Erikának hívnak, fekete, középhosszú hajú, hófehér bőr, karcsú derék, formás lábak és cicik, termetre átlagos, olyan manöken alkat.

Épp nem volt állásom, se pénzem. Hirdetéseket néztem a neten. Fotózásra nem találtam ajánlatot, de volt egy, ahol szobalányt keresnek. Végzettség nem szükséges, csak egy előzetes személyes elbeszélgetés. Email ment és szinte azonnal jött is rá a válasz. Másnapra volt időpont megadva. Rendesen felkészültem. Előző este illemtankönyveket bújtam és utána néztem mi is lehet egy szobalány teendője.

Megérkezve egy exkluzív szálloda halljába a portás oda irányított egy
"CSAK SZEMÉLYZETNEK" feliratú ajtóhoz. Bementem, illedelmesen bemutatkoztam.

– Tesztlapot kell kitölteni – hallottam a pasitól, aki olyan harmincas, vonzó típus volt. Nem dögös, csak vonzó külsejű.

A lapon személyi adatok, férjezett-e, stb. Egészen odáig gyorsan ment, ameddig a szexuális beállítottság részt nem találtam meg rajta. Eltátottam a számat, de nagyon kellett a munka és azt is kitöltöttem. A részletessége meglepő volt. Nem az a rész, hogy hány alkalommal volt szexuális kapcsolatom, hanem, hogy például, milyen neműekkel voltam, egy vagy több partnerrel is voltam-e egyszerre és ha igen, akkor hogyan dugtak meg: egyszerre vagy külön és hasonlók. Lopva rápillantottam a férfira, aki mintha semmiről se tudna, valamit jegyzetelt egy mappába, ahová a jelentkezési lapomat is tette előzőleg. Néha magamon éreztem a tekintetét, de ezen nem csodálkoztam, mert a férfiak rendszerint le se tudták venni a szemüket rólam. Válaszoltam a kérdésekre – őszintén, hisz nem jó úgy kezdeni egy munkahelyen, hogy becsapjuk egymást, majd átnyújtottam a srácnak.

Belenézett, de nem olvasta át. Megijedtem, hogy nem felelek meg, de mondta, hogy ne aggódjak, majd később elemzik ki a kapott adatokat.

– De nekem sürgősen kellene a munka, mert szorongat a főbérlőm és más sürgős kiadásaim is lennének – így én.

– Értem, de a szabályokat  nem én hozom, csak alkalmazott vagyok mint te. Ugye nem gond, ha tegeződünk, elvégre nemsokára úgyis munkatársak leszünk?!

– Nem, persze, hogy nem – mondtam kissé idegesen.

Izgultam?! Hát persze, hisz tőle függött, hogy keresnem kell-e másik albérletet vagy sem. A mostanit szerettem, ezért sok mindenre képes lettem volna. Ez az állás könnyűnek ígérkezett és gyors pénzt reméltem tőle, ezért is vállaltam volna el most, a végzettségeim ellenére is .

Említettem, hogy egyébként szimpatikus volt. Bemutatkozott:

– Feri vagyok – és kezet nyújtott. Kézfogása határozott volt és erős, de nem szorongatta hosszan a kezem, mint ahogy azt néha mások teszik. Nocsak! Tud ő gyengéd is lenni! Akkor még nem is tudtam, mennyire tud.

– Nálunk az alkalmazottaknak egyenruha viselet az előírás. Ugye ez nem gond neked, kedves Erika?

– Nem az – szóltam határozottan, bár az igazat megvallva, eddig még  egyik iskolában se volt ilyesmi kötelező. Na de, egyik ruha a munkahelyen, olyan mint a másik. Gondoltam magamban.

– Renden. Akkor rátérnénk a gyakorlati részre. Ugye megérted, hogy ehhez látnunk kell, hogy áll rajtad az egyenruhánk – eközben átnyújtott egy kis csomagot.

– Ott átöltözhetsz – mutatott egy ajtó felé mutatva.

– Nem kell igyekezned, ma te vagy az egyetlen felvételizőnk – ezzel újra leült és nem törődött velem többé.

Bementem az illemhelyre. Átöltöztem. Élénkpiros, de nem az a tűzvörös pántos ruha, combközépig érő, egyberészes, felette hófehér nyakban és derékban megköthető kötény volt kiegészítésképpen és hozzá fekete lakkcipő, középmagas sarokkal. Az egész összeállítás nemcsak szép, de kényelmes is volt. Számomra különösen előnyös, mert csillogó fekete hajam színe jól illeszkedett a cipőéhez – mint keret – és a ruha pirossága kiemelte halványrózsaszín bőröm ragyogását. Elégedetten szemléltem meg magam a tükörben, majd visszamenve felvételiztetőmhöz, meglepve konstatáltam, hogy egy harmadik személy is jelen van. Természetesen úgy tettem, hogy ne látszódjon a meglepettségem, ami elég nehezen ment, mert az új személy tőlem egy fejjel magasabb, erőteljes testalkatú fekete férfi volt.

– Üdvözöllek! Norbi vagyok. Tudom, meglepő, de én is itt születtem és társtulajdonos vagyok a cégnél. Megszoktam, hogy mindenkivel tegező viszonyban vagyok a hotel falain belül. Egyébként egyik feladatom éppen a felvételizők fogadása. Amennyiben kölcsönösen megfelelnek a feltételeink, sokat fogunk találkozni a kezdeti időkben. – mondta kellemes bariton hangon, tökéletes magyarsággal.

De természetesen nem a magyarsága volt a hangjában, ami enyhén megbizseregtette a testem. Egész megjelenésében férfiasan tökéletes volt.

Mosolyogva nyújtott kezet és zavaromat fokozta, hogy hosszan fogva tartotta kezem. Nem, nem nevezném kellemetlennek az érintését! Sőt! Ellenkezőleg! Ha nem ilyen körülmények között lennénk, talán egész éjszakás programmá is tehetné ezt az érintést, azt se bánnám. Csakhogy... most ő itt a főnök és tőle is függhet az albérletváltásom sorsa.
– Nagyon jól áll rajtad az egyenruhánk. Mintha kifejezetten rád tervezték volna.
– Köszönöm a bókot.
– Ugyan, ilyen csinos nőn, mint Erika, bármilyen ruha jól állna – bókolt Feri  is, hogy le ne maradjon.

– Első feladat egy rövid vasalás lesz. Ilyen feladatot a vendégeinktől is bármikor el kell fogadnod. Ha nem okoz problémát neked és jól teljesítesz, akkor azt hiszem nem is lesz több teszt.
– Rendben – válaszoltam, várakozva nézve rájuk, mit is kellene nekem most csinálnom.
– Nem akarok udvariatlan lenni, de mikor kezdhetnék, amennyiben rám esik a választásotok?
– Szerintem akár már holnap, ha nincs függőben hagyott dolgod. Ugye Norbi, te is így gondolod?
– Igen, azt hiszem... – válaszolta Norbi és levette a zakóját, ingjét, majd utóbbit a kezembe adta vasalnivalóként.

Na ezzel aztán nem lesz gondom, mert szerintem most hozták frissen a tisztítóból. Még Norbi illatát is csak éppen hogy lehetett érezni. Egy csepp gyűrődés nem volt rajta, de persze bőszen tettem a dolgom. Pár perc alatt mosolyogva nyújtottam felé.

– Köszönöm, ez jól sikerült – kacsintott rám, miközben izmos felsőtestére vette az általam "gondosan" vasalt fehérneműt. Alig tudtam illedelmesen lesütni a szemem. Azt viszont már most tudtam, hogy ez az állás kell nekem. Nem csak a pénzért. Ezt a pasit is meg kell kapnom mielőbb. Akkor nem is gondoltam, mennyire gyorsan teljesül ez az álmom. Vannak napok amikor semmi sem sikerül. De szerencsére vannak olyanok is, amikor szinte minden álom valóra válik.

– Nekem most dolgom van. Igyekszem vissza és akkor eldöntjük, kell-e mást meghallgatnunk ez ügyben.
Mondta Norbi és kezében egy dossziéval távozott.

 – Addig én átnézem a tesztedet. Ha akarod, megvárhatod itt bent is, vagy akár az előtérben. Ahogy neked kényelmesebb.
– Maradnék, ha nem zavarok.
– Kérlek! Helyezd kényelembe magad. Épületen belül magadon tarthatod a ruhát, de hazavinni tilos. Külön mosodánk van a személyzeti egyenruháknak.
– Ez természetes – mondtam, de annyira tetszett az egyenruha, hogy egyenlőre eszem ágában se volt megválni tőle. Csak lazítottam picit a viseletemen. Annyira gomboltam csak ki, hogy amint belép majd Norbi, jó rálátása legyen a fekete csipkemelltartómra. Gondoltam ezzel leveszem a lábáról, mert azt már eddig is észrevehettem, hogy tetszem neki. Na jó, nemcsak neki, de Feri annyira nem érdekelt.

Izgultam és Norbin járt az eszem egyfolytában. Vajon milyen lehet a nadrágja alatt? A combja is olyan izmos-e mint a mellkasa? Na és a feneke! Nadrágban nagyon dögös, de... Reménykedtem, hogy nem csalódok abban sem, amikor majd karmolászhatom őt felettem fekve. Éreztem, kicsit be is nedvesedtem, ezért inkább felállva az ablakhoz sétáltam. A kilátás egy csodás parkra nagyon elragadó volt. A nap is szépen sütött, az elszórtan álló zöldellő fák között megbúvó cserjék kellemes emléket idéztek. Eszembe juttatták, hogy egykor milyen volt olyan helyen kefélni azzal az édes sráccal akinek a nevét sem tudtam meg soha.

 Gondolataimból arra eszméltem, hogy Feri is felállt és mögém kerülve tisztes távolból engem nézett. Megfordulva rámosolyogtam.
– Erika, a tesztjeid nagyon jók.
Mondta ő, de éreztem a hangjában a “de” szócskát bujkálni. Az nem lehet, hogy elutasít. Napokig kéne vagy hetekig új szállás után néznem és az sose lenne olyan mint a mostani. Ráadásul akkor előbbi álmodozásom, se válhatna valóra. Hirtelen ötlettől vezérelve az asztalon levő törlőkendővel Feri elé térdeltem és bőszen elkezdtem a nadrágja elejét törölgetni, miközben azt motyogtam magamban, hogy " ezt a foltot ki kell szednem, most azonnal". Hamarosan éreztem is "folttisztító" tevékenységem eredményét, mert a nadrág eleje egyre feszesebb és keményebb lett. Természetesen egy jó szobalány nem kezdeményezhet, ezért nem tettem olyan illetlen dolgot, hogy utána járjak, mi is lehet az a keménység vagy inkább annak, hogy az mekkora lehet.

Persze nem is kellett az illem ellen vétenem, mert Feri is férfiból volt és hamarosan eszébe jutott, hogy kényelmesebb kiszabadítania a fogságból azt a méretes darabot. Talán csak azért, hogy ne fájjon, de az is lehet, hogy ő is "takarításra" szorult. Mindenesetre amint kiszabadult a drága, egyből vádlón felém mutatott. Mintha csak engem okolna azért, hogy ilyen nagyra sikerült nőnie! Kötelességtudó szobalányként elkezdtem őt tisztogatni, miután halkan üdvözöltem őt. "Szia nagyfiú..." Nem láttam rajta se port, se egyéb szennyeződést, hát a portörlőt le is tettem és puszta kézzel simogattam, hogy még tisztább legyen. Az irányítópultja felől elfojtott nyögések egész sora hallatszott. Hm. Pedig még nem is kezdtem el igazán takarítani.

– Erika, szárazon sose lesz tisztább – szólt fojtott hangon Feri.
– Elnézést. Mindjárt gondoskodom róla, hogy ne maradjon szárazon –  azzal bekaptam és szopogattam. Imádom amikor egy farkinca a számban keményedik meg, de egy természetes erekció se kutya farka! De nem ám! Ez, ő sokkal szebb! Majdnem lemagáztam, mert egy pillanatra elképzeltem magamban... Azaz, azt képzeltem el, hogy hogyan sikerülne ezt a csodát befogadnom. De nem gond. Muszáj mindent megtennem az állásért. Kell a pénz és ez nem is olyan nagy áldozat, sőt! Ilyesmikre – is – gondolva egyre mélyebbre eresztettem a torkomba. Úgy körülbelül a fele-harmada be is fért, de tovább sehogy se sikerült, bárhogy is próbáltam. Erőlködtem pedig, majd bele fulladtam, de akkor se. Nah, gondoltam szomorúan, fuccs a melónak. Erre a gondolatra még a szemem is könnybe lábadt. Lehet, hogy nem csak ezért.

Igyekezetemben nem is hallottam az ajtó nyílását. Arra lettem figyelmes, hogy bal kezem se maradt dolog nélkül. Addig ugyanis ballal támaszkodtam Feri combján, de egy kéz elvonta onnan és egy másik kellemes tapintású keménységre kulcsolta. Ha bárki addig el akarta volna velem hitetni, hogy van olyan farok ami Feriénél nagyobb, vastagabb és keményebb, hát nem sikerült volna neki. Addig nem ameddig nem éreztem a balomban Norbi szerszámát. Kapaszkodtam bele, mint a fuldokló a mentőövbe.

Feri, hallva gurgulázó hangomat, megszánt és vállamnál fogva fel akart emelni. Na, de most aztán már nem hagyom! Hiszen én Norbit akartam. Magamban. Nem muszáj a puncimban. De nem hagyom, hogy ezt az ínyenc falatot elvegyék tőlem, hogy még csak meg se kóstolhassam. Tehát nem engedtem az "erőszaknak". Egy nőnek is tudnia kell néha határozottnak lennie. Számomra ez a pillanat most érkezett el. Kiengedtem magamból Ferit, de csak hogy rábukhassak arra a csini, édes csokirudacskára. Jobb kezemmel továbbra is munkálkodtam Ferin, de ballal felfedezőutat tettem Norbi zacsiját mérlegelve. Mondjuk az övé se volt pici, de az övét is csak félig sikerült elnyelnem a megfulladás veszélye nélkül. Csak rövid ideig hagyott "dolgozni", tisztogatni, noha azon kívül, hogy csillogott, egyáltalán nem lett fehérebb a drága. Inkább olyan vöröses árnyalatot kapott. Ilyen színösszeállítású az egyenruhám is: vörös és fekete. Csodás keret. De az övé akkor tetszett jobban, amikor én lehettem a keret rajta. A szám. Amivel addig szoptam, nyalogattam, fogaimmal cirógattam, ameddig el nem rántotta magát tőlem. Addigra már két kézzel markolta a fejem, ezért attól nem kellett félnem, hogy a hirtelen távozása miatt elesek.

Megvonták a csokiadagomat. Nem baj. Talán lesz majd helyette tejszín. Vagy olyasmi. Mindegy. Csak édesség legyen!
Norbi felállított. Neki már muszáj volt hagynom, mert kíváncsi lettem mi a tervük így hármasban. No meg féltem attól is, hogy most majd felmosatják velem a padlót, mert a nedveim annyira folytak, mint a sziklák zivatar után. Csakhogy én szobalánynak szerettem volna elszegődni és nem szimpla takarítónőnek.

Norbi felhúzva magához vadul csókolta a számat és a melleim pillanatok alatt kiszabadította, egyszerre simogatva mindkettőt. Csókja valóban édes volt. Nem csak képletesen. Fahéj, vanília puding és Norbi íze volt. Egy szabadítóművész ez a fiú. Gondoltam, még mielőtt kezelésbe vette a bimbóimat. Mert utána már nem igazán tudtam gondolkodni. Nem is nagyon akartam. Felül a csók és a melleim izgatása és alul Feri kutakodó kezei... Addig nem is tudatosult bennem, hogy Feri is "munkához" látott. Ujjaival elkente a síkosságomat és mindkét lyukamat egyszerre izgatta. Vérem forrt és a bensőm izzott... Minden porcikám a kielégülésért rimánkodott, miközben másik felem azt kívánta, hogy soha ne érjen véget az a pillanat. Persze, minden jónak vége szakad egyszer és akkor vagy rosszabb jön vagy jöhet egy még jobb is. Bizakodtam az utóbbi megoldás lehetőségében. És lőn! Legyen meg a te akaratod... Vagyis elsőre Ferié volt meg. Bennem éreztem mozogni lassan, kényelmesen. A puncimban hátulról. Norbi közben leült egy székre és fejemet ölébe húzva kínálta fel ismét édességét a számnak. Feri szerszámát így nem követhettem szemmel, nem tudhattam, hogy mennyit sikerült elnyeletnie éhes puncikámmal. Egy idő után a hegyét már a méhemben éreztem, ami picit fájt, de nagyon jó érzés volt. Soha nem töltött ki eddig ennyire senki. Négy férfi járt előtte odabent, de mind eltörpült emellett a csoda mellett. Eközben egyáltalán nem is fájt már, hogy a fenekemben legalább három ujját érezhettem. Csak eleinte volt kellemetlen. Csak egy picit. De ez az érzés is véget ért, kivonta magát belőlem hatalmas űrt hagyva maga után a bensőmben. Megfordítva most Norbi hatolt belém. Ő egyenesen a hátsó bejáratot célozta meg, kezével izgatva a csiklómat, miközben Feri puncimtól nedves farkát kaptam kárpótlásként a számba. Ez utóbbi alig vonta el a figyelmem a hátsó kapus érzésektől, amik eleinte eléggé fájtak. Pedig Feri kitett magáért a tágítás területén. Aztán ez az érzés egyre kellemesebb, sőt jobb lett. Azt ismét nem tudhattam, hogy mennyi fért belém Norbiból, de úgy gondolom, hogy nem sok. Vigyázott rám. Milyen édes! Az érzés is egyre édesebb lett. Már majdnem el is élveztem, de persze ebben is művésznek bizonyult a kedves. Szabadítóművész mellett az orgazmus-megszakító művész nevet is kiérdemelte. Hm. Az első címért nagydoktori járna, de a másodikért... 

Sokáig nem hagytak ilyesmiken töprengenem, úgyhogy nem volt időm mérgelődni emiatt, mert Norbi odatolta egy puffot a kanapéhoz, magára húzva felnyársalta a fenekem újra. Kezeivel csípőmet tartotta erősen, se elesni se menekülni nem volt esélyem. Persze menekülésre akkor nem is gondoltam. Feri elölről támadott és így már jól láthattam, hogy tényleg nem sikerült az egészet belém tuszkolnia. Ebben a helyzetben is nagyjából ha kétharmad rész merült el bennem. Így dugtak egyszerre mindketten. Nem tudom meddig bírtam. Kis idő múlva hangosan sikoltva élveztem egy fergetegeset. Ha nem tartanak mindketten bizonyára kiesek közülük, annyira vergődött a testem. Na, Önkontroll nulla. Remélem ez nem esik olyan súllyal a latba, hogy ne kapjam meg az állást. Úgy éreztem, bizonyítottam, hogy megfelelek a szobalányi-követelményeknek, még ha ezért nem is kapok külön oklevelet. Az viszont egészen biztos, hogy részemről ez volt életem addigi legélvezetesebb "vizsgája", bár itt is eléggé megizzasztottak a vizsgáztatók. Mondhatnám professzorok, mert két ekkora farkinca egy szobában, egy nőben... bennem... Brrr... Még most is borzongva gondolok vissza arra a napra. Pedig ma már férjnél vagyok és két aranyos gyermekem is született szerelmemtől, aki ma is dossziékkal a kezében "szaladgál" irodáról irodára, mert neki mindig annyi a dolga. Természetesen az állást megkaptam akkor. Miután ők is kielégültek – ki a mellemre, ki a fenekemre – kiderítették, hogy a végzettségem szerint túl jó lennék arra a posztra.
Másnap titkárnői minőségemben kérdezte drágám ugyanazt, mint most is.

– Drágám, nem emlékszel véletlen mi az üzleti gmail-jelszavam?
– Ejnye Norbi édes, egyszer a neved is elfelejted, de remélem akkor is tudni fogod, hogy ki a szerető feleséged.