Tegnap olvastam  valamit, valahol. Nagyon frappáns írás volt és realista sztori. Abszolút hihető, többen mégis lehúzták. Ki tudja miért?! 
Ez picit felbosszantott.

Eszembe jutott ekkor, hogy némelyik barátom, aki kevéssé ismer, a szememre vetette, hogy én csak modern meséket tudok írni. Egyikük odáig ment kb, mintha én nem e világon élnék, és fogalmam se lenne a valóságról. Akkor írtam neki két variációt.

Mivel a téma egyikkel akkor éppen a megcsalás volt, azt vettem példának.
Ok, tudom, hogy az átlag férfi és nő ma, ha egyáltalán megtudja, hogy a párja megcsalta szimplán úgy tesz, mintha nem tudna róla. Akadnak azonban extrémebb esetek. Amiről beszámoltak a hírekben, például Magyarországon arra azt  mondták, az valóság volt. Elég durva dolog volt, amikor a férj Miskolcon a tizedik emeleti lakásából kihajította a gyermekeit, az asszonyt, és ö maga is kiugrott. Egy négyéves gyereke élte túl, mert ő ijedtében elbújt az ágy alá és a férfi azt hitte, hogy őt már előtte kidobta. A megállapított ok: szerelemféltés.

Magam is szerkesztettem neki gyorsan kettőt, hiszen az hír volt, nem az én fantáziámban született. Nem vagyok rá büszke és gyenge idegzetűeknek nem is ajánlom ennek az elolvasását.
Habár.... Aki tv-t néz, újságot olvas... Annak nem hiszem, hogy gond lenne ezt elhinni, noha ez így, nem történt meg. Csak példa, arra vonatkoztatva, hogy tudom mi történik/történhetne a világban. A téma tehát a féltékenység és idézet a levelemből. Az ismerőstől nem idézek, a személyes adatok védelme miatt. :D

Dugtál a haverommal? Úgy, hogy nem engedtem meg? Az megcsalás. Hiszti,

 Írok egy pár példát. Csak, hogy lásd értem és tudom is, hogy gondolkodik az akikről mail–ben írtál.

Az alapszitu az, hogy: 

Eljött látogatóba Joci haverja, Tomi – mindketten középvezetők ugyanannál a cégnél – akivel egy ideje beszélgettünk, de nem történt igazán semmi. Eddig. Most azonban úgy tudjuk, hogy férjem túlórázik. Fellángol a szenvedély és kint az udvaron csókolózunk. Egy idő után Tomi unszol, hogy valami komolyabbat is csináljunk, mert ez szép meg minden, de egy felnőtt ember másra vágyik.

– Ugye tudod mennyire tetszel? És hogy nagyon vágyom rád. Arra, hogy benned legyek…
– Hát de ha Joci megtudja, kitör a botrány!
– Ugyan, kitől tudná meg? Na, csak egy kicsit puszild meg nekem és utána az lesz amit akarsz.

„Egy szopás? Ok, az talán még belefér… ”– gondolom

– Ok – egyezek bele végül és letérdelek, majd Tomi farkát nyalogatom.
Már elég kemény, de nem élvez el. Engem viszont jócskán felizgat. Éppen azon gondolkodom, hogy francba mindennel, kell magamba ez a fasz. Ekkor hallunk a sarokról egy kis mozgást. Szétrebbenünk, de már későn. Tomi igyekszik elpakolni a szerszámát, de sikertelenül.

 Na innentől lehetne az életből több variáció is. Ha hiszed, ha nem mind megtörtént eset, bár nem tudom mindegyik nyilvánosságra került–e. Szerencsére egyik se velem történt meg.

1. verzió

Joci ránéz a haverjára, látja, hogy annak áll a fasza. Engem durván magához ránt, rámcsókol, majd kiköp.

– Te szoptad Tomi faszát?! Na fiúk, lesz egy kis pluszmunkátok. Szét kell baszni ezt a ribancot.

Azzal belökdös a nappaliba és letépi az összes ruhám a közben odaérkező 5 fiú és az álmélkodó Tomi szeme láttára. Szégyellem magam és fáj is. Ilyet eddig soha nem csinált velem!
De ezután jön az igazi meglepetés, hisz sose gondoltam volna, hogy odadob a beosztottjainak. Most viszont letérdeltet és a srácoknak megparancsolja, hogy mutassák a faszukat. Vonakodva tesznek eleget a kérésnek. Menekülni akarok, de leránt és fejemet a közelebbi fiú farka felé tolja.

– Szopjad ribanc. De ne fogazz, mert pofon váglak.

Mivel vonakodok, azonnal kapok is egyet. Vérzik a szám és folyik a könnyem. A megaláztatástól és a fájdalomtól egyaránt. Nem merek tovább ellenkezni, különösen, hogy most a sajátját kapja elő, ami szép darab és ismerős.

– Először engem. De igyekezz jó lenni, másképp büntetés lesz.

Mindenki fellélegzik és megkönnyebbül lelkileg, mert senki nem merne a fiúk közül rosszat se szólni nekem, nemhogy hozzám érni. Féltik az állásukat, a pénzt és az életüket is, mert ismerik férjem, tudják milyen hirtelen haragú.

Elvégzem a dolgom, leszopom. Nem engedi kiköpni. Kapok pár pofont és a felszólítást:

– Ne merd kiköpni! Nyeld le. Egy kurvának az a dolga! És a többiekét is. Mind!  – ordítja és dühében durván rányomja a fejemet ugyanannak a srácnak a már félkemény faszára.

Öklendezek, de nem kegyelmez. Újabb pofon és újra rányomja a fejem, amikor kiköpöm levegő után kapkodva. A kezemmel is lökném el magamtól a srácot. Ő hagyja, mert nem tudja mit tegyen.

Joci ekkor kerít egy bilincset és hátraköti a kezem vele. Van egy kondipad a nappaliban, azon szokott súlyt emelni és erősíteni. Odavonszol, rálök és a lábam is odabilincseli, így teljesen feltárulok a srácok szemének.

– Mennyi súlyt is bír el ez a vacak? – kérdezi Tomitól.
– 250 kg max – szól az halkan.
– Na fiúk pakoljatok egy–egy mázsát mindkét oldalra. Most!

A srácok ijedten ugranak és teljesítik a kérést. Joci odahívja azt a srácot – talán Gabi a neve. Már eltette a faszát, de párom rászól:
– Vedd elő és szopasd meg ezt a kurvát. Na, mire vársz?

A srác félve előveszi, rosszat sejt. Közeledik és férjem ismét segít neki, bár így lebilincselve már nem sok mindent tudok tenni.

Nem hagy sokáig szopni, de ameddig igen, addigra már sebes belülről a torkom, annyira rányomta a fejem a faszra. Amint úgy gondolja elég kemény már, odarángatja szerencsétlen Gabit a pad végéhez, ahol a kitárt puncim és fenekem van.
– Tedd be!
– Mi?

Dühében a srác is kap egyet tőle.

– Nem érted te barom?! Baszd meg! Ameddig nem lesz tele fröcskölve a pinája, ma ez a munkátok. De nemcsak azt, mindenét! Egy kurvának kijár a „tisztelet”. Tiszteljétek meg hát a gecitekkel a száját, és a segglyukát is. Rajta.

– Te gyere velem. Iszunk egyet és beszélgetünk – szól Tominak, majd a többieknek elmentében vissza – Úgy másfél–két óra múlva visszajövünk. Ha addigra nem lesz szétbaszva ez a kurva, akkor ki vagytok mind rúgva. Azzal elvonszolja Tomit onnan. Mennek inni.

A fiúk eleinte nemigen mernek tenni sokat, bár aki bennem van, az teszi amire utasították, de most ő is megáll. Könyörgök nekik, fenyegetőzök, de csak néznek, tanakodnak. Engem meg se hallanak. Nem velem van a bajuk.

 – Te, ha megtesszük és szétbasszuk a csajt, nem fog megharagudni a főnök?
– De hát ő mondta.
– Mondta, mondta, de mégiscsak a felesége?
– Aha és láttad mi tett vele? Te bánnál így a csajoddal?
– Én nem, bár ha megcsal… Akkor már nem nagyon érdekelne.
– Ez az! Nem érdekelne, de a főnök megverte. Többször is és nekünk adta. Nem hálából. Kirúg ha nem dugjuk meg.

– Engem nem zavar – így egyikük, aki addig meg se szólalt – És nem azt mondta, hogy szimplán dugjuk meg. Hallottátok: szét kell basznunk mindenét. Akkor mire várunk még? Munkára fel!

Ezzel meg is volt a tárgyalásom és az ítéletem is. A srácok szót fogadtak és mindenem szétbaszták. Nem finomkodtak és volt mikor olyan ügyesek voltak, hogy egyszerre öten voltak bennem valamennyire. Ketten a puncimban – majd szétszakadtam – egy a popsimban – amikor betette a szűz lyukamba sikítottam volna, de – kettő fasz nyomakodott felváltva a számba. Egyszer hozzáért a fogam egyikükhöz és lehet, picit megsértettem, mire egy akkora pofont adott, hogy majdnem elájultam. Lila lett az arcom egyből.

– Figyelj ezt nem biztos, hogy szabad!
– Ugyan! A főnök is lekevert neki párat. Megharapta ez a kurva a faszom!

De ez már később volt.

Mikor az első srác belém élvezett, kioldották a bilincset, mert nem félnek ők ennyien egy nőtől. Elbírnak velem. Mikor végre szabadnak érzem magam elfutnék, de nem hagynak. Rúgok harapok, karmolok, így tiltakozva még a földön is, az ellen amit tenni szándékoznak velem. Ketten lefogják a lábam és ketten a kezemet. Egy hatalmas pofon csattan egyik felén az arcomnak. Úgy érzem eltört az állkapcsom, nem merek ellenkezni velük tovább. Elfogadom amit kapok, bármi legyen is az, megérdemlem.

Sajnos egyiküknek nagyon megtetszik a lila folt az arcomon, mert módszeresen alakítgat olyat másutt is. Sokat. A végén már nincs olyan testrészem a puncin és a seggemen kívül, ahol ne lenne olyan. Nem mintha azokat kímélnék. Csak a srác aki élvezi előtűnni a bőröm alól a lila színt, az oda nem fér hozzá. Amikor végre egyszer bekerül a pinámba mégis, sikerül neki, és alsó ajkamra is igazi lila foltot csinál. Lökdös és vigyorogva figyeli, ahogy a rózsaszín átmegy lilába a keze nyomán. A számban is vannak folyamatosan és akiknek lankadt, vagy úgy érzi nem elég kemény, az sorba áll a számnál. A többi meg tömi folyamatosan és durván a másik két lyukat.

Épp elegük van, mert már mindegyiknek megvoltam vagy 4–5–ször és nem igazán áll fel nekik, megjelenik Tomi és férjem. Eléggé be vannak rúgva. Szólni akarok, de a szám nagyon feldagadt és a srácok ijedtükben a számba tömték a bugyimat is, úgyhogy nem tudok.

– Nézd milyen szép kis kurvát találtam neked – szól Joci Tomihoz.

Tomi amikor meglát csak pár pillanatra mutat szánalmat, de megkeményíti az arcvonásait és a szívét. Férjem tovább incselkedik vele:

– Na és nézd milyen szép dísz van a szájában? Szerinted most mit csináljunk vele?
– Én… – kezdené Tomi a bocsánatkérést, de Joci leinti.
– Ugyan haver! Egy nő sincs akiért érdemes lenne a barátságunkat feláldozni. Vagy te másképp gondolod?

Közben valamit odasúg az egyik srácnak, az int a többieknek és elmennek. Még halljuk az ajtók csapódását és a felbőgő motor zúgását, amint nagy gázzal indulnak valahova, amikor Joci ránéz nagy komolyan Tomira.

– Na, szerinted érdemes egy ilyen kurváért verekedni? Érdemes érte feláldozni a barátságunkat. Ugye te se akarod azt? Ok. Tudom, hogy sokat ittunk, de nekem elég ha igennel vagy nemmel válaszolsz? Akarsz a barátom maradni?
– Igen – feleli Tomi.
– Akkor egyetértesz ugye, hogy egy kurva se éri meg azt, hogy elbasszuk miatta a barátságunkat.
– Igen – feleli újra Tomi.
– Na, akkor fejezzük be amit a többiek elkezdtek. Basszuk teljesen szét.

Tomi fanyalogva engedelmeskedik, alig áll fel neki amint kézzel veri.

– Nem baj haver ha csak félig áll. A kurvák imádják, ha benne keményedünk meg. Igaz kicsim? – kérdi és mikor kiveszi a bugyit a számból, a számba köp egy nagyot. Érzem a nyálából a pia és a hányás szagát. Felkeveredik a gyomrom, erre jutalmul röhög és pofon vág. Már a szemöldököm és a homlokom is lila. Nagyon fáj. Cseppet se élvezem, de nem is ez a célja. Csak röhög és basz. Tomit is ráveszi, dugja be hátulra. A szendvicsbe fogott testem hánykolódik, de nem az élvezettől.

Nem tudnak elmenni bennem, ahhoz túlságosan berúgtak.
Mielőtt elaludnának, ismét hallatszik egy autó hangja. Még mindketten bennem vannak, amikor a többi srác durván berángatja Krisztát, Tomi feleségét. Odalökik a szerencsétlen asszonyt, ahol velem kezdték.
Tomi felordít és odaszalad hozzá.

– Kicsim mi ez itt? Mit csináltok? És miért hoztak ide engem ezek a srácok? Olyan durvák voltak velem. Egyik még pofon is vágott, mert nem szálltam be elég gyorsan az autóba… – siránkozik a nő.
– Nyugi szívem. Semmi baj. Itt vagyok. Nem engedlek bántani – csókolgatja Tomi.

Erre férjem méregbe gurul és kicsúsztatja belőlem a faszát, majd megfordul és arrébb lép. Kriszta csak akkor láthat engem teljesen kipányvázva újra, testem tele szép, lila foltokkal és mindenem bűzlik a gecitől meg a fiúk nyálától és az én két első orgazmusom levétől. Igen, annyit engedett a testem, Addig ameddig arra a szadista állatra rá nem tört a lila–mániája.
Kriszta a szája elé kapja a kezét:

– Jézusom mit tettetek vele?

Oda akar szaladni hozzám, de Tomi nem engedi. Rosszat sejtve a háta mögött tartja a nejét és oldalazva próbál kimenekülni onnan. Férjem észreveszi, vigyorog. Majdnem az ajtóig engedi őket menni, amikor int az egyik srácnak.
– Zárd be azt a kurva ajtót!

A srác ugrik és Tominak nem sikerül kilökni Krisztát sem, mert közben ketten–ketten elkapják őket. Tomi persze lerázza magáról őket, de addigra az ajtó zárva. Próbálja inkább védeni a feleségét.

Kriszta zokog, de ez nem hatja meg Jocit.

– Na, haver! Előbb ugye azt mondtuk, hogy egy nő se éri meg, hogy közénk álljon. Már nem így gondolod?
– De igen, de Kriszta nem ártott senkinek. Engedd el kérlek.
– Ugyan. Minden nő kurva. Miért lenne éppen ő a kivétel?
– Mert ő a feleségem. Ő nem olyan!
– Na, akkor nézd meg őt! Ő az én édes kis feleségem. És mégis egy kibaszottul rohadt nagy kurva. Ezt te tudod a legjobban, mert a te faszodat szopta, amikor ideértünk. Igaz?

Tomi erre nem tud mit mondani. Férjem int a többieknek, akik egy emberként mennek rá Tomira. Joci elrántja a közelükből Krisztát és óvón átkarolja, csitítja:
– Nyugi, semmi baj nem lesz. Tudod, hogy nem haragszom rád. Te mindig kedves voltál hozzám és jó pörköltet csináltál nekem. A bor, amit tőled kaptam, az is nagyon finom.

Közben győz a túlerő, bár némelyik srác másnap meg kell látogassa a fogorvost, egy a bordáit fájlalja és egyiknek elképzelhető, hogy eltörött egy ujja. Végül Tomit megbilincselik és a falon futó csövekhez rögzítek a csuklóit. Épphogy éri a lába a földet, pedig nagyon magas férfi.
Joci ekkor folytatja.

– Szóval ígérem vigyázok rád, csak mert a borod íze olyan finom volt. Lássuk a szád íze van–e olyan jó!

Kriszta teljesen lemerevedik, nem mer ellenkezni amikor férjem vadul csókolja és kinyittatja vele a száját. Közben úgy fordul, hogy Tomi is lássa, mennyire keveredik egymással a nyelvük. Közben sátánian vigyorog. Engem közben a srácok leszednek a padról, és mivel felállni sincs erőm, nemhogy járni, odalöknek a műanyag parkettára. Az se éppen tiszta, de nem a kintről behordott föld miatt, hanem minden más nedv miatt.
A nagy igyekezetben, hogy mindent lássanak ketten is rálépnek a kezemre. Nem foglalkozik már velem senki. Szétbasztak, megvertek, de utolsó erőmmel a falhoz kúszok. Nem nagy távolság, de az a 2–3 méter majdnem tíz percig tart, miközben hangosan sírok. Erre is csak a szadista srác figyel fel. Vigyorog.
A többiek szemtanúi az esetnek. Most már biztosak abban, hogy megmaradt az állásuk.

Joci közben kiélvezte Kriszta száját, majd akkorát harap bele, hogy a nő feljajdul és kiserked a vére. Majdnem a fél alsó ajkát leharapta. Na, nem teljesen, mert akkor nem tudna jól szopni. Természetesen Krisztát is kikötözik és mindazon „jókban” részesítik, amiben nekem volt nemrég részem. Két különbség van csak. Az egyik, hogy Joci is beszáll, így eggyel többen lesznek. A másik, hogy a szadista srác egyből elkezdi a színesítést, így Krisztának még az a csekély első orgazmus se lesz meg. Eltelt egy idő, mire férjem megunja és abbahagyatja. Addigra Kriszta tiszta roncs.

– Na, látod szépségem mennyire szeretlek?! Azt a kurvát ott a fal mellett több mint két órán át baszták, de veled nem engedtem annyit. Csak mert szeretlek. Na meg azért, mert tudom, hogy te terhes voltál. Te csak egy óra élvezetet kaptál. Vigyázni kell ám rád!

2. verzió

Tomi és Joci összeverekednek. Kijön a rendőrség és elvezetik őket. Aznap engem nem kérdezgetnek, mert a doki szerint sokkot kaptam.

Másnap viszont felteszik a szokásos kérdéseket. Bántottak–e engem? Akarok–e valaki ellen feljelentést tenni? Tudom–e mi, és hogy miért történt?

Sorba megyek és elmondom, engem nem bántottak. Nem kívánok feljelentést tenni éppen ezért egyikük ellen sem. Igen, tudom mi történt. Összevitatkoztak a férjem és haverja, és összeverekedtek.
– Csak ennyi? Miért verekedtek össze?
– Szerintem féltékeny volt a férjem.
– De ugye alaptalanul.
– Természetesen igen. Nem vagyok én kurva, soha nem csaltam meg őt.

Tomi is erősítgeti a szembesítés során is, hogy nem történt semmi köztünk. Joci féltékenysége alaptalan, mert nem csaltuk őt meg.

A kihallgatás végén négyen voltunk a teremben. Három rendőr srác és én. Gondoltam aláíratják velem a papírokat és mehetek haza. Talán férjem is elengedik, hisz nem jelentette fel senki és amit tett az nem közterületen történt, meg nem is sérült senki komolyabban. Zúzódások, karcolások, egy–két ütésnyom. Max két nap alatt gyógyul mind.

A kihallgatást vezető srác végignéz a papírokon és hangosan felolvassa. Különösen a végén azt, hogy nem csaltam meg a férjem Tomival.
– Ugye ezeket vallotta? Nem számít tehát megcsalásnak, amit Tamással tettek maguknál?
– Nem csináltunk semmit…
– A kérdésre válaszoljon kérem! Igen, vagy nem?
– Nem, természetesen, én…
– Várjon. Tudnia kell, hogy a szemközt levő vendéglátóegység biztonsági kamerája elromlott és a maguk háza felé néz. Tudott erről?
– Nem, de…
– Jó. Csak mert visszanéztük a felvételt az említett időpontban és ezt találtuk.

A videón látható vagyok – ha csak fekete–fehérben is – jól felismerhetően, amint térdelek Tomi előtt, és az is, hogy lengeti a szám előtt én meg bekapom.

– Hölgyem, ön azt vallotta nekünk, ez nem számít megcsalásnak. Hát tessék, itt a miénk is. Ez se lesz megcsalás. Ejtünk minden vádat, elfelejtjük ezt a felvételt is, ha maga se emlékszik holnapra arra, amit most teszünk önnel.

– Ne – sikitom, de elkapnak és a végére már nemcsak szopatnak.

Három óra hosszat tartott a kihallgatásom, utána helyben lefürdettek, majd aláíratták velem a nyilatkozataimat és Jocival együtt hazaengedtek. A nyilatkozatokban (vallomásokban) szerepelt az is, hogy nem csaltam meg a férjem, meg az is, hogy a rendőrségen semmi törvénytelen nem történt és nem akadályozott senki, valamint mindezt ép elmém birtokában, tiszta lelkiismerettel tettem.

Jaj, ne mondd, hogy ez a „szoci”. Régebben nem tudom kellettek–e ilyen nyilatkozatok, de pl tudom – régebbi írások tanúsítják – hogy a csendőrség, szamurájok, se voltak makulátlanok. A román titkosrendőrségnek, CIA-nak, stb. meg kb ugyanaz volt a vallatási stratégiája, mint anno az inkvizíciónak.
Na és most? Már sokkal jobb! Nem kell körmöket tépni, elég egy injekció és várni. Úgyis lerohadnak azok maguktól, ha a delikvens nem kap ellenszérumot. Meg vannak olyan „gyógyszerek” hallucinogének, hogy a végén már azt se tudod megszülettél–e, nem azt, hogy mi a neved. Ez sem kitaláció és mivel nem számít biológiai fegyvernek nyugodtan lehet használni. Persze nem széles körben, mert a kormányoknak se kell konkurencia a hazugsághoz. Elég, ha ők tudják az igazat. 

Egy apró megjegyzés: annyira nem vagyok tájékozott mi számít biológiai, avagy vegyi fegyvernek, tehát ha mégis annak minősülnének, akkor maximum nem nyugodtan használják. :D A lényegen nem változtat, mert a túlélők nem nyilatkoznak, aki meg nem éli túl, az főleg nem. :P

De mi is az igazság? Az, amit annak hiszünk. Szóval általános igazságot ne keress sem az életben, se a tudományban, se sehol. Mert az nem létezik. Szemben az idő energia folyamával. De az meg nem bizonyítható, tehát az sincs. � Ha nagyon belemerülünk a filozofálgatásba, akkor nem marad semmink. Ezért inkább a nagy dolgokat hagyom és csak a magam kis dolgaival, nézeteivel foglalkozom. Tudom, hogy egy ember se tud kilépni a bőréből, mert ha valakinek ez mégiscsak sikerül, akkor azt már nem embernek hívják. Ha a macska leveti a „kabátját” akkor az se macska többé. Ezt használhatjuk átvitt értelemben is és már el is érkeztünk oda, hogy nem tudok elszakadni attól, aki vagyok. A vágyaim, életem, én… Ez mind én vagyok! Ugye érted?

Nah az is én vagyok aki utálja az ilyen „hírszerű” realista írásokat. Tudok róla, hogy vannak csúnya dolgok, de minek írjak azokról, ha én a szépeket szeretem? 

Nyilván ❤ ez is relatív. Hiszen ami nekem szép, az lehet neked csúnya, de ez fordítva is lehet igaz. Vagy pl, nekem tetszik ez a nyilván szó. Ma se tudom pontosan miért, de tetszik. Na jó, tudom, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy te lehet unod.

Ismerem az átlagemberek felfogását, elveit – már akinek van olyan – vágyát, reakcióit. Nagyjából. Egyszer azt írtad, te, nem én! Hogy aki korpa közé keveredik azt elfogyasztják sült töknek. Vagy vmi ilyet. � Na, akkor minek az átlaghoz igazodni? Minek az olyanoknak írni, akik átlagosak? Nyilván ❤ azok is olvashatják, de vajon megértik–e majd? Ugyan! Hiszen ők nem is biztos, hogy meg akarják érteni. Nem azért mert hülyék. Érthetnék! Csak nem akarják, mert azt szokták meg, azt szeretik, stb. De ettől még meg lehet próbálni. Modern hitterjesztés? Talán…
De hidd el, hogy sokkal jobb lenne a világ, ha sok ember magába nézne és ésszel is gondolkodna, meg szívvel is. Nem egyszerű mindkettővel, de ha csak az egyiket használod, akkor átlagember maradsz.

Írjak harmadikat vagy sokadikat is? Tudnék!
Hm. Eszembe jutott pár másik is, de szerintem érted miért nem írtam több ilyen xart..

 Ja, de ezek kit érdekelnek? Ha mégis érdekelnek bárkit, az esténként – nap közben – bekapcsolja a tv–t és majdnem mindegyik csatornán láthat ilyet. Szóval ezek már mindenkinek unalmasak.

Na szóval… Azért se írok ilyeneket, amit fent írtam oknak, a másik oka pedig, hogy utálom az ilyet. Nem azért, mert nem vagyok tisztában a szerelemféltés fogalmával, vagy köznyelven a féltékenységgel és az egyének arra adott reakciójával. Hanem mert szeretem a másfajta véget a sztorinak.