– Több pénz kellene. Alig bírjuk fizetni a számlákat – mondja egyik nap a férjem.

– Sajnálom, nekem nem adnak többet a munkahelyemen és előléptetésre se számíthatok.

Titkárnő vagyok egy kis cégnél. De nem személyes titkárnő, egy csoportban dolgozunk több nővel. Inkább amolyan mindenesek vagyunk. Diszpécser, másolás, leírás, stb. Néha takarítanunk is kell, ha kevés a létszám a takarítóknál, ami sűrűn előfordul.

– Nálam ugyanez a helyzet, de mégis. Kéne egy kis mellékkereset.

– Rendben szívem. Hogy gondolod?

– Tudod, hogy szeretlek és nagyon szép vagy. Egyszerűen vakok a főnökeid, ha ezt nem látják.

Nem vitatkozok vele. Nem mondom neki, mert ő is tudja, hogy a munkahelyemre nem mehetek akárhogy öltözve. Ha kicsit csábítóbb szerelésbe mennék, ő már féltékeny lenne. Ő írta elő, hogy mit vehetek fel és mit nem oda. Van olyan ruhám, ami szép és különösen szexi – annak is érzem magam benne – de azt csak otthon szabad felvennem. Nem ellenkeztem akkor sem. Megszoktam, hogy engedelmeskedek a férfiaknak. Apu rászoktatott kisgyerekkorom óta. Azt szokta mondani, hogy „A nő dolga engedelmeskedni a férfinak.” Ezt ő be is tartatta velem, anyuval és három lánytestvéremmel is. Ha valamelyikünk nem tett eleget a kérésének vagy vitatkozni próbáltunk vele, vagy bármelyik bátyámmal már kaptuk is a pofont. Volt amikor többet is. Apu mindig is bátyáim pártját fogta. Akkor is amikor elvették a szüzességem és sikítoztam emiatt. Ő közben benyitott, mert mi ez a nagy hangoskodás?! Az ő házában egy nő sem sikíthat. Legalábbis nem ennyire hangosan.

Elmondtam anyunak, de azt mondta tehetetlen. A bátyáim meg ezután már nem foglalkoztak más nővel csak velem. „Te vagy a legszebb és legjobb kurva, akit valaha dugtam.” – mondta egy alkalommal fiatalabb fiú testvérem, aki csak egy évvel volt idősebb nálam. Neki se mertem ellentmondani, bár tudtam, hogy az iskolából egy lány se állt szóba vele a durvasága miatt.

A férjemmel és más férfiakkal se ellenkeztem soha. Mindig féltem, hogy észreveszik rajtam, hogy nem tudok nemet mondani. Semmilyen kérés nem lett volna, amit ne tettem volna meg, bár ezek legnagyobb részét nem akartam.

Tulajdonképpen férjhez is csak azért mentem, mert amikor ő megkérte a kezem, nem mertem nemet mondani. Kezdetben nagyon kedves volt velem, és jó volt vele az ágyban is. Nem volt durva és ő csókolt meg először. Úgy igazán. Bátyáim inkább csak használták a testem, de ritkán csókoltak meg. Akkor is ügyetlenül maszatolva csukott szánkon át.

Apu eleinte őrültségnek tartotta. Egy 19 éves nő még ne akarjon férjhez menni. De amikor Ő eljött egy menő autót vezetve, hogy megkérje a kezem, azt mondta „Áldásom rátok fiam. Jól neveltük ezt a lányt kicsi kora óta és egyik legnagyobb kincsünk. Rád bízom, de nagyon kell rá vigyáznod!”

Ennyi volt amit hallottam, mert kiküldött a konyhába főzni.

Anyu addigra meghalt rákban. Apu és leendő házastársam még vagy egy órát beszélgettek. Mikor végeztem a főzéssel, megvacsoráztunk, utána össze szedette velem a holmimat, beültetett az autóba és elvitt magához.

Később tudtam meg, hogy az autót kölcsönbe kapta és albérletben lakott. Egy autó szerelő műhelyben dolgozott, a szakmája is az volt.

Amikor apu érezte, hogy a halálán van, meglátogattuk őt. Három év után először találkoztunk és utoljára is. Bocsánatot kért, ha megbántott volna valaha is, de tudnom kell, hogy ma se tenne másként semmit. Búcsúzásképpen még halkan intett: „vigyázz a bátyáiddal”– ez volt az utolsó tanácsa és alaposan megfogadtam.

Férjemet nem volt nehéz meggyőzni, hogy ne fogadjuk őket soha. Bár nem mondhattam el neki, hogy évekig használtak, néha többen egyszerre. Volt amikor úgy mentem iskolába, hogy semmit se aludtam, reggelire se volt már idő, épp csak lemosakodni engedtek. Ezek nélkül az ismeretek hiányában is megfogadta a kérésem, mert neki se volt szimpatikus egyikük sem.

Volt viszont három barátja, akik rendszeresen látogattak minket. Mind udvarias és kedves volt velem. Nem bántak úgy mint a bátyáim. Sőt, volt alkalom, mikor ők védtek meg más férfiak szemtelenségétől az utcán, vagy a boltban.

Ezért is volt meglepő, amikor a férjem megjegyezte, hogy ma nem kell főznöm és valamelyik haverja áll ma mindent. A férjem hétvége lévén felvetette velem az egyik legszexisebb ruhámat. Alá egy kihívóan szexi fehérneműt választott és azt mondta:

– Ez a nap a te napod lesz kicsim. Élvezd ahogy akarod.

Reggelinél hozta szóba, hogy több pénz kellene. A bevezető után így folytatta:

– Kaptunk egy lehetőséget. Mellékkereset és nem is fizet rosszul. Ehhez igazából nem is kell más, csak az, hogy egész nap szexi legyél és szófogadó.

– Eddig is az voltam. Mindig azt tettem, amit te akartál – erősítettem meg.

– Igen cica, tudom. Örülök ennek, de ma elhívtam a barátaimat és nekik is szót kell fogadnod. Bármit kérnek, meg kell tennünk. Rendben?

– Igen, ezzel se lesz gond. Ők mindig is kedvesek voltak és illedelmesek. Szeretem őket, de téged másképp. Jobban!

Ez utolsó kegyes hazugság volt. Nem voltam szerelmes belé. Inkább csak hálás. Hálás, mert megmentett a bátyáimtól és apámtól. Apu soha nem volt velem úgy kettesben. Csak néha nézte, ahogy a testvéreim használnak és nagy ritkán tanácsokat is adott nekik, mit hogyan kellene. Főleg akkor parancsolt nekik és nekem mást, amikor észrevette, hogy többen akarnak egyszerre. Olyankor az ő utasítása szerint csinálták, miközben ő azt mondta, azért mert a nők ezt szeretik.

De az a múlt. Nem szívesen emlékeztem rá, de elfelejteni se tudtam soha. Ha most beállított volna bármelyik bátyám és megparancsolja, hogy tegyem szét neki a lábam, tudom, hogy engedelmeskedtem volna neki. Nem azért mert vágytam rá, sőt! Örültem, hogy férjem ettől is megvédett. Hálából mindig azt mondtam neki, hogy őszinte szerelemmel szeretem őt. Imádta amikor ezt hazudtam.

Ő nyitott ajtót mikor megérkeztek a barátai. Nem engedett engem az asztaltól felkelni. Arra gondoltam, hogy a szexi ruha miatt. Azért, hogy ne láthassanak abban, amit aznap csak miatta vettem fel. Elég kurvásnak tűntem még az én szememben is, mert megkért arra is, hogy fessem ki magam. Rúzs, arckrém és szempillafesték, szemceruza is került a kezembe. Anyu megtanította ezeket használni. Bár ritkán tettem otthon, mert amikor használtam, utána a bátyáim sokkal tovább használtak engem.

A barátaink mind a szokásos kedvességgel üdvözöltek. Ketten az asztalhoz ültek férjemmel és ettek, beszélgettek. Egyikük aki a leghelyesebbnek és legerősebbnek tűnt a szememben, a hátam mögé állt és lágyan masszírozni kezdte a vállam. Férjemre néztem, ő vissza rám. Mosolygott. Nem haragszik hát és különben is, ő mondta, hogy most mindegyiküknek szót kell fogadnom. Nem tudhatta, hogy a belém nevelt engedelmesség miatt egyébként se tehettem volna másképp.

Egyikük kezébe egy igazi kamera került és videóra vett minket. Az asztalt a reggeli maradékával, és mindenkit külön–külön. Nem tudtam mire vélni. Arra gondoltam, talán emlék lesz. Semmilyen évforduló nem volt aznap. Se születésnap, se névnap, se házassági évforduló… Talán valamelyiküknek mégis. Egyikükről se tudtam, hogy pontosan mikor született.

Az érintése ráadásul jól is esett.

– Befejezted az evést kedves? Nem akarnám, hogy éhes maradj – suttogott a fülembe a hátam mögött álló. A masszírozást se hagyta abba, ellazított.

– Igen, elég volt. Ezt csinálhatnád még. Annyira jó.

– Igen szépségem, nemsokára. Türelem és mindent megkapsz tőlem amire vágysz.

Furcsa volt. Eddig mindegyik éreztette, hogy tetszem, néha akaratlanul is, de egyikük se bókolt a férjem jelenlétében szavakkal. Ha jobban belegondolok máskor sem, noha láttam mindegyiken, mennyire megkeményszik, amikor rajtam felejti a tekintetét.

Férjem kézen fogott, és bevezetett a hálószobába. Adott rám egy farsangi maszkot. A szemem látszott csak benne és a szám, meg az orrom hegye.

– Vetkőzz le – kérte, és én teljesítettem a parancsot.

Arra gondolva, hogy a konyhában maradtak a barátai, engem meg behozott magával, biztosan nem akarná, hogy meztelenül mutatkozzak előttük, így a fehérnemű maradt. A melltartó ugyan csak megemelte a mellem, de nem fedte a bimbómat sem és a tanga még kevesebbet takart, de mégis megvolt a felöltözöttségnek egy cseppnyi érzése.

Ő először szóra nyitotta száját, talán azokat is le akarta parancsolni rólam, de a látvány rabul ejtette, így csak annyit mondott:

– Jó. Tulajdonképpen így még jobb is, mint az eredeti elgondolásom volt.

Nem kérdeztem rá, mit szeretett volna, úgyis az lesz amit ő akar.

Férjem nekiállt csókolni, de olyan módon, ahogyan sohasem tette eddig. Lágyan kezdte és hamarosan vadul járt a nyelve a számban. Felpezsdítette volna a vérem, ha nincs a tudatomban, hogy azok hárman kintről mindent láthatnak. Persze nem mertem az ajtó felé nézni. Nem is akartam, mert ez a csók… Soha ennyire nem esett jól tőle.

Gyengéden hanyatt döntött az ágyon, úgy, hogy lábaim a földet érték és csípőm az ágy szélénél. Nem sejtettem, mire készül Eddig egyszer kényeztetett csak a szájával, de akkor én megmerevedtem és nem folytatta. Most pár nyelvcsapás után felnézett rám és azt mondta:

– Élvezd kicsim. A mai nap erről szól. Ez a pénzszerzésünk módja. Tudod, a mellékkereset.

Ezután gyengéden nyalta alul mindenem, majd az ujjaival is besegítve elélveztem. Ezt látva rám feküdt, egyik lábam feljebb nyomta majdnem a nyakamig, a másikat a saját nyakába vette és szeretkezett velem. Nem dugás volt és nem baszás. Igazi élvezetes szeretkezésben volt részem. Csókolta közben a szám és a mellem és amikor megint majdnem repültem begyorsított és ő is elélvezett. Egyszerre kiáltottunk fel.

Én gyorsan visszafogtam magam, mert megmaradt bennem a reflex: nem szabad egy nőnek sikítani. Így is hangos voltam. Ijedten néztem rá, vártam a pofont. Ő ehelyett mosolygott és megcsókolt.

Még mozgott egy ideig, amit én természetesen nem tettem szóvá, pedig most nagyon érzékeny voltam alul, és ez kicsit kellemetlen volt. Még egyszer megcsókolt, a combomra paskolt, de nagyon gyengéden és ekkor vettem észre csak, hogy mindhárom barátja, teljesen meztelen és álló farokkal néz ránk. Egyikük kezében ott a videókamera.

Szégyelltem magam, és igyekeztem a lepedővel eltakarni a testem. Combomon éreztem lecsorogni előző gyönyörünk bizonyítékát.

– Jó lett? – kérdezte férjem a kamerázó srácot, aki bólintott.

– Igen, még a puncijáról is nagyon jól sikerült, ahogy éppen csúszkálsz ki-be.

– Ugye milyen szép az én kis feleségem? – érdeklődött mosolyogva, büszkén, mire a többiek egymás szavába vágva áradoztak. „Gyönyörű” „Csodálatos teste van...” „...és a puncija is szép” Ezeket rám nézve mondták és tényleg mindegyiknek a szemében lehetett látni a csodálatot, és a vágyat. Amiket mondtak, és ahogyan mondták, lassan elhitették velem, hogy nem az „kis kurva” vagyok, akinek minden bátyám és az apám mondott. Kezdtem szépnek érezni magam a tekintetük alapján. Egyikük férjemhez fordult.

– Tudod, jó ötlet volt ez a fehérneműs dolog. Így mutatósabb és a videón jobban fog érvényesülni.

– Igen. Köszi, de azért felvesszük majd ebben is, meg enélkül is és eldöntjük később. Ok?

– Rendben. Akkor folytathatjuk? Ja, de előbb engedjük ki ezt a tündérkét hadd fürödjön le. Szép dolog a gyerekcsinálás, de az kettőtök között kéne maradjon – nevetett.

– Ok – szólt férjem, majd rám nézve folytatta – Szívem tedd magad rendbe légy szíves. Gyere vissza hamar. A fiúk várnak!

Ezek hallatán gyorsan kisurrantam a zuhanyzóba és kimostam magamból páromat. Felfrissültem a langyos vízsugár alatt és azon töprengtem, amit férjem utolsó szavai jelenthettek.

A fiúk rám várnak. Ez biztos csak vicc, hisz eddig Ő annyira féltékeny volt! Talán próbára akar tenni és ha rosszat teszek, lesz miért megbüntetni. Igen. Ekkor már biztos voltam benne, hogy bármit teszek, mindenképpen megbüntet. Visszatértek a szüleim házában átélt borzalmak. Amikor használtak és megvertek mindenért. Elsírtam magam…

Nem tudom mennyi ideig ázhattam ott sírva. Nem hallottam meg, ahogy nyílik a fürdő ajtaja, csak amikor éreztem, hogy egy kéz simul a vállamra – és az nem a férjemé –, akkor ijedtem meg.

Másvalaki jött utánam oda, ahol addig senki sem zavart.

Eszembe jutott az is, hogy mindegyik meztelen volt. Talán most is? Megfordulni nem mertem, de miközben a barátunk folytatta a masszázst én félve lenyúltam magam mellé. A lábam mellé ejtettem a kezem és lassan mozdítottam hátra. Ekkor a srác teljes testével simult hozzám és megmarkolta a mellem. Megállítottam a kezem, hiszen már tudtam, éreztem a nekem szoruló farkából, hogy meztelen van.

Lágyan körözött hüvelykujjával a bimbómon, ami megint addig ismeretlen, de nagyon kellemes érzéseket okozott. Ott, eddig, egyedül férjem kényeztetett – de csak ritkán – úgy, hogy jól is essen. Bátyáim, amikor figyelmet fordítottak arra, akkor csak harapták, karcolászták, ami fájt, de legalábbis nem esett jól sosem. Apám néha megcsipkedte, de legtöbbször az is fájt. Jó esetben nem, de nem esett jól. Ennyire sosem.

– Gyönyörű vagy. Egy istennő – suttogta a fülembe a srác – Annyira kívánlak. Ugye te is engem?

Ha akartam se tudta volna megszólalni, mert ekkor a farka becsúszott a lábam közé és a puncimon csúszkált előre-hátra. Bólintottam, mert még mindig bennem volt a reflex: egy nő nem mondhat ellent a férfinak!

Ő pár percig csúszkált, majd előre döntötte a testem, és gyengéden belém hatolt.

Sírtam, de nem mertem hangosan. Vegyes érzelmek dúltak bennem. Féltem, mit tesz majd férjem, ha meglát így minket. Hiszen most csalom, meg ráadásul egyik legjobb barátjával. Másrészt az öröm könnyei is voltak ezek, mert annyira jól esett. Lángba borult a testem kívül-belül.

Halk suttogás jutott el a fülemig, de nem hatolt el a tudatomig. Hallottam hangokat, de nem értettem mit jelentenek. A közben folyamatosan zuhogó, langyos víz még mindig az én testemet permetezte. Leírhatatlan élmény volt, így semmi mással nem tudtam foglalkozni. Azt is engedelmesen tűrtem, amikor újdonsült szeretőm megemelte egyik lábam és tovább mozgott bennem. Másik kezével már nem a mellemen babrált, átirányította azt a csiklómra, és ezzel hamarosan el is értem a csúcsra. Összerogytak volna a lábaim, annyira elgyengültem. Remegtem és ha a srác nem tart, biztos seggre huppantam volna. Ő viszont nem hagyott magamra. A zuhanyban kevés volt a hely, de magához ölelt és behátrált velem a hálóba úgy, hogy nem csúszott ki belőlem közben sem a farka. Lépései ütemét alsótestünk átvette, így szinte egy pillanatra se maradt abba vaginám ingerlése. Amikor háttal lefeküdt az ágyra, átfordított és szemből magára húzott.

Már akkor, amikor bent a tus alatt elért az orgazmus lehunytam a szemem, és onnantól nem mertem kinyitni. Akkor sem, amikor még egyet fordított rajtunk, és így már ő került felülre.

Akkor pattant csak ki a szemem, amikor megéreztem a száját a számon. „Ezt nem szabad! Ezért nagyon ki fogok kapni!” – akartam mondani, de persze nem jártam sikerrel. Amikor kissé kinyílt a szám, megnyalta ajkam és onnantól az egész nyelvét átdugta, majd mindenemet úgy nyalogatta, mintha csak cukorból lettem volna.

Alul pedig hamarosan érezhettem, amint megtölti a puncimat. Ismét félelemhullám támadt rám. Az ovulációs időszakban voltam éppen és nem szedtem gyógyszert, mert férjem gyereket szeretett volna. „Te jó ég! Ha ebből lesz a gyerek…” Keveredett a gyönyör a félelemmel.

Azonban ahogy belém spriccelte a srác élvezete bizonyítékát, engem is elért egy újabb orgazmus. Ekkor már lekonyult gyorsan a farka, kicsúszott belőlem és halványan rémlett ahogy videózzák remegő testem.

Hagytak pihenni pár percig. Egy kivétellel mindenki kiment.

A legalacsonyabb srác maradt velem. Még mindig féltem. Eszembe jutott, hogy inni mehettek a többiek. Ezzel együtt bennem is feltámadt a szégyenérzet mellett a szomjúság is.

– Kérlek. Kaphatnék egy kis vizet? – kérdeztem félve.

Ő ezt megérezhette, mert átölelt és lágyan simogatta a hátam.

– Jól van. Nem kell félned. Senki nem mer bántani téged. Nem is hagynám senkinek. Meg a többiek sem hagynák. Egy ilyen gyönyörűségnek sosem lenne szabad sírnia. Annyira szép vagy… Na, nyugodj meg kérlek.

Aztán anélkül, hogy elengedte volna reszkető vállam, kikiabált:

– Valamelyiktek azonnal hozzon egy pohár vizet! – ki se néztem belőle, hogy ennyire hangosan és dühösen tud kiabálni. Érződött a hangjában egyfajta erő. Parancsoló. Hatalom. Ezek az érzések futottak át rajtam és ettől megint megremegtem egész testemben. Ugyanis ezek bennem nagyon is vegyes érzéseket keltettek. Szerettem őket és féltem is. Szerettem az erőt látni autóban, motoron, lovakon… Féltem a bátyám és apám erejétől. Szerettem érezni amikor nagy ritkán valaki szemén azt láttam, hogy kíván. Ilyenkor az a hamis érzésem támadt, hogy parancsolhatnék neki, hogy hatalmam van felette. Persze sose mertem kipróbálni ezt. Apun és a testvéreimen nem hatott.

Lábdobogást hallok. Egy kéz ajkamhoz emel egy poharat. Fejem még mindig a srác vállán fekszik és én iszok. Nem víz, finomabb. Üdítő és pezsgő keveréke. Mind megiszom és férjem hangját hallom:

– Kérsz még édes?

Eltölt a rettegés. Biztos azért jött, hogy megbüntessen.

– Nem – kiáltom és kiszakítom magam a srác karjából, átugrom rajtuk és pár szökkenéssel a fürdőben termek. Becsapom az ajtót és háttal nekidőlök. Mintha az bármelyiküket is meg tudná állítani?! Egyfajta illúzió csupán. Hamis biztonságérzet.

Megint nekiállok sírni. Folynak a könnyeim a félelemtől. A szégyent már rég felülírta bennem a rettegés. De tudom, hogy nem maradhatok bent sokáig. Ha nem teszem, amit akarnak, amit mondani fognak, még több büntetés lesz.

Erőt veszek magamon és gyorsan lezuhanyozok. Vagy öt percig mosom magamból a srác spermáját. Nem tudom mennyire sikerült. Azt sem elkéstem-e.

De nem érzem magam piszkosnak, mint régebben, otthon ilyen alkalmakkor. Tetszik a srác és még mindig kedves volt. Annak ellenére amit tett. Annak ellenére, hogy belém élvezett. Vagy talán éppen azok miatt nem? Hiszen tetszett! Kétszer is eljuttatott a fellegekbe és jól esett éreznem, ahogy belém jött.

Ilyen gondolatok között fürdök és már azon vagyok, hogy vissza kéne menni, amikor kintről a férjem hangja szól:

– Kicsim, ki kéne jönnöd. Itt várunk rád – eközben már nyomódik is le a kilincs. Elönt a rettegés és teljes pánikban vetem magam a zuhanyzó legtávolabbi sarkába. Azt se érzem, ahogy a fejem hangosan koppan a csempén.

– Ne! Ne gyere be! – kiáltom és eszembe jut, hogy én ilyet nem tehetek. Nem mondhatok ellent a férfinak, ezért halkabban könyörgöm – Kérlek! Most ne. Csak most ne… Kérlek…

Hallom a lépteit, ahogy eltávozik az ajtótól. Megnyugszom egy kicsit. Lábaim magam alá húzva, kezemmel átkarolom azokat, fejem a térdemre hajtom és zokogok.

Még mindig félek, de talán nem is akart bántani, biztatom magam. Ha akart volna, már megtehette volna. Na és az a tekintet?! Amikor a videós sráccal beszélt, határozottan büszkeség töltötte el, amint mondta, hogy szép vagyok. Meg a legalacsonyabb barátunk is nagyon vigasztaló, féltő volt velem és ő ígérte, hogy nem hagyja, hogy bántson bárki. Neki van közülük a legvastagabb farka – futott át rajtam az emlék. Nem tudom, hogy jutott eszembe éppen most? Azt se, hogy miért.

Ekkor lassan újra lenyomódott a kilincs és éppen az a srác nézett rám mögüle aggódva, akire gondoltam.

– Bejöhetek kincsem?

A könnyeim elapadtak, de testem még mindig remegett kissé. Megszólalni nem mertem, nehogy rosszat mondjak és még ő se maradjon nekem. Most egyedül őt éreztem barátomnak. Nem többnek! Tetszett, de ezt a többiekről is elmondhattam. De most csak benne bíztam. Talán amiatt, amiket mondott: „Nem engedlek bántani senkinek!”

Lassan ránéztem és aggódást láttam a szemében vággyal keveredve. Talán egy kis csodálat és szeretet is volt benne. Ezeket nem éreztem. Otthon ilyeneket egyik testvérem és szüleim se mutattak felém. Csak azt tudtam, hogy valami mást is látok, de nem tudtam mit. Viszont határozottan tetszett amit láttam, és megnövelte a biztonságérzetem, meg a bizalmat iránta.

Bólintottam. Ő közelebb jött.

– Mi a baj édes? Fáj valamid?

Nemet intettem.

Lassan felhúzott magához és simogatni kezdett. Nem izgatóan, inkább mint egy orvos, aki végig tapogatja a páciensét, merre található a törött testrész. Természetesen nem találhatott rajtam semmi ilyesmit, de érintése egyre jobban esett. Elgyengültek a lábaim és – hogy megtartsam magam –átkaroltam a nyakát. Abbahagyta a simogatást.

Pedig majdnem kimondtam neki, hogy „még… csináld még”. De csak majdnem. Szótlanul néztünk egymás szemébe, majd félénken megnyalta a számat. Újra messzebb vitte a fejét és a szemembe nézett. Kérdőn?!

Tőlem soha, senki nem kérdezett semmit. Semmi rendkívülit. Csak a szokásos dolgokat: „Hogy vagy?” – és hasonlókat. Ő meg mintha az engedélyemre várna. Talán… Talán ha megmutatnám neki... – gondoltam, mivel nem éreztem magam most arra sem képesnek, hogy igent suttogjak. Mert mi van ha félreértettem? Ha nem is engedélyre várt. Miért is tenne olyat? Egy férfi parancsol, én engedelmeskedem. Ez a szabály!

Most mégis tennem kellett valamit. Lassan a szemébe nézve érintettem számat az övéhez. Talán ezzel nem bántom meg. Ő továbbra is tartva a szemkontaktust, újra megnyalta a szám. Bátortalanul utánoztam őt. Ő erre felbátorodott és ajkát csúsztatta az enyémen. Majd előbb a felső ajkam, aztán az alsót vette a szájába, gyengéden megharapdálta és a nyelvével igyekezett szétválasztani ajkaim. Engedelmesen szétnyitottam résnyire, hiszen nem voltam biztos benne, hogy ezt akarja. Hamarosan kiderült, hogy ez volt a vágya, sőt, több is.

Úgy tíz percig csókolóztunk bent és megadott mindent amit addig nem gondoltam volna, hogy egy férfi megtehet a szájával és velem.

Annyira megnyugtató és izgató volt egyben! Felpezsdítette újra a vérem. Megint szépnek éreztem magam, pedig már nem néztem a szemébe, és nem is simogatott közben. A szájával simogatott csak és az én számat fedezte fel kívül-belül. Ennél többet is tett, mert a fogaival gyengéden megfogta nyelvemet és behívott a sajátjába. Szavak nélkül tudtam, hogy azt akarja, én is fedezzem fel őt belülről is. Egy ponton majdnem ugyanazt éreztem, mint orgazmus előtt nemrég. Ez most más volt, mert csak a szánk ért össze. Lehet neki is kevés volt, mert megjegyezte:

– Nagyon finom vagy és nagyon tetszik minden, amit adsz nekem. Órákig, napokig tudnálak csókolni egyfolytában. De be kéne mennünk. Ezt nem tudják videóra venni. Gyere velem, kérlek. Megígérem, hogy megfojtom azt, aki bántani mer téged. Ok?

Ismét egy bólintással válaszoltam. Kézen fogva mentünk ki a hálóba. A videós srác a kamerát babrálta, de senki más nem volt velünk a szobába. Ő se nézett fel. Mintha ott se lennénk.

Pártfogóm hanyatt feküdt az ágyon.

– Gyere rám, légy szíves. Kapsz egy csókot jutalmul, édes – kacsintott rám mosolyogva.

Végigpillantottam rajta. Vajon mikor állt fel neki? Vagy inkább mióta? Nem tudtam. Azzal nem volt gondom, hogy beférne–e. Bátyáim többször szórakoztak azzal, be tudnak-e férni egyszerre ketten a puncimba, vagy a popsimba. Meg a számba is, de olyankor egy pofon, egy farok játékot játszottak. Minden pofon után levegőt kellett vennem, amikor valamelyik beverte a szerszámát a számba egy pillanatra, majd kikapta és ekkorra nekem már csukva kellett lennie a számnak. Amikor véletlen előbb zártam össze, plusz pofont kaptam. Ha nem voltam elég gyors, akkor meg a következő teljesen a torkomra lökte magát. Az se zavarta őket, amikor emiatt fulladoztam. Ekkor mindketten igyekeztek egyszerre betömni a számat, nehogy sikongathassak. Nem mintha mertem volna. Sokkal jobban féltem attól, amit aputól kaphattam.

Szóval, most is tudtam biztosan, hogy belém fér, mert ez – bár ő volt a legvastagabb mindegyikük közül –, még mindig kisebb méret volt, mint azoké régen egyszerre, együtt.

Elnyújtóztam rajta úgy, hogy megkaphassam a beígért csókot, azonban nem vezettem be őt magamba. A puncim hozzányomtam, és lágyan csúszkáltam rajta. Sikosítóra nem volt szükség, mert előző hosszú csókjától ott a fürdőben, csupa lucsok voltam.

Élveztük mindketten és már nem érdekelt, hogy közben mindenki bejött és talán a videót is rögzítik megint.

– Akarod, hogy benned legyek? – kérdezte a fülembe suttogva.

Meglepődtem. Engedélyt kér tőlem? Egy férfi!? Eddig a napig mindenki csak mondta, mit akar, hogy mit kell tennem. Én pedig megtettem. A férjem se kért engedélyt, Megmondta mi lesz, mit kell tennem, vagy tennünk és ennyi. Vártam egy kicsit. Megismételte.

– Tündérkirálynőm. Szeretnéd a farkam?

– Igen – leheltem a szájába.

– Mondd ki kérlek.

– Már mondtam.

– Jó – kuncogott – Tényleg mondtad. De tudod mit?! Tedd be, ha kívánsz engem.

Nem tévedett. Kívántam őt. Újra rám tört a félelem, de ő simogatta a hátam és mindenhol ahol ért.

„Azt mondta vigyáz rám. Nem engedi senkinek, hogy bántson” Ilyet eddig csak a férjem mondott. Ő is csak egyszer. Az esküvőnkön. Gondoltam csak azért, mert ezt egy esküvőn így szokás, de cseppet se hittem, hogy komolyan gondolta. Az is igaz, hogy a büntetések elmaradtak, és ő se bántott soha. De ez talán csak azért volt, mert soha nem mondtam neki nemet. Lopva oldalra néztem és ott állt Ő. Állt, minden vonatkozásban. Félve nyúltam a srác farka felé, megfogtam, a bejárathoz igazítottam és kérdőn néztem a férjemre. Ő bólintott, én rácsúsztam, majd lassan mozogni kezdtem. Ő alulról igyekezett ugyanolyan ütemben lökdösni. Mikor begyorsítottam egy kicsit, mert ismét orgazmus közeli állapotot érzékeltem magamban, egy kéz fogta meg a csípőmet. Nem szorított és nem akadályozott. Ugyanolyan ütemben hagyott mozogni, ahogy addig is tettem. Lazán együtt mozgott a keze a csípőmmel. Ezzel együtt éreztem egy másik tagot a popsilyukamnak nyomódni. Simogatott egy kis ideig, majd az ütemet átvéve tőlem, ő is ugyanúgy mozgott. Milliméterenként kért bebocsátást, nem volt erőszakos. Hátrapillantottam. Férjem volt. Teljesen megnyugodtam, hiszen nem harag volt a szemében, hanem vágy. Ha ezt akarja, hát megkapja. Lassítottam kissé, hogy jobban be tudja tolni. Ő is lassított, de nem jött beljebb. Pedig nem fájt. Mindkét kezemmel hátra nyúltam, és húztam volna magamhoz a fenekénél fogva. Élveztem a teste kemény izmait a farpofáin, és ő engedelmeskedett kimondatlan akaratomnak. Eltöltött a hatalomnak az az érzése, amiről addig álmodoztam. Miközben lassan jött belém, megálltam a mozgásban, amennyire tudtam felé fordultam és kértem:

– Csókolj meg!

Nem hittem, hogy megteszi. Mégis megtette. Megcsókolt. Előbb lágyan, majd hamarosan keményebbre váltott fent, és egy lökéssel bennem volt lent. Felszisszentem az érzésre, amikor teljesen kitöltöttek elöl, hátul egyaránt. Hatalmas boldogság töltött el. Éreztem a vágyukat, és ez azzal a hatalmi érzéssel együtt, már önmagában is csodálatos volt. A férfiak begyorsítottak.

Férjem erős keze tartotta a csípőmet, ahogy belém fúródott, én pedig lihegtem, nyögtem és kiabáltam. Magam se hittem el, amikor a saját hangomat hallottam.

– Basszatok meg erősen! Még… Erősebben… Gyorsabban… Óóó…

Amikor elélvezve remegett a testem közöttük és lassan eszméltem rá, hogy miket mondtam, elszégyelltem ismét magam.

Egyrészt most koszosnak és elhasználtnak éreztem a testem, másrészt éreztem ez mennyire feldobott. Egyik kilövellés a másik után ömlött a puncimba és a fenekembe, és csak annyit tehettem, hogy ott feküdtem közöttük.

Elég nagy meglepetés ért, mikor mindkét férfitól csókot kaptam. Nem puszi volt, igazi csók. A legnagyobb ajándéknak akkor azt gondoltam, hogy Ő nem haraggal nézett rám, hanem büszkeséggel. És még valamit láthattam a szemében: féltékenység... és szerelem. Ekkor éreztem csak, hogy igaz volt, amit az esküvőn mondott. Szeretlek. Én is kimondtam a csókja után. Csak neki.

– Szeretlek!

Mindenki elcsitult és fülelt.

– Én is szeretlek kincsem. Nagyon-nagyon. De muszáj ezt végig csinálnunk. De ha nem akarod, akkor hagyjuk.

Döntési lehetőséget adott. Ez meglepő nekem. Nem parancsol és nem is kér. Azt tenné amit akarok? Kipróbálom.

– Ok. Akkor most nem akarom ezt.

– Rendben – vágja rá gyorsan – Akkor ennyi volt. Jó szívem?

Elnevetem magam. Most már igazi hatalom érzése áraszt el.

– Te nem is tudod, mennyire imádlak! – kikászálódok közülük és már csak őt csókolom pár percig, majd megismétlem.

– Szeretlek! – nem várok választ, folytatom – Most, nem akarom ezt. Előbb enni akarok. Éhes vagyok.

Én rámosolygok, a többi srác harsányan nevet. Ő szintén mosolyogva válaszol.

– Ok, menjünk enni. De előbb zuhanyozzunk le.

A fürdés hamar megvan. A fiúk most egyesével jönnek utánam és ők is megfürödnek. Mikor megszárítottam magam a törülközővel, újra felvettem a szexi fehérnemű együttest. Étkezés után visszamentem. Utánam jött mindenki. A videós srácra néztem kérdőn. Értette. Beindította a kamerát, felvételre állította, majd letette egy távolabbi szekrényre az ágyra irányítva. Ellenőrizte a beállításokat és otthagyta.

– Mennyi ideig vesz? – érdeklődtem hanyatt fekve az ágyon.

– Nyugi, annyit egyikünk se bírna ki, mint a kamera – nevetgélt halkan.

Ami ezután következett az túltett minden eddig álmomon. Egyszerre telepedtek körém a fiúk, és mindegyik simogatott ahol ért. Aztán elismételték ugyanazt a műsort, amit előbb tettünk, csak most nem Ő volt az első, hanem aki lemaradt eddig a felvételekről. Ő is igyekezett ugyanolyan nyelvjátékkal adni gyönyört és a többiek eközben is simogattak. Férjem a kezem fogta és a karomat simította. A srác nem hagyta abba, ameddig nem látta élvezetem bekövetkezését. Utána ugyanazt eljátszotta velem és ugyanúgy belém spriccelt, mint nemrég a férjem.

Ezután viszont nem hagytak időt nekem. A folytatásban is minden ugyanúgy zajlott, csak más résztvevőkkel. Én voltam az egyedüli, akit nem cseréltek le. Nem is lett volna kire.

Ezután fürdeni küldtek, és kezdődött minden még egyszer. Majd utána – utoljára – még egyszer. Minden srác legalább kétszer élvezett el eddig az ideig.

Kimentünk enni, közben visszanézték a felvételeket. Megegyeztek abban, hogy kinek melyik tetszik és mit hagyjanak ki belőle. Egyikük vállalta a szerkesztést, másik a forgalmazást.

Este nagyon későn feküdtünk le. Nem számoltam azt, hogy hány gyönyörben részesítettek a srácok, de eléggé elfáradtam. Férjem fektében simogatta a kezem, majd rám kérdezett.

– Szeretnél még egyet?

Tudtam, hogy mire érti és azt is, hogy soha nem mondtam nemet addig. Akármilyen fáradt voltam is! Azelőtt soha. Most alkalom adódott kipróbálnom, tényleg igazam van-e. Ha igazam volt, akkor hagy pihenni, ha nem, akkor marad minden a régiben. Adtam neki egy puszit a szájára.

– Bocs szívem. Szeretlek, de most fáradt vagyok.

Elfordultam, ő odabújt a hátamhoz, és elaludtunk.

2. rész