A mai nap szar hangulatom van. Furcsa vágyam támadt. Nem tudom megmagyarázni magamnak sem, de most nem is akarom. Úgy érzem arra van szükségem, hogy szétbasszanak. Van ugyan egy srácom, de most nem ő kell. Ő csak egy pasi és nagyon gyengéd, de most nem ez kell nekem. Nem gyengéd és nem egy. Kétlem, hogy egy férfi ki tudna elégíteni most.

Talán ha elhívnának egy sztriptíz csajként aki táncol és vetkőzik…

Felhívok pár ügynökséget, de már a másodiknál elmegy a kedvem tőle. Mindenhol örülnek a jelentkezésemnek, de látniuk kell mit tudok. Talán a jövő héten elmehetnék és megnéznének, aztán… Kösz, nem. Nekem most van arra szükségem, hogy kurvaként bánjanak velem. Hogy szétkúrják a pinám, a seggem, a szám… Igen, mindenhova akarok faszt most. Eddig sose jutott eszembe ilyen, de most azt se bánnám, ha többen lennének bennem. Azt se bánnám, ha senki nem mondaná, hogy szép vagyok, hogy kíván… Nem, ne is mondják, csinálják!

A szükség, a vágy egekig csap bennem! Nem tehetem meg, hogy ne teljesítsem testem vágyát.

Átöltözök. Fekete harisnyanadrág kerül alulra, rá egy zsinórtanga, ez fenntartja a harisnyát, de nem lesz útban. Felülre fekete csipke melltartó kerül, inkább csak azért, hogy kiemelje amit mutatni szeretnék a kirakatban. Hajam hagyom kissé kócosan, de illatosan, hullámosan. Ez általában izgató a kanoknak, nekem meg kényelmes, nem kell attól tartanom, hogy rendezetlen lesz. Felülre egy vérvörös sztreccs ruci kerül. Testhez tapadó, semmit nem bíz a képzeletre, akárcsak a kivágása felül a mell vonalánál. Díszítésként egy nyakpánt, fekete bársony alapon, ugyanolyan színű csipke és közepén egy vörös, szív alakú kavics emeli ki nyakam vonalát. A hozzá tartozó vörösaranyhoz hasonló foglalatban levő fekete, szív alakú köves fülbevalók látszólag nehéznek tűnnek, de nem azok. Szemöldököm egy vonalban kiszedve cicás külsőt kölcsönöz az arcomnak, amit még szempillaspirállal lágyan kihúzok feketére. Szám csak szájfényt kap, nincs szüksége többre amúgy is vörös ajkaimnak. Magas sarkú vörös lakkcipő egészíti ki szerelésem. Az egész nem tart tovább tíz percnél.

Taxit hívok és élvezem a srác epekedő pillantásait, de ő nem alkalmas arra, amit testem kíván. Érdeklődök tőle, hogy tud–e olyanról, ahol pótszilvesztert tartanak. Esetleg elvinne egy olyan helyre és megvárna? A várakozás azért, mert ha nem engednének be…

Nagyon készséges a srác:
– Szívesen el is kísérnélek, de ma muszáj dolgoznom. Sokba került a szilveszteri mulatság a családnak.
– Nem gond, csak vigyél el – kérem.

Hamarosan megállunk egy belvárosi jó nevű discos bár előtt. Jól csengő neve van, benne a Klub is szerepel. A lépcsőkön felkopognak a cipőim. Megállítanak szigorú szemek, széles vállak. Végigmérem őket, ketten vannak. Ők is engem. Kevésnek tartom a létszámot. Ők meg engem tartanak kevésnek.

– Meghívó? Anélkül nem engedhetem be. Zártkörű rendezvény…
– Az nincs – szólok és már fordulnék is el. Mennék vissza a taximhoz és jöhet a következő hely.
– Várjon – szól utánam a másik – Egy pillanat türelmet.

Valamit dumál a vállába szerelt kütyübe és fülel. Kisvártatva elmosolyodik. Nem szép a mosolya, olyan vércseszerű, de nem érdekel. Nekem most amúgyse mosoly kell. A vágy még mindig nem csitult bennem.

– Bemehet. Jobbra, aztán egyenesen és megtalálja a ruhatárat… – rám néz és szerintem csak most lát engem. Láthatja, hogy január ellenére nyárias a szerelésem. Nem fázok, nem remegek és libabőrös sem vagyok. Belső tüzem szinte átvilágít a bőrömön. Megköszörüli a torkát és utat engedve maga előtt, így folytatja:

– Úgy gondolom a ruhatárat talán kihagyja. De a többit biztosan megtalálja.

Közben elindultam és nem álltam meg, hogy kézfejemmel végig ne simítsak a nadrágja elején. Félig kemény, de méretre nem olyan rossz. Talán ha nem lesz más, visszatérek hozzájuk.

– Igen, biztosan megtalálod… – mormolja óvatlan mozdulatom után.

Bent nagy a tömeg. Mindenki táncol az alsó szinten, bömböl a zene. Lépcső vezet fel a zenét szolgáltató második szintre. Azon a szinten körben kényelmes ülöhelyeket alakítottak ki, így akiknek nincs kedvük elvegyülni a lenti forgatagban, azok fentről élvezhetik a látványt.

Az alsó szint teljes egészében a táncolókat szolgálja. Két oldalán egy-egy bárpult. Innék valamit, de nem hoztam magammal semmit. Se pénzt, se iratokat, se bankkártyát... Tényleg, szegény taxis srác is várhat a pénzére. De nem fogok neki adós maradni. Biztosan megtalálom majd másnap, vagy harmadnap és kifizetem borravalóstul. Reményeim szerint addigra átmegy ez rajtam és újra önmagam lehetek majd. Most viszont nem én uralom sem a tetem, sem a lelkem. A zene ütemére ringatom magam és akarva-akaratlanul sok más testhez dörgölőzöm. Engem nem zavar. Ennél jobban már nem tüzelhetek. Akit mégis zavar, az majd elhúzódik. Elakadok egy négyes mellett. Két korombeli lány és srác táncolnak. Az egyik csaj szőke, a másik fekete. A srácok mindketten barnák. Nemcsak hajszínre. Nem tűnnek szégyenlősnek. Egyik sráchoz hozzá dörgölöm a fenekem. Nem szándékosan. Vagy legalábbis semmivel nem nagyobb a szándék bennem, mint bárki más irányában. El se mosolyodok, amikor elkapja a kezem és megpörget, majd közéjük terel. Ott folytatom közöttük a vonaglást, mintha mi se történt volna. A lányok meglepődnek, de gyorsan túlteszik magukat rajtam. A  fiúk egyike tartózkodó, gondolom féltékeny a barátnője. Nem erőltetem, de a másikat nem tartom vissza, ahogy egyre bátrabban fedezi fel a testem tánc címén a saját domborulataival. A szőke csaj szemei elkerekednek. Egy pillanatra azt hiszem, a műsorunk miatt. A következő pillanatban viszont érzékelem, ahogy egy ügyetlen valaki – feltehetőleg pasi – mellettünk sasszézott volna el italokkal megrakott tálcával a kezében és egyikből rám löttyent pár csepp. A szőkére is, aki kikéri magának. Kihajolok a körből és mielőtt tovalibbenhetne a tálca lekapok egy pohárral. Önkiszolgálás. Épp kapóra jön. Mindegy mi az, csak nedvesítse a torkomat.

Úgy feléig jutok a pohár tartalmának, amikor valaki meglök és a maradék részben rám, részben a szőke lányra ömlik. Felkészülök egy kis hisztire, de maximum tovább állok tőlük. Úgyis kezdtem unni a társaságot.

Hiszti helyett a csaj hozzám hajol és nyalja a ruhámat. Biztos szomjas, de most az se zavar ha kinyal. Lekapom a felső réteg ruhámat és felkínálom neki a meztelen bőröm. Csak egy pillanatra hökken meg, de teszi a dolgát. A nyakamnál kezdi a nyalakodást, majd lassan riszálva halad lefelé. A hasamnál kissé elidőzik és felpillant: akarom-e, hogy folytassa?! Naná! Sose nyalt ki  igazán lány, de egyszer mindent ki kell próbálni.

A másik pár eltűnik mellőlünk. Gondolom szégyellnek minket. Felmerül bennem is némi szégyenérzet, de a csaj nyelvjátéka és a testem vágya ezt egy pillanat alatt felülírja. Azt is messziről érzékelem, hogy már két körben állnak körülöttünk srácok, csajok vegyesen és nekünk szurkolnak. A hármasunknak. A szőke lány a nyakában tartva jobb combom, nyalogatja a puncim kívül belül. Elszakította a harisnyám, fut át rajtam e gondolat, de lényegtelenként félresöpröm. A csaj barátja, vagy pasija, de talán csak kísérője, pedig fogja a kezem és csókolja a szám. A zene tombol, mi táncolunk tovább. Van aki mobilt, kamerát kap elő – nem érdekel.

Az érzés egyre jobb. Egy férfi felbátorodik előveszi farkát és röhögve hozzám dörgöli magát. Párzó mozdulatokat tesz, de elrángatják. Valami olyan hallatszik messziről, hogy:

– Állj félre te hülye, nem lesz jó a videó.

Egy gyenge orgazmus után a szöszi feláll, megcsókol és táncolunk tovább. Nem veszem vissza a ruhám, cserébe én is megróbálom viszonozni a kedvességét. Azt még hagyja, hogy lenyalogassam róla a nedvességet a hasáig, de jelzi, hogy többre nem vevő. Maga mögé utasítja a srácot, aki eddig engem csókolt és pucsít, tolat, felnyársalja magát rá. Innentől én vagyok a támasztéka, a kezembe kapaszkodik és néha hagyja, hogy megcsókoljam, de többnyire csak riszál, tolat, tekeri a csípőjét, mintha csak táncolna. Ez így nem annyira látványos, a tömeg egy része oszlik, de marad azért csodálónk így is. Hátam mögött újra érzem egy férfi keménységét. Hátradőlök, fél kézzel átkarolom a nyakát és megkóstolom a száját. A srác nemrég ihatott valamit, mert bőségesen csorog át a számba a nyála. Nem rossz folyadék utánpótlás, de kevés. Csók után a fülébe lihegem:

– Hozz nekem valamit inni lécci.
– Bármit amit csak akarsz. Mit szeretnél?
– Nedveset…

A fiú felnevet és elindul. Édes a nevetése. Gondolom elfelejtette elpakolni magát, mert amerre indult sikongatnak a nők. Az ő bajuk. Ez most nekem kell. Ennyi jár! Sőt több, de meg is kapom nemsokára.

A srác visszatér hamarosan. Ő ügyesebb, nem löttyinti ki a nedűt. Egymás után két poharat kiürítek. Egyik kapar, másik édes.

– Ejha! Te aztán… – de azért odakínálja a tálcát a szőkének is, aki egyet kortyint, majd a mögötte álló srácnak is. Az választ egyet és lehúzza.

– Kösz – olvasom az ajkáról, miközben a srác a maradékot leteszi szimplán mellénk és mögém áll újra. Kis terpeszbe állok, veszi a lapot. Becsúsztatja a faszát a punciajkaim közé és ütemesen mozog.

A szőke lánynak is kezd elege lenni előttem, egyre sűrűbben veszti el a fókuszt és a kezem.

Úgy újabb öt perc elteltével muszáj befognom a csaj száját, mert érzékelem, hogy sikítása nagy lenne, ami talán leállítaná a zenét is.
Ebben a pillanatban hat, öltönyös, nyakkendős, jól megtermett kidobó vesz körül minket, mintha csak a földből nőttek volna ki.

„Na, itt vége a bulinak” – gondoltam.

– Kövessenek kérem. Semmi bajuk nem lesz, de itt nem folytathatják ezt. Kérem! – szól egyikük és megindulnak minket közrefogva egy kijáratnak tűnő folyosó felé.

Mikor elindulunk észreveszem, hogy a srácok fasza lengedezik. Mielőtt a lengésüket csillapíthatnám a kezemmel, szőke kísérőnk rám mosolyog és lecsap rájuk. Menet közben is húzogatja mindkettőt.

Kísérőink beterelnek minket egy másik kör alakú terembe. Ez kisebb mint a discos helyiség, ám a berendezése nem hagy kétséget afelől, hogy milyen célt szolgál. Ez egy igazi játszószoba. Ha úgy tetszik hívhatjuk baszó–szobának is. Középen egy nagy kerek ágy vörös takaróval fedve, a falak körben vajszínű és fekete keveréke. Nem nevezném mintának, mert eléggé absztrakt, de felpezsdíti a vágyainkat.

Fogadóbizottság is kerül. Fekete öltöny, vörös csokornyakkendős urak. Hárman vannak és mind elénk járulnak. A halk zeneszó mellett tisztán hallani a szabadkozásukat.

– Elnézést hölgyeim. A műsoruk nagyon tetszetős és más körülmények között még vevőcsalogatónak is jó lenne, sajnos azonban a mai pótszilveszter közönsége nem válogatott, ennélfogva nem kockáztathatjuk, hogy bevonják a vendéglátó egységünk engedélyét. Ugye megértik?!

– Bízunk benne, hogy nem neheztelnek és itt – ha gondolják – folytathatják a műsort.

– Mivel nem szeretnénk, ha a szép hölgyek igénye ne lenne kielégítve, felajánljuk e termet és akár a szolgálatainkat is. Mindent a vendégekért, különösen ha ilyen csinosak – fejezi be az előző kettő monológját mosolyogva a harmadik úr.

Bemutatkoznak szépen sorban, de a nevek nem ragadnak meg a tudatomban. Sokkal inkább a kinézetük. Tetszenek? Nos, a testemben megfelelnének. Úgy sejtem, nem fognak ellenkezni. A bemutatkozás során mindhárman kezet csókolnak. A harmadik úr kézcsókját félbeszakítom és megkóstolom a száját.

Fél szemmel érzékelem, hogy a szőke lány nem vár se bemutatkozásra se semmire, mert egyik srácot hanyatt löki az ágyon és rápattan, majd a másikat is odarántva maga elé magába tömködi őt is.

Kísérőinknek csak kicsit szűkül össze a szeme, de megtanulták uralni az érzelmeiket. A testüket már annyira nem. Talán nem is akarják uralni azt, mert szemmel látható mindegyiken az erekció.

A főnökség egy tagjának intésére egyikük kulcsra zárja az ajtót, míg egy másik egy falba süllyesztett bárpulthoz lép és italokat töltöget. Kettőbe valamit cseppent, félig takarva előlünk tevékenységét, majd körbehordozza a tálcát. Mikor én kerülök sorra, szemével jelzi melyik italt szánta nekem. Gondolom abba cseppentett valamit, de nem érdekel. Ha azt akarja, akkor azt iszom meg. Egy hajtásra, fenékig. Nincs furcsa íze és a hatása – ha van is bármi olyanja – rám elmarad. Ennél jobban nem éghet bennem a vágy. Ennél engedelmesebb sem lehetek. De nem baj ez, így legalább nem tudhatják mi lakozott bennem. Én meg később ráfoghatom arra a pár cseppre, hogy csak azért tettem…

Az italom után a férfiak már nem hajlandók csókolózni velem. Sebaj, engedem magam térdre kényszeríteni és miután mindhármat egyszerre sikerül felkeményítenem, követem a szőke csaj példáját.

Ő gondolom szintén kapott egy kis frissítőt, mert már elhasznált szeretőit félretolta és helyette friss erőt  képviselő farkakat fogadott magába. A kidobó srácok közül hárman tolatnak benne. Nem  finomkodnak. Egyikük a punciba, másikuk a popsiba és egy a szájában is élvezkedik. A lánynak nincs ellenére a dolog és ha lenne még egy a közelébe, bizonyára kapaszkodónak használná őt. De nincsen. Még.

Partnereim egyike észreveszi pillantásom és hogy a látványra megnyalom az ajkam, mert csendben megérdeklődi tőlem:

– Szeretnéd te is azt amit ő?
– Nem, nekem annál sokkal több kell! – közlöm – Azt hiszem mozgósítanod kell majd a vésztartalékot is. Kérhetem?

Meglepődik, majd mindhárman nevetnek. Nem bántón, nem röhögve. Inkább mintha egy finom viccet mondtam volna. Pedig ha tudnák, mennyire komolyan gondoltam! Nem gond. Majd rájönnek.

Természetesen megkapom én is a magamét, majd elküldenek zuhanyozni.

Visszatértemkor a szőke csaj bilincsben és további két friss pasi kényezteti elöl–hátul. Hm, neki nem kellett zuhany csak nekem?! De nem érek rá gondolkodni, odadob egyikük a csaj közelébe az ágyra és valahonnan a plafonról lelógó, kötelek végére erősített, bársonnyal bevont bilincsek csattannak a bokámon, csuklómon. A következő pillanatban a kötelek megfeszülnek, pozícióba rántva a testemet. Felsikkantok, ám ez inkább  a meglepetés sikolya, semmint a fájdalomé.

Testem lebeg. Alattam a levegő, felettem a plafon, jó messze. A következő pillanatban már nem csak a levegőt érezhetem magam alatt. Egy férfitest csúszik alám, majd belém. Nem kímél, popsiba hatol, egyből tövig és megáll. Egy másik a szétfeszített lábam közé helyezkedik és a puncimba hatol. Egész szépen kipárnáznak belülről, tetszik az érzés. Fáj egy kicsit, de most ez sem zavar. Talán ha széttépnének azt se bánnám. Egy harmadik a fejemnél helyezkedik és tartva a fejem, a torkomra futtatja a faszát. Fulladozok, megkegyelmez. Az alattam levő fickó alig mozdul, pedig megtehetné. Ehelyett a másik kettő kefél gyorsan, vadul. Épp ahogyan most szükségem van rá. De ez sem lesz elég, tudom.

A két srácnak elég lesz, megtöltik a puncim és a számat. Rögtön utánuk elfoglalják a helyüket mások.

Arra gondolok két ilyen csere közt, hogy talán tényleg komolyan vette a tulaj srác amit nemrég mondtam neki, mert már vagy a tizedik adag spriccel belém és csordul túl belőlem. Ennyien nem lehettek az elején bent, főleg ha a társnőmnek is juttattak hasonló jókból. Nem fordulhatok azonban el, hogy megtudjam így van–e. Ezt nem bánja a testem. A többi érdektelen. Csak az számít most ami bennem van. Sajnos aki alattam van, az nem hajlandó többre. Csak asszisztál a többieknek, pedig azt se bántam volna, ha ő is aktív és cserélhették volna őt is. De nem kaphatunk meg mindent egyszerre. Nem baj, majd később bepótolom vele. Vagy mással. Másokkal. Mert még mindig nem elég! Ráfogom arra a szerre, amit kaptam.

Számolatlanul tör rám az orgazmus közben és lassan kontrollálhatatlanná válik a remegés.
Eloldoznak és kivezet valaki a zuhanyzóba. Meglepődik, hogy miközben mosdat én leszopom. Finom.

Bevezetve kérdi:

– Ki volt az a hülye aki ennyit adott neki?! A fürdőben leszopott…

Most már harsány nevetés a válasz. Körülnézek az ágyról, ahova ledobtak. A szőke lányt már békén hagyják. Egy kanapén alszik betakarva, feje annak a pasinak az ölében, akivel a táncparketten elkezdte a műsort. A srác eléggé ki van akadva, de én úgy gondolom, még tudnám használni pár menetre, ha más nem lenne. Választék viszont van, ha nem is mondhatnám, hogy bőven. A testem még mindig lángol és vágyakozik. Megvonaglok az ágyon, jelezve, jöhetne már valaki belém.

Nem váratnak sokáig. Egyikük szépen felöltözve egy vérvörös csokornyakkendőbe és álló faszba mellém telepszik.

– Szeretnéd még? Fáj valamid?
– Nem, nem szeretném, akarom! Fáj a hiányotok. Kell belém valaki. Valakik. Igen, mindegyikteket akarom még legalább egyszer magamba.

Mindezt egy szuszra hadarom el és már rá is kapok a srác farkára. Elég így félkeményen is. Majd megkeményedik bennem! Hanyatt lököm és meglovagolom. Na ugye! Már kemény is. Csodás érzés amikor végre kitölti a puncim.

– Baszki! Még mindig nagyon forró és szűk vagy – lihegi.
– Pofa be! Te csak basszál szét most de nagyon!

Szegény mindent elkövet, de pár percnél tovább mégse bírja. Belém spriccel és lefordul.

– Basszon már meg valaki! Kérlek… – fogom könyörgőre, amikor a hitetlenkedő szemeket meresztő férfiak csak állnak és nem mernek közeledni. Ujjaimmal szétnyitom a puncim és a popsilyukam is mutatom, hogy mennyire üres. A szám is megnyalom, jelezve, hogy oda is férne egy fasz be.

Még mindig nem csillapodik a vágy bennem. Nem értem. Sohasem történt ilyen velem. Mintha nem is én lettem volna, akibe literszámra töltötték a gecit nemrég.

Egy másik férfi telepszik mellém és megfogja a csuklómat. Ránéz a karórájára majd magában számol.
1–2 perc elteltével kijelenti amit eddig is tudtam.

– Semmi baja, csak még mindig be van indulva.
– Na fiúk, hallhattátok?! Tök jól vagyok! Na, ki lesz a következő?

Miután még egyszer lezavarta ki–ki a saját egy–két körét rajtam, nem maradt álló farok a láthatáron. Azaz… Talán most őt is bevonhatnám. Odapillantok ahol szőke társnőm alszik. Már mocorog egy picit. A srác meredten figyel engem. Ujjammal mosolyogva magamhoz intem. Megvonja a vállát és jelzi, nem jöhet. Meglököm a mellettem ülő pasas seggét és szólok:

– Mozdulj és váltsd fel. Az a lány nem árthat most neked. Kérlek!

Rám néz, majd a szöszire. Odamegy, átveszi a srác helyét. Ő  félve közelít, mintha nagy ragadozó lennék. Nem csoda, ha tart tőlem szegény  pára. Hiszen látta, amint kiszárítom a szobányi pasit.

– Te kellesz. Csókolj meg! – parancsolom és engedelmeskedik.

A csókja kellemes és hamarosan érzem keményedni őt. Nos, eddig se zavart, ha nem volt teljesen kemény. Őt is meglovagolom, ám amikor éppen elérne engem az orgazmus, őt meg a kellő keménységi szint, meggondolja magát. Maga alá gyűr és még egyszer – talán utoljára – csókolja a szám, dugja a pinám, a kezével és mellkasával pedig egyként ingerli a mellem és ahol csak ér. Ez kellett ahhoz, hogy átlendüljek és egy utolsó orgazmus után elernyedjek.

Nem érzékelem, hogy neki jó–e vagy sem. Azt sem, hogy mikor csúszik ki belőlem. Elájulok és körülvesz a megnyugtató sötét.

Nem tudom mikor ébredek. Azt sem, hogy kerültem haza. Nem volt nálam semmilyen irat, amiből tudhatták volna ki vagyok, hol lakok. Mégis a saját ismerős ágyamban ébredek, megfürödve, de ugyanabban a szerelésben, mint ahogy este elindultam. A vörös pamutruci is ott sztreccsel mellettem. Akkor biztosan álmodtam az egészet. Nem mentem sehova, csak felöltöztem és bealudtam.

Ekkor valaki elhúzza a sötétítő függönyt és rám köszön.

–  Jó reggelt Csipkerózsika! – szól egy kedves srác. Ráismerek arra, akit utoljára érezhettem álmomban magamban.
– Szia. Már azt hittük valami bajod esett. Nem mertünk magadra hagyni, remélem nem baj?!

E szavak pedig egy szőke félhosszú hajú, kedves korombeli lánytól származtak. Puncim összerándulva emlékezett a nyelvére, szám meg a testének ízére.

– Hogy kerültem ide? Ti, hogy kerültetek ide?
– Nem emlékszel? Ó, hisz be se mutatkoztunk. Noémi vagyok, ő pedig Vince az unokatesóm. Együtt mentünk pótszilveszterre, mert nekem nem volt kísérőm. Az ő barátnője meg nem akart jönni. Örülök, hogy találkoztunk. De úgy látom zavarunk, úgyhogy mennénk is, ha nincs semmi bajod.
– Várj kérlek. Ha ráértek én szívesen vendégül látnálak titeket ebédre.
– Ebéd?! Hát arról lekéstünk – nevetett – de már a vacsorán is szerintem túl vannak az emberek.
– Öhm… Mégis hogyan? Ennyit aludtam volna? – majd gyanakodva rákérdeztem – Megmondanád milyen nap van ma?
– Persze. Szombaton volt a buli, vasárnap délután hoztunk haza és most hétfő este tizenegy van.
– Hétfő? – nyögtem. Hiszen akkor ma nem voltam dolgozni sem.

A nyögésem rossz jelnek vette Noémi, mert az ágy egyik oldalára ő, a másikra Vince telepedett és mindketten megfogták a feléjük eső kezem. E kéz mozdulatuk hatására kissé megemelkedett a mellkasom és látni engedte nekik a bimbóim. Noémi nevetett és ráfújt a közelebbire. Vince már meg is nyalta a másikat. Természetesen ezek hatására ágaskodtak ékességeim.

– Teneked sose elég? – nevettek mindketten ezen.
– De, de… Most már csak  a megszokás és azért, mert a testem emlékszik rá, hogy mivel tartozik nektek. Úgyhogy most kérhettek tőlem bármit külön–külön is, vagy együtt akár.
– Nézd csak milyen hálás kiscsajt fogtunk ki! Szerinted kihasználjuk? – mosolygott Vince.
– Persze. Szerintem alig várja, hogy használjuk.

 És megtették. Étkezéseket leszámítva, jó ideig használtak. Kedden se mentem dolgozni…