Ez a történet, nem történt meg. Ha mégis, akkor nem velem. :D Amennyiben valakivel mégis, kérlek írj egy bármilyen hozzászólást, hogy tájékozódhassak a részletekről.

Ez igazából csak egy gépelési próba. Rég nem írtam semmit – ide :) és kíváncsi voltam mennyire rozsdásodott be a billentyűzetem. (El ne hidd! Nemrég cseréltem egy újra, bár ki tudja)  A hibákért tehát kizárólag a billentyű a felelős, sohasem az, aki írja. 😇😂

Van egy fiú a szomszédban. Csinos, de ő engem észre se vesz. Jár hozzá pár barátja. Egyiküknek tudom, hogy tetszem, mert ahogy rám néz, elmereng… Kicsit teszem magam, aztán egyszer csengetnek.
– Ráérsz most? Kellene kicsit segítened. Ha akarod össze tudunk dobni egy kis pénzt, bár nem nagy munka, csak szendvicseket kéne készítened. Úgy volt, hogy jönnek a haverok barátnői, de lefújták. Mi négyen meg nem értünk a szendvics készítéshez.
– Rendben – egyezek bele. – Szívesen segítek. Úgyis unatkoztam.
Amikor elkészültem a szendvicsekkel engem is megkínálnak.
– Tudod… Akartunk egy videót csinálni, de csaj nélkül nem lehet. Lett volna benne egy olyan jelenet, ahol… Várj csak! Te annyira szép vagy – bókolnak. – Nem segítenél még egy kicsit?
– Miről lenne szó?
– Egy olyan romantikus rövidfilmet akartunk csinálni, ahol ő – mutatnak a dögös srácra, akit szerettem volna barátnak. Pasinak, de eddig… Na meg egyből romantikázni? – Szóval neki kellett volna a barátnőinkkel puszilkodni. De csak ennyi. Nem csinálnád meg vele?
– De én csak egy lány vagyok, nem több! – mondok neki ellent. A puszira nem mondanék nemet.
– Lehetsz ahány akarsz. Ezt te is tudod. Csak lenne ahol kifestenéd magad, máskor meg smink nélkül, a hajszíned is meg tudod változtatni biztosan… A melled éppen frankó – dicséri. – Nem túl nagy, de ha nagyobb melltartót veszel fel és kitömjük, tutira másképp fogsz kinézni. Így te lehetsz a sok lány, érted?
– De nincs nálam a smink készletem se hajfesték se…
– Az mind van nálunk. A nővére sok mindent hagyott itt. Tudod, nemrég férjhez ment és elköltözött. Egyikünk fodrásznak tanul és szép frizukat csinálhat neked.
– A hajad hossza is épp olyan, amiből több félét lehet. – Kontrázik rá feltehetően a fodrásznak tanuló srác. Szóval neked csak hagynod kell, hogy formázzon a stylistunk, vagyis együtt kell működnöd vele pár órát. Meg vele puszilkodni. Na, vállald el. Nem sok pénzünk van, de összedobunk neked amennyit tudunk, oké?
– Háát… Ha csak ennyi. Anyuék úgyis csak estefelé érnek haza.
– Figyelj! Nincs egy húgod? Nővér jobb lenne, de…
– Egyke vagyok, sajnálom.
– Semmi baj! Maradunk akkor annál amit mondtam, jó?
– Rendben.
A fodrász srác vállal mindent. Hajszobrászat, smink…
Mikor elkészül mindennel elém áll a fiú és átölel. Megcsókol, de közben már vetkőztet is. Nem bánnám, ha csak ketten lennénk, de így?!
– Várj, várj! Csak pusziról volt szó. Ez meg már csók volt és…
– Nem csókol elég jól? Tudtam! Na, gyere, akkor majd én! – ajánlkozik a hangadó srác.
– Nem vele van a baj. Elég jól csókol, de nem volt szó csókról, csak pusziról.
– De ha egyszer az is jó volt, akkor mi a gond? – mosolyog a srác.
– Az, hogy vetkőztetésről se volt szó – nézek rá dühösen, mert még mindig le akarja venni a blúzom ami alatt most csak én vagyok. Se melltartó, se póló nincs. Nem ilyenre készültem. Abbahagyja és értetlenül néz rám.
– De hát mondtuk, hogy romantikus film lesz!
– Szerintem a puszi épp elég romantikus blúzban is a csók meg pláne.
– Pedig a forgatókönyv szerint a végére meztelennek kell lenned – replikázik a hangadó fiú.
– Meztelen? Akkor nem csodálom, hogy egy lány se jött el. Mégis hogy képzeltétek?
– Az a baj, hogy eddig egyikünk se tudta elképzelni igazából. Oké, filmen már láttunk sok mindent, de élőben sose.
– Nem azt mondtátok, hogy vannak barátnőitek?
– De, de… De nem csajaink, csak barátnők, érted? Ezért nem akart egyik se csókolózni vele.
– Nekem a csók ellen semmi kifogásom. Vele – mutattam rá a vetkőztetős barátomra. – De a meztelenkedés ellen bizony van! Főleg ha áruba akarjátok bocsátani. Ha anyuék meglátnák, kapnánk mindannyian.
– Jól van. Akkor most film nem lesz. De megmutatnád, hogyan szeret egy lány csókolózni?
– Mi? Ő már nagyon is jól tud, kérdezzétek csak őt.
– De mi vele nem akarunk. Veled lenne az igazi. Ő meg nem is lány és csak tippel, hogy mit szeretne egy lány, de te biztosan tudod.
Semmire se gyanakodtam. Ugyan mi baj lehet abból, ha négy fiúval smárolok egy kicsit?
– Hát jó. Mindegyiktekkel egy perc, jó?
– Nem lehetne tíz?
– Nem! Az már 40 perc lenne és…
– És?
– Annyi idő alatt elzsibbadna a szám. Beszélni se tudnék utána.
– Nem baj.
– De baj!
– Akkor menyi?
– 1 perc!
– Na, legyen akkor 5 perc.
– Jó, annyi belefér. De kell néha közben szünet nekem. Meg nektek is, ha meg akarjátok beszélni.
– Aha, rendben. Kit szeretnél ki kezdje?
– Ő már volt… – mutatok a vetkőztetős srácra.
– Az nem ér. Nem is volt 5 perc, meg nem is igazán csináltunk semmit – keseredik neki.
Az első 5 perc után már lihegek és kigombolva a blúzom eleje, mert a melleim is ingerelte. Annyira csókolt, hogy nem tudtam rászólni, a keze meg erősebb, mint az enyém. Arra gondoltam, hogy a pihenő alatt begombolom, de becsaptak, mert nem kaptam pihenőt. Eltolom ugyan a másik srác kezét, de ő berzenkedik. – Ne már! Ne mondd, hogy éppen ezt nem szeretik a lányok! Na meg neki szabad volt, akkor nekem miért nem? Mondanám, hogy neki se lett volna szabad, de nem hagyja mert letámad. Egy másikuk észrevesz a combom belső felén egy pár cseppet nekiindulni. Odakap és lenyalja, majd mosolyog.
– Fiúk! Ezt kóstoljátok meg! Ez annyira finom!
– Hol? Hol? – kérdezik a többiek és én pucsítok, hogy ne férjenek hozzám, de pechem van, mert a szoknyámat felhajtva így még inkább vehetnek mintát. Mind a három végigsimít rajtam alul, aztán bőszen nyalják az ujjukat. Egyikük kitalálja, hogy mi lenne ha nem az ujjáról nyalná? Mire magamhoz térnék és tiltakoznék, már szétszedték a lábaim és egyikük is nyal egy percig, meg a másikuk is… Aztán leváltják a csókoló fiúmat, más kerül a helyébe, de közben szóhoz jutok: – Fáj a lábam – panaszkodok.
– Ó, de buták vagyunk! Nem hagyhatjuk hogy kellemetlen legyen neki. Egy ilyen szép lánnyal nem szabad olyat tenni. Fektessük le, úgy pihenhet a lába – és már csinálja is. Közben csókol és magával húz a szőnyegre. Valaki kerít egy párnát a fenekem alá, csak, hogy ne nyomja a padló, de már fekszik is be közé és felváltva nyalogatnak, kóstolgatnak, nem tudnak betelni az ízemmel. Nekem sincs ez ellenemre, mert egyre kellemesebb lesz. Az is tetszik nekik, hogy sose fogy ki a nedvesség, hanem egyre több lesz.
Jó, jó, de sose lesz így nagy durranás. Ezek a fiúk nagyon kezdők.
A következő csókváltás ideje szerintem már rég elmúlt, de még mindig ugyanaz a srác nyálaz. Eltolom egy kicsit és meglepő módon hagyja.
– Ne úgy – szólok az éppen nyalakodó srácra. – Nyald a csiklóm és simogasd a puncim, majd fordítva.
– Hm. Mit mondtál?
– Ez a csiklóm – húzom a kezét a gombocskámra. Megnyomkodja, simogatja…
– Lehet erősebben is egy kicsit. Nem fog fájni, ha nem túl erősen csinálod – biztatom.
– Így jó? – kérdezi, miután egy kicsit ráerősít, de még nem elég.
– Még egy picit erősebben… Na, most jó, csak ugyanígy és…
– És?
– Majd meglátod – nevetek rá. Közben a többiek ismerkednek a női anatómia tananyagával. Lehet, hogy nincs nekik még olyan, csak szabadon választott tantárgynak gondolják, de nagyon lelkesen masszírozzák, simogatják a melleim, combjaim meg ahol elérnek épp.
Valamelyik srácot kicsit lelocsolom, aki meglepődik, de ahelyett, hogy szóvá tenné, csak nyalogatja magáról, ami récseppent. Viszont mind nagy érdeklődéssel vizsgálják a belőlem csordogáló nedvességet és csípőm önkéntelen rángásait. Egyikük butább, mint a többi, vagy még szűz, mert rákérdez a többiekre: – Ez mos táncol, vagy mi a fasz?
Persze a többiek lehülyézik, de nem világosítják fel. Nem is kell. Majd rájön. Idővel… Vagy nem :D
Eszembe jut valami. Vajon miért csak ők élvezkedhetnek?
– Figyeljetek! Ha már engem levetkőztettetek, nem úgy lenne igazságos, ha rajtatok se lenne ennyi minden? Vagy nekem nem jár ennyi?
– Én ugyan nem vetkőzök ennyi fiú előtt – adja a sértődőset ugyanaz a fiúcska, aki előbb engem táncolni látott.
– Miért? Talán félsz a megmérettetéstől? – kérdezem kuncogva. – Csak mert nem a fiúknak, nem miattuk vetkőznél, hanem nekem. Vagy engem is azért segítettél előbb nekik vetkőztetni, hogy most kimaradj a buliból? – kérdezem őt, mélyen a szemébe nézve, bár nem tudhatom igazat mondok-e, amikor a vetkőztetést hoztam szóba. Végül is talált, mert kicsit pirosodik az arca, de lassan elkezd vetkőzni. Újabb ötlet villan be.
– Várj! – fogom le a kezét. – Akartok igazán romantikusat látni? Vagyis videózni? De nem tehetitek fel sheova, oksi?
– Jól van, mehet – szól egyikük, majd többen bólogatnak.
A kis butuskám is, mert ő is mobilozni akar. Bár nem őt szemeltem ki magamnak, de a többin már nincs ruha.
– Te nem – szólok rá és elé állva megcsókolom. Ez nem újdonság neki sem, mert ma már biztosan kapott belőlem. Meglepődik, de nem tesz semmit. Jó kisfiú! Csak később jövök rá, hogy némileg tévedtem.
Lassan simogatom a kezemmel és ahol érintem lassan lekerül róla a ruha. Eközben kígyóztatom előtte a testem, le-fel, kicsit oldalra körözök a csípőmmel. Tenyerem és ujjaim követi a szám és a bőrét is puszilgatom, néha megnyalom, amitől össze-összerándul, de nem gondolnám, hogy fáj ez neki. Ettől még aranyosnak tűnik és nekem is tetszik. A meglepetést számomra az okozza, ami miatt ő láthatóan szégyenkezik. Az aslóneműje eltávolítása után kipattan egy akkora fasz, amit én még filmen se láttam. Oké, láttam, de akkor se hittem el, hogy létezik akkora. Most sem. Gyengéden szinte félve érintem meg – egy ekkora szörnyeteget nem szabad ingerelni, mert még megharap.
– Fúú… Ez meg mi? – szalad ki a számon a költői kérdés, mire persze a többi srác kapásból válaszol, hogy: „fasz”. Férfi anatómiából ezek szerint jól állnak, lássuk mennyire vannak otthon a szexológia tárgyában. Nem mintha ezzel mernék én bármit is kezdeni. Biztosan nem férne belém sehova. Azért megjegyzem magamnak, hogy ha egyszer megnövök és találkozunk, muszáj lesz kipróbálnom. Most még kicsi vagyok én ehhez – gondolom. Jó, hogy nem tudnak erről a barátnőim, mert lehülyéznének, hogy megijedek egy kukitól… Csakhogy ez nem kuki! Ez már a nagyok, felnőttek között is egy fasz.
– Nem szédülsz? – simogatom meg egy kicsit és rántok rajta kettőt, mert azt hallottam, hogy a fiúknak oda szokott ilyenkor vándorolni az összes vérük. A két rántás nem az miatt, mégis az nagyoibb hatással volt rá, mint a kérdés, mert telibe kap. Fogalmam sincs miért esek térdre előtte, mert eszembe se jutna bekapni – szerintem nem is bírnám, de ahogy még esés után is tartom rám ereszti a maradékot is. Jut belőle térden felül mindenhova. Legfőképpen a mellemen élvezem ezt az érzést. Jó forró. Szerencsére a combom belső felét nem érte. Kicsit elkenem magamon és egy kölcsön törölközővel felitatom a többit. Titkon megkóstolom és nem is olyan rossz. Jobb mint a tejföl, pedig színre nagyon hasonlít ahhoz.
– Felvétel vége! – kiáltom el magam nevetve miközben a srác kissé dühös és nagyon piros. Oké, ez a szín már nem piros, hanem vörös. Majdnem llilul a feje fent, amin csodálkozok, mert hát mégse odalent volt az összes vér most?
– Mi a baj? Én nem haragszom ám – puszilom meg egy kicsit az arcát, ám ő undorodva elhúzódik. – Na, megutáltál? Nem szereted a lányokat mégsem? – csúfolódok mire majdnem lekever egy pofont. A majdnem oka a többiek szúrós tekintete. Ha kettesben lennénk vajon adott volna? Nem gondolnám, hogy ki akarom én azt próbálni. Nem azt, hogy kettesben…
– Miért nem vesszük tovább? – kérdezi az egyikük.
– Mert nincs tovább. Látod? Még ő is undorodik már tőlem – mutatok rá a lófarkas barátjukra.
– Nem tőled. Továbbra is szeretem a lányokat. Szép vagy – közli ellentmondást nem tűrő hangon, bár szerintem inkább dühös még. – Csak a szagod…
– Büdös vagyok? Hm. Szerintetek is fiúk?
– Nekem nem! –kiáltja egyikük.
– Te nekem sem, de az a geci rajtad.
– Letöröltem! – forgatom a szemeim rá, mert látható, hogy pici se maradt rajtam, bár én nem bántam volna, ha… De… Tudod mit? Ha a tied lenne akkor is így éreznél?
– Azt nem tudom… – hebegi.
– Akarod kipróbálni?
– Na, de itt?
– Persze. Itt és most. Csak erről nem készülhet videó – nevetek rá. – Lenne egy ötletem, amit régóta szerettem volna kipróbálni. Segítesz? – nézek az átlagos méretű izgő-mozgó kukacára. Aha, ez beférne. Persze nem baszhat meg, csak a számba – gondoltam és mivel nem tudtam mekkora lehet az átlag, gyorsan odaillesztettem a mutatóujjam a farka mellé és lemértem. Csak egy picivel hosszabb ennél. Lemenne? Oké, de mennyire? Bedugtam a számba ugyanazt az ujjam és kényelmesen mozgattam picit. Nem érte el a torkomat, szóval beférne.
A fiúk tátott szájjal figyeltek minket. Egy kicsit én is zavarba jöttem, mert nem értettem mit néznek annyira. Nem láttak még lányt amint az ujját szopja? Pedig én már fiút is láttam, sőt! Felnőtt férfi kalapáccsal ráütött az ujjára – gondolom nem akarattal tette – aztán bekapta a szájába és szopogatta. Nekem tetszett a jelent, meg is mosolyogtam. Neki annyira nem és nem mosolygott közben, de hát nem mindenkivel egyforma az ízlésünk.
– Most mi van? – kérdezem őket, de minjárt el is döntöm a kérdést. – Mindegy. Na, segítesz?
– Oké – vesz egy nagy levegőt. – Mit akarsz csinálni.
– Azt szeretném, ha te is lespriccelnél. De úgy, hogy nem érsz magadhoz. Jó?
Erősen vigyorog egy pillanatra, deaztán elgondolkodik.
– Hogyhogy nem érek magamhoz? Akkor hogy?
– Így – ereszkedek előtte térdre és bekapom. Akkorát sóhajtott, hogy majd kiesett a tüdeje!
Kieresztem a számból és érdeklődve nézek fel: – Fájt?
– Nem! Csinálnád még egyszer?
– Csak egyszer? Biztos elég lesz annyi? – kérdezem nevetve, és meglepve látom, hogy mind álló farokkal áll a közelben.
– Ez… Nagyon jó! Addig csinálhatod, ameddig akarod – adja meg a felhjatalmazást a fiú és nyúl a hajamért.
– Ne! – ha most hozzámérsz, az ugyanolyan, mintha magadhoz nyúlnál és megegyeztünk, hogy nem, ugye?
Bólint, de látom rajta, hoghy alig várja, hogy újra bennem legyen, még ha csak a számban is. Nem tudom ugyan, hogy miért jó ez neki, de nekem sem rossz azért. Nem hinném, hogy ugyanazért, de nem is bánom, ha az övéről nem tudom. Magamon viszont azt érzem, hogy a hasamból kezd elterjedni egy bizsergető érzés és már elérte a hasam alját és terjed tovább. Kinyújtom a nyelvem, gyengéden ráeresztem és beinvitálom a makkját, majd összezárom rajta a számat és enyhén megszívom. Egyetlen korty a jutalmam, de valahogy ekkor eléri a bizsergés puncimat és a csiklóm se marad ebből, ki majd terjed le és talán fel is, mert a lábujjaim már görbülnek, annyira jó ez az érzés. Túl sok dolgom nem marad ezzel a fiúkával, mert amint újra teljesen befogadom, alig bólintok rajta párat és érzem megdagadni. Nem nagyon, de mégis… Ez is kellemes, amikor érzem, mennyire én irányítom a fiút, mint férfit. Igaz, hogy nem sok ideig, de ilyenkor azt tehetek vele amit akarok. Simogathatom a combját és masszírozhatom másutt is. Mondjuk a fenekét… Elég kemény volt, amikor végülis belemarkolok és kis ideig bent tartom, hogy érezzem az ízét. Csak összehasonlításképpen. Semmi másért. Nem szeretem én ezt az ízt, ugye? Azért a másik felét már magamra eresztem és nemcsak azért mert ezt kértem, hanem mert nem akarok perverznek látszani. Nem vagyok én egy szopós kurva! Vagy mégis? Hm. Most talán szeretnék egy kis időre az lenni, különösen, hogy a srácok még mindig állnak. Felizgat.
– Engem is! Engem is! – üvöltenek a fiúk kórusban.
– Csendesebben! – szólok rájuk, mint a tanárnő az iskolában. Bár nem tudom melyik tanárnő szeretné ezeket a srácokat ilyesmire tanítani, de…
– Na, akartok még egy kis bemutatót?
– Igen! – hangzik az egyöntetű válasz kedvenc kóristáimtól.
– Öhm… Még sose csináltam ilyet… De kellene hozzá egy ágy… – vallom be nekik, de egyik se arra gondol amire én.
Viszont nagyon lelkesek, mert a házigazda rögtön felajánlja az övét. Bemegyünk egy szobába, ahol tényleg van egy ágy. Meg óriási rendetlenség. :D
– El kéne fordítani. Azt hiszem… Én legalábbis úgy láttam ezt a tesztet – mondom, mire azonnal engedelmeskednek. Nahát! Nem csak mi lányok imádjuk az orgazmust?! :D
Elfekszek rajta hanyatt, mire egyikük azonnal a lábam közt terem.
– Hé! Ott csak nyalakodhatsz – teremtem le felháborodva, mire odébb áll. – Na, nincs jelentkező?
– Mit akarsz csinálni?
– Már mondtam, hogy csak próba lesz, mert még sose csináltam ilyet, de majd mondom mit és hogyan, ha ideáll valaki, oké?
Többen is szeretnének engem, velem tesztelni, de egyszerre cak egyet lehet. Na, akkor én választok egyet. Nem teljesen egyforma a méret és a forma, de nem is annyira különböző. Egyik picit hosszabb, másik vastagabb, de ez elenyésző. Illatra megyek. Amelyik a legfinomabb azt kérem fel. A nevük nem számít most. Talán később sem. Leresztem a fejem az ágy szélén odahúzom a farkánál fogva fölém és mondom neki.
– Most nagyon figyelj, mert csak most tudok beszéni. Közbe már nem fogom tudni elmondani. Amikor szólok, dugd be a számba, ne félj nem haraplak meg – kuncogok. – Amikor érzed, hogy nem megy tovább, számolj ötöt és húzd ki. Ne túl gyorsan, de ne is nagyon lassan számolj, jó? Ha tovább marad lehet megfulladok. Ugye nem akarsz bántani?
– Nem nem! – szól és már neki is kezd. Erőszakosan teszi és egy kicsit fáj, de majd megszidom érte. Ha tudok beszélni. Mert így ugye nem lehet, de ez az érzés, amikor érzem a szőrét az orromon mindenért kárpótol. Majdnem csalódott leszek, amikor kifelé mozdul. Amikor bent volt elért bennem valamit, ami fájt egy kicsit, de ennyi még elmegy.
– Így gondoltad? – kérdezi.
Persze jól esik levegőt venni a számon. Lihegek is, mielőtt válaszolok.
– Így valahogy, de lehetne gyengédebben. Lassabban és esetleg figyelhetnél rám is, oké?
– Akkor még egyszer? – kérdezi, de már csinálja is. Talán ösztönösen markol rá a fejemre és megtartja, amikor mélyre hatol. Annyira nem tud mélyre, mert nem olyan nagy. Vagy csak az én szám nagy?! :D Anyuék már sokszor mondták, hogy nagy a szám, de nem hinném, hogy így értették.
Közben a többi srác érdeklődik tőle: – Milyen érzés?
Na, meg tőlem: – Én is csinálhatom majd? – nem mintha ebben a pillanatban válaszolni tudnék.
Ismét felszabadul a szám és amikor helyreáll a légzésem megkérem: – Megpróbálnád most úgy, hogy ne túl mélyen és mozgasd bennem?
– Persze – szól a fiú és sikerül neki jól megbasznia a számat. Közben persze a testemen átáramló érzésekre olykor megremeg a testem, akár akarom, akár nem. Ezt is többen észreveszik és igyekeznek lefogni, bár arra nincs szükség, de ők ezt nem tudhatják. Vigyázni akarnak rám, ami másfajta, de jó érzés.
Egyikük észreveszi, hogy a puncimból is csurran cseppen és törölgeti. Először törölközővel, aztán az ujjaival. Ha már ott van elkezd velem játszani. Hagyom, mert egy kicsit ugyan elvonja a figyelmem a fejem körüli eseményekről, de ez a kettősség is, most új és nem rossz.
Egyikük – talán a birizgálós srác – kérdezi: – Megdughatlak?
Félre kell fordítanom a fejem, hogy szólni tudjak, szerencsére szopatós barátom nem tartja erősen a kobakom.
– Eszedbe ne jusson. Hacsk popsiba nem akarod…
– Ott is szabad?
Elgondolkodok, aztán arra jutok.
– Háát… Azt is szerettem volna kipróbálni, de előbb ezt akarom teljesen, jó?
– Oké. Én tudok várni – szól kedvesen. A birizgálást azért nem hagyja abba és nemsokára érkezik egy kisebb orgazmus. Ez most nem az a spriccelős, inkább egy kis remegős. Talán észre se veszi senki. Rajtam kívül persze.
A srác sem sokáig bírja amit a számmal tehet és a végére mégiscsak lelöki teljesen, majdnem megfulladok, amint elkezd ömleni a leve. Majdnem prüszkölök tőle, de sikeresen elfordítom a fejem pár hajtincsem árán, mert eléggé kapaszkodik ő most ott belém. Így jut belőle valamennyi az arcomra is. Izgatott ám készséges sylistom le is törölgeti rólam.
Hm. Három teszt már megvolt, de ki maradt ki? Az lehetne most a popsiszex tesztelője talán.
De mégsem. Mára elég volt ennyi – döntöm el és kijelentem: – Bocsi fiúk, haza kell mennem.
Kicsit elégedetlenkednek, de nem érdekel.

Otthon lefürdök és ránézek a facebookra. Az a fiú írt, akinek olyan rednes mérete volt, Tomi.
Felhív és kicsit beszélgetünk. Megkérdezi, rendszeresen szoktam-e ilyet csinálni meg pornózok-e és ilyesmi. Csupa szexszel kapcsolatos kérdés. Nem én érdeklem. Csak a szex.
Azért adok neki még egy esélyt: – Akarsz velem beszélgetni normálisan? Ha igen, találkozzunk holnap valahol. Na?
Beleegyezik és másnap összefutunk.
Már az elején sokkal udvariasabb. Talán azért, mert az utcán senki nem beszél a szexről. Majdnem szégyenlősen puszil meg. Talán igazam volt és nem én tetszem neki.
– Csókolj meg – kérem, mert az ismerkedés már megtörtént e téren vele, csak nem emlékszem mennyire volt az nekem jó.
– Itt? – kérdezi.
– Miért? Szégyellsz?
Válasz helyett úgy megcsókol, hogy azt hiszem álmodok.
Sétálgatunk, beszélgetünk. Élvezem a vele töltött időt. Remélem neki is jobb így, mintha csupán a szexről beszélnénk.
– Szép vagy – jelenti ki.
– Köszi.
– Csak ennyi? – kérdi.
– Miért, mit vártál?
– Nem is tudom. Nevetés, szidás… Tudod én nem nagyon értek a lányokhoz. Nem is volt igazi barátnőm még. Egyik haverom azt tanácsolta, hogy mondjak a lányoknak szépeket és egyszer kipróbáltam. Végigmentem a suli folyosóján és mindegyik lánynak azt mondtam: „Szép vagy!” Na, akkor tudtam meg, hogy ere a lányok nevetni szoktak, vagy dühöngeni.
– Dühöngeni? Egy bókra?
– Jó, talán nem dühöngeni, de mégis… Hogy neveznéd, amikor lecsicskáznak, vagy hülyéznek?
– Nem is tudom. Tényleg mindegyik tetszett?
– Nem, de akkor nagyon szerettem volna egy barátnőt és bárki jó lett volna.
– Én is ez a kategória vagyok?
– Dehogy! Már nagyon régóta tetszel, de nem mertelek megszólítani. Ha nincs az a buli… Sose ismerjük meg egymást.
– Ez igaz. Én is örülök annak.
– Azért mert annyi fiúval lehettél?
– Ez kedves tőled, hogy nem azt mondtad, hogy kurválkodhattam, pedig ott és akkor teljesen azt csináltam – nevettem rá, majd komolyabban folytattam. – De amúgy nem, nem azért örülök. Kedvellek és mmásképp talán tényleg nem figyelek fel rád.
– Szóval csak azért, mert kicsit nagyobb nekem, mint a többieknek volt? – vigyorog.
– Dehogy! Na jó, azért is. Akkor igen, de most, hogy jobban megismerhetlek, az már nem számít. De miért is nem merted elmondani, ha tetszem?
– Hát éppen ezért. Most is mondtam, hogy szép vagy és… Na, meg a többiek… Csak nevetnek és dühösek…
Nem árulom el neki, hogy aki nevet egy ilyenen, annak ő is bejön. Aki mérges annak több oka is lehet.
Szóval végül mégiscsak a szexre terelődött a szó.
– Akkor neked nem csak a farkam tetszik?
– Hülye! – bokszolok bele játékból a karjába. Nem sértődik meg, hanem folytatja.
– Kár, mert ha úgy lett volna akár járhatnánk is. Akkor megkaphatnád, amikor csak akarod…
– Te tényleg annyira… Na, tudd meg! Egy fiúban egyáltalán nem az számít mekkora van neki. Jó, egy kicsit talán az is, de mégse. Rajtad se az tetszik. Hanem ahogy ma megcsókoltál. Kár hogy rég volt – kacsintok rá. Érti a célzást, mert már kicsit sem szégyenlősen elkap és túlszárnyalja találkozásunkkori csók örömét.
– Ezt nem értem – mondom. – Te tanulsz közben?
– Hogyan? Ezt nem értem.
– Amikor ott a buliban kaptam tőled csókot, nem volt rossz, de semmi különleges. Amikor ma találkoztunk és megcsókoltál az már az volt. De amit most kaptam az rendkívüli volt. Ezért gondoltam, hogy tanulsz.
– Én se értem, de én is így érzek. Nem tudnám megmondani, mitől lett jobb és mitől lettél te szépből gyönyörű? De muszáj mindenen gondolkodni? Nagyon finom volt és ennyi.
– Aha – mondom bölcsen.
– Na, akkor lenne kedved járni velem?
– Öhm… A farkadért? Nem.
– És ha nem azért kérlek, hanem mert tetszel?
– Akkor lehet róla szó.
– De azért majd akarod azt is ugye? – kérdi reménykedve.
– Persze – nevetek rajta. – Ha járunk szerintem akkor sem fogod otthon hagyni ezt sem – és kicsit hozzáérintem teste közepéhez a kezem, majd hirtelen kapok oda, mert azt érzem, hogy annyira… Kemény? Merev?
Mosolyog.
– Ez… Mindig ilyen? Vagy csak miattam?
– Ha szép lányt látok, akkor általában, de ha téged akkor mindig.
Nem is értem, hogy nem volt ennek még barátnője. A vérében a bókolás, vagy talán csak őszinte? Mindegy.

Aznap este, szombat lévén rá gondolva bújtam ágyba, de hogy elvonjam kissé a gondolataim róla, olvastam egy megkezdett könyvből. A könyv régi papíralapú volt és fogalmam sincs miről szólt, mert nem volt sikeres a figyelemelterelés. Addig erőltettem az olvasást, amíg elnyomott az álom. Róla álmodtam, az új barátomról, vagy inkább már pasim? Még nem tudom, mert én pasimként csak azt említeném, akit igazából szeretek és vele – bár volt némi szex és megállapodtunk abban is, hogy járunk – mégse voltam biztos abban, hogy szerelmes lennék. Ez nyilván butaság, mert más lányok mindenkit úgy emlegetnek, akivel csókolóztak, megint mások csak azt, akivel már ágyba is bújtak, de nekem fontos, hogy legyen érzelem részemről a dologban. Oké, a szexhez ez nem annyira fontos, de senkit se mondanék a pasimnak, akivel szexeltem, máskülönben a nemrég lezajlott buli szerint most már nagyon sok pasim lehetne.
Elég szép álom volt, mert azt az utolsó csókot igyekeztünk megismételni és elég közel éreztem magamhoz. Nem volt hideg, így csak egy póló, bugyi együttes volt rajtam és eléggé meglepődtem, amikor félig felébredve valakit meztelenül éreztem hozzám bújni. A hátam mögött feküdt és… Nem tett semmit. Csak hozzám bújt, átkarolt, mint az álmom végén. Az illat sem volt kellemetlen, amit a közelében éreztem és kellemesen melengette a testem. Visszacsuktam a szemem, hátha folytatódik az álom és a csók talán most még jobb lesz, mint az utolsó. Nem igazán élhettem azonban bele magam, mert a hátam mögül mocorgást éreztem, majd valaki lágyan belecsókolt a nyakamba. Nem esett ez rosszul, akkor se ha álmodom és akkor se ha mégsem, ezért picit félrefordítottam, hogy jobban hozzá férjen, hátha… Ismeretlen háló társam ezen felbátorodva többször megismételte a pusziját és… És megint semmi. Nem hittem volna, hogy bárki úgy el tud aludni, hogy a nyakamon érezzem a leheletét, bár nem mondanám, hogy bele lihegett, csak halkan szuszogott. Ekkor már félig felébredve végig gondoltam, ki lehet az, aki ilyet tesz? Szüleim szóba se jöhettek, testvérem nincs, a szomszéd srác azóta se szólt, hogy bármivel is többet akarna tőlem… Betörőre nem gyanakodhattam, mert egy olyan talán nem a szájával illeti a nyakam, bár amilyen perverz betörők akadnak manapság, ebben se lehettem tuti.
Egyetlen tippem, újdonsült fiúbarátom lett volna, de hogy jött be? Az ajtót biztosan nem hagytuk nyitva. Sose hagyjuk… De most talán nem azon kéne gondolkodnom, hogy jött be, hanem hogy itt van egy kissé hiányos öltözékben. Látogatáshoz hiányos, alváshoz nem!
Mivel továbbra se mozdult arra gondoltam, hogy talán mégse ő lehet az. Ezt persze könnyű megtudni, igaz? Egy átlagbetörőnek nyilván a farka is átlagos, a fiúbarátomnak meg nem éppen olyan! Ha nem ő, akkor pórul jártam, mert most jól meg fog farkalni, ám így kora reggel még egy ilyen se tűnt a szememben rossz ötletnek.
Álmomban megriszáltam a fenekem és természetesen ezt a valóságban is követte a testem. Azonnal éreztem közelebb húzódni hálótársam és ebből már ki is találtam, hogy ma reggel sem fognak engem megerőszakolni. Na persze reménykedhetek én abban, hogy végre férfi érkezett a házhoz és nem hagy parlagon, de mivel ezt a fiút én is akartam magamba, biztosan nem sikerülne neki megerőszakolnia. Ugyanis a farokméretéből rájöttem, hogy csak ő lehet. Tévedés kizárva, a szomszéd srácnak biztosan nincs ekkora, bár talán neki se lenne kedve, bátorsága hajnalban bemászni mellém az ágyba. De ha lett is volna, hát most már elba…a, mert annyian nem férnék el rajta.
Azon kívül, hogy közelebb húzódott hozzám, semmi sem történt. Na most… Talán mégis?! Ugyanis egy tenyér indult felfedező útra rajtam és mikor elérte a célját, nagyot sóhajtottam. Egyik mellbimbómat csippentette ujjai közé és elgondolkodva morzsolgatta. Ha emiatt azt gondolta, hogy felébredek, hát nagyot tévedett. Persze véletlenül egy picit elfordultam, hogy minél nagyobb felületen érhesse el, ha a kedve tartja. Tartotta. Egyre inkább sajnáltam, hogy bugyiban aludtam el, mert egyre jobban akartam őt magamba. Na, de juszt se fogom neki elárulni, hogy felébredtem! Álmában is forgolódhat bárki, így most ezt kellett nekem is tenni. A hátamra fordultam és a lábaim véletlenül kis terpeszbe kerültek.
Na most ajtó-kapu tárva drága. Ha most se vágysz bebocsáttatásra, akkor ez a fiú tényleg mulya. De nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell és nem elég akarni, azért tenni, tenni kell. Nem emlékszem, hogy mennyire pontos ez az idézet, de valahol tutira olvastam, ha most beugrott. Nos, ha nem tesz érte semmit, akkor annak csak két oka lehet. 1. nem érzi azt ő jónak, 2. mégis mulya.
Már éppen inkább álmodozni kezdtem volna, amikor megéreztem szaglászni a combom tájékán. Az időközben visszavont kezét ismét bevetette és simogatni kezdett. Eleinte félénken, mint egy tollpihe. Ettől majdnem felnevettem, mert eléggé csiklandós érzés volt. De meggondolta magát és a ritmust átváltotta egy olyanra, mint amikor a tenger hullámai mossák a partot.
Elég belefeledkeztem ebbe a kellemes élménybe, és alig vettem észre, hogy bugyim elcsúszott egy kissé. Nem sokkal ezután már azt is érezhettem, hogy egy forró, rugalmas húsdarab illeszkedik a puncimhoz. Nem nyomta be, csak játszadozott ott lent. Talán élvezte, ahogy benedvesítettem, mert ott csúszkált egyre nagyobb ütemben a csikómon ezzel feltüzelve teljesen a testem.
A szemem még mindig nem nyitottam ki, de akárcsak álmomban ösztönösen én is hozzá-hozzányomtam magam. Támadóm keze erre az időre felkerült újra a mellemre, de már nem csupán egyik, mindkettőt bevetette. A simogatások erőteljesebbek lettek és néha inkább neveztem volna markolászásnak, de ez se volt ellenemre.
Mikor már kezdtem eszemet veszteni, de a szememet még mindig nem nyitottam ki, álomittas hangon suttogtam neki: – Csókolj meg!
Háromszor kellett a felszólítást megismételnem, mire engedelmeskedett nekem a hercegem. Persze álmában az ember lánya sok mindent elkövet, így még mindig nem tudhatta, hogy egyedül ő van ébren, avagy mégsem.
Alteste mozgását nem hagyta abba én meg féltem, hogy egyedül akarja magát csúcsra járatni ezzel kihagyva engem a jóból, és ezt álmomban sem tűrhettem egyetlen fiútól sem, emiatt egy óvatlan pillanatban kissé lejjebb csúsztam és megemeltem a csípőm, hogy éppen útban legyen és betaláljon az őt megillető helyére. A tervemet siker koronázta az ő ékességére meg az én nedves barlangom tett egy hasonló ékszert, aminek hatására enyhén felsikoltottam.
Talán csak én érezhettem kicsinek, mert hálótársam azonnali visszavonulót akart elrendelni, de hát ez már tűrhetetlen! Felnyitottam a szemem és az övébe bámulva most már tényleg sikítottam: – Ki ne merd venni! Éppen jó helyen volt. Tedd csak vissza szépen…
Kedvesem mosolygott és engedelmeskedett. Lassan csúszott belém és mosolyogva köszöntött.
– Szia édesem! Azt hittem fájdalmat okoztam és… – kezdte volna a magyarázkodását.
– Aha… Azzal okoztál fájdalmat, hogy el akartad venni tőlem azt a szép játékszert! Na, folytasd csak lécci és dugd be ameddig csak lehet.
Erre ő még inkább mosolygott és fürkészve a tekintetem, majdnem teljesen elmerült bennem.
– Nem merem tovább… – lihegte és megállt egy pillanatra, vagy talán többre, de ennyi most éppen kellett nekem és talán neki is, mert így folytatta. – Annyira szűk vagy! Nem tudom meddig bírom, pedig ma már volt egy és másodszorra már sokkal később szokott csak menni.
– Nem mered, mert nem is megy. Végállomás. Egyelőre – kuncogtam, mert most már tudtam, hogy be fog az menni teljesen, csak kell egy kis idő nekem. – Ennyire sose éreztem magam jóllakottnak, pedig még nem is reggeliztem. Csak szólok, hogy nem baj, ha nincs rajtad munkaruha, a végén se vedd ki. Nyugi nem akarok teherbe esni és nem is fogok. Szóval te csak dugj, bassz szét amennyire csak tudsz.
– Szóval nem haragszol? -- kérdezte miközben elkezdett lassan mozogni, ki-be.
– Akkor fogok haragudni, ha nem fejezhetem be az álmom. Álmomban velem voltál és éppen erre került volna a sor – hazudtam, bár már nem voltam benne biztos, hogy álmomban nem tette volna-e meg, ha már a valóságban meg merte.
– Aztaa… – nyögte és mire befejezte már egyikünknek se lehetett oka panaszra.

– Szépet álmodtam – nyújtózkodtam alatta egy nagyot, mire megcsókolt. De úgy, hogy olyat még életemben nem éreztem. Nemrég úgy hittem, hogy elég a jóból, ám e csók hatására ismét készen álltam volna.
– Aha – szóltam újra, amikor már levegőhöz jutottam. – Éppen ilyen csókról álmodtam, csak ott nem akart összejönni. Nem így – mosolyogtam. – Ez sokkal jobb volt.
– Érdekes, nekem is. De tényleg nem haragszol?
– Ugyan! De hogy jöttél be? Nyitva volt az ajtó?
– Anyud engedett be, de mondta, hogy várjak egy kicsit mert még alszol. Ő is álmos lehetett, mert visszament a szobájába és nem láttam utána. Én meg arra gondoltam, nem bánnád, ha veled ébrednék. Még sose aludtam lánnyal.
Nem mondtam neki, hogy most se aludtunk, mert miért venném én el az ő örömét, egy ilyen ébresztő után? Ehelyett éppen ezt mondtam: – Soha szebb ébresztőt még nem kaptam. Köszi. Ilyet szeretnék máskor is kapni! De tulajdonképpen mennyi az idő?
– Olyan 9 körül lehet…
– Akkor ideje reggelizni. Jössz te is? Én éhes vagyok.
– Egy komoly dolgot akartam veled megbeszélni. Lehet?
– Rossz? Mert éhgyomorra rossz dolgot közölni illetlenség, ráadásul olyankor harapok.
– Nem tudom. Nekem nem rossz, csak…
– Hm. Jó? Akkor ki vele és menjünk enni.
– Tudod… Én is álmodtam.
Vártam, de nem folytatta. Végül korgott egyet a hasam és emiatt muszáj volt megkérdeznem. Meg ne hallja már mennyire sikerült neki étvágyat csinálnia.
– Elárulod mit?
– Szerelmet vallottam.
– Szép álom. Ki volt a szerencsés?
– Szerencsének gondolod? Akkor oké. Neked – nevetett zavartan.
– És csak ennyi? – képedtem el.
– Nem. Te is megtetted.
– Aham. Szeretlek, de tényleg kéne menni enni, mert a szerelemből nem lehet megélni.