Előzmények

Másnap eljött Klau, hogy megbeszéljük a dolgokat.
– Láttam a videt, köszi.
Félve néz rám.
– Nem haragszol?
– Miért? Kéne?
– Nem… Úgy értem, nem vittem túlzásba?
– Mondtam, hogy láttam az egészet. Azt is amikor megbeszélitek, hogy ki, kit szeret. Szóval Tomi még mindig engem… csuklik el a hangom.
Barátnőm felemeli a fejem, hogy a szemembe nézhessen. Ad egy lágy puszit.
– Ne haragudj rám. Nem akarom, hogy boldogtalan légy. Emiatt főleg nem. Az utolsókat elszúrtam, tudom. De akkor nem tudtam uralkodni magamon. Tomi igen. Szóval, csak azt akarom mondani ezzel, hogy akármit is hiszel, Tomi téged szeret.
– Csak fura volt, ahogy a végén rámásztál. Láttam, hogy nem rajtad múlott és azt hittem… Talán, te…
– Nyugi. Én még mindig Zolit szeretem. Nem cserélném őt le. De amit akkor éreztem… Ha nem Tomi lett volna, akkor is ezt teszem szerintem.
– Arra akarsz célozni, amikor olyan sokat kaptál?
– Igen. Volt már neked ilyen?
– Nem. Csak olvastam olyanról akivel megtörtént. De neked hogyan?
– Szerinted ha tudnám hogyan kell, akkor nem élnék át hetente legalább egy ilyent? – nevetett rám.
– Szóval nem. Fogalmam sincs, hogy jött össze. Csak úgy.. Megtörtént. És utána nem tudtam lehiggadni. Még többet akartam. Érted ezt? Járni se tudtam volna, mégis kellett volna még olyan érzés.
– Akkor téged aztán tényleg jól elkapott…
– Aha. De meg ne sértődj, amikor azt mondom, hogy nem bántam meg. Csak azt, hogy még mindig úgy érzem…
– Ugyan! Amúgy az én ötletem volt, szóval…
– Igen, tudom, hogy neked köszönhetem.
– Nem azért mondtam. Inkább azért, hogy nincs miért bocsánatot kérned.
– A köszit azért elfogadod, ugye? – kacsintott.
– Ok, ez már túlzás! – nevettem rá – Úgy beszéljük ki Tomit, hogy ki se ejtjük a nevét.
– Rendben, akkor téma lezárva. Ha nincs harag. Beszéljünk akkor Zoliról? Mikor kezdjem?
– Nincs harag. Tulajdonképpen ha ti nem vagytok, akkor össze se jöhettünk volna megint.
Hm. Zoli?! Nem is tudom…
– De hát megbeszéltük előre! Nem akarom, hogy úgy érezd, hogy nekem megvolt, neked meg nem.
– Ó, az engem nem zavar. Na jó, egy picit talán mégis… De… Most egy kissé megijedtem.
– Félsz?
– Igen. Mert mi van, ha nem jön össze valami?
– Eddig is kockáztattunk. Nyugi, minden rendben lesz most is.
– Szerencsénk volt. De nemcsak arról van szó. Tudom, hogy Zoli jó pasi és kedves meg minden. De nem hiszem, hogy nekem is összejönne annyi.
– Ha csak ez a baj, akkor csinálunk még egy tréfát, hogy utolérj – kacagott Klau.
– Ó, te… Nem úgy értettem. Hanem talán ellenkezőleg. Mert mi van, ha Zoli ügyesebb?
– Aztaa… Te önmagadtól félsz!
– Tulajdonképpen igen. Jó ötletnek tűnt, de belegondoltam és ha nekem okozna Zoli egy olyant… Nem tudom mit éreznék.
– Én tudom. Másnap is a fellegekben járnál! Ó, annyira sajnálom. Ha tehetném én magam juttatnálak el ugyanígy.
– Az farok nélkül nehezen menne – mosolyogtam újra.
– Igazad lehet. Nem árt azért egy ehhez. Vagy több…
– Mi van?
– Azt hiszem rájöttem valamire. Tudod, amikor Tomi bennem volt hátul és elöl a kezével matatott, éreztem, hogy nemsokára orgazmusom lesz. Éppen számolgattam volna magamban, hogy hanyadik is lenne ez, amikor belémvágta a vibrit. Na, onnantól felejtettem el azt is, hogy hívnak. Talán neked is ez kéne.
– De amúgy milyen volt az anál?
– Nem is tudom. Pár pillanatra fájt, de tényleg csak rövid ideig. Utána olyan volt, mint amikor simogatja a popsimat. Nem rossz, de semmi különleges. Ha az ujját nem használja, talán rossznak is gondolhattam volna. De amikor már bennem volt a vibrim is, az olyan… Mint amikor teljesen kipárnáznak belülről. Puha és kellemes, meg feszítő és majdnem fájdalmas is. Egyszerre. Szóval az anál önmagában nekem annyira nem tetszik.
– Értem. Pedig nekem jó volt. Igaz, hogy nálam is bevetette ezt a trükköt. Az ujjaival…
– Figyelj. Eszembe jutott valami. De inkább csak fantázia. Ne kapd fel a vizet. Csak beszélgetünk, ok? Tudom, hogy hülyeség, de elmondom – vett egy nagy levegőt – Elképzeltelek közöttük. Talán úgy neked is lenne olyan, mint nekem volt.
– Hogyhogy közöttük?
– Biztos láttál olyan filmet, ahol ketten voltak egy csajban. Két pasi egyszerre. Egyik elöl, másik hátul. Érted?
– Azt hiszem. Bár nem nagyon nézek olyasmit, de a tied tuti sokszor fogom. Csak, hogy legyen mire irigykednem.
– Jajj, ne fényezz már! Az nem az én érdemem. Csak így alakult. De tervezni is lehetne. Hogy tudnánk rávenni a pasijainkat, hogy mindketten egyszerre?
– Szerintem sehogy. Ahogy Tomit ismerem, nem szereti, ha más is van egy nőben, amikor ő is.
– Nem? Én nem így éreztem. Akkor mentem el igazán, amikor belelőtt a seggembe – nevetgélt az emléken.
– Igen és utána abba se tudtad hagyni – mondtam kissé irigykedve.
– Aha. Még most is érzek valamit, de nem ez a téma. Szerintem Tomi benne lenne. Zolit nem tudom, hogyan lehetne rávenni. Ő elég féltékeny.
– Persze. Annyira, hogy Tomi előtt dugott meg mert „véletlen” elveszítette a partit.
– Szerintem azt csak viccnek szánták.
– Én is azt hiszem.
– Mint ahogy mi is ezt a másikat. Szóval? Mikor kezdjem el lebeszélni Zolival az adósságom?
– Nem merem. Nem miattad és nem miatta. Kedves és biztos nem durva, de… Már mondtam.
– Nyuszi – nyújtott nyelvet rám – De így annyira nem jó. Úgy érzem megcsaltalak Tomival.
– Pontosan azt tetted – vigyorogtam – De igazából én is azt akartam.
– Igen, de egyenlítés nélkül ez…
– Szóval az zavar?
– Igen.
– Rendben. De tudod mit? Módosítsunk egy kicsit a terven. Tomival nálatok voltatok és mivel fogalmam sincs mikor meddig marad dolizni, muszáj nekem is nálatok lennem. Ott viszont nem tudok videót csinálni. Tudod… A helyismeret… Azt se akarjuk, hogy Zoli véletlen jöjjön rá. Ennek úgy tudnánk elejét venni, ha rajtakapnál minket. Mit szólsz?
– Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Ha Zoli rájön, hogy nem haragszom miattatok, akkor lehet olyankor is akarni fog téged, amikor nem kéne.
– Én úgy gondoltam, hogy ezt tovább vihetnénk. Ha Zoli rájön, hogy nem haragszol értünk, akkor egy pont ide. Utána már csak nekem kéne tudatnom Tomival, hogy én se haragszom rá. ÉS! Amikor elmondjuk majd nekik, hogy az egész csak ugyanolyan tréfa volt, mint az övék…
– Akkor?
– Akkor talán meg lehet csinálni azt, amiről te beszéltél. Tudod… A szendvics. Neked már volt egy, szerintem kipróbálnád két élő vibrátorral is.
– Rendben drágám. De éppen azért a tied az elsőség. Ha te gyáva maradsz akkor én se vállalom.
– Na meg így a fiúk is talán jobb barátok lesznek.
– Ennél jobbak?
– Aha. Ha valaki kölcsönadja a szerelmét, azt nem teszi bárkivel. Mármint, ha az illető normális.
– Na, szerintem te se vagy normális. De mit remélsz attól, ha véletlenül rátok nyitok? Nem fog megijedni Zoli szerinted?
– Ha azonnal megnyugtatod akkor nem.
– Mégis hogy képzeled? Mitől nyugodna meg amikor éppen benned van és meglát engem? Gondolod egy megcsalás lelepleződése neki olyan nagy élmény lenne?
– Először is, mi tudjuk, hogy nem megcsalás, hanem csak kölcsön. Baráti szívesség vagy ilyesmi. Várj! Ne mondj még semmit. Persze ők ezt nem tudhatják meg. Még nem. De le tudod csillapítani biztosan. Szeret csókolózni?
– Velem eddig szeretett. És jól is csinálta.
– Jajj, ne temesd már el! Nem kell a múlt idő. Szeret és kész. Na most… Amikor bennem lesz én tuti nem csókolózok vele. Jobb ha levegőt is kapok. Ha bejössz és kimutatod neki, hogy szereted még most, vagyis akkor is, akkor megenyhül és nem lesz ijedt sem.
– Gondolod?
– Egy próbát megér – vontam vállat flegmán.
– De mi lesz, ha a szája is foglalt lesz épp?
– Majd úgy intézem, hogy ne legyen. Meg ha meglát téged egész biztosan eltátja a száját – nevettem nagyot.
– Szerintem akkor is eltátotta volna ha engem lát meg Tomival – kuncogott Klau.
– Aha, csak akkor be se tudtad volna neki fogni. Így meglesz rá az esélyed. De azért muszáj lesz meglepődnöd. Mert ugye nem tudhatsz róla, hogy mit csinálunk és…
– Értem, de miért mondtad előbb, hogy még nem tudhat róla? A fogadásunkról.
– Mert ha már akkor megtudja, nem hiszem, hogy beleegyeznének a szendvicsbe.
– Lehet, hogy akkor se.
– Lehet. De majd kikérdezem Jocit, te meg Zolit. Ok? Csak hogy mi a véleményük róla?
– Én egyszer már kérdeztem, de nem tartotta jó ötletnek.
– Mert nem jókor kérdezted – nevettem – Ha látja, hogy még nem teljesen bocsátottál meg neki és akkor kérdezel rá, talán jobb ötletnek fog tűnni a szemében.
– Az lehet. És ha akkor sem?
– Akkor jöhet a B–terv – vigyorogtam kicsit.
– Az mi lenne?
– Egy játék négyesben. Lehetne olyan pl, hogy mindenkinek be kell kötni a szemét és egymástól távolabb állva mindenki fordul párat maga körül, majd elindul és akit megfog – ha különnemű – akkor adhat neki egy csókot. A második körben már lehet tovább vinni. A harmadikban is… Aztán elérhetünk olyan körre, amikor már dughatunk. Ez így egyszerű, de a feltétel, hogy nem szabad soká csinálni, mindig csak annyi percig, ahány körnél tartunk. Ha mondjuk a negyedik körben a nyali–fali és elkapom mondjuk Tomit, majd leszopom, akkor azt csak max négy percig lehet. Az első aki talál valakit hangosan szól: „találtam". Akkor a másik kettő nem játszhat addig, ameddig nem végeznek. Ha letelt az idő, akkor hangosan kell jelezni. Például így, hogy: „leszoptam". Persze lehet nem megy annyi idő alatt, vagy nem kell hozzá olyan sok, de nem ez a lényeg. Aztán akik nyertek, azok közül felváltva mondhatja valaki, hogy mi lesz a következő kör és hányasnak szeretné. Max 5 lehet, hogy a másik kettő ne unja magát halálra. Azt hogy felváltva úgy értem, hogy egyszer a fiúk szólhatnak, a következőben mi. Aki talált vagy megtalálták. A dugás a joker, de azt mindenki csak egyszer mondhatja ki és csak legalább a szám szerinti 5 kör megléte után.
– Na ez így már bonyolultabb.
– Könnyen bele lehet jönni és nem kell hozzá semmi. Ezt mi kezdetben vetkőzőpóker helyett játszottuk. Valakinek bekötöttük a szemét és akit sikerült elkapnia arról levethetett egy ruhadarabot. Aztán az jött hunyni akit elkapott. Mikor már nem volt mit levetned, akkor kérhetett tőled valamit, de csak mielőtt levette a szeméről a kötést. Akkor is a körök száma határozta meg az időt. A nyertes olyankor nyilván az lett, aki elkapott valakit. Ő mondta pl, hogy szopás. Akit elkapott az megmondhatta, hogy adni vagy kapni akarja. Ha lány lányt kapott el, akkor inniuk kellett egy–egy pohárral. Ha fiú, fiút akkor ők is. De választhatta a nyertes ekkor is, hogy mond valamit. Sok hülyeség jött így ki. A pasik hajlamosak kapkodni ilyenkor és emiatt láttam életemben először egy igazi csókot pasiktól. Muris volt. Főleg ahogy utána köpködtek. 
Ezen mindketten nagyot nevettünk.

Pénteken hívott Klau, menjek hozzájuk, mert beszélnie kéne velem. Mikor odaértem Zoli nyitott ajtót.
– Bocs, de Klaunak közben el kellett mennie és a hivatalokat ismerve délután négyig nem ér haza. De ha akarod megvárhatod, úgyis szerettem volna beszélni veled.
– Ok. Most éppen van időm rátok. Szóval várok és közben elmondhatod, miről van szó.
– Egy kicsit kínosan érzem magam most. Soha hasonló helyzetben se voltam, mindig megkerestem magamnak a rávalót. Mármint amire szükségünk van. Nemrég Klaudia elmondta, hogy kölcsön kért tőled.
– Ó, pedig abban állapodtunk meg, hogy nem mondja el senkinek.
– Csakhogy muszáj volt elmondania. Tudod a férje vagyok és amúgyis meg szoktunk mindent beszélni. Minden fontosat.
– Értem. Akkor az a biliárd fogadás Tomival, nem volt komoly, ugye? Csak mert Klau se tudott róla, meg én se.
– Arról nem gondoltam, hogy tudnátok. Meg nem is azért, mert azt gondoltuk volna, hogy ne lenne fontos. De ha elmondjuk előre, beleegyeztetek volna?
– A párcserébe? Hát… Nem is tudom.
– Ez nem tűnt meggyőzőnek.
– Lehet, de gondolom nem erről akartál beszélni, hanem, hogy vissza akarod adni. Karácsonyra tettük félre és az már nincs messze.
– Igen – vett egy mély levegőt mielőtt folytatta volna – Nos tényleg ez lenne a téma, de sajnos most nem állunk úgy, hogy az egészet visszaadhassuk. Természetesen megkapod, de…
– Értelek. De mit mondok majd erről Tominak?
– Vele is elintézem. Tudom, hogy jó haver és megérti…
– Tényleg? Meg fogja érteni, hogy titokban odaadtam az összes pénzünket Klaunak, mert megbíztam benne. Igen, ez igaz. Csakhogy a jó tettemért utána lehet rám haragszik majd. Ugyanis mi is megbeszélünk minden fontos dolgot, de ezt nem akartam neki elmondani. Szerinted hogy veszi ki magát, ha hazudok neki?
– Biztosan meg tudod békíteni valahogy őt is.
– Vagy lehet, hogy elhagy. Ki akarna egy hazug nővel élni? Akiben nem bízhat meg?
– Nem kell ennyire borúlátónak lenni. Mondtam, hogy elintézem vele.
– Aha. Az a te részed. Azt el tudod intézni. És én? – kezdtem el majdnem pityeregni. Néha elég meggyőző tudok lenni, mert ha beleélem magam…
– Akkor mit javasolsz?
– Nem is tudom. Talán mégis megadhatnád valahogy.
– Sajnos nincs rá mód. Habár… Mennyit érne neked egy hónap haladék? Nekem megérne mondjuk egy orgazmust.
Zolinak nem esett le azonnal mit is mondtam. Elgondolkodott pár pillanatra, aztán majdnem felháborodva kérdezte.
– Te azt kéred, hogy csaljam meg Klaut veled?
– Ugyan! Az már megtörtént méghozzá úgy, hogy láthatta is – mosolyogtam Zolira.
– De az más volt.
– Amennyiben? Nem volt jó neked? Na meg… Akkor tettél nekem egy ígéretet. Emlékszel?
Elmélyítettem a hangom amennyire tőlem telt és idéztem őt: „ Legközelebb Szandi sikongat jobban.”
– Igen, mert akkor úgy gondoltam megejtjük újra azt a viccet.
– Te figyelj csak! Nekem azt tanították, hogy ne ígérjek olyat amit nem tudok megtartani. De ha nem tetszem… – nyújtottam rá a nyelvem csúfolódva.
– Nem mondtam, hogy nem tetszel…
Na, ezt eléggé gépiesen vágta rá. Épp kapóra jött.
– Akkor az ajánlatom nem tetszik? Egy orgazmus, egy hónap haladék. Csak ennyi. Te mondtad, hogy Klau nem jön haza négyig. Szóval? Azzal van baj vagy velem? De tudod mit, ha nyuszi vagy akkor felejtsd is el.
– Nem félek, csak…
– Na jó. Mennem kell. Szóval…
– Várj, Szandi. Rendben, tetszik ez az ajánlat – vigyorgott az ingyen numerákra gondolva.
Hamarosan meg is kapta. Meg én is. Hármat. Megint lemaradtam Klautól – kuncogtam magamban. De lehet, hogy barátnőm számolta is, mert amint megvolt a három – nekem – de Zolinak még nem volt elég, és mélyen dolgozgatott bennem, belépett Klau. Lenge öltözetéből kitalálhattam, hogy ebben a ruhában nem igazán volt sehol. Még bugyi se volt rajta.
Zolinak azonnal félkeményre váltott a szerszámja állapota. Szemei elkerekedtek és ahogy megjósoltam, azonnal szóra nyitotta a száját. Soha nem tudtuk meg mit akart mondani, mert Klau pár lépéssel – amit egy gazella is megirigyelt volna – ott termett Zolinál. Adott neki egy röpke pofonkát és egy hosszú, szerelmes csókot.
„Ez igen, ez a nő aztán tud csókolni” – gondoltam, nem mintha elfelejtettem volna az elsőt amit tőle kaptam. Itt is azonnali volt a hatás, mert Zoli egyik pillanatról a másikar újra keménnyé vált.
– Na végre – leheltem inkább magamnak – akkor folytathatnánk ezt itt?
Én voltam épp alul, de a terv így is sikerült. És mozognom is. Mert a csók közben már emelgettem a csípőm. Zoli figyelmét előbb elterelte a neje, de amikor érezte gyenge próbálkozásaim, megszakította a csókot és megkérdezte Klaut.
– Nem haragszol ránk?
– De – válaszolta barátnőm – Haragudni fogok, ha engem kihagytok. Szóval tessék szépen hanyatt vágni magad kedves férjemuram, mert most meg fogunk erőszakolni. Fellebbezésnek helye nincs.
Nem világosítottam fel, hogy fellebbeznünk nekünk lehetne, mert minket jelenthetne fel Zoli, de szerintem ezt ő nem veszi erőszaknak, meg a végére úgyis elfelejti.
Cseréltünk hát. Zoli került alulra, Klau meg a szájára, én meg dolgozhattam a negyedik hónap haladékjukért.
Mindhárman keményen dolgoztunk, de amikor nekem meglett a negyedik – amihez Klau mesteri csókja is hozzásegített –, leszálltam és meghagytam barátnőmnek a Zoli–cseppeket.

Ezt követően Klau és Zoli meghívott egy italra és közöltem velük, hogy kapnak négy hónap haladékot. El akartam vonni a figyelmüket, de mit tesz egy buta pasi? Hát felemlegeti azt, amiről hallgatni arany. Lett volna, de ő nem. Biztos büszke volt rá, hogy képes volt egyszerre két nőt kielégíteni, pedig igazából mi használtuk az ő testét, mint egy vibrátort. Azért annyira nem kellett sajnálni őt, mert a végén egész szép adagot lőtt Klau szájába. Muszáj volt besegítenem a takarításba. Na meg fincsi is volt, éhes is voltam…
Nem magyarázom, akinek volt része ilyenben az úgyis megérti, a többiek meg előbb szerezzenek tapasztalatot és meglátják.
Szóval a buta fiú reménykedve ismét rákérdez a nejére:
– Akkor nem haragszol rám szívem?
– Miért? Kéne? Beleszerettél Szandiba? De őszintén. Na, most ő is itt van. Mondd a szemébe, hogy utálod!
Zoli nagyot nyelt, de nem szólt. Lesütötte a szemét, mintha ugyan ő lett volna a bűnös. Pedig most én csábítottam el.
Klaudia szerintem számolt magában vagy tízig a hatás kedvéért, utána harsányan felnevetett és azt mondta:
– Csak vicceltem drágám. Nem kell utálnod senkit. Csak engem kell szeretned. Ugye szeretsz engem kicsim?
– Nagyon szeretlek.
– Egyébként nem lenne miért haragudnom. Az egyik ok az, hogy már láttalak együtt titeket máskor is. Kedvelem Szandit és jó volt Tomival is…
Megállt, tartott ismét egy kis hatás miatti szünetet és folytatta:
– De azért amit most tettél, ki kell engesztelned. Rendben?
– Persze. Megteszem amit tudok. Mondd mit szeretnél.
– Most csak egy ígéretet. Csak annyit, hogy lehet egy kérésem, amire nem mondhatsz nemet. Ok?
– De…
– Semmi de! Ígérd meg és megbocsátok.
– Jól van, megígérem. De ha olyat kérsz amit nem tudok megadni…
– Nyugi drágám. Meg fogod tudni adni. Nem állítok eléd teljesíthetetlen kéréssel, mert én is szeretlek ám téged.
Az ígéretet megpecsételte egy csókkal és emiatt szegény Zoli ismét kényelmetlen helyzetbe került. Sátorverés lett volna, ha lett volna sátor. Így csak Klau lába közül kandikált ki a makkja, mivel addigra a lány épp az ölébe pottyant. Persze nem maradt szabadon sokáig. Neje puncija hamarosan fogságba ejtette és jól megdolgoztatta.