Mindenki szereti az engedelmes embereket. A férfiak a nőket, asszonyok a gyerekeket... 

A házasság létrejöttekor sok esetben található erre utaló gondolat, fogadalom. 

A Michigani Egyetem könyvtárában található egy tanulmány ezzel kapcsolatban. Kivonatos közlése kb ennyi, gépi fordítással.

Forrás: <https://quod.lib.umich.edu/a/amjewess/taj1895.0006.002/29?node=taj1895.0006.002:12&view=text>

 
A FELESÉG ENGEDELMESSÉGE. olyan kifejezés, amelyeknek nincs értelme a megfelelő házassági szövetségben.

Az "engedelmeskedj" szó nem volt olyan nagy rémület a királynő számára, amikor férjhez akart menni, mint az alattvalói között lévő "új asszonyok" számára. Amikor a szertartásról beszélt, Canterbury érseke megkérdezte Őfelségét, hogy kívánatos lenne - e kihagyni az "engedelmeskedj " szót, mire ő így válaszolt: "Nőként akarok férjhez menni, nem királynőként." Őfelsége néhány alattvalója nem olyan alattvaló, mint ő volt ebben a tekintetben. Szuverenitást akarnak gyakorolni a férjeik felett, és nem szívesebben fogadnak el uralmat a házasságuk által.

Egy férfi, aki korábban három-négy alkalommal volt házas, azt mondta: "Az első feleségem meggyógyított a romantikából, a második tanította meg az alázatot, a harmadik pedig filozófussá tett." E feleségek egyike sem tudta volna felfogni a fogadalmak teljes ünnepélyességét, amelyeket a házasságkötésükkor tettek.

A házastársi engedelmesség zaklatott kérdését Spurgeon jellegzetes módon rendezte. Egy barátja lányának esküvőjén mondott beszédében így beszélt a menyasszonynak jövőbeli uráról: "Legyen ő a fej, és te leszel a nyak, és fordítsd őt úgy, ahogy tetszik." Sok olyan "házfej" van, akik teljesen elromlanának, ha nem lennének jó feleségeik a "nyakhoz". Az egyik ilyen "fej", a felesége távollétében, meghívott néhány úriember barátját, hogy töltsék vele az estét. A beszélgetés a házasság kérdésére irányult, amikor a házigazda azzal dicsekedett: "Mester vagyok a saját házamban; Nem hiszek a nők döntésében; Azt teszek, amit akarok, és a feleségem aláveti magát az uralmamnak; Én egy átlagos Julius Caesar vagyok a házamban." Ekkor bejött a felesége, és azt mondta: "Uraim, jobb, ha most hazamennek! És Julius Caesar meg felsétál velem az emeletre."

Ha azt kérdezik, hogy egy feleség, aki megfogadta, hogy engedelmeskedik a férjének, megpróbálja-e irányítani őt, azt válaszoljuk, hogy ez a férj és a feleség jellemétől függ. Ha egy férfi gyenge és könnyen vezethető, akkor valaki irányítja, és ha a felesége nem vezeti őt helyesen, a rossz barátok és a rossz szenvedélyek vezetik rosszra . Az ok, amiért rosszul hangzik a férj irányításáról beszélni, az az, hogy oly sok feleség csak önző célokra használja a férjét. Ha az egyetlen céljuk az lenne, hogy a legtöbbet hozzák ki belőlük, az rendben lenne, de túl gyakran az a céljuk, hogy a legtöbbet hozzák ki saját részre. Általában azonban, amikor a gyeplők a feleségek kezébe kerülnek, a házi edzés sokkal kényelmesebben megy még maguknak a férjeknek is, és nem lepődünk meg, hogy oly sok feleség úgy véli, hogy a férjek a nők teremtményei, amelyeket felnőtt kisfiúkként kell gondozni. Érdekesek, pikánsak, nélkülözhetetlenek, de mozdulatlanok, önfejűek és végül abszurdak. A férj állandóan hajlamos arra, hogy ostoba dolgokat tegyen és mondjon, hogy ostoba módon öltözzön, hogy megbántsa az embereket a tapintat hiányával, és általában bolondot csináljon magából. A feleség kötelessége, hogy ezt megakadályozza. Azt sem fogja kifogásolni, hogy feltekerjék, mint egy órát, és arra kényszerítsék, hogy az ilyen dolgokra hivatkozva jobbra forduljon. Mi lehet kellemesebb, mint ha egy férjjel jól bánnak, de ugyanakkor megengedik neki, hogy azt képzelje, hogy ő irányítja önmagát?

Egy amerikai zsidó nőtől a minap hallottam, hogy egy nő az utcán azt mondja a másiknak: "Ő egy férfi, aki semmi sem lenne a felesége nélkül." Amikor egy nőnek ilyen férje van, kötelessége helyesen vezetni őt, ahelyett, hogy megengedné neki, hogy semmire vagy még rosszabb sorsra jusson.

Íme egy gyönyörű leírás egy igaz feleségről: "Amennyire uralkodik, mindennek helyesnek kell lennie, vagy semmi sem az. Kitartóan, romolhatatlanul jónak kell lennie; ösztönösen, tévedhetetlenül bölcsen az önmegtagadáshoz; ne azért legyen bölcs, hogy férje fölé helyezze magát, hanem azért, hogy soha ne bukjon el az ő oldaláról."

Ez az egész idézet akkor jutott eszembe, amikor nemrég olvastam pár hozzászólást a férfi és nő barátságáról. A legtöbb férfi szerint ilyen nem létezik, a nők viszont azt tartják, lehetséges, sőt, van is nekik ilyen. Ebből az derült ki számomra, hogy sokan, sok féleképpen értelmezik a barátság fogalmát. Egyik se jelenti azt, hogy tévedne az illető. Csupán másképpen látnak dolgokat, ami nem is fura, hiszen a nemek közötti érzelmek is teljesen eltérőek, bizonyos vonatkozásban. 
Ahol a leginkább őszinte az ember - nemtől függetlenül - az a szex. Mindig észre lehet venni, ha abban bárki nem őszinte.
Ahol a leginkább hazudnak az emberek, néha önmaguknak is: az is a szex. Legtöbbször nem akarjuk észrevenni partnerünk színészkedését. Lustaság? Hiúság? Az ok nem is lényeges talán. A struccpolitika bizonyos ideig működővé tesz kapcsolatokat. Mindenféle emberi kapcsolatot.
De csak egy ideig. Amikor szembesülünk a ténnyel, az lelki hidegzuhanyként ér mindenkit.

A sokféleség a szexben is megnyilvánul. Van aki saját neméhez vonzódik. De a hetero kapcsolatoknál is lehetetlen jó kategóriákat felállítani. Na és ha az sikerül is, egyes emberek vonatkozásában is csak általánosan lehet elmondani, hogy ide, vagy oda tartozik. Azért mert az embert a körülmények is alakítják, változik. Az igénye is változik. A körülmény lehet a kor is. Minden ember idősebb lesz a napok múltával. A beállítottság viszont szinte állandó. Aki gyerekként meghatározó (domináns) jellem volt, az felnőtt vagy aggkorára is az marad. Ezt a "programot" is lehet azonban változtatni. A változáshoz az kell elsősorban, hogy akin végrehajtják ezt, az elfogadja. Az elfogadáshoz többféle módszert lehet választani. Egy lehetséges módot egy fotós barátom elmondása szerint írok le a "Szolga készítése" blogban. Abból pedig az derül ki, hogy a bdsm alapja az engedelmesség. A bdsm manapság egy divatos - bár szerintem rosszul értelmezett - szexuális kategória. Ebből meg az derül ki, hogy mostanában ezt a részt vettem célba, ezt tanulmányoztam. Szerettem volna megérteni, mit érezhet egy domina és egy slave. Mi készteti egyiket vagy másikat bizonyos cselekvésre és melyiknek miért okozhat örömet az. 
Nem mertem e témában nagyon mélyre ásni, mert féltem, hogy "beszippant" magába ez a kategória. A lényegét azért sikerült megértenem, át tudom érezni mások ilyen irányú érzelmeit is, így tudnék írni már ilyen témában is. Az hogy fogok-e, még nem biztos. Nem muszáj mindent megtenni, amit megtehetnénk. Főleg, ha önmagunknak, vagy másoknak ezzel szenvedést okozunk.