Szeretkezés közben lehet kicsit mohóbb voltam, mert a férjem egyszer csak megjegyezte:
– Neked aztán nagy az étvágyad! Még tán az isten se bírná szétbaszni a picsád.
– Ugyan, dehogynem! Vagyis… Ő nem kéne hozzá tutira – válaszoltam pirulva, aztán rámarkoltam és…
– Tudod… Azért kíváncsi lennék rá, mennyit bírnál egyszerre?
– Ezt hogy érted?
Nem válaszolt. Lehet átgondolta és nem tetszett volna neki az ötlete, de nekem egyre jobban kezdett tetszeni. Belegondoltam, amint egymást felváltva dug pár pasi és nem hagynának nyugton, na meg lankadt fasz se lenne soha, mert mire egyikük kidől a másiknak már újra állna… Hm. Nem is lenne rossz talán. Persze ez csak fantázia, mert azért utálnám, ha utána mindenki lekurvázna az utcán. Szóval… Tök idegen pasi szóba se jöhet, olyan meg aki ismerős és „úriember”… Nos abból kevés van és még kevesebb aki – talán – hajlandó is lenne ilyesmire, na meg… Nem hiszem, hogy kedvesem komolyan gondolta ezt. Szerintem inkább csak húzni akarta az agyam.
– Na, mi van, nyuszi? Meggondoltad magad?
– Igazából nem, mert bele se gondoltam. Csak bosszantott, hogy még el se durrantam szinte, te máris rácuppantál, mert nem elég kemény neked.
– Szóval csak húzni akartál, ugye?! Na, ezt megemlegeted – azzal komolyan rácuppantam és úgy egy órán keresztül békén se hagytam. Nem tehettem róla, de felizgatott amit mondott és az, ami az imént átszaladt a gondolataimon. Nem társítottam a farkakhoz arcot, csak izmos testeket és jókora, méretes faszokat. De jobban belegondolva, a harmadiktól már a méret annyira talán nem is számítana. Talán jobb is lenne, ha némelyik kisebb lenne, mert a puncim is „lélegzethez” juthatna néha anélkül, hogy stimuláció nélkül maradna. Ezen morfondírozva lovagolgattam kényelmesen páromon és egyre jobban beindított ez az elgondolás. Így alakulhatott, hogy észre se vettem, amikor elélvezett. Arra lettem figyelmes, hogy kiüresedtem és ő kényelmetlenül mocorog alattam. Figyelt engem, de megszólítani valamiért nem akart. Azaz rám szólni nem. Mert mintha előtte is hallottam volna messziről, hogy „…kicsim…” meg hogy „…mit csinálsz?”
– Bocsi, elkalandoztam. Mit is mondtál?
– Csak azt akartam kérdezni, hogy neked jó volt–e?!
– Hogy mi? Ja, persze. Csodás voltál szívem, mint mindig. Tudod mennyire szeretlek!
– Aha. Én is téged, de te most csak a farkamat szeretted – nevetett – Ezt abból gondolom, hogy csak akkor álltál le, amikor már teljesen összementem.
– Nem is… Én mindig téged szeretlek, farkastól–lelkestül – mondtam és kiöltöttem rá a nyelvem, jelezve, hogy elmehet a fenébe ilyesmikkel.
– Áruld el, mire gondoltál közben! – kérte – Mert nem rám figyeltél az tuti!
– Hm. Rád is szívem – feleltem egy csókkal adva nyomatékot annak, hogy mennyire szeretem.
– Ok, hiszek neked. Azért elárulhatnád, hogy még ki másra is gondoltál – húzott tovább.
– Kire–kire? Senkire. Vagyis senki konkrét, csak…
– Csak?
– Na, jó! Ha annyira tudni akarod, azon gondolkodtam el, amit mondtál.
– Azon, hogy nimfomániás vagy? – röhögött kínosan, ám mégis jókedvűen.
Ezért ismét járt neki egy nyelvnyújtás és egy enyhe arcra paskolás. Utóbbi inkább volt simogatás. Imádtam érezni enyhe borostáját.
– Nem is azt mondtad. Hanem, hogy kíváncsi lennél rá, mennyi fasz elégítene ki engem?!
– Ilyet mondtam volna? – vonta össze a szemöldökét mintha gondolkodna – Na és mire jutottál édesem?
– Nem tudom – feleltem elfelhősödött tekintettel, mert ismét hatalmába kerített az az érzés, amikor sorba állnak a kanok, arra várva, hogy belém mélyesszék amijük van.
– Mégis... Csak gondoltál egy számra. Mondjuk három elég lenne?
– Nem hiszem. Persze ez úgyis csak elméleti, de fogalmam sincs mennyi lenne elég. Neked kell mondjuk úgy 3–4 perc ameddig újra harcra kész leszel és egy átlagos menet az mondjuk legyen tíz perc. Tehát – elméletileg – két pasi tudná váltani egymást jó sokáig.
– Annyira azért nem sokáig, ha figyelembe veszed azt is, hogy a negyedik után már nekem is kell minimum fél óra, hogy megint álljon.
– Az igaz, de addigra már dugtunk vagy két órát legalább – nevettem rá.
– Aham, de ez se megy minden nap.
– Nem is mindennapot mondtál. Azt kérdezted mennyit bírnék egyszerre.
– Ja tényleg. Mennyi lenne a maximum? Időben, orgazmusban? Vagy farokszámban mérnéd inkább?
– Háát… Tudod, hogy nagyon szeretem a tiéd, de… Előbb azon gondolkodtam, milyen lenne ha sorban állnának a pasik, akik rám várnak. A tudat, már maga egy élmény volna. Persze ez csak fantázia. Nehogy beengedj bárkit is az utcáról! Egyet se! Komolyan ne!
– Ok – nevetett a kétségbeesett tiltakozásom láttán – Eszembe se jutott most azonnal ilyen.
„Hm. Azonnal nem…”
– De később sem. Kínos lenne, ha egy ismeretlen később rám köszönne, hogy – kissé elmélyített hangon folytattam: „Szia te fincsi punci. Jó volt téged a múltkor dugni.”
Ezen jót mulattunk mindketten. Ő komolyabban folytatta.
– Eszembe se jutna senki idegen. De… Tényleg ezen gondolkodtál? Hány pasira gondoltál? Esetleg volt valaki akit ismerek?
Mivel előbb már elárultam neki a fantáziám, a kérdése első része költőinek tekinthető, így csak a többire válaszoltam.
– Nem tudom mennyire. Sokra. De senki név szerinti. Arcra sem emlékszem, szóval… Tényleg csak egy álom. Vicc. Felejtsd is el.
– Ok. Téma ejtve – szólt, de még egyszer megdugott. Hátulról, vadul és erősen. Jó hosszan, sokáig.
Imádtam ezt a fajta büntetését a rossz kislányos gondolataim miatt.

Pár héttel később egy péntek délután azon tanakodtunk, hova menjünk kikapcsolódni. Péntekenként szoktunk menni bulizni, táncolni, de most nem tudtunk a helyszínben megegyezni.
– Tudod mit? Ha ennyire nem vagy együttműködő, akkor nem megyünk ma sehova.
– Ó, de így halálra unom magam. Persze… Csak ha nem baszol halálra előtte. – incselegtem vele, mert a vízszintes táncnak is lelkes híve vagyok. Egyáltalán nem bántam volna, ha aznap este kettesben maradunk inkább és...
Majdnem így is lett.

– Arra gondoltam - ajánlotta ő - hogy ma este itthon szórakozunk. Játszunk, ha van kedved.
– Aha, persze. Veled mindenhez van kedvem.
– Ok. Akkor játszani fogunk. Nem vagy fáradt? - kérdezte és megsimogatta a lábam közét.
– Háát... ha ilyen szépen kérsz... - évődtem vele.
– Ó, tudom én szebben is - nevetett – Kigondoltam neked egy meglepit. Nemsokára úgyis szülinapod lesz. Lehetne ez előzetes ajándék. Persze, csak ha akarod és nem vagy hozzá fáradt.
"Hm. Mi ez az utalgatás állandóan a fáradtságra? Talán nem ő volt aki nemrég még sokallta az étvágyam?" – gondoltam, de inkább csak ennyit szóltam.
– Nyugi, bírni fogom szívem, ha te is.

Ezek után azt találta ki, hogy játszunk kötözőset. Látott egy bondage videót, ahol a csajt mesterien megkötözték, majd megdugták.
– Szeme is be volt kötve - emlékezett vissza a videóra - állítólag úgy jobban lehet érezni mindent. Bízol bennem, ugye édesem?
– Persze, szívem. Csak nem teszel kárt bennem - céloztam ezzel arra, hogy egy ideje már próbálkoztunk a gyerek vállalással, ám eddig sikertelenül.
– Ok, bár nem tudom ugyanazt az élményt nyújtani, mint a videón volt, mert egy olyanfajta kötözéshez szerintem külön tanfolyam kell. De tudom, hogy elégedett leszel. Csak ne szokj rá kérlek, mert nem mindennapos ajándék lesz ez.
– Egyre kíváncsibb leszek, tudod?

Csókolóztunk, közben levetkőztettük egymást. Élvezetes, bár "szokványos" műsor volt. Közben újra felfedezte a testem minden pontját kezével, szájával… Aztán elkezdte kezelésbe venni a bejáratom, de előtte bekötötte a szemem. Hanyatt fektetett az ágyon, fenekem alá egy párnát tolt, így megemelve gyakorolta a nyelvjátékát rajtam. Imádok a "hangszere" lenni. Nem állítom, hogy túl művészi a zene, amit eközben nyújtok, de neki tetszik és nekem se rossz, amit kapok.
– Túl sokat mocorogsz - morogta, majd megbilincselte a kezem és szétterpesztve lábam is hasonló módon rögzítette az ágy lábaihoz. Előtte kivette a fenekem alól a párnát.
– Így aztán tényleg nem tudok mozdulni sem – panaszkodtam, de azért nem haragudtam.
– Nem baj szívem. Pihenj egy kicsit. Mindjárt visszajövök.
– Nem hagyhatsz így itt te szemét! El ne merj menni! – sikítottam mérgesen.
– Hát mernék én olyat nélküled? – viccelt – De muszáj kimennem. Pill és kapod a folytatást szívem.
Nem tudom meddig hagyott így. Bekötött szemmel másként múlik az idő. Egy idő után mintha suttogást, ajtó csukódást hallottam volna. Addigra már elálmosodtam és a kényelmetlen testhelyzet ellenére is, majdnem bealudtam.
Kis idő múlva egy pár kéz masszírozni kezdett. A szám is kapott a jóból. Kedvesem nagyon jól csókol. Bár ő mindent nagyon jól tud. Masszírozni is. Máskor nem tudta így átgyúrni a vádlim, a pocakom és a combom. Most biztos azért érzem másnak, mert lekötözve feszesebbek az izmaim. Gondoltam ezt addig, amíg csak egy pár kéz siklott végig olajozottan a testemen. Arra eszméltem csók közben, hogy megszaporodott a kezek száma. Félrefordítottam a fejem, hogy megkérdezzem jól érzem e, persze ez butaság lett volna, mert a négykezes játék az teljesen más, mint a kétkezes. Ráadásul most már a szokásos masszázs mellett egyértelmű izgatás volt a másik pár kacsónak a célja. Úgy gondtam, hamarosan eléri a célt, de ki a fene lehet az, akiben párom ennyire megbízik? Ok, beszéltünk már hármasról egy-két alkalommal, de valamelyikünk mindig megvétózta az ötletet, így eddig az kimaradt az életünkből.
– Szívem, kit hoztál - segítségnek - akartam kérdezni, de az utolsó szóra már nem jutott idő, mert besiklatta ajkaim közé ékességét.
– Mmm... - fincsi. Nyögtem, mert teleszájjal szerintem nem ezt hallhatták tőlem. A fasz, amit szopásra kínált, egyértelműen az övé volt. Nem tiltakoztam hát. Amikor viszont megéreztem, hogy valaki a fenekem enyhén megemeli és betol alá egy, majd még egy párnát, az már gyanús volt. Főleg, hogy utána egy száj tapadt a pinámra, hozzá olyan pózban, amihez muszáj volt a nyalakodónak hason feküdnie. Egyértelműen nem lehetett a párom. Próbáltam kikerülni, de esélyem se volt nagyon elmozdulni. Végül abbahagytam hiábavaló kísérletem, mert az, amit produkáltam, inkább tűnhetett kívülről nézve ingerlő riszálásnak, mint ellenkezésnek. A nyelvjáték nem az ismerős gyengéd volt, viszont nagyon izgató és egyből teljes egészében dolgozott a puncim minden szegletén.
El akartam húzódni a számmal, hogy újra rákérdezzek ki a harmadik, mert ekkor már biztos voltam benne, hogy erősítést hívott a drága. Megfogta a fejem, nem úgy, hogy fájjon, de nem engedett szóhoz jutni, vagyis nem engedte kivenni.
Nem telt sok időbe, hogy abbahagyja, de éppen csak arra volt időm, hogy levegőt vegyek és egy másik szerszám foglalta el a helyét a számban. Ezzel egy időben a már tocsogó puncimban megéreztem őt. Egy másik férfi dugta a számat, miközben férjem dugta a pinámat. Esélyem se volt tiltakozni, mert erős kézzel tartott a hajamnál fogva.
Hamar eljuttattak így az orgazmusig és ahogy punciizmaim akaratlanul megdolgozták a faszát, neki is elég lett. Kivette és a hasamra élvezett. Ezen még jobban meglepődtem, mert hát gyereket akarunk! Vagy ő talán nem? Tényleg! Csak most jutott eszembe, hogy mi lesz, ha az a másik srác mégis belém élvez. Épp a legtermékenyebb szakaszban vagyok és nagyon nem szeretnék egy küretet. Elmondani ezt se tudtam sajnos.
De az igazi meglepetés ekkor következett. Amint kedvesem elélvezett, rögtön más farok csúszott belém alul és felül a számba is kaptam egy félig keményet. Tudtam, éreztem, hogy az nem lehet kedvesem.
Hm. Egy "vendég" még talán, de kettő... A másik ijesztő bár felettébb kellemes dolog az volt, hogy folyamatosan pumpálták teli a pinám, egyik se vette ki. A következő orgazmusig még megfordult a fejembe, hogy ráharapok a soron következőre, hogy ezt szóvá tehessem, ám az illető, akárki is volt, annyira nagy volt, hogy alig fért be a számba és rögtön olyan erővel dugta, hogy biztosan kiverte volna pár fogam, ha megpróbálom. Ezt követő orgazmusom után már kiment a fejemből, főleg úgy, hogy ez a méretes lett bennem alul a következő. Már a szám is nagyon feszítette. A puncim meg úgy éreztem mentem szétreped. De ki nem hagytam volna ezt az érzést eddig sem. Ha tudom, hogy ilyen jó... Ha tudom, hogy kihez tartozik...
Nem tudtam persze szólni sem ekkor, sem innentől – vagy másfél-két órán keresztül – egyáltalán. Ekkor már biztos voltam benne, hogy nem egy-két segítség érkezett.
Végig ugyanez maradt a program és már a sokadik orgazmus rengette a testem, amikor eloldozták kezem-lábam és kutya pózba tettek. A kezem kötözték csak vissza, gondolom azért, hogy a szemkötőt ne tudjam levenni.
– A fenekem ne - lihegtem, nyüszítettem a pillanatnyi szünetben, amikor épp tehettem. Pedig a puncim és a hasam már zsibbadt és sajgott kívül-belül, mégse szerettem volna ha netán azzal a sárkány méretűvel avatnak fel. Na meg azért sem, mert azt hallottam barátnőmtől, aki már próbálta, hogy az fáj.
– Jó ötlet. – hallottam egy mély hangot.
– Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe... – szólt egy másik.
– Na, mindjárt bepótoljuk.

Persze elkapott a félsz és mivel a lábam szabadon volt, ficánkolni kezdtem, nem tetszésem jeleként. Öblös nevetés hallatszott, és persze hogy a pasik félreértették a mozdulatot.
– Nézd csak, hogy rám riszált.
– Akkor neki is tetszik az ötlet.
– Ja, tudod... A női nem, néha igen – nevetett valaki.
Ezzel együtt hidegérzetem támadt a popsilyukam körül, rögtön utána beljebb is. Egy ujj betuszkolt valamilyen krémet és maga is bekéredzkedett. Egyre mélyebbre tolta belém, közben puncim folyamatosan, kényelmes ütemben baszta. Azt hittem ő maga akarja felavatni, ami annyira nem lett volna zavaró, mert a legkisebb ő volt közülük. Ujjával teljesen bejutva, párszor megforgatta, majd kihúzta, de csak azért, hogy kettőt toljon vissza. Elismételte hárommal is, ám eközben elege lett és belém élvezett.
Nem láttam semmit, de úgy saccoltam, mostanra annyi nedv került tőlük és tőlem is az ágyra, hogy szerintem muszáj lesz azt kicserélni.
Szokás szerint pillanatok alatt megtörtént a helycsere. Erre az időre már kicsit se kívántam sem őket, se semmi mást a pihenésen kívül. Következő partnerem farka is tűrhető méret volt, bár a pasi ujjai vastagabbak voltak.
Valamit pusmogtak, de nem értettem mit. Közben folyamatosan mozgott bennem elöl-hátul.
Egy ideje már nem szopattak, ívbe hajlott háttal feküdhettem, arccal az ágyon térdelve. Eleinte a mellemre is nagy figyelmet fordítottak, de amióta hason szolgáltam őket, már nem.
Pusmogás után valaki megemelte felsőtestem és egy másik pasi ügyesen alám csusszant a lábam közé. Tehetetlenül, kitárt karokkal feküdtem el rajta. Kemény mellizmai sokkal kellemesebb fekhelynek érződtek, mint a puha ágy.
Egy ideje állandósult testemben a feszültség, egyre lassabban épült fel az orgazmus. Ritkán, rövid időre rázkódtatott csak meg.
Élő fekhelyem farka a már bennem dolgozó fasz mellé került a bejáratomhoz.
– Ne – suttogtam elhalóan –, nem akarom. Szétrepedek.
– Nyugi drága, vigyázunk rád – súgta vissza és meglepetésemre gyengéden csókolni kezdte a szám. Ez a gyengédség és a csók újra meggyújtotta a bensőm ami áradt egyre kintebb ás lejjebb. Erre kézzel is rásegített. Mellem szabadon maradt részét masszírozta, simogatta. Ez így együttesen nagyon kellemes érzést okozott. Addig ameddig nem cseréltek helyet alul.
Eddigi partnerem kicsúsztatott ujjai helyére nyomta a farkát, az alattam fekvő elfoglalta a helyét a puncimban. A két nyílásom belül elválasztó vékony falon keresztül egyszerre éreztem mindkettőjüket. Nem kellett sokat mozogniuk, hogy egy új érzés, egy hatalmas orgazmus árasszon el. Ezzel együtt a fenekembe is csapódott a hátsó partnerem.
Rövid időre elájultam.
Mikor magamhoz tértem még mindig azon a kemény mellkason pihegtem. Kellemes illata volt. Simogatta a hátam, a hajam. Úgy tetszett beleszeretett a testembe, mert élvezte. Belepusziltam a nyakába, jelezve, hogy nekem is tetszik amit most csinál.
– Ígérd meg kérlek, hogy nem veszed le a szemedről a sálat, ha elengedem a kezed.
– Jó, de miért?
– Nem szabad meglátnod, de az előbb nekem még nem volt elég. Ha esetleg belegyezel…
– Na, mintha eddig kértetek volna engedélyt.
– Az engedélyt te adtad meg. A férjed ezt mondta legalábbis.
– Ezt? Nahát! Nekem meglepit emlegetett. Most mit szólsz drágám, ez melyik?
Rövid hallgatás. Öltözés neszei. Semmi válasz.
– Ő nemsokára visszajön. Eddig adott időt. A többiek már mennek is – szólt az alattam fekvő srác és kezdett kikászálódni.
– Várj. Azt mondod nem is volt itt?
– De, az elején. Ő volt az első és utána elment. Azt mondta, ha elájulsz akkor abba kell hagyni és telefonálni neki és jön.
– Így vigyázott hát rám! A szemét! Na érjen csak haza!
– Mi vigyáztunk rád. Figyeltük, hogy ne essen bajod. Ok, megértem, ha mérges vagy és nem akarod…
– Hogy mit? Ja, te szeretnél még… De! Már csakazértis. Bassz szét ahogy tudsz, ahogy akarsz, csak kérlek ne popsiba. Leszoplak, vagy beleélvezhetsz a puncimba. Nem hiszem, hogy gyereket csinálnál már ezek után, de tudod mit?! Azt se bánnám.
– Annyira szép vagy. Ha nem lennél…
– Igen?
– Ha nem lennél férjnél biztos rád hajtanék.
– Ugyan, hisz így is megkaptál. Na, akkor gyere már!
Nem kérette magát tovább. Elengedett és misszionárius pózba dugott. Meglepetésemre élveztem. Sőt! Miközben baszott még én kértem:
– Erősebben.. Basszál szét… Csinálj belőlem kurvát… Csinálj nekem egy kisbabát…
Ő közben halkan szép szavakat mondott. Suttogta milyen szép vagyok és csókolt, amikor hagytam. A végén ki akarta venni, de én nem akartam. Mérges voltam a férjemre. Hogy tehette? Tudta, hogy gyereket terveztünk és azt is, hogy ez a legalkalmasabb időpont. Erre odadob a srácoknak mint egy áldozati bárányt és ő volt az első, de ő volt az egyetlen aki nem élvezett belém. Mintha mással akart volna nekem gyereket csináltatni.
Magamhoz szorítottam a férfit kézzel, lábbal és ő mélyre lökte magát. A többiek is voltak mélyen, de egyik se ennyire. Tele lőtte a méhemet. Ekkor éreztem egy icipici csiklandozást és bizsergést ott mélyen belül, ahol eddig még soha. Ebből tudtam, hogy az előzőek miatt ugyan nem biztos, hogy lett volna baba, de ebből most biztosan lesz.
Nagymami mesélt nőkről, akik egyszerűen tudták, mikor estek teherbe. Most már azt is tudtam, mitől lehettek biztosak benne. Ez az érzés a testemnek kellemes volt és elöntött még egy orgazmus. A lelkem viszont bűntudat gyötörte. Nem a törvényes férjemtől lesz gyerekem. Vajon megtartsam–e? Abban a pillanatban nem tudtam.

A srác még egyszer megsimogatta a vállam, a hajam, adott egy futó csókot, mintha valódi szeretkezést fejezett volna be, majd hallottam, amint felöltözik és magamra hagy.
Ekkor vettem csak le a szemkötőt és mentem fürödni. Maradt még régebbről esemény utáni tabletta és fürdés után azon gondolkodtam, vajon használjam–e?
Visszatérve arra lettem figyelmes, hogy az ágyon tiszta ágynemű, a hálószoba kiszellőztetve és befújva legfrissítővel, az ágyon pedig ott vár a férjem.
– Te… te… – hirtelen csak ennyit tudtam kinyögni. Nem láttam a mérgemtől és a könnyeimtől.
– Bocs édesem, túl sok volt?
– Nem érted? Gyerekem lesz! – sikítottam rátalálva a hangomra és a mondanivalómra.
– Nyugi szívem – szólt szomorú képpel és maga mellé ültetve átkarolta a vállam.
– Tudod, már el kellett volna mondanom. De nem volt hozzá erőm. Féltem, hogy elhagysz, mert annyira beleélted magad, hogy gyereket akarsz.
Ököllel vertem a mellkasát ameddig el nem kapta a kezem és magához nem szorította.
– Akartam is! De tőled, te hülye! – kiabáltam mérgesen.
– Éppen ezért gondoltam, hogy elhagynál.
– Mi? Miről beszélsz?
– Egy éve már, hogy szeretnénk gyereket és nem mondhatod, hogy nem követtem el érte mindent. Minden hülye tanácsot megfogadtunk és hiába. Múlt hónapban elmentem nemzőképességvizsgálatra. Egy hete sincs, hogy megérkezett az eredmény.
– De… – dadogtam – Mi köze ennek ahhoz?
– Az, hogy az eredmény sajnos negatív. A spermámban a magok elhaltan kerülnek elő. Nem lehet gyerekem. De te annyira akartál, annyira készültél…
Rövid szünet után halkan folytatta:
– Amikor felvetetted, hogy te sokkal többet bírsz szexben mint én, felmerült bennem egy ötlet. Ha többen próbálkoznak talán lesz gyerek. Meglesz mindkét álmod. Az egyik, hogy több srác ájulásig kefél, a másik a gyerek. Sajnálom, hogy én nem adhatom azt meg neked. Így ha lesz is, nem fogjuk tudni, kitől. Bármelyikük is lesz az apa, akkor se fogjuk tudni soha, hogy ki ő. Ígérem neked, hogy soha nem teszem szóvá és mindig sajátomként fogom szeretni őt. Ha megbocsátod ezt nekem és elfogadsz továbbra is. Engem és talán a gyereket is. Abban bízom, hogy sikerült teherbe ejteniük.

E szívfacsaró vallomástól megszédültem. Újra elsírtam magam. Szerelmemnek nem lehet gyereke! De milyen ostoba? Talán lett volna más módja is ennek?
– Mesterséges megtermékenyítésről nem hallottál, mondd csak?
– De igen. Rákérdeztem a dokira, aki azt mondta, hogy 5 % az esélye. Ráadásul évekbe tellene és sok vizsgálatba. Én magam alávetném magam bárminek, de téged nem akartalak kitenni ilyennek.
– Azért megkérdezhettél volna – mondom sírva–duzzogva.
– Szeretlek édesem. Te vagy az életem. Ha elhagynál nem tudom mi lenne velem? Nagyon féltem. Most is félek! De ez tűnt a legegyszerűbbnek. Mondd kérlek, hogy nem haragszol. Hisz legalább egy fantáziád megvalósult. Remélem ugyan, hogy kettő, mert gyerek is lesz. Ha lesz, akkor úgyis te döntöd el, hogy megtartod–e. Én annyit tudok csak ígérni, hogy akárhogy döntesz elfogadom. Boldog lennék, ha lenne gyerekünk, akit szerethetünk.
– Na, de megígérted, hogy vigyázol rám! És most? Csak úgy odadobsz idegeneknek? És ha valamelyik beteg? Tudod, hogy értem!
– Nem dobtalak oda idegeneknek. Megbízható srácok voltak egytől egyig és nem betegek. Soha senkinek nem beszélnek erről. Tudtam, hogy vigyáz rád mind külön és együtt sem ártanak neked.
– De kik voltak? Miért hagytál egyedül velük?
– Lényegtelen, hogy kik, szerelmem. Azért nem maradhattam, mert nem bírtam volna ki, ha látom. De ugye nem bántottak mégis? Fáj valamid?
– Nem – felelem halkan. Csak a lelkem. Vegyes érzések kavarognak bennem. Soha nem lehet közös gyerekünk! Ami történt szégyellem egy kicsit, de el kell ismernem nagy élmény volt. Férjem továbbra is szeret. Ekkor értettem csak meg a „ne szokj rá, mert a mai meglepetés egyedi lesz!” szövegét.
– Ugye mondtam?! Tudod, ha lesz gyerek, jobb ha nem tudjuk kitől. Vehetjük egy sikeres mesterséges megtermékenyítésnek. Nektek fogok élni. A mi gyerekünk lesz, hiszen közösen neveljük őt fel. Mondd, hogy szeretsz és megbocsátod ezt! Kérlek – térdelt le elém esdeklő szemekkel nézve rám.
Felemeltem magam mellé és megcsókoltam. Gondoltam annyit azért látott, amikor ő volt az első, hogy ki és mivel fogta be a számat. Figyeltem a szemét, az arcát közben. Ha csak egy picit is viszolyog másképp döntök. Átment a „vizsgán”.
– Szeretlek és nem haragszom. Bár meg kell ígérned, hogy a jövőben minden fontos dolgot megbeszélünk. Még akkor is, ha vita lesz belőle. Még akkor is muszáj tudnod akarom–e, ha meglepetés lenne. Oksi?
Beleegyezett. Tudtam, hogy most bármit kérnék beleegyezne. Ha a holdat kérném, talán azt is megpróbálná lehozni nekem. Azért ennyire nem vagyok igényes, sem mohó. De haragudni sincs okom. Tényleg valóra váltotta két álmom. Legalábbis azt tette ami tellett tőle. Beláttam, hogy ez nem kevés. Ha fordított helyzetben nekem kellett volna kölcsön adnom őt egy béranyának, hogy teherbe ejtse, nem így képzeltem volna. Ha mégis, akkor engem is evett volna a fene. Hisz szerettem akkor is. Szeretem ma is.
– Nagyon fáradt vagyok édesem. Aludjunk egyet, jó?
– Na hallod! Azt nem csodálom, hogy fáradt vagy. El ne áruld, hány orgazmusod volt közben! Azt jobb ha nem tudom. Időben viszont nem kis teljesítmény volt – kacsintott rám.
– Nem is tudnám megmondani. De az biztos, hogy egyik se volt olyan jó, mint veled.
Ebből, csak annyi volt a hazugság, hogy nem tettem ezt hozzá: kivéve a legutolsót, amiből baba lesz.

Lefeküdtünk aludni, de nem jött álom a szememre. Rengeteg gondolkodni valóm volt. Millió kérdés.
Azt már eldöntöttem, hogy megtartom a gyereket. Hiszen párom is ezt akarta. Azért szervezte le az egészet és szenvedte végig. Sejtettem, hogy mit érzett közben, ha nem is látott minket.
Hogy ki az apa? Igazából nem számít. Ha mi neveljük fel, akkor a miénk. Ezt a véleményét osztom. Nos, mindenképpen az enyém. De talán mégis számít valamit. Nekem. Azt mondta, nem tudhatjuk ki az apa. Ő talán nem. Én viszont tudom, hogy ki az. Ha nem is láttam, de utoljára a kezemmel kitapinthattam az arcát, a mellkasát… Sejtem, hogy néz ki, de ha arról nem is, az illatát sosem felejteném el. Összekeverhetetlen, egyedi. Azt is tudtam, hogy hamarosan találkozni fogok vele. Férjem ennyire nem hülye. Tényleg nem dobna oda idegeneknek. Azok talán nem fogadnak el fizetséget egy jó numeráért egy nővel, de a hallgatásuk megfizethetetlen. Csak a barátai, vagy a munkatársai közül jöhettek hát szóba a résztvevők. Velük pedig biztosan találkozni fogok. Vele. Fel fogom ismerni. Az illata egy dolog. Lehet hasonló másé is. De nem hiszem, hogy lenne két olyan egyforma illatú pasi, akik közül mindkettő annyira kíván, hogy az már a szerelemmel határos.
Ezek után felmerült az is, hogy mit nyernék vele, ha megtudom. Nos, annyit mindenképpen, hogy érdeklődhetek róla, persze csak titokban, óvatosan. Megtudhatom van–e örökletes betegsége, stb.
A férjemet nem akarom megcsalni, tehát nem fog róla tudni. Ő sem és férjem sem. Ez már így is elég bonyolult és ha elárulnám neki, ki tudja mit lépne rá?
De ez újabb kérdést vet fel. Ha minden rendben lesz is és tetszik is nekünk, mi lesz pár év múlva? Ha szeretnék még egyet, vagy kettőt? Tudom, hogy mástól nem kellene. Férjemtől nem lehet, tehát csak tőle. De vajon, hogy venném őt rá újra? Akarná–e egyáltalán még egyszer? Ha közben megadnám neki, amit szeretne – magamat – akkor lenne esélyem talán. De ez újabb bonyodalom, mert ez a titok hamar kiderülhetne. Ha férjem rám kérdezne, miért épp vele csalom meg őt és elárulom, vajon mit tennének? Hallottam olyan helyről, ahol van több férjűség ma is. Ezt nálunk is bevezethetnék ilyen esetekben legalább. Más kérdés, hogy ők is akarnák–e ezt?
Mielőtt belebolondultam volna hasonló „szép” gondolatokba, elaludtam abban bízva, hogy álmom szép és boldog jövőt mutat.