hogy ő Tomi és láttam is a farkát, ami ugye elég bizalmas dolog lehet a fiúknál is.  Nem, nemcsak lehet, mert biztosan az, másképp már láthattam volna párat. Nem mintha sokat akartam volna, csak egyet. Azt se tudtam miért nem többet, meg azt sem, hogy miért éppen Tomiéra vagyok kíváncsi.  Amint ő leült elém, mintha kicsit kisebbnek látnám.
-- Húzd fel a térded -- kértem és megtette. Így se jó. Nem lett ugyanakkora, bár így is tetszett. 
-- Jobban is széttehetnéd a lábad-- biztattam, de most nem engedelmeskedett nekem.
Erre megmutattam neki, hogy gondoltam és ekkor már megtette. Lassan elkezdtem simogatni a csiklómat, meg le-fel az ajkaimat, ahogy máskor is szoktam, mire ő is ugyanolyan tempóban húzgálta le-fel a bőrt a gombafején. 

Kis idő múlva felbátorodtam és eszembe jutott, hogy láthatnám őt akár meztelenül is. 
-- Levennéd a pólódat? -- kérdeztem Tomit.
-- Csak ha te is.
-- Mi? De nekem nincs alatta semmi -- képedtem el, mert nem gondoltam, hogy a mellem akarná látni. Olyan kicsik és amúgyis. Miért akarná ő éppen ezeket látni?
-- Nekem sincs -- mosolyodott el megint.
Közben egyikünk keze se állt le. Egyre jobban élveztem a dolgot, mert most sokkal hamarabb és talán másképpen is éreztem a feszültség fokozódását magamban. Nem tudtam volna megfogalmazni, hogyan, de jobb érzés volt. 

Kis idő múlva annyira elkapott a kíváncsiság, hogy gondoltam egyet és ledobtam magamról a pólót, sőt, felállva  a szoknyából is kibújtam, majd gyorsan körbeperdültem előtte, hogy megnézhessen, de mégse sokat lásson, majd ugyanúgy leültem, ahogy előbb voltam. Gondoltam ennyit megér, ha utánozni fog. Csakhogy eszébe se jutott. Csak ült, de a pólójától megszabadult.

 Egy kis ideig még csináltam, de a feszültség megállt és nem fokozódott. Meguntam és leálltam, de most nem utánzott. Akkor is mozgatta magán a kezét, amikor négykézláb elmásztam mellette a táskámhoz, elővettem belőle egy pogácsát és felé nyújtottam. Bal kézzel elvette, de nem harapott bele. Visszamásztam a táskámmal együtt iménti helyemre. Néztem őt, amint jóízűen befaltam az aznapi a második pogácsám Tomi társaságában.

-- Megsimogathatlak? -- kérdezte félénken.
-- Mit? Hol akarnál simogatni?
-- Bárhol, ahol engeded.

Elgondolkodtam egy pillanatra: vajon mi baj lehet abból? Ha nem a puncim akarja, akkor semmi. Megint csak arra gondoltam, hogy gey próbát megér az engedékenység, de nehogy már csak ő érhessen hozzám. Igen, én is kíváncsi vagyok rá, milyen lehetne őt megérinteni. 
-- Ok. Simogathatod a lábam. Gyere közelebb... Vagy ne is. Várj...
Ülve, rákjárásban közelebb araszoltam hozzá, majd a combom rátettem az ő combjára. Nem zavart, hogy ettől egy picit széjjelcsúsztak a puncim ajkai, amik addigra már kissé kitágultak, így olyan virágfélét formáztak a szeme előtt.
Ez arra volt nekem jó, hogy vert helyzetbe kényszerült, hiszen a lábát így nem tudta mozgatni, leszorítottam az enyémmel. A kezével viszont elérhette és simogathatta, ha akarta. Persze viszonzásképpen rá se kérdezve természetesnek vettem, hogy én ugyanezt tehetem. Neki már szőr nőtt a lábán, nekem nem. A farka körül is több szőr volt mint nekem. A combján végigsimítva éreztem, hogy az ő izmai keményebbek és a szőre is durvább mint az én pihéim. Nekem tetszett tapintásra is a húsa és a szőrzete is. Mintha véletlenül tenném, hozzáértem a fanszőrzetéhez is. Rögtön elkaptam a kezem, amint az ő keze elindult a puncim felé.

-- Állj Ott ne... -- lihegtem, bár fogalmam sem volt miért vettem szaporábban a levegőt. Nem tehettem róla, de soha nem érzett izgalmat éreztem emiatt. Pedig nem is ért hozzám. Talán nincs is mitől félnem. De, nem egyenlőre mégsem...
Visszakapta a kezét ő is. 
-- A melled szabad? -- kérdezte félénken.
-- Aha, ott igen -- feleltem és örültem neki, hogy nem a cici szót használta, amivel arra utalt, hogy szerinte már kifejlődtek a melleim, pedig ezeket a tenyérnyi halmokat nem gondolhattam volna melleknek. Ettől még jól estek a szavai és kidüllesztettem felé a cicijeim. Ok, eddig is bizseregtek, de én maszti közben sose értem hozzájuk. Mint a villámcsapás úgy ért az érintése, amikor rásimult a tenyere és megmozgatta rajta lágyan. 
Talán rémült tekintetet vethettem rá, mert megkérdezte: -- Fáj, ha ezt csinálom?
Akartam mondani, hogy nem, dehogy, csakhogy nem jött ki hang a torkomon. Értelmes hang nem csak valami nyúszítésféle cincogás. Elszégyelltem magam és megköszörültem a torkom, majd hangosan kimondtam.
-- Nem fáj. Csak... Sose éreztem ilyet. Csinálhatod, ha akarod.
Tomi még mindig ugyanolyan lassan húzgálta a farkát le-fel, ráérősen. Egy illat furakodott az orromba, amit addig nem éreztem soha. Éppen a farka felől jött. Picit közelebb hajolva megbizonyosodhattam felőle, hogy bizony ez igazi Fa-szag. Sőt, kellemesebb mint a Fa spray illata. Nem is húzódtam vissza, amit Tomi talán úgy értelmezett, hogy puszit akarok és adott egyet az arcomra. Ügyetlenül tette, mégis kipirult tőle ahova adta. 
Na, most talán valóra válthatom némelyik romantikus álmom. Könyvekben olvastam, hogy egy csók mindenkinek jól esik, de eddig sose próbáltam. Amit szüleimtől kaptam és rokonoktól, azok nem csókok voltak, hanem puszik. Kellemes és éreztette velem, hogy szeretnek, de nem csók volt. 

-- Szeretnél megcsókolni? -- kérdeztem és megsimogattam a combját. Lecsúsztattam a tenyerem a combja belső oldalára, de nem merészkedtem közelebb a fasza irányába.
-- Ha akarod -- felelte vállat vonva. Bólintottam beleegyezésül, mire hozzám hajolt és kaptam egy ugyanolyan ügyetlen puszit a számra, majd elhúzódott. Csillogott a szeme és kipirult az arca, mintha igazi csókot adott volna, de nekem ennyi nem volt elég, mert semmi olyat nem éreztem, mint a regényekben volt leírva. 
-- Hajolj ide -- vittem felé közelebb az arcom és miután megtette, megpusziltam a száját, de ellentétben vele én nem vonultam azonnal vissza, hanem megnedvesítettem ajkainkat a nyelvemmel és lágyan érintve csúszkáltam  számmal a száján. Mikor el akarta húzni tőlem én utána nyúltam és a nyakánál fogva tartottam, mert nekem ez annyira jó érzés volt. Kezdtem elveszteni a valóság iránti érzékem, mert amit a kezével művelt a mellemen és én a számmal a száján már szükségtelenné tette a csiklóm ingerlését. Sokkal jobban éreztem a bensőmben a feszültség növekedését, mint amikor ott simogatom magam. Úgy gondolom benne is ugyanolyan kellemes érzéseket gerjesztett ez a kettős, sőt neki hármas érintés, mint nekem, mert kisvártatva a hasamon és a combomon éreztem valami forró, nedves valamit lecsorogni.
Zavartan elhúzta a fejét tőlem és lenézett.
-- Bocs. Összekentelek -- állapította meg a nyilvánvalót.
-- Mi volt ez? -- kérdeztem tettetett felháborodással, pedig tudtam, hogy ő most ért fel a csúcsra. Nélkülem. Bár nekem se sok kellett volna hozzá, de mégsem. Amilyen filmeket láttam, azokban a férfi mindig a partnernőjében maradt így ilyennek nem voltam tanúja sosem. Ok, én nem gondoltam volna, hogy ő bennem legyen, bár kíváncsi lettem volna, milyen érzés is az, de tapasztalatból tudtam, hogy ha egy kicsit beljebb nyúlnék, akkor fájna. Ezt most is óvatosan kipróbáltam és tényleg fájt. Halkan felszisszenve kihúztam az ujjam és átfontam a nyakát. Kicsit büszke is voltam, mert egy kis részben én is hozzájárultam, hogy neki jó lett.
-- Jó volt? -- kérdeztem még butábbnak láttatva magam a szemében, mint amilyen amúgyis voltam.
-- Aha. Kösz. Mennem kell -- mondta, de még nem állt fel.
-- Várj még -- kérleltem, mert szerettem volna még vele lenni. Azt is akartam, hogy ő simogasson, de hogy mondjam el neki, hogy nem dughatja belém az ujját? Talán nem is akarná úgy csinálni, mint én szoktam magamnak. Talán ez is megérne egy próbát? 
-- Neked nem tetszett a csók? -- kezdtem, mert talán ez is elég ahhoz, hogy maradjon. Még mindig meztelenek voltunk és még mindig nagyon kielégületlen voltam.
-- Nem annyira. De nem volt rossz sem -- válaszolta.
-- Mi nem volt benne a jó? -- csodálkoztam, mert nekem nagyon is tetszett. Arra gondoltam, hogy talán amiatt nem, mert nem ő csókolt engem, hanem én őt.
-- Olyan... Nyálas volt -- bökte ki végül. Ugyan mi rossz lehet a nedvességben? Hiszen amikor neki is jó lett akkor is csinált egy kis nedvességet, amire azt mondta, hogy tetszett. -- De tényleg muszáj mennem.
-- Kikapsz otthon, ha később érsz haza? -- kérdeztem, pedig nem hittem, hogy muszáj lenne neki uzsonnaidőre hazaérni, hiszen még délután 3 óra se lehetett.
-- Nem, csak...
-- Akkor maradj légyszí...
-- Minek?
Ezt a pofátlanságot!? -- háborogtam magamban, de neki persze nem mondtam. Bunkó, ha neked jó más már nem is számít? Inkább próbáltam csábítással maradásra bírni és talán magam is részesülhetek majd némi jóban.
-- Szeretnél még simogatni? 
-- Aha, de nem a melleid. Szépek és tetszenek, de... Szabad inkább a puncid?
Na végre! Örülnöm kellett volna, hogy felbátorodott, de féltem is. Tudtam, hogy ha erősebben ér hozzám és fájdalmat okoz, akkor én is csomagolhatok, mert elillan a vágyam. Egy pillanatra haboztam, de eszembe jutott, hogy előbb menni akart. Ha nem engedem neki, akkor biztosan itt hagy. Ha viszont engedné, hogy én irányítsam, akkor mindketten jól járhatnánk. 
-- Megmutathatom, hogy jó nekem? -- kérdeztem válasz gyanánt.
-- Ok -- egyezett bele egyből és ülve maradt. 
Rámarkoltam a kézfejére és miközben félve a puncim felé irányítottam, kérleltem: -- Engedd hogy én vezessem a kezed, jó?!
-- Ok -- egyezett bele ismét és tényleg lazán hagyta a tenyerét. Annyira lazán, hogy még a csiklómhoz érve is csak simogatta azt, pedig nekem azon a ponton erősebben tetszik.
-- Itt egy kicsit erősebben. Érzed?
Szót fogadva erősebben dörzsölte. Ujjai minduntalan lecsúsztak a csiklómról a csontomra, de nem eresztettem el a tenyerét, hát azt ismételte, mégse értette.
-- Mit? -- kérdezte.
-- A csiklómat, te buta -- nevettem rá kínosan, mert éppen ekkor vonult át rajtam az orgazmus előszele. Erre abbahagyta.
-- De ez nem is a puncid! Ez... ez... nem is tudom mi, de nem az! -- háborodott fel, mert úgy érezte, hogy becsaptam. Én meg azért háborodhattam volna fel, mert ennyire nem lehet hülye! Biztosan hiányzott a felvilágosító óráról. 
-- Pedig azt simogattad eddig -- néztem rá szemrehányóan és eszembe jutott, hogy tartok neki egy felvilágosító órát. Na, nem igazit, csak egy rövid bemutatót. Kicsit ugyan féltem, de reméltem nem lesz belőle nagy baj.
-- Tedd le a kezed! -- parancsoltam és engedelmeskedett. Felálltam elé, a puncim épp a szeme magasságban volt. 
-- Fogd meg a jobb combomat és tartsd erősen! -- utasítottam újfent és bár látszott rajta nem tudja mit akarok, mégis megtette. A kelleténél egy kicsit erősebben szorított, de nem tehettem neki szóvá, meg nem is igazán fájt. A bal lábamat magasabbra emelve két ujjal szétnyitottam neki a kagylócskámat és a másik kezemmel rámozdultam a csiklómra, kibújtatva azt a redőjéből. 
-- Ha az egészet nézed, az a puncim. Amire mutatok az benne a csiklóm. Azt tapogattad előbb -- oktattam Tomit. -- Ha bármit érintesz ebből az kellemes nekem, de a legjobban azt szeretem, amikor a csiklóm kényezteted, úgy ahogyan mutattam előbb. 
Tomi nagyot nyelt.
-- Akkor nem az a jó neked, ha dugnak?
-- Nem tudom. Szűz vagyok és egyelőre csak így szoktam örömet szerezni néha magamnak. Ha bedugnád az ujjad az is jó lenne, de csak ha egy kicsit. Ha nagyon, az már fájna és elhagyna a vágy. Nem lenne jó, érted?
-- Azt hiszem.
-- Előbb én is segítettem neked. Akarod, hogy nekem is jó legyen?
-- Aha.
-- Akkor feküdj mellém és simogass, jó? Akarod?
Láttam rajta, hogy nagyon csillogott a szeme. Persze, hiszen hozzám simulhat a meztelen teste. Tudtam, hogy azt én is élvezni fogom, bár még sose próbáltam azt se. Érdekes módon ettől nem féltem. Teljesen természetesnek tűnt abban a pillanatban, hogy ilyesmiket engedek neki. Egy fiúnak, akit alig ismerek.