Végül mégis a betegségszimulátorunk győzött. Anyuéknak beadtuk, hogy mindketten rosszul érezzük magunkat, emiatt nem megyünk velük. Az önmagában egy jó érv, hogy egyikünknek se essen baja, vigyázunk egymásra, de a biztonság kedvéért anyu is felhívja a hugiját, Krisztina nagynénit, hogy ezen a hétvégén legyen a bébicsőszünk. A szegény nagynéni özvegy, bár még csak 36 éves és jól tartja magát testileg. Sajnos rossz pasikat választott eddigi életében, mert az első két férje elhunyt. Egyik betegségben, másik balesetben. Gyereke nincs, és ha jól tudjuk mostanában párkapcsolata is szegényes, talán nincs is. Ideális gyermek felügyelő tehát, a tervünk megvalósításában nem látjuk a veszélyt vele kapcsolatban. Főként úgy, hogy van nekünk – a spórolt pénzünkből vettünk a neten – olyan szerünk, amit elég a bőrre kenni a nemi vágy olyan mérvű fokozásához, hogy az illető, legyen bármilyen nemű azonnal kívánós, kanos legyen. Ezt ugyan csak végszükség esetén, mert a túladagolás nagyon veszélyes és egyéntől függő a dózis. Egy felnőtt embernek is elég egy késhegynyi, amit akár a kávéspoharának a szélét bekenve be lehet juttatni az illető szervezetébe úgy, hogy észre se veszi. Maximum később jöhet rá a turpisságra, de akkor már mindegy lesz neki.
Erre tehát nem gondolunk komolyan, de a lehetőségét nem zárjuk ki, ha muszáj lenne esetleg nénikénken is használni.
Egyébként Krisztina jó alakú, érett nő, félhosszú barna hajjal – bár néha festi – imádja a körmét lakkozni, humoros és mindazok mellett, mennyire nem kedvezett neki eddig a sors, mégis életvidám, biztosan imádja a szexet. Bár gyereke nincs, de úgy tudjuk nem meddőség az oka, csak eddig nem jött neki össze, de nem tett le róla. Mondjuk erre egyre kevesebb az esélye, de testileg lehetséges. Szóval, ha nagyon ellenkezne talán ezzel is rá tudnánk venni őt némi együttműködésre. Zsolti egészen biztosan szívesen megdugná, mert én is azért vagyok a szerelme, mert idősebb vagyok tőle. Neki az idősebb érettebb nők jönnek tehát be. Talán egy anyuka-korú de csinos érett özvegyasszonyt is megvigasztalna.
Persze ez is csak végső esetben, mert a terv az, hogy hétvégén a kis petemet boldoggá teszem – legyen neki menyország két csajjal – és Enikő is szerezhet tapasztalatokat ezáltal. Hogy Eni ezt mennyire élvezi, az már rajta fog múlni. Esetében a lényeg, hogy ne valljon szégyent csók terén, ismerje meg a fiúk főbb, vagy rejtettebb erogén zónáit és tudjon pár technikát, trükköt amivel akár az őrületbe lehet kergetni a srácokat. Igen vannak olyan dolgok, bár sohasem ajánlatos túlfeszíteni a húrt, mert egy bika, aki letépi a láncait, az nagyon veszélyes tud lenni.

Hétvégén tehát megérkezik Zsolti. Enikőről nem szólok neki, arról nem kell tudnia.
Zsoltit levetkőztetem és felizgatom, de nem hagyom elélvezni. Még nem. Ehelyett lekötözöm és kap szemkötőt is. Szájpecek nem kell, mert a csóktanuláshoz szüksége lesz nyitott szájra és abból a szempontból se rossz dolog azt kihagyni, hogy Eni jobban rá tudjon majd jönni Zsolti hangjaiból, hogy mikor csinált rosszat, vagy esetleg jót. Így előkészítve a srácot, fogalma sem lesz majd, hogy ki kényezteti. Abban ugyanis megállapodunk hugimmal, hogy nevet sohasem mondunk. Lehet helyette személyes névmás, Zsolti helyett is lehet pet szót használni, de az ő nevét sem szabad kimondani. A szerelmem és más effélék vágyfokozásra persze megengedettek, még ha nem is gondoljuk ezt komolyan.
Behívom Enikőt és levetkőztetem, bár ő is le tudna, de muszáj nekem, mert régóta nem érintettük egymást és meg kell szoknunk egymás közelségét is. Amikor megbeszéltük a dolgokat eleinte nehéz volt meggyőznöm róla, hogy ezt így muszáj, de végül belátta és beleegyezett. Mondtam neki, hogy nem az a cél, hogy megkívánjuk egymást, hanem, hogy ne undorodjon ő sem ha meg kell érintenem és ő is hozzám tudjon érni, amikor és ha kell. Persze igyekszünk majd ezt kihagyni, amennyire lehetséges, de tudjuk, hogy ez szükséges. Meztelenek vagyunk hát mindhárman és éppen elkezdeném Eninek az „oktatást” szóban, amikkor cseng a mobilom.

Krisztina néni hív közben. Látom a kijelzőn, hogy ő az, de nem tartozik Zsoltira így leviharzok a nappaliba.
– Szia Kriszti – megengedte, hogy így hívjam miután betöltöttem a 18–at.
Eleinte kicsit nehezen állt rá a szám, de mára már nem gond.
– Szia Eri. Hogy vagytok?
– Köszi, már jobban. Csak tudod ez a hasmenés ez buta dolog, nem engedett anyuékkal menni. Pedig milyen jó lett volna ebben az időben a Balcsi!
– Biztos valami fertőzést kaptatok el. Van erre gyógyszer…
– Igen, voltunk dokinál és adott valami antibacis tablettát.
– Azért délután majd átmegyek kicsit és megnézlek. Vigyek valami finomat?
Most kora délelőtt van. Nem rendelhetek tőle sütit, mert ugye a hasmenésnek ellentmondana egy sütikúra. De tudom, hogy nénikém imád fontoskodni és jót tenni, úgyhogy most ráteszek erre pár lapátnyit.
– Tudom, hogy értesz a gyógyteákhoz drága Kriszti néni.
– Csak Kriszti! Ebben állapodtunk meg, emlékszel?
– Bocsika. Szóval arra gondoltam, hogy ha lenne valami jó ötleted olyan tea vonatkozásában ami nem zavarja össze a gyógyszert…
– Rendben. Majd beszélek a drogériában az eladó csajjal. Még szerencse, hogy a fogyis teáim miatt egyik legjobb barátnőm lett.
– Igen, emlékszem Rékára. Tényleg, hogy állsz most pasizással? – kérdem mosolyogva magamban, de eléggé ártatlan hangon.
– Ejnye te lány! Hogy miken nem jár az eszed?! Ilyet nem illik kérdezni…
– Oksi, akkor nem kérdeztem. Csak illendőségből gondoltam érdeklődni, mert én is jót akarok ám neked! – ezt persze már nem bírtam ki nevetés nélkül.
A nevetés ragályos betegség, Kriszti is kacagott és ha itt lenne, most biztosan megcsípte volna egy picit az arcom.
– Örülök kicsim, hogy ilyen jó a kedved. Ezt teszi a fiatalság, még betegen is humorizálnak.
Ajjaj… Kiment a fejemből, hogy hasmenésem van emiatt fájni kéne annak. Na de… Ez éppen jó indoknak.
– Bocsi, de muszáj letennem, megint rám jött. Eni használja a miénket, úgyhogy le kell rohannom a földszintre. Puszi.
– Szia.
Még fél füllel hallom ahogy mondja: „…vigyázz magadra. Lehet ebédre átmegyek”.
Na, ha ebédre jön akkor már nincs is sok időnk. Nem baj, úgyse marad sokáig. Zsoltinak is haza kell mennie kajálni. Nem mintha itt nem lenne mit enni, de a szülei gyanakvását sem árt eloszlatni. Ha látják, hogy minden rendben a kicsi fiukkal, akkor délután és holnap is minket szolgálva játszhat.

Veszek három poharat, megtöltöm narancslével és hirtelen ötlettől vezérelve viszek fel egy üveg pezsit is. Enikő rám néz.
– Mit ünnepelünk?
– Még semmit – kacsintok rá.
Nem érti, de nem fogom megmagyarázni neki. Majd megtudja, ha sikerül. Ha akarja… Én ugyanis arra gondoltam, hogy akár el is veszítheti ma a szüzességét. Nem lesz ő ettől kevesebb és ha már úgyis tapasztalatot akar szerezni… De ezt majd később.
Ránézek az ágyra. Tetszik a díszítés rajta. Egy izmos, szép férfitest a dekoráció, tálalva. Fincsi.
– Gyere kóstoljuk meg. Majd mutatom, te csak csináld utánam.
– Ok.
Zsolti középen kiterítve. De lankadt. Megnyalom a farka végét, picit körözök rajta, aztán a szárát nyalom végig.
Enikő az ágy másik oldalán áll. Egy kis undorral az arcán nézi mit csinálok. Jelzem neki, hogy ő jön.
Ügyetlenül próbálkozik. Messziről imitálja az érintését a nyelve hegyével, de még véletlenül se ér hozzá. Zsoltinak megremeg a dereka egy kissé. Ez elriasztja hugimat. Megfogom a hugom tarkóját és lassan tolom a száját a szép farok felé. Közben kérdezem tőle, persze választ nem várok:
– Mi a baj? Nem tetszik? Pedig nézd milyen szép. Sokkal szebb mint egy műfasz! Látszanak az erek is rajta és illatozik is. Még levet is tud ereszteni. Sokkal férfiasabb illattal, mint amit bárhol is tudnál venni!
Mire e mondatok végére érek Enikő szája már hozzáér a faszhoz. Én segítem hozzá, mert ellenkezik még. Nem nyomom rá, csak ott tartom.
– Érzed milyen forró? Nyald csak meg, nem harap. Viszont nagyon kellemes érzés. Próbáld ki! Csak egyszer és ha nem tetszik, majd keresünk más nyalánkságot rajta, ok?
Hallom, hogy cuppan valami. Ezek szerint kipróbálta. Jól van, a döntés innentől már az övé, akarja e ezt a tapasztalatot. Elengedem a nyakát és megsimítom az ágyékát. Erre persze felnyög, de szemrehányó szemeket mereszt rám. Az ujjam a számon, csendre intem őt. Befogja. Aztán mint aki meggondolta magát visszanéz a farkincára és egyszerűen bekapja a végét. Lejjebb hajolva látom, hogy mozgatja belül a nyelvét és szívja is. Zsolti felsóhajt. Gondolom kellemes érzés volt ez neki. Lehet mondana is valamit, de mielőtt elkezdtük ő belegyezett abba, hogy befogja a száját és maximum ilyesféle hangokat ad, meg ha valami fáj, azt mondhatja. Ha csak egy kicsit kellemetlen azt nem. Ha tetszik neki bármi azt is jelezheti, de nem muszáj ebből rendszert csinálni.
Enikő e tapasztalatszerzést megunja. Felemeli a fejét, majdnem köp egyet, de meggondolja. Megnyalja a száját és azt mondja:
– Te ez nem is rossz.
– Kóstold meg még egyszer. Van aminek elsőre nem érezni az ízét rendesen.
Megfogadja a tanácsom és most már fagyiként nyalogatja előbb, majd utánozva engem végignyalja a szárát és ismét bekapja. Hm. Ezt nem mutattam neki, de nagy tehetség a hugim, mert a nyelvét alul tartva ingerli a makk alsó részét és erősen szívja. Kis idő után elég csalódott képpel mondja:
– Tényleg finomabb, de miért nem jön ebből semmi?
– Mert nem egy locsolócső, hanem egy fasz. Kell neki motiváció, hogy kinyíljon a csap. Gyere nedvesítsük meg a szánkat.
Iszunk pár korty üdítőt, a pezsi bekerült a szobahűtőmbe.
– Kérsz te is édesem? Zsoltika? Szerelmem!
Csak nem elaludt itt nekem?!
– Jó lenne pár korty, igen – feleli végre.
– Nahát, ennyi ideig tartott kitalálni? – nevetem el magam.
Odaviszem mellé a poharat, de egy fekvő helyzetű embert elég nehéz megitatni ám! Ha beleöntöm megfullad. Azt nem akarom. De ha lassan adagolom, akkor le tudja nyelni. Megcsókolom úgy, hogy Enikőt a másik oldalra állítom. Legyen rálátása mindenre.
– Most tartsd nyitva a szádat drága. Adok neked inni, jó?
Nem várok válaszra, iszok egy kortyot, de nem nyelem le. Újra megcsókolom és átadom neki azt a korty üdítőt. Megissza. Megismétlem még egyszer.
– Finom, csak így kevés – sopánkodik a drága.
Mutatom Enikőnek, hogy most ő jön. Átadom neki a poharat, még félig van. Eni első kortyot lenyeli. Mielőtt rászólnék, hogy az most nem az övé észbe kap és megtartja a szájában, majd megcsókolva Zsoltit igyekszik nekiadni az üccsit. Pár csepp mellé megy. Lenyalom gyorsan, ne kenjük még össze a játékszerünket.
– Ezt még gyakorolni kell – mondom Eninek – de kezdetnek nem rossz. Tudsz célozni is?
– Mi?
– Előbb ezt csináld hibátlanul. Tudod… Utána megmutatom, ok?
Hagyom neki, hogy még kétszer megpróbálja. Az utolsó próbája már tényleg hibátlan. Zsoltinak is tetszik a dolog, látom rajta. De még nyalogatja a szája szélét.
– Szomjas vagy még, ugye szerelmem?
– Igen – feleli a srác.
– Akkor most ne csukd be, csak nyelj majd nagyokat – mosolygok rá és Enire utána – Most jön a célzólecke számodra.
Újra a kezemben a pohár, iszok egy kortyot, benntartom, majd Zsolti fölé hajolok és lassan becsurgatom a szájába. Amikor látom, hogy nyelnie kel, akkor becsukom a szám. Három részletben már le is nyelte amit kapott.
– Tetszik ez neked? – érdeklődök a fiútól.
– Nagyon izgalmas.
– Jó. Most te – mondom Eninek.
Ő is kipróbálja és ebben elég ügyes, mert semmit nem hagy veszni.
Közben én megyek a hűtőnkhöz és kiveszek belőle 3 túró rudit meg egy tejszínhabos flakont. Ezek a finomságok reggelinek is jók. Hárman vagyunk három darab, persze ezen is osztozunk.
Előbb egy kis edzés jön. Zsolti mellé telepszem, lábam hozzáér a mellkasához. Imádom érezni az izmai játékát, az annyira… Jó. Kellemes. Izgató… Így együtt a három. Néha ez, máskor az…
– Nyújtsd ki a nyelved édesem – parancsolom.
Megteszi én megnyalom. Nyelvemmel körbekerítem az övét. Fél percig csinálom és mikor látom, hogy ez tetszene Enikőnek is, akkor szólok neki, hogy most utánozhat.
Megteszi és ebben nagyon ügyes. Több percet is hagyok nekik, mert már látom, hogy Zsolti nem bírta ki és elég nagy tempóban kergeti Enikő nyelvét. Kis idő múlva Enikő rám néz.
– Szabad? – kérdi és bár nem igazán tudom mit szeretne, bólintok. Végülis most ez az ő napja, tapasztalatszerzésre.
Rátapad a srác szájára és ügyetlenül csókolja. Nem egészen úgy ahogy tőlem látta, de annyira nem rossz a technikája. Csak hát… Ott még nem tartanánk.
– Várj. Előbb a reggeli.
Értetlenül néz rám. Huh, ez a lány kezd felizgulni? Már ennyitől? Muszáj lesz vele valamit kezdeni, mert így nem tud majd kellőképpen figyelni! Megvan! Már ki is találtam neki egy jó módszert. Zsolti karjai ugyan lekötözve, ám az ujjait tudja használni kis körözésre, egyebekre. Arrébb lökdösöm hugit annyira, hogy Zsolti ujja felett legyen a puncija. Először megugrik egy picit és le akar szállni, de megnyugtatom azzal, hogy a száját visszanyomom Zsolti szájára. Na, így már ott marad. Közben Zsolti fülébe súgom, persze esélyes, hogy hugim is hallja, de nem gond, legalább látja, vigyázok én rá is.
– Drágám, azt a puncit most nem ujjazhatod, Csak simogasd kívülről a bejáratot és a csiklót is masszírozgathatod.
Bólintana, persze Enikő miatt esélye sincs erre, de látom az eredményt hugin, mert mikor Zsolti megkezdi a hadműveletet, Eni Zsolti szájába liheg.
– Hm. Lássuk lehet–e gondolkodni ilyen közben? Egy kis reggelit? – kérdezem mindkettőjüktől.
Enikő nyúlna a túró rudiért. Tudtam, hogy szereti, de megállítom.
– Várj! Ezt most nem lehet csak úgy bekapni. Meg kell érte dolgozni. Mutatom előbb, ok?
Beveszem a számba a finomságot úgy, hogy fele kilátszódjon, majd Zsolti szája elé tartom. Megcirógatom vele az ajkát. Ő megnyalja, majd rájön, hogy ez nemcsak hideg, de finom is. Róla is tudom, hogy szereti ezt. Mármint a túró rudit. Na most nemcsak azt kapja, mert belenyomom a szájába a kiálló felet és hagyom megküzdeni érte. Egyszer már csináltam ilyet vele, ismeri a szabályt: nem szabad harapni, csak nyelvvel és ajkainkkal lehet elvenni a másiktól. Ha sikerül, akkor megnyerte és megeheti. Ha nem akkor se veszít, mert egy idő után úgyis beleolvad a szájába annyi a csokis részből, hogy utána a többit ajkával is könnyen magáévá teheti.
Nem tart soká ez a csata, valahogy ennek nem volt olyan vastag csokiburkolata, mert hamarosan megkapja a felét. Picit csaltam ugyan, mert a végét már leharaptam, de inkább ezt mint az övét!
Gyors elrebegem huginak is a szabályt és adok neki egyet. Bekapja és utánoz engem. Nekik tovább tart, de nem bánom, mert így a tapasztalatszerzés is jobb. Zsolti ezek közben se feledkezik meg a dolgáról és Enikőn látszik, hogy közel az orgazmusa. Éppen akkor talál rá, mikor a rudiból már csak kevés marad. Nagyot sóhajt és elveszíti a maradék rudit. Szegény Zsolti majdnem megfullad, mert leszalad a torkába. Enikő ezt látva, na és mert amúgy is kezd ráérezni az igazi csókolózás élményének ízére, rögtön segítségére siet a srácnak és mesterséges lélegeztetésben részesíti őt, szájból–szájba. Lehet, hogy olyan gondolata is van hugimnak, hogy valamennyi finomságot visszakanalaz a fiú szájából de szerintem ez esélytelen dolog. De legalább megpróbálja! Ez is egy lecke lehet neki: a szex harc, amit sohasem lehet – nem szabad – feladni, máskülönben a nyeremény sem olyan jó. Mindketten nyernek most szerintem. Zsolti egy kis nyalánkságot és egy jó hosszú csókot Enitől, hugim meg egy orgazmust a srác ujjától.
Mikor Eni testének remegése alábbhagyott, odaparancsolom Zsolti szájára. Kicsit meglepődnek mindketten, de Zsolti már tudja mit kell tennie. Letakarítja a hugim punciját kívül–belül. Vigyázni kell az ágyra, nem maradhat délutánra nyoma. Mit szólna hozzá Krisztina?!
Eni Zsolti nyelvjátékát nagyon élvezi. Annyira, hogy le se akar szállni, míg még egyszer nem repül. Na akkor meg nekem kell megint vigyázni, mert nem lenne szerencsés, ha leesne és megütné magát. Még nincs vége a tapasztalatszerző leckéknek. Még csak délelőtt 11!
Van tehát bőven időnk, ötletért se kell a boltba menni. De nem árt előbb azt befejezni amit elkezdtünk. Zsoltinak már két esélye volt reggeli szerzésre, Eninek és nekem csak egy–egy. Lehet, hogy szemét vagyok most, de így igazságos. Kihasználom hát hugim pillanatnyi bódult állapotát, számba veszem a maradék túró rudit és a másik felét áttolom az ő szájába. Eni engedelmesen bekapja, de amikor látja, hogy az másik fele az én számban van, nagyon meglepődik. Én meg azon lepődők meg, hogy mégis belemegy e játékba. Nem tette volna meg ezt még reggel. Ismerem és tudom, hogy nagyon finnyás. De azért ajkának íze nem rossz. Kicsit még érződik Zsolti nyálának íze is, de finom. Játékunk közben persze összesúrlódik néha ajkunk. Lágy, puha és mégis kissé kemény és izgató. Sose gondoltam volna, hogy egy lány ajka izgató lehet nekem. Főleg, hogy a saját hugomé! Mégis az. Na, ha lesz időm, majd elszégyellem magam. Később… Most csak élvezem amit kapok, és igyekszem visszaadni neki is ugyanazt az érzést. Úgy tűnik sikerül, mert a közbeni szemkontaktusunk elárulja ezt. Ő is élvezi. Hm. Hogy mi lesz itt ma még?!
Az is fura, hogy most hugi csal. Nem, nem harap, csak játékosan végigsimít a puncimon, majd megböködi, nyomkodja a csiklóm. „Hé!” szólnék rá, persze ez nagy hiba, mert Eni így a maradék összes nyalánkságot átszívja a szájába. Gyorsan lenyeli és nevet. De nagyon…
– Csaltál! – szólok rá – Ezt nem illik ám, még testvérek között sem!
– Én ugyan nem! Nemis! Tényleg nem! Kicsit sem! Az nem volt a szabályok között, hogy nem érhetek hozzád – mosolyog a kis ribi.
– Tényleg nem, de… Na jól van, nyertél – nyújtom rá a nyelvem, vesztemre. Eni bekapja és a maradék csokit is kinyalja a számból. Persze én is lopok tőle. Nemcsak csókot, a nyálával keveredve akad még nála is lenyalni való. Nem tart hosszan ez a csata, de annál finomabb az íz és a tudat, hogy most már egyikünk sem idegenkedik egy lánytól sem. Vitathatatlanul fejlődőképes ez a lány! Hiszen ezt nem is mutattam neki!
Közben Zsolti mocorog az ágyon. Nem láthat ugyan minket, de lehet picit hangosabban cuppogtunk nyelvcsatánk közben. Erre felizgulhat egy pasi? Odanézve rájövök, hogy igen. Vagy talán másra gondolt. Mindegy. Következzék hát a délelőtt utolsó „tananyaga” Eni számára. Na meg Zsoltit sem ereszthetjük így haza.
A szopás gyakorlása ma már nem téma. Délelőtt legalábbis nem.
– Figyelj csak! – fordulok Enihez – Tudom, hogy te még nem akarod, de megmutatok valamit neked.
– Mit?
– Neked már volt egy orgazmusod…
– Kettő – vág a szavamba vigyorogva.
– Ribanc! – nevetek rá – Na de nekünk is jár Zsoltival. Megmutatom, hogy érhető el ez behatlás nélkül.
Az ágy felől csalódott sóhaj.
– Nyugi szerelmem, garantálom, hogy délután bepótoljuk. Még meg is fogod unni!
– Én? Soha! – hallatszik az ágyról.
– Soha ne mondd, hogy soha! Még a végén igazad lesz és úgy maradsz. Örökre. Mert ha van soha, akkor sohasem lehet igazi orgazmusod se. Ugye ezt nem akarnád?
– Nem, nem! Persze, hogy… De… Talán segítenél már végre?
– Nyugika. Te csak várj a sorodra.

Erre ugyan nem sokat kell várnia, mert ha már áll neki, ráfekszem és úgy igazítom őt, hogy ne tudjon behatolni, de azért az ajkaim között tudjon mocorogni. Meg is teszi és eközben hugival felváltva csókoljuk a száját. Hugi felbátorodva néha a cicijével is megkínálja. Lehet rá is ülne, de jelzem neki, hogy az most tilos. Nem irigylem én tőle, de akkor nem tud figyelni. Egy pár csók és cici–simi, meg mell–nyalogatás még belefér.
Persze Zsolti mozgása korlátozott kissé, bár előbb meglazítottam a lábán a béklyóit annyira, hogy valamennyire tudjon löködni. Teljes szabadságot most nem kaphat, mert tudom, hogy nem állná ki és bedugná. Általában nincs az nekem sem ellenemre, de most más a cél. Eninek látnia kell, hogy lehet jó a szex egy pasival akkor is, ha megmarad a szüzessége. Ezt pedig a puncicsúszkával érhetjük el. Hamarosan el is érem. Előbb Zsolti sül el és beteríti a hasunkat, majd én spriccelek hozzá egy keveset.
– Na, kész is van a tízórai – mondom huginak.
– Nem mondod, hogy ezt megkóstoljam – int a hasunk felé.
– Pedig ha tudnád milyen fincsi?! Biztos nem hagynád ki.
Felveszek egy keveset az ujjamra és lenyalom. Tényleg finom. Zsoltit is megkínálom. Gond nélkül megeszi, bár a száját nem nyalja meg utána mint ahogy megtette Eni puncijának letisztogatása után. Nem baj, több marad nekem.
– Na, megkóstolod? – kérdem Eninek kínálva a következő adagot – Nyugi, nem mindenkinek jó az íze, de szerintem ez fincsi. Ha meg nem tetszene mégse, akkor tudod hol a fürdőszoba. Csak egy picit. Nyald meg – biztatgatom.
Félve közelít és a szag valahogy nem nyeri el a tetszését, mert csak harmadszorra sikerül egy picit megnyalintania. Elgondolkodik az ízen. Látszik, hogy nem tudja eldönteni, tetszik– e neki. Tartom még az ujjam, lassan lecseppen Zsolti mellkasára belőle. Hugim az ujjam helyett azt nyalja le újabb kísérletként. Úgy látszik ez már elnyeri tetszését, mert egyre lejjebb halad Zsolti hasa felé és a végén még a farkát is letisztítja.
– Hé, tessék nekem is hagyni. Önmagamról nem tudom lenyalni! – szólok és igyekszem dühös képet vágni. Persze ezt csak tettetem, mert valójában örülök a sikeremnek. Nemcsak annak, hogy Zsoltit elélveztettem és nekem is lett egy kis orgazmus, hanem annak, hogy hugim már nem idegenkedik az ilyentől sem.
– Nos, a szex mint látjuk, a testnedvekről szól elsősorban. Nyál és egyebek… Ugye milyen undik? Első hallásra csak persze, hiszen ha rájövünk az ízére… – szavalom Enikőnek szánva tanulságként. Nem is marad el a hatása, mert miután Zsoltival végzett, hanyatt lök engem és letisztít.
Aztán elvonul a fürdőszobába és magára zárj az ajtót. Belülről.
Kiszabadítom a srácot és a lenti fürdőszobában megmosom a hátát. Nos, azt is. Zsolti szeretne velem egy igazi menetet, de mondom neki, hogy most idő hiányában nem lehet. Valójában attól félek, hogy elfárad és nem lesz ereje a délután műsorra.

A földszinti családi hűtőben van sok kajcsi. Éhesek vagyunk, hát muszáj most enni. Ha megérkezik Kriszti már nem lehet, mert hogy magyaráznánk ki, hogy egy diéta során töltött káposztát eszünk, meg marshall–májat? Sajnos azonban Kriszti előbb ér ide és meglep minket. Épp a desszert közben! A kedvenc kókusztortám eszegetem, Eni meg fagyit kanalaz…
– Nahát, lányok! Nem tudjátok, hogy hasmenéskor diétázni kell? Hoztam nektek kekszet, meg kétszersültet. Melyikkel kezditek? – nevet ránk Krisztina, pedig szerintem már tudja, hogy falsh volt az infója.
– Köszi, kedves tőled, de nem vagyunk éhesek.
Körbe szaglászik… Mint egy vadászkutya, olyan a szimata mert megérzi az összes fogás illatát, amit eddig eszegettünk.
– Ilyen menü után nem is csodálom – mondja és sorolja…
– Nem is igaz. Nem is ebben a sorrendben ettük ezeket – szólok rá, persze már én is nevetek. Tudom, hogy rendes és bár nem buta, nem fog beárulni anyuéknál, akkor sem ha egyből rájött a titkunkra. Minden infó persze nincs meg neki, bár lehet sejti. De rákérdez a kis kíváncsi.
– Halljam. Miért nem volt kedvetek úszni a Balatonban? Pedig elég meleg van.
– Hát tudod… Nem volt kedvünk.
– Értem én, de nekem ettől több kell. Ha azt akarjátok, hogy ne vegyem a telefont és ne árulkodjak…
– Megtennéd? – kérdezem immár komolyan. Lehet tévedtem vele kapcsolatban?
– Tudod, hogy nem. Csak akkor, ha nem tudtok meggyőzni arról, hogy van annyira komoly, hogy emiatt megérje nektek elrontanotok szüleitek szórakozását.
– Ó, jól szórakoznak ők nélkülünk, hidd csak el.
Ezzel arra célzok, hogy anyuék ugyan már nem annyira fiatalok, de imádják egymást még mindig, és a házastársi kötelezettségeiknek sem csak a kötelesség miatt tesznek eleget.
– Rendben, elhiszem, mert te mondod. De akkor is tudni akarom! Lányok ez tényleg komoly dolog! Ugye nem kábítóztok vagy ilyesmi?
– Végülis… Most, hogy mondod… – függőben hagyom a mondatot.
Enikő vigyorog. Rám hagyja, bár lehet még nem érti ő sem, de már bízik bennem annyira. Kriszti szörnyülködik.
– Ugye?! Tudtam, hogy egyszer kipróbáljátok! Hol van? Hová dugtátok?
– Háát… Most még szerintem ebédel a kábítószerünk, dugni meg csak később fogunk vele. Legalábbis én, mert Enikő ugye, még szűz és csak tapasztalatot gyűjt…
– Te… ti… szeánszoztok?
– Ha annak akarod hívni. Bár én oktatásnak tekintem.
– Jajj már! – szól közbe hugi – Tudod nénikém az a helyzet, hogy van egy srác aki tetszik nekem. Sőt, azt hiszem szeretem, de nem akarok leégni előtte azzal, hogy semmi tapasztalatom nincs a szexben. Erika meg kölcsön adja nekem a petjét – nevezd szerelmednek, ha akarod – szigorúan csak gyakorlás céljából. Ennyi.
– Ennyi??? De hát ez orgia?
– Tévedsz. Ha az iskolában lenne ilyen óra, akkor ugye nem elleneznéd?
– De ott nincs!
– Szexuális felvilágosítás?
– Nos, lehet… De az külön nemek szerinti és kicsit sem gyakorlati – veti közbe Kriszti.
– Igaz, épp ez a baj. Te talán könyvekből tanultál csókolózni? Egyáltalán meg lehet azt úgy tanulni?
Zavarba jön, de kivágja magát:
– Nem rólam van szó, hanem rólatok, csitrik! De az én időmben egyébként se lehetett volna ilyen, mert nem.
– Tényleg! Tudsz te csókolózni rendesen? Mutathatnál nekünk pár trükköt – nevetek tovább rajta és húzom az agyát.
Viszont most már úgy jön zavarba, hogy semmi mentőötlete nincs, emiatt átmegy dühösbe.
– Mégis mit képzelsz? Azt hiszed, azért mert betöltötted a 18–at neked már mindent szabad?
– Természetesen eszembe se jut ilyen. Nekem se szabad ölni, lopni, csalni, hazudni… Azt egyébként se szabad másnak, csak a politikusoknak. És ők nem tűrik a konkurrenciát, tudod?!
– Na, de… Még ilyet?!
– De mi bajod van azzal kedves Kriszti néni – megnyomom a néni szót, mert ha ő hivatkozhatott a koromra, akkor én is az övére – mi a baj azzal, hogy itthon csinálunk valamit, biztos körülmények között és ismerős sráccal? Jobban tettük volna, ha elmegyünk egy swinger klubba? Nyilván ott még én is szerezhetnék tapasztalatot, mégse vágyom oda. Még nem. Hacsak meg nem győzöl arról, hogy inkább azt kellett volna tennünk.
– Ne forgasd ki a szavaimat Eri! Én azt mondtam, hogy ezt nem illik. Ha anyudék megtudnák…
– Épp ezért kellett így tennünk. Mi se szeretnénk őket kellemetlen helyzetbe hozni.
– Na, de Eni! Te amúgyis ráérsz még…
– Mondja ezt az, aki 16 évesen már férjhez ment egy gyerek miatt.
– Eni!!! Ez kegyetlenség volt. Állj le lécci! – szólok rá.
Kriszti valóban 16 évesen ment férjhez, mert egy akkori srác „véletlenül” teherbe ejtette, csakhogy aztán a házasság érvénytelen lett, a baba meg halott. Kegyetlen dolog feltépni ekkora sebet. Főleg egy olyan nőnél, akinek azóta se született gyereke. Nos szült, csak egyik se maradt meg. Volt spontán vetélés meg másmilyen és olyanban is volt része szegénynek, hogy sikerült kihordani, de halva született, mint az az első…
Összesen hat alkalom, de mind szomorú véget ért. Ez juthatott eszébe Krisztinek is, mert mindenféle színt játszik az arca és lerogyik egy székre. Kezébe temeti az arcát és sír. Közrefogjuk hugival – most már ő is bánja a meggondolatlan beszólást – és vigasztaljuk. Hajsimogatás és puszi is jár most vigaszként. Arcrapusz persze, semmi extra, de kis idő múlva megnyugtatja nénikénket.
– Ne haragudj. Nem gondolkodtam – tart bűnbánatot Enikő.
– Semmi… baj… – szipogja Kriszti – Csak tudod…
Elcsuklik a hangja, majd összeszedi magát és folytatja.
– Lehet azért vagyok szigorúbb hozzátok, mert nekem nincs gyerekem. Szeretlek titeket lányok. Kicsit olyan mintha az én gyerekeim lennétek. Nehéz megérteni, hogy ilyen gyorsan felnőttek lettetek.