Úgy gondolta, hogy az első alkalom véletlen volt. Önvédelem, ahogy másnap reggel magyarázta magának. Csakhogy a következő héten ez többször megismétlődött. És újra. És újra… Mindez egy hét alatt, a városát sújtó zivatarok idején. Nem tudott többé úgy tenni, mintha véletlen lenne.

Sarah egy bezárt bár kirakatának tükrét nézte. A lány ragyogó kék haját tanulmányozta – hát, már nem volt olyan ragyogó. A szín fokozatosan kifakult a tincseiből, és előbukkant a sötétszőke, amelyet próbált elrejteni. Elmosódott szemhéjfestéke a halvány fényben úgy nézett ki, mint két zúzódás, az orra két oldalán. A Johnston Street rosszul volt megvilágítva ilyen késő este; a bárok és a vendégkörük még három háztömbnyire volt. Az egyetlen épület az utcán a nyilvános könyvtár volt, ami hat órakor bezárt.

Hirtelen csörömpölő zajok hallatszottak az utcasarok irányából.
Sarah szemei elkerekedtek a hangra. Egy megdöbbentően otromba árnyék botorkálva megigazította a feldöntött szemeteskukát, és átkozódott. Hangosan, mégis érthetetlenül. A hallótávolságon kívül eső tudatfolyamot ideges nevetés szakította félbe. Az alak sötét arca a nő felé fordult a bevásárlóközpont melletti kis parkoló túloldalán.

– Igen, te!

Megint megtörténik. A vér Sarah fejébe tolult, zúgása betöltötte a fülét. Érzékszervei kiélesedtek. Érezte csípős verejtékét a szellőben, érezte a bűzös leheletét. A szíve lassan a torkában dobogott. Gyakorlatilag már érezte a pulzusát az ujjai alatt. Az ajka alatt. Még mindig méterekkel odébb volt, de a nő a szája hátsó részében érezte az ízét.

A részeg előre botladozott. Valami Sarah számára ismeretlen dolog hajtotta. Ha a tekintetét a férfiról az ablakra mozdította volna, megértette volna; ahogy a tüdeje megtelt a férfi bűzével, mintha felfújta volna. Fakó, ernyedt haja ragyogott és lebegett felfénylő arca körül. Kerek kék szemei világítottak. Szó szerint csillogtak, belülről világítottak, mint egy villámló poloska, majd lassan vörösbe fordult a színük. Kieresztette a fogait, és karmokká görbítette az ujjait. A mellkasa megemelkedett a pólója alatt. Minden új lélegzetvétel fokozott hévvel töltötte el. Minél erősebben zihált Sarah, a férfit egyre jobban bevonta a varázslat. Szinte repült a parkolón át a lány karjába. Sarah nagy erővel vonzotta őt. Mindketten az ablakhoz préselődtek. A férfi kezével tapogatózott Sarah pulóvere alatt a telt melle és a szexi melltartó fölött, amely elrejtette őket molesztálása elől.

Miközben az idegen tapogatta őt, Sarah a nyakához hajtotta az arcát, és mélyet szippantott, mint erős dohányos az égő cigarettájából. A férfi nagyon bűzlött az olcsó italtól és a cigarettától, a koszos linóleumtól és a kokaintól, ami új volt. Ezt az újdonságot a nő szórakoztatónak találta. Sarah lihegve, éhezve lebegett a nyaka fölött. Az idegen férfi végül lerántotta a melltartóját, és megcsípte merev mellbimbóit. 

Sarah ekkor vicsorogva a férfi torkába mélyesztette a fogát. Szemfogai megnyúltak, és borotvaéles pontokkal szúrták át áldozata lüktető húsát. A férfi megborzongott, ahogy a bőre felszakadt, majd gyorsan elcsendesedett. Egyik kezét Sarah szoknyájához tette. Amikor elérte a nő csípőjét, semmi sem volt a kutakodó ujjai útjában; Sarah mostanra már tudta, hogy ne hordjon bugyit. Csak útban lett volna.

Sarah szeme lecsukódott, amikor a férfi első csepp vére megérintette a nyelvét, majd ujjbegyei a nedves lyukba simítottak. Olyan rossz íze volt, mint a bűze, de a vér csípős íze mégis jólesően megborzongatta Sarah testét-lelkét. A rum sokkal erősebb volt egy alkoholistán átszűrve. Sarah fogai behúzódtak. Rézszínű vér áramlott belőlük a torkába. Nyelvével a férfi nyakán lévő szúrásokat pöckölte, és birizgálta az ereket.

– Bassza meg – nyögött fel áldozata. Izmos mellkasát Sarah vállához szorította. Három ujját a nő puncijába tömte, miközben a kezét az ágyékára tapasztotta. Csuklója a lány lüktető szerelemgombjához simult. 

Sarah elhúzódott a férfi torka elől.

– Többet akarok – lihegte a nő, és ő habozás nélkül engedelmeskedett. Egyik kezével megdörzsölte a csiklóját, a másikkal pedig kibújt a nadrágjából, így mutatva meg magát. Farka már kemény volt, bár egy kicsit csalódást okozott a nőnek a kerületével, a hossza viszont megfelelőnek tűnt. Sarah megengedte neki, hogy bal lábát a karjára vegye, ő pedig kéjesen beletúrt áldozata hajába. A férfi nyakán lévő sebből vér szivárgott ki, átáztatta a munkaing gallérját. A nevét a zsebre tűzték, de Sarah nem vette a fáradságot, hogy megnézze. Nem volt fontos neki.

Sarah megnyalta az álláról lecsepegő vért és ismét rátapadt a nyakon nyitott erekre. Amilyen ütemben szopta a nő, a férfi olyan ütemben baszta őt, a csípőjüket az ablakhoz verve. A belseje égett, de ez nem volt elég; az orgazmusa elkerülhetetlenül közeledett. Amint magában arra gondolt, hogy jól esne egy kis kényeztetés, a férfi azonmód lenyúlt közéjük és két ujját a puncijába csúsztatta, felnyársalva a kezére és a farkára. A lány a nyakába nyögött, a férfi pedig még egy ujját a forró, áztató lyukba csúsztatta.

Sarah fogai ismét leereszkedtek, ahogy a csúcspontja közeledett. Csípőjét erősen az idegen farkára és kezére nyomta, csiklóját a hüvelykujjával dörgölte. Tele volt, majdnem… Olyan közel volt már…

A férfi a füle mellett lihegett, majd közelebb húzta, mélyebbre, és először egy, majd két ujja beleugrott a nő feszes seggébe. Sarah erősen beleharapott a férfi nyakába, miközben a puncija görcsbe rándult. Forró vér fröccsent a torkába, elfedve a vad gargalizáló sikolyokat, amelyeket áldozata hallatott. A férfi hörgött, hangja visszhangzott az utcán, de Sarah-t túlságosan elragadta saját extázisa ahhoz, hogy észrevegye. Azt se érzékelte, amikor összecsukódtak a fogai, egymásnak kattanva, egyenesen átszakítva a férfi nyakát. Magához szorította a mozdulatlan testet, amíg el nem csillapodott az orgazmusa, majd hagyta, hogy a holtsúly leessen.

Magához térve a bódulatból Sarah tépett húst és vért köpött. Bő pulóverét vér borította, nehézkesen lógott a vállán, a szoknyája pedig a csupasz csípőjére húzódott. Megigazította a ruháját, eredménytelenül az alkarjába törölte foltos száját, és elsétált a férfi ernyedt testétől. Nem volt teljesen biztos benne, hogy meghalt, de ez nem számított. Az élők sem emlékezhettek rá.

Sarah nem mondta magának, hogy ez egy ideig nem fog megismétlődni. Igazából semmi értelme nem lett volna. Így vagy úgy, valaki más lelke kavarog benne, és újra lakomázik. Muszáj volt. Túl jó érzés volt ahhoz, hogy ne tudja abbahagyni.