Barátnőmmel unatkozunk nap közben, mindketten otthon vagyunk a saját lakásunkban. Váratlanul betoppan a férje hozzánk. Elnémítom a mobilom, mondom Erikának várjon.
– Szia Csilla. Itthon van Attila?
– Szia. Öhm… nincs, amint látod. Megbeszéltetek valamit talán?
– Nem, csak erre jártam és gondoltam iszunk egy sört, meg beszélgetünk…
– Nekem azt mondta tárgyaláson lesz ma és estig ne várjam őt haza. De várj csak! Én jobbat tudok mint egy sör. Benne vagy?
– Attól függ…
– Ne már! Mondj igent! Ígérem nem bánod meg – kacsintok rá, ő bólint.
– Pszt… – mutatom is neki az ujjam a szám elé tartva.

Kihangosítom Erikát és folytatjuk a dumcsit. Joci kezét a mellemre teszem. Csak azért, hogy ő se unatkozzon. Elgondolkodva vesz méretet. Gondolom összehasonlítja Erikáéval.
– Figyelj Eri, akarsz versenyezni? Úgyis unatkozunk most és nekem jól jönne egy orgazmus.
Joci orrlyuka kitágul ennek hallatán, fújtat mint egy bika. A masszírozása erőteljesebb lett. Nem mintha bánnám. Egy kis előny sosem árt.
– Hát az nekem se szokott megártani – halljuk a mobilból – De mi ebben a verseny?
– Tudom, hogy neked van otthon pár jóképű „barátod”. Olyan akik nem beszélnek vissza és sosem fáradnak el. Kivéve amikor lemerül az elem. Hozzám meg épp most érkezett egy jóképű „idegen”. Annyi lenne a verseny, hogy ki tud előbb elérni a csúcsra.
– Hm. Egy jóképű „idegen”? Átmehetek?
– Majd utána. Neked adom, csak előbb a verseny. Ok?
– Hát jó. Elárulod legalább a nevét? Afrodiziákumként, tudod…
– Bocs, de ez maradjon meglepi neked. Későbbre. Most képzelj el valakit. Aki tetszik és ismered is.
– Nem baj ha Attila lesz az? – kuncog a ribanc a telefonba.
– Nem bánom. Kölcsönadom neked egy menetre így lelkiekben. Persze kellő viszonzásért cserébe.
– Oksi, megkaphatod majd Jocit te is. Úgyis tudom mennyire odavagy érte.
– Nem is… Bár nem rúgom ki az ágyamból, ha egyszer mellém keveredik az biztos.
– Vagy inkább föléd, azt akartad mondani ugye?
– Ááá… Nekem mindegy alul avagy fölül, a lényeg mindig az ami bennünk van.
– Te ribanc! – nevetgél Erika.
– Nos? Felkészültél? Szólj ha kezdhetjük és indítom a stoppert.

Eközben Joci a bugyimnál matatna. Játékosan rácsapok a kezére, ő meg a popsimra. Hm, ez nem is rossz ötlet. Azt se bánom, ha veszítek. Ennyit megér vele a „főpróba”. Egy seggrepacsi menet tetszene. Na meg, ha ezt majd Eri megtudja!
Azért a csókját nem hárítom el. Nem a számon át kapok orgazmust, szóval az nem számít csalásnak.
Csak a punci tabu indulásig.
Némítás után sorolom Jocinak a feltételeket:
– Légyszí, semmi hang ameddig nem végzünk. Oksi? Amúgy ez a pacsizás nem volt rossz ötlet tőled – kacérkodok vele.
– Ha ez a vágyad, kezdhetjük azzal is akár.
– Oksi. Csak a puncim tabu, amíg Eri nem ad készenléti jelet. Na akkor mehet, de meg ne szólalj. Meglepi lesz neki.
– Az biztosan lesz – vigyorog a drága.

Leül a kanapéra és egy pacsi egy simi játékot játszunk, miután hasmánt az ölébe fektetett. A simogatásokból van amikor több jut egynél, de ez így a finom. Amikor nem tudom mikor számíthatok a következőre, akkor az a paskolás dupla élvezetet okoz.
Sajnos csak pár percig tart, mert a mobilból megszólal Erika.
– Ok, én elkészültem, ha te is.
– Aha… Mi is… Készen vagyunk.
– Én még nem – súgja Joci, mire meglegyintem, jelezve, hogy most „pofa be”.
– Akkor óra indul – szól Erika és hallunk valami zúgást a telefonból. Egészen biztosak lehetünk benne, hogy nem a szolgáltató vacakol most, mert az nem tudja Eri nyögdécselését, sóhajait belevinni.

Térdre esek Joci előtt, aki engedelmesen cipzárazza ki a nadrágját és már be is kaptam.
Nem szabad sok időt eltöltenem, bármennyire is finom falat, mert nem az ő gyönyöre a cél. Az ráér… Első a verseny. Ez sem elpocsékolt idő azonban, mert egy szopás engem is mindig izgat. Nedvessé tesz, őt meg keménnyé. Ezt a célt hamar elérjük és váltunk.
Joci is meg akar kóstolni, hát fél percig hagyom élvezkedni. Sose árt ott alul egy kis extra nedvesség.
Ráborulok férjem íróasztalára, jobb lábam felteszem és mutatom a pasinak a célt. Bár nem gondolom őt tapasztalatlannak, mégse árt megmutatni neki, hova kell betenni.
Miközben mi is csattogunk és nyögünk, a mobilból is hasonló hangok hallatszanak, apró sikolyokkal fűszerezve. Ilyen fűszer nekem is van a tarsolyomba, egy picit még rá is játszok erre. Hátha megjön ettől a másik két partnerem kedve.
– Hol tartasz Erika? – nyögöm a mobilba.
– Hanyatt fekszem és széttárt lábam között van egy elefántormány. De az csak a stimuláció miatt. A valódi kedvesem most egy pici sárkány. A szárnya is kellemes érzést okoz a csiklómnak. És ti?
– Úgy egy perce dug hátulról a drága.
– Akkor váltsatok. Fordulj oldalra az ágyon.
– Rendben. Gyere édes – hívom Jocit, persze ő nem felejti el a játék szabályt és nem szól, csak követ. Imádok irányítani.
– Elhelyezkedtünk. De akkor most neked is úgy kell csinálnod.
– Nekem könnyű volt, mert az ágyon fekve csak átfordultam… Ó…
– Ez mi volt? Még nem mehetsz el!
– Nyugika, még sok időtök marad egymásra – kuncog a kis ribi.
Nem baj, a végén úgyis én nevetek majd. De előbb egy orgazmus. Vagyis három, de nekünk itt most kettő. Fejenként egy. Erika úgyis lerendezi magát, tudom. Ismerem.

A nekünk járó gyönyört pedig sokféle pózban igyekszünk elérni. Volt már bennem hátul, oldalt fekve, majd átfordított gyertyába és pár lökéssel úgy is kényeztetett. Ebben az volt a jó, hogy a paskolást is folytathatta. Nagyon élvezi a srác ezt. Na meg persze én is. Ha nem lennék szerelmes Attilába, istenemre lecsapnám ezt a kant Eri kezéről. Minimum pár hónapra. Így csak egy–egy alkalomra.
Persze folyamatosan kommentáljuk Erivel, melyikünk mit csinál éppen és ehhez illik igazodnia a másik játékosnak is. Bár nem kötelező, de így tisztességes a verseny.
Ennélfogva nyalakodást nem engedélyezhetek most Erika férjének. Megvesztegetem pár – addig ki nem próbált  – pózzal.
A végére tartogatom a misszionáriust. Az ugyanis nem tilos, hogy dugás közben a számat is csókolja. Ennyi előnyöm lehet, ezt mindenki tolerálja.
Erivel szinte egyszerre sikítunk. Persze amikor megkapom Joci beöntését, nálam újra feltámad a szikrázó csillogás. Nem baj, hadd irigykedjen kedves barátném.

– Azta… Akkor ez döntetlen? – hallom a mobilba.
Mi Jocival erre az időre már kivonultunk a konyhába és isszuk a jéghideg Amstelt. Ez a kedvencem és Jocinak is ízlik.
– Úgy tűnik, de majd később rendezhetünk még egyet, ha benne vagy.
– Ok, de majd tényleg csak egy–két óra múlva. Áruld már el, ki volt az a jóképű idegen, aki segített neked.
– Tényleg tudni akarod?
– Aham.
– Ok, akkor megmutatom.
Elküldöm neki azt a pár fotót, amit menet közben lőttem. Van amelyiken látszik vendégem arca is.
– Minden pozícióból sajnos nem ment, elégedj meg ennyivel.
– Te kurva! Te a férjemmel basztál?
– Nem, nem! Nem teszünk mi olyat! Mi szeretkeztünk, vagy inkább csak dugtunk.
– De… Tudod, te tényleg a világ legnagyobb ribanca vagy! – nevetgél barátnőm.
– Hm. Nem is tudom. Ki a nagyobb? Aki használ egy elem nélküli vibrit egy versenyben, vagy aki kölcsönadja a férjét?