Aukció után

Egy művészeti aukción vettem részt vidéken. A férjemnek előre jeleztem, hogy nem érek este haza, mert az aukció már este kilenckor kezdődött és ha elindulunk, akkor sem érnénk hajnal előtt haza.
A főnököm megbízásából egy képet kellett volna megvennem. A kép egy művészi erotikus fotó volt, ami egy nőről szólt aktus közben. Orgazmus közben fotóztak le egy teljesen ismeretlen csajt, bár a fotón az is látszik homályosan, ahogy éppen becsúszik neki, de maga a férfi farka igazából nem. Nekem pedig az lett volna a lényeg. Nem is értem mi tetszik egy ilyenen a főnökömnek. Az aukción a férfiak obszcén megjegyzésekkel és anekdotákkal szórakoztatják egymást, na meg azzal, hogy szerintük valódi volt–e a nő orgazmusa, vagy csak megjátszott. Ez utóbbi kérdés eldöntésébe engem is bevonnak, mivel nő vagyok, nekem tudnom kell, hogy színlelt–e a csaj. „Tudja a fene!  Én is szoktam színlelni úgy, hogy senkinek sem tűnik fel, ha azt akarom, hogy mielőbb legyen már vége. Amikor nekem nem hiányzik…” De ilyet nem mond egy úrinő, így hát ecsetelem nekik, hogy mit érezhet ez a nő a fotón.
Unalmas volt eleinte, de a magyarázkodás és a beszélgetés az orgazmusról felizgat engem is.  Emiatt nem is nagyon igyekszem megfelelő módon licitálni és egy óvatlan pillanatban, amikor pedig nyerhettem volna, elhappolják előlem a képet.

 Vissza autózok a hotelbe, ahova időközben a főnököm megérkezik. A munkaadóm egy fiatal műkereskedő srác, korban csak pár évvel fiatalabb tőlem. Meg kell adni jól néz ki és jól fizet, de vannak hülye húzásai. Most például az, hogy nekem elfelejtett foglalni szobát. A szállodában éppen telt ház van egy helyi rendezvény népszerűsége kapcsán, emiatt esélyünk sincs pótolni ezt a mulasztást.
Összevitatkozunk. Ő elégedetlen azért, mert nem vettem meg neki a képet, pedig ő már talált rá vevőt és dupla annyit nyert volna, mint amennyit én fizettem volna érte.
Én meg azért, mert hol a csudába fogok én aludni?! Az autóban elég kényelmetlen és veszélyes lenne.

 A vita végén felajánlja, aludjunk egy szobába. Csakhogy ő nem fog a fotelben aludni és nekem sincs kedvem reggel elgémberedett tagokkal ébredni. Még hosszabb vita után megállapodunk abban, hogy az ágy egyik fele az enyém, másik övé és megígéri, hogy nem téved át éjjel az én felemre. Annyira úriember, hogy ameddig elalszok – ami elég nehezen sikerül – tapasztalhatom, hogy betartja a megállapodást. Bár ahogy hallom erősen szuszog, úgyhogy szerintem neki se akarózik a könnyed elalvás.

 * * *

Arról álmodom, hogy én vagyok a képen. Vagyis csak leszek, mert az most készül el. Éppen fotóznak és a fényképész vagy hússzor elismételteti velünk a jelenetet.
– Sose lesz ebből művészi fotó! – keseredik el – Nem találjátok el a beállítást.
– Pedig mi mindent megteszünk, hogy a kedvedben járjunk – mondjuk neki.
– Ez a baj! Próbáljatok meg egymás kedvére tenni. Ne miattam csináljátok, ok?
– Na, de… Nekem férjem van és ez a pasi itt, nem ő. A képen csak imitálni kéne. Arról szólna eredetileg, hogy meztelen fekszünk egymás mellett és a férfi makkja a bejáratomnál van, de aktusra nem vállalkoztam. Nem vagyok én kurva!
– Rendben – mondja a fotós – Nem kell tenned semmi különöset, csak a szeretkezés elejét, így jó lesz? Csókolózás meg simogatás egészen addig ameddig az aktus megkezdődne.
– Rendben, ez menni fog – mondjuk a partnerrel mindketten, de mekkorát tévedtünk?! Ugyanis amikor már eljutunk odáig, hogy ismét a bejáratomnál van a makkja mindenről elfeledkezünk mindketten és már valódi szeretkezést művelünk. Félúton jut eszembe, hogy én nem erre szerződtem.

Nem tudom, mi lesz az álmom vége, mert ekkor felébredek. A jobb oldalamon fekszek és érzem a félhomályos szobában a fenekemnek nyomódni a férjem ágyékát. Az álom kielégítetlenül hagyott, de most itt a lehetőség. Dörgölöm magam a férjem farkához és mikor elég keménynek érzékelem, hátranyúlok, beigazítom és felnyársalom magam arra az édes faszra. Tudom, hogy felébredt a drága, mert már a csípőm markolja és lök, meg a bal kezével a mellem simogatja, gyúrja. Beleliheg a nyakamba és ezt suttogja:.

– Nem én voltam, aki megszegte a megállapodást!

A francba! Ez nem az ő hangja!

„Ó! Ez nem is a férjem! De most már mindegy, majd megmagyarázom neki később.”

Annyira nem ellenkezett hát, bár tulajdonképpen megerőszakoltam a főnököm.

* * *

Egy pasi barátom véleménye szerint egy férfit nem lehet megerőszakolni. Csakhogy az ilyen tévedések éppen annyira erőszak számba mennek szerintem, mint az amikor egy másik történetben Cindy–t lefogják  és kinyalják a barátai, annak ellenére, hogy ő nem akarta volna ott azt megtenni. Lehet másutt se, de a főnököm se arra készült este, hogy reggel megdugom. Mivel mindkettőnek „jó vége” lett, azaz élveztük a dolgot, egyik esetben sem történt feljelentés, vagy más atrocitás. Bár fogalmam sincs a bíróság egyik, vagy a másik esetben hogyan ítélt volna: erőszak–e, avagy sem?!

Erre azt mondta a beszélgetőtársam, hogy a második esetben nem fogta le senki a pasit, ezért nem ugyanaz. Abban viszont megegyeztek, hogy egyik sem akarta, egyik sem készült aktusra. Az, hogy a férfit nem fogta le ebben a sztoriban a nő, az nem jelenti azt, hogy nem történt erőszak. A nő álmát kihagyhattam volna és előre megfontolt szándékkal is megtehette volna, mondjuk így akar bosszút állni a férfin, amiért az nem foglalt neki szobát. Bár ez elég nagy butaságnak tűnik, kivéve akkor, ha a szóban (ágyban) forgó csaj nem egy kívánatos  valaki. Igen, egy csúnya nőnek is lehetnek szép álmai. Na meg, nem is mondhatom én senkire, hogy szép, vagy csúnya, hiszen ami (aki) nekem tetszik, az lehet másnak visszataszító, vagy minimum nem vonzó. Ugyanez fordítva is lehetséges, azaz a szépség nemcsak múlandó, hanem teljesen relatív is. Ok, ettől még mondhatom, de csak saját véleményt formálok ezzel, nem általános érvényű dogma.

De az tuti, hogy most mondhatod rám, hogy ez lüke, mert ennyi mindent összehordott itt, aminek olyan sok értelme nincs is, meg egyáltalán nem tartozik a tárgyhoz. 
Pedig szerintem, de! :) Mert minden összefügg. Talán én Veled most nem. :D

Ezt tehettem volna spoilerbe is, de most nem volt ahhoz kedvem. :P