Férjemmel nyitott házasságban élünk, ha a szó köznapi értelmét vesszük. Valójában azonban ez nem pontos, mert a nyitott házasságban élők bárkit elfogadnak, akkor is ha a párjuknak ellenvetése lenne.

Nálunk ez nem így működik. Nekünk fontos, hogy a másiknak ne legyen ellenvetése, azaz ne érezze azt, hogy mondjuk én amiatt fekszem le valakivel, mert az ő mérete más. Éppen úgy fontos neki is, hogy ne válasszon nálam csúnyább nőt. Persze akadnak kivételek, de ezeket mindig jó előre megbeszéljük egymás között. Ha neki sikerül meggyőznie arról, hogy az a másik nő ugyan nem olyan csinos mint én, de akad más tulajdonsága ami ezt kompenzálja...

Azt már régóta tudja, hogy nekem nem a méret számít. Elsősorban nem. Sokkal fontosabbak alkalmi partnereim egyéb tulajdonságai. Például különlegesen figyelmes, vagy jobban csókol, mint más…

Van egy ilyen férfi. Nős. Rendkívüli módon tud csókolni, bár talán inkább az a helyesebb szóhasználat, hogy nagyon jól bánik a szájával. Soha nincs rossz szagú lehelete és nemcsak a szám tudja jól csókolni, hanem bárhol képes úgy csókolni, hogy szinte az eszemet vesztem. Irigykedtem is eleinte a feleségére, de mint kiderült, feleslegesen. Férjemmel is jól összehaverkodtak és onnantól a két család összejárt. Természetesen egymás előtt nem szexeltünk. Vagyis, mi hárman igen, de ezen kívül sokat beszélgettünk és Krisztián elmondta, hogy szerinte a neje soha nem menne bele ilyenbe. Sőt, ha megtudná, hogy bármi hasonlóban részt vesz, azonnal elhagyná őt.

Időközben megkedveltem a nőt, bár minden beképzeltség nélkül állíthatom, hogy nem versenyezhetne velem. Alakra ugyan, némi eltéréssel, majdnem mintha magamat látnám a tükörben, de van rajta pár felesleges párna. A hajának a hosszúsága is hasonló enyémhez, csak az övé rendszerint szőke, az enyém pedig barna. Mindkettőnk szeme égszínkék, ami talán az ő szőkeségével párosítva jobban kéne vonzza a pasikat. Legalábbis az ismerős férfiak többségének a kedvence a szőke, kékszemű nők. Ezt tőlük tudom.

Barátnőm viselkedése azonban egyáltalán nem nőies. Elég nehezen szoktam hozzá a vulgáris szóhasználatához, amiről barátságunk ideje alatt is csak részben szokott le. Egyéb dolgai is vannak, amik nem teszik mások szemében szimpatikussá, bár ha valaki jobban megismeri, egészen kedvelhető nőt fog látni. Erre viszont nagyon keveseknek adott esélyt, még saját családján belül is.

Rá is kérdeztem Krisztiánra, miért éppen Teklára esett a választása feleségként. Ok, anyaként nagyon jól megállja a helyét, mert mindkét gyereküket helyes útra terelve neveli. Az érdekes az, hogy gyerekeivel soha, egyetlen egyszer se beszél csúnyán. Még a punci szó, vagy a fene sem hangzott el a szájából a közelükben. Krisz azt mondta, hogy azért szeretett bele, mert Tekla nagyon jó volt az ágyban, csak a második gyerek után már szinte sose szeretkezik vele. A ritka alkalmakat is ő kényszeríti ki Teklánál.

Miután ezt elmondta, kíváncsi lettem volna, milyen nősténydémont rejteget Tekla profilja. Annak kellett lennie, mert én hiszek Krisznek. Bepróbálkoztam hát nála, de elutasított azzal, hogy soha nem volt nővel és nem is akar, meg neki nem is hiányzik a szex. Nem volt durva velem, csak nem akarta. Megértettem és nem erőltettem.

 Viszont annyira látszott rajta az elhagyatottság, hogy nem hittem el, amikor azt mondta, nem hiányzik neki a férfi. Bölcsen elhallgattam ezt a véleményem, mert tudtam, hogy csak elijeszteném magamtól és eljátszanám a nagyon is nehezen megszerzett bizalmát.

Igen, szemlátomást bízott bennem, mert ha vitára került sor párom és köztem, esetleg köztem és bárki más között – Kriszt is beleértve ebbe – kivétel nélkül nekem adott igazat. E bizalmának a jele volt az is, hogy soha nem bízta senkire a gyerekeit rajtam kívül. Vannak testvérei is! Rájuk is bízhatta volna, amikor nem ér rá, mégis mindig engem kért fel. Egy-egy ilyen jellegű szolgálatomat mindig szájra puszival köszönte meg. Ez teljesen elképesztett eleinte, mert szöges ellentétben állt a stílusával és az egyszeri próbálkozásom elutasítása miatt is. Ezt ő azzal magyarázta, hogy ennél többet nőnek nem adhat, de kevesebbet meg nem érdemlek.

Törtem a fejem, hogy tehetném őket boldoggá. Igen, mindkettőjüket megkedveltem és  szerettem volna őket együtt boldognak látni. Tudtam azonban, hogy ehhez idő kell. Türelmem van és időm is. Egyébként is, mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.

Imádom a szerepjátékokat. Ez adott ötletet.

Egyik hétvégén – megint – mi láttuk őket vendégül. Nem laktak messze és volt mikor többen is összejöttünk. Most csak mi négyen és három gyermekünk voltunk. A két férfi a nappaliban iszogatott, a csemeték meg jól eljátszottak.

– Vettem tegnap pár új ruhát. Muszáj megnézned és szeretném kérni a véleményed – kértem Tekit és kézen fogva őt, szinte felvonszoltam a szobámba.
– Na de Eri!!!  Ne húzz már! Tudok menni magam is.
– Bocs, de annyira szeretném, ha látnád…
– Ok, vettem.

Felérve töltöttem magunknak egy–egy pohárka baileys–t, közben kipakoltam a tegnap vásárolt holmit. Szándékosan olyat választottam, amiről tudtam, hogy neki tetszeni fog és jól is áll majd neki. Tulajdonképpen ajándéknak szántam, de volt egy kis hátsó gondolatom is.

Felpróbáltam sorra mindet. Teklának nagyra nyíltak a szemei, de mikor a véleményét kértem, hogy állna nekem, kivétel nélkül azt felelte, hogy nem nekem való.

– Tudod mit?! – szóltam végül tettetett haraggal – Ha rajtam nem mutatnak, lássuk, hogy állnak rajtad.
– Bocsánat, nem úgy gondoltam. Tudod, hogy nagyon szexinek tartalak…
– Szexi?! Ezt most miért mondod? Csak mert nemrég éppen te bizonyítottad, hogy nem vagyok az – céloztam ezzel nemrégi elutasítására.
– De az nem azért volt. Csak tudod, én…
– Igen?! Akkor lássuk te mennyire lennél szexi ezekben!
– De…
– Semmi de. Muszáj látnom most már rajtad ezeket a rongyokat. Különben örök harag.
– Hát jó.

Azzal sorra felpróbálta és talán ha egy volt olyan, amiről én úgy gondoltam, hogy nem állna jól neki. Csak a színe és nem a fazon miatt. Megdicsértem minden ruha felvétele után. Ő szabadkozott. A végén már ideges lett a sok dicséret miatt.

– Ugyan már! Tudom, hogy nem vagyok szép. Ezek a ruhák tényleg tetszenek, de nem az enyémek.
– Nem–nem. Ne szabadkozz kérlek. Na és mivel nekem nem állnak jól... Na meg mivel egyébként is szülinapodra szántam… – itt hatás-szünetet tartottam. Vagyis… Az volt a szándékom, hogy elmondom, eredetileg neki vásároltam. Ez a szándék meghiúsult, mivel a nyakamba ugrott és megint kaptam tőle egy szájra puszit. Nem csók volt, csak a tőle megszokott hála-puszi.

Elővettem egy szobalány és egy ápolónő jelmezt.

– Ez mi? – ámult el.
– Nemsokára itt a farsang. Gondoltam felpróbáljuk és megkérdezzük a fiúkat, melyik tetszik nekik.

Nem tetszett neki az ötlet, ám hosszas rábeszélésre, kissé fanyalogva bár, de beleegyezett. Miután mindkettőt felpróbáltuk mind a ketten, döntöttem.

– Tiéd az ápolónő , enyém a szobalány, ok?

Szőke hajához jobban ment a kék színű jelmez. Beöltöztünk. Lementünk.
Szobalányként az én dolgom lett italt tölteni  a srácoknak, de ők inkább Teklát nézték. Szőke hajához tényleg jól állt a kék ruha. Kérdeztem a fiúkat, melyik jelmez a szebb. Azt mondták, nem tudják eldönteni. Mondom:
– Ok, majd megcseréljük hátha akkor lesz válasz.

Így is tettünk. A fiúk ismét Teklát nézték meg jobban. Gondolom a ruha rövidsége miatt kivillanó combjai tettek rájuk nagyobb hatást.

– Észrevettem ám! Ti nem is a ruhát nézitek, hanem Teklát! – feddtem meg őket kissé tréfásan.
– Nem, ez nem igaz – mondta Krisz – Csak téged már láttunk ezekben, viszont Tekla sose akart ilyen játékot játszani.
– Mert meg se próbáltad! Bunkó! – kötözködött Tekla.

Nem lesz ennek jó vége, ha így egymásnak ugranak, gondoltam és mentve a helyzetet így szóltam:

– Nos, ez nemsokára változhat. Közeledik farsang. Mit szólnátok egy jelmezbálhoz?
– Csak mi négyen? – kérdezte Teki.
– Azt nem tudom. Szeretnél ha hívnánk még valakit?
– Aha, szeretem a társaságot, de akkor igazi jelmezbált akarok. Megjelenés szigorúan jelmezben, ok?
– Szerintem ez menni fog.
– De drágám! Még csak november eleje van!
– Egy jó buli szervezését soha nem lehet elég korán kezdeni – öltöttem rá a nyelvem, mire ő a fenekemre paskolt.
– Teki, ha ennyire nagy a tetszésindexed, kérlek kezd el  már most játszani a szereped. Csak a próba kedvéért – mosolyogtam rá, majd mélyebb tónusban folytattam –  Töltsön nekünk kérem.

Persze mindenki nevetett. Tekla pedig udvariasan hajlongva töltött mindhármunknak. Amikor a fiúk mellett állt, mindegyikük megpaskolta a fenekét. Tekla arca kipirult, de kacsintottam rá, hogy ez csak játék. Visszafogta magát és nem szólt be senkinek.
– Kérem öntsön magának is és igyon velünk egyet – szólt most Joci.
Barátnőm nem kérette magát, töltött és minket be se várva egy szuszra felhajtotta.
– Ejnye, hát nem tanult maga illemet? – kérdezte tréfásan párom – Ugye tudja, hogy ezért büntetést érdemel?! Na, mi a rossz kislány büntetése?
Ez utóbbi kérdését már Kriszhez intézte.
Tekla szeme villámokat szórt, és nyitotta a száját, de Krisz megelőzte.
– Hagyd el barátom, majd otthon jól megbüntetem. Tudod, az én szobalányom és jól elfenekelem, de nyilvánosan azt nem illik mégsem – kacsintott a nejére.

Tekla félig–meddig hálás tekintetet vetett rá, de nem szólt semmit. Arcáról a pír a nyakára vándorolt és ha a dekoltázsa engedte volna láttatni, szerintem a mellére is átterjedt volna. Sőt! Lehet lejjebb is.

Másnap első dolgom volt őt felhívni.
– Na, megkaptad a beígért büntit?
– Ugyan! Nem merte volna! Krisz egy gyáva nyuszi.
– Ne már! Ugye te szeretted volna ha elfenekel?
– Hát… Nem is tudom.
Majd nemsokára kiderítem, gondoltam.
De ezután csak szimplán meghívom: csatlakozzon hozzám, mert mutatnék valami érdekeset.

 Ekkor beavatom az én kis játszószobám rejtelmeibe. Külön szekrényben tartom a vibri–gyűjteményt, a sibyan–t és a dupla dildót is, meg a bilincseket, szemkötőket, szájpeckeket… Elámul és perverznek nevez. Mondom, hogy ez nem az szerintem, csak játékok. Akárcsak a szobalány jelmez. Ahhoz is van a szekrényben tartozékként többféle korbács és pálca is, bár nem használtuk soha Jocival, inkább csak a gyűjtemény teljessége miatt, vagy érdekességként tároljuk.
– Na de a bilincs?
– Az is csak játék. Látod? Nem igazi. Bűnözőkre nem aggatnak bársonnyal bevont darabot. Na meg, ezen van időzár és akár saját magam is ki tudom szabadítani, ha előzőleg nem aktiváltam azt.
Meg is mutatom neki, hogyan kell.
– Na de, azok mik? – kérdezi a csigasorra rögzített kötelekre mutatva?
– Ezt nehéz így elmagyarázni. De ha bízol bennem megmutathatom.
– Ok. De nem veszélyes, ugye?
– Persze, hogy nem. Figyelj, ez a kislányom játszószobája is. Gondolod tartanék itt – akár lezárt szekrényben is, – veszélyes dolgot?
– Reméltem, hogy nem, csak…
– Na, én meg reméltem, hogy ennél jobban ismersz.
– Ne haragudj. Nem akartalak megbántani. Azért megmutatod? – int a csigák felé.
– Ok. Ha segítesz átrendezni a szobát?
– Persze. Majd mondd mit csináljak.

A mennyezetre erősített hinta alá toljuk a masszázságyat, majd leakasztom a hintát és helyére akasztom a csigasorokat. Azokon átfűzöm a kötelet, aminek egyik végét lazán rögzítem a masszázságy lábához.

Megkérem Teklát feküdjön hanyatt az ágyra. Ráerősítem a bilinccsel a kötél egyik végét a bokájára, majd addig húzom a kötél másik végét amíg a lába féloldalt a dereka mellett felemelkedik, úgy, hogy a popsija az ágyon maradjon. Ezt megismétlem a másik oldalán is. Az eredmény: egy széttárt lábú nő. Ruhában. Mikor rájön, hogy mit is tehetnék vele ebben a helyzetben, enyhén piheg.
– Eressz el – kérlel halkan – Már tudom mire lehet ez jó.
– Miért? Látom, hogy szeretnéd folytatni.
– Nem is… – szól, de hagyja, hogy lehúzzam a bugyiját és egy vibrit odaigazítsak a csiklójához, majd rögzítsem azt.
Ekkor úgy teszek, mint akinek sürgős dolga támadt.
– Bocs, ki kell mennem. Mindjárt jövök – szólok, majd az ajtóhoz megyek, de utána helyben topogok egy kis ideig, mintha tényleg elsétálnék.

Igazából arra számítok, hogy kiszabadítja magát és amilyen prűd, még egy orgazmust se engedélyez önmagának nálunk, hiszen ez idegen hely neki. Bár talán annyira nem, de nem a megszokott hely egy efféle intim eseményhez. A kezeit nem bilincseltem le, tehát megtehetné.
Ehelyett kis idő múltán azt hallom, hogy halkan nyögdécsel. Bekukkantok. Ugyanabban a pózban látom, ahogy hagytam. Szemei csukva és a vibrihez se nyúlt eddig. Egy pillantást engedélyezek csak, nem akarom felfedni magam. A „gyűjteményem” miatt már így is perverznek hisz, nem ronthatom tovább a helyzetem. Nem telik el hosszú idő és gyönyörének félreérthetetlen hangjai jutnak a fülembe.
Úgy teszek, mintha most jönnék vissza. Lépteim először halkra fogom, majd egyre erősebben topogva, belépek a szobába.
Bugyiját visszahúzta, a vibrátor a földön és úgy tesz, mint aki eddig azzal küszködött, hogy kiszabadítsa magát.
– Várj segítek. Bocs, ha kényelmetlenséget okoztam.
– Nem tesz semmit. Én akartam, hogy megmutasd, mire való ez – jegyzi meg közömbösnek szánt, de kissé remegő hangon.
– Na, akkor most már tudod. Akarsz mást is kipróbálni? – mosolygok rá.
– Nem. Talán máskor. Most jut eszembe, hogy sürgős dolgom van otthon.

 Egy idő után annyira bizalmas lett a viszonyunk, hogy hagyja magát lekötözni és első alkalommal egy vibrivel elégítem őt ki. Nem telik el egy hét és megkérdi, kaphat–e repetát. Minden alkalommal muszáj a szemkötőt használni. Azt mondja szégyelli magát. Nem értem ugyan, de hát… mindenkinek megvan a maga keresztje.

– Ti soha nem szoktatok Krisszel világosban szeretkezni?
– De, de ő férfi!
– Akkor csak a férfiakkal nem probléma világosban? – nevetem el magam.
– Hogy képzeled? Természetesen csak a férjemmel. De mostanában már vele sem. Nekem nem hiányzik a szex.
– Szóval te soha senki mással nem voltál még, csak Krisszel?
– De igen, de az még Krisz előtt volt.
– És utána?
– Nem csaltam őt meg soha, ha erre célzol. Nem vagyok én kurva!
Nem kell ahhoz kurvának lenni. Persze, ezt csak gondolom.
– De akkor vele most jó úgy, mint senki mással. Ugye?
– Vele tényleg különleges, de…
– De mi?
– Nem szexelünk már egy ideje. Nem akarom…
– Elég az a gyönyör amit magadnak juttatsz?
– Nem masztizom. Az undorító és egyébként is, van elég önuralmam.
Nem teszem szóvá előző sikeres akciómat, amikor elég nagyot élvezett.
– Ó, akkor sose szoktál csatakosan ébredni. Hm?
– De – vallja be pirulva – de az csak álom! Egy álmot nem lehet irányítani.
– Nem, ha alszunk akkor tényleg nem.
– Ha ébren vagyok, akkor az már nem álom.
– Nem hallottál még valóra vált álomról? Szerintem nagyon klassz, ha egy álmom valóra válik.
– Hát… Lehet…
– Kipróbáljuk?
– Most?
– Miért ne? Senki se fogja megtudni.
– Csak te – duzzogja.
– Megígérem, hogy nem botránkozok meg és el se mondom senkinek, bármi is legyen az.
– Jocinak se? Azt mondtad, hogy vele mindig, mindent megbeszéltek.
– Ha te azt kéred, akkor neki se. Mindenkinek vannak apróbb titkai.
– Jól van. De előbb mutasd meg azt. Nem igazán értem… – mutat a sibyan–ra.
Alapállapotban az a játékszer nyereghez hasonlít. A felülete is majdnem sima. Az enyém ugyan különleges, nem kapható minden boltban. Kétszemélyes és hozzá sok extra kiegészítő is van.

Első alkalommal  nem merném javasolni neki, hogy együtt próbáljuk ki. Viszont nem tudom mit szeretne. Hezitálásom látva megkérdez.
– Mi a baj?
– Semmi. Csak… Akkor láthatnád át, hogy mire jó, ha te próbálod ki. De nem tudom fel vagy–e készülve rá.
– Ó, hidd el, én elég erős vagyok. Testileg és lelkileg is. De amúgy is azt mondtad ,veszélytelen. Ugye?
– Abszolút. Látsz rajtam valami sérülést? Tegnapelőtt játszottam ezzel – nézek rá jelentőségteljesen és megpördülök előtte, hogy szemügyre vehessen.
Mosolyog és látom rajta, hogy jól szórakozik.
– Nos rendben. De én nem tudom…
– Segítek… Ok?
– Ok. Mit kell tennem?
– Csak a bugyit kell levetned. Persze ha nem akarod, hogy foltos legyen a ruhád, akkor azt se ártana…
– Ó.
– Ugyan már. Nem lát minket senki. Vagy mégse Krisz a nyuszi? – célzok múltkori beszélgetésünkre, amikor nehezményezte, hogy elmaradt a fenekelés.

Nem sokat vacakol ezek után. Áthúzza a fején a ruháját és megszabadul a bugyitól. Kérdőn néz rám.
– A cicifix maradhat. Az nem játszik, ha nem akarod.
Előkészítem neki a készüléket. A masszázságyra teszem, nem a saját állványára. Teklára nézek és rögzítem a feltétre az egyik közepes méretű dildót, eltakarva előle mit is csinálok. Bekapcsolom, de még nem indítom el. A dildót úgy állítom be, hogy csak a fele látszódjon ki, így ha fölé térdel, akkor éppen a bejáratához ér majd a vége, de nem hatol be, ameddig ő nem tesz érte.
– Térdelj fölé.
Megteszi. Nemcsak az arcán látszik, hogy izgul. Csillognak a nagyajkai belül.
– Szólj ha készen állsz.
Ő bólint.

A kapcsolókat úgy állítom, hogy a dildó két perc alatt emelkedjen csak ki teljesen a felületből, miközben körkörösen mozog és enyhén rezeg. Ez utóbbi kettőnek a sebességét később terveztem nagyobbra venni. Tekla csípőjével körözve fogadja magába a kiálló részt és akkor indítom a programot, amikor combjával teljesen hozzátapad a géphez.
– Épp szólni akartam, hogy ez így elég kicsi – nyögi, miközben a dildó kezdi kitölteni őt.
– Csak várd ki a végét.

Amikor lehunyja a szemét, élvezve a program szolgáltatását, átváltom a következőre. Ez öt perc alatt fokozatosan gyorsít, a maximumtól egy fokkal kisebbre állítva.
Eddig bírta magán tartani a melltartóját. Ekkor szabályosan letépte magáról és nyöszörögve masszírozta a melleit.

– Engedj szabad folyást a vágyadnak. Tekintsd ezt az álmodnak. Itt nem hall senki. Sikíts, ha az esik jól – biztatom halkan duruzsolva.

Újabb öt perc már két orgazmushoz is juttatja.
Érzékelem, hogy ennyi elég a testének, bekapcsolom a lassító programot, ami fél perc alatt automatikusan kikapcsolja a gépet.
Leveszi a szemkötőt és rám mosolyog köszönetképpen. Most nem kapok puszit az élményért, bár szerintem megérdemelném, de nem teszem szóvá e „hálátlanságát"..

 Kezdetnek ez meg is felelt, de rá kell vennem valahogy, hogy újra összejöjjenek Krisszel.
Persze én közben nem hagyom elfonnyadni a srácot sem. Muszáj edzésben maradnia, ha majd észre tudom téríteni a csinos kis feleségét. Aki a masztizást már elfogadja napi örömszerzésként, sőt, egyszerre két lépcsőt mászott meg azzal, hogy hagyott engem végig nézni az élvezetét. Ebből tudtam, hogy nincs minden veszve nála, vissza tudom terelni érzelmeit az egészséget hozó gyönyörök útjára.

Egy pici hiba azonban csúszott a számításaimba.
Azt terveztem ugyanis, hogy meghívom Kriszt egy csütörtöki napon délelőtt 10–re. Csütörtökönként szokott jönni Tekla beszélgetni, reggel fél kilenc tájban. Tízre előkészítem Teklát szemkötővel, szájpecekkel, lebilincselve kezét lábát időzárban, hogy ne tudjon kiszabadulni. Adok nekik egy órácskát.
Krisznek beadom, hogy játszani támadt kedvem. Kérem, hogy engedje bekötni a szemét és jöjjön utánam a szobába, aminek az ajtaja elé állítom, majd egyenesen az ágyhoz, ahol lebilincselem magam és azt tesz velem amit akar.
– Minek nekem a szemkötő?
– Ó, hát láttál már engem eleget. Most azt szeretném, ha csak éreznél. Azt hallottam, hogy behunyt szemmel nagyobb az élmény. Érzékibb, mert nem zavarják külső behatások.
– Én szeretem a külső és a belső hatásaidat is– kacsint mosolyogva.
Elpirulok, mint egy szűzlány, hátha így jobban elfogadja az ötletet.  A siker nem marad el. Örömmel beleegyezik.

A tervem ezen része beválik. Teklát odabilincselem a masszázs ágyhoz a játszószobában, aki egy orgazmus reményében hagyja. A szájpecek elleni kifogását eloszlatom azzal, hogy most muszáj nyitva hagynom az ajtót, mert fontos hívást várok, és ugye nem akarjuk a szomszédok tudomására hozni véletlen se, ha esetleg némi „zajjal” járna ténykedésünk.
Kriszt odaállítom az ajtó elé, de még előtte megkérem, hogy egy szót se szóljon közben. Ne vonja el beszéddel az egymás iránti figyelmünket. Kedvesen megígéri, minden úgy lesz, ahogy kérem.

A légyott tehát megszervezve, lebonyolítás is simán lezajlik, mindkettőjüknek gyönyör a jutalma a szófogadásukért.

Tekla arca ugyan meglepődést mutat, amikor egy élő vibrátor hatol belé a megszokott műfasz helyett, de szólni nem tud hát belenyugszik, és Krisz sem okoz neki csalódást. Viszont arra nem számítottam, hogy Krisz is meglepetést tartogatott nekem.
Tekla előzőleg elmondta, hogy a popsija szűz, még férjét se engedte ott be, pedig Krisz régebben, többször is kérte.
Krisz tudta rólam, hogy volt már anális élményem, bár nem vele. Felbátorodva azon, hogy azt mondtam neki, bármit  megtehet, hát ő ezt szánta a mai meglepetésnek. Tekla amikor érezte, hogy hátul is fel akarják avatni, tiltakozni próbált, de a pecek miatt a hangját az élvezet hangjaként azonosította Krisz. A dolog  mégse vált kudarccá, mert szeretőm – jó szokása szerint – annyira figyelmes volt , hogy neje popsi szűztelenítése, egyben első anális orgazmusát is jelentette.

 Engem meg örömmel tölt el a tudat, hogy ha később megmutatom a videót, amit közben csinálok, meggyőzi majd Teklát, hogy jobb nekik együtt mint egy sima maszti. Krisz pedig visszakapja imádott feleségét.
Hogy ebben nekem mi a nyereség? „Csak ”a barátságuk és a boldogságuk, meg az a tudat, hogy segíthettem nekik leküzdeni egy nehézséget.
Azt se bánom, ha ezután Krisz majd hanyagol engem, mint nőt. Van utánpótlás férfiból, szóval… Semmi gond.

Krisz dolga végeztével az alsó szint fürdőszobáját használja, majd kioson a megbeszéltek szerint. Egy órával távozása után várom majd a hívását, addigra elbúcsúzom Teklától is.

Miután mindketten elmentek, izgatottan veszem kézbe a mobilom és a laptophoz csatlakoztatom. Oda akarom másolni a videót. A telefonról majd  törlöm.
Csakhogy nincs videó. Talán programhiba – vagy nem tudom mi miatt – csak pár másodpercet sikerült rögzítenem. Ennyi nem lesz elég, mert semmi sem látszik. Muszáj lesz megismételni, bár fogalmam sincs hogyan.

Este elmesélek Jocinak mindent. Hozzáteszem azt is, hogy később Tekla hívott és megköszönte, megjegyezve, hogy muszáj lesz neked is megköszönnie. Megkérdezem: van–e mentőötlete. Hümmög egy kicsit.
– Miért akar nekem köszönetet mondani? Mondtad talán neki, hogy engem kapott kölcsönbe?
– Semmi ilyet nem mondtam. De szerintem ő  így értette.
– Akkor miért nem világosítottad fel, hogy a férje volt, és nem én? – kérdezte morcosan.
– Ne mérgeskedj szívem. Egyrészt nem mondhattam el neki, mert hogy magyarázom meg Krisz meggyőzését a projektre? Másrészt időt se hagyott erre, mert elég gyorsan letette. De azt ne mondd, hogy  Teklával a dolog nagyon ellenedre lenne.
– Hát nem is azt mondtam… Talán Krisszel se lenne gond, hisz ő is dug veled.
– Aha, de félek, ha barátnőm megtudja, hogy a férje dugta őt titokban, bármennyire is jól esett neki, a siker elmaradna – mondom elkeseredetten– Hogy lehettem ennyire hülye, hogy elcsesztem a bizonyítékot?
– Ne edd magad ezen kicsim. Biztos véletlen állítottad le, vagy tényleg az app volt a ludas. De szívem, ha videóval támasztod alá, akkor miért lenne jobb, mintha szóban közlöd vele a tényt?
– Miért nem érted meg? A terv az lett volna, hogy lassan rávezetem Teklát, mennyire jó volt neki és mennyire hiányolja ő azt… És csak akkor,  amikor ezt lélekben is elfogadja, majd tudni akarja ki volt a jótevője. Addigra szerintem eszébe se jut megkérdezni, hogy vettem rá. Csakhogy… Ha akkor mondom el majd neki és nem lesz más bizonyítékom, akkor lehet el se hiszi. Na, érted már?
Látszik rajta, hogy nem győztem meg.
Később azt feleli, aludjunk erre egyet.

Másnap se lettem okosabb. Ő sem. Mikor továbbra is gyötröm ezzel szegényt, mérgében ezt mondja:
– Ha meg akarod győzni őt, akkor nincs más lehetőség, mint hogy Krisszel megdugjuk Teklát mindketten, egymás után. Akkor biztosan érzi majd a különbséget és hinni fog neked!
– Na de… Tudod mit? Ez nem is rossz ötlet. Csak fogalmam sincs, hogy csináljam.
– Te vagy a manipulátor drágám, oldd meg.

Tekla később ismét szóba hozza a dolgot.
– Tudod… A nagylelkűség netovábbja, amit értem tettél. Azért szólhattál volna előre, hogy Jocit adod kölcsön.
– Miből gondolod, hogy ő volt? Lehetett volna Krisz is, nem? – próbálom rávezetni arra, hogy mi is az igazság, de nem hisz nekem.
– Ő biztosan nem lehetett. Krisz tudja, hogy nem akarok anál szexet. Sose akartam…
– Megbántad? Annyira rossz volt?
– Hááát… Nem azt mondtam, hogy rossz volt. Csak Krisz ezt nem merte volna megtenni. Mondtam már neked, hogy régebben szóba került ez nálunk, de még akkor is elutasítottam, amikor még rendszeres volt közöttünk a szeretkezés és jó is volt.
– Talán azóta megváltozott.
– Ugyan! A múltkor is mi történt!? Tudod… Az a szobalányos dolog. Beígérte a fenekelést, de otthon már visszakozott.
– Tényleg. Mi történt akkor? Itt még úgy látszott, hogy otthon jól elnáspángol – mosolyogtam rá.
– Amikor hazamentünk ő szóba hozta. Lehet, hogy kicsit csúnyán néztem rá, mert rögtön azután már szabadkozott, hogy csak azért mondta azt itt, hogy megmentsen. Érted? Ő a megmentőm! A gyáva…
– Mit tettél volna, ha fogja magát és szó nélkül elfenekel majd megdug?
– Nem tudom. De azt úgyse merné megtenni!
– Na és ha mégis? Ellenkeztél volna talán?
– Igen, persze.
– Na de miért? Hisz a férjed.
– De már nem olyan jó vele a szex. Jocival most utoljára az volt. Nézd, tudom, hogy nem kérhetem őt bármikor kölcsön, de azért nagyon köszönöm. Tudod… Az az igazság, hogy nem hittem el, se neked, se másnak. De azóta érzem csak, hogy mennyivel nyugodtabb vagyok így. Talán mégis hiányzik a testemnek a szex. Ne érts félre, nem szerettem bele, csak lecsillapított.
– Ok. De ha akarod, máskor is megkaphatod Jocit.
– Téged nem zavar ha mással kefél?
– Nem, ha tudok róla.
– Ezt nem értem. Miért jobb neked, ha tudod?
– Azért, mert így tudom, hogy soha nem választana olyat, aki zavarna engem.
– Én nem zavarlak ezek szerint.
– Nem. Te már a barátnőm vagy és jót akarok neked.
– Furcsa vagy. Továbbra se értelek… Mégis… Egy nagy ölelést érdemelsz ezért. Bár szex közöttünk akkor is kizárt! Ugye ezért nem haragszol?
– Dehogy! Ne hidd, hogy leszbi vagyok – kacsintottam rá mókázva – Csak én nem idegenkedek egy nő érintésétől sem.
– Attól én sem. Csak nem úgy...
– Nyugi értelek, nem kell magyarázkodnod. Akarod tudni miért volt nekem úgy? Miért volt első alkalommal szex csajjal?
– Igen, kíváncsi vagyok, de ha téged zavar, vagy fáj akkor…
– Ugyan! Nem fájdalmas dolog. Egyáltalán. Volt egy nagyon jó gyerekkori barátnőm. Amikor egyikünknek se volt férfi az életében, akkor egyszer kipróbáltuk kettesben. Nem terveztünk semmit, csak el voltunk keseredve mindketten. Beszélgettünk, vigasztaltuk egymást és megtörtént. Egymásra kattantunk kis időre, de egyikünknek se lett nagy élmény belőle. Nem állítom, hogy rossz volt. Csak… Nem elég. Szép emlékként maradt meg nekünk. Titokként.
– És azóta? Voltál mással is úgy?
– Igen, de nem sokszor. Volt amikor éppen a pasijaink akartak látni élő leszbi show–t. Meg még egy hasonló alkalom volt, amikor én úgy gondoltam, hogy egy másik barátnőmnek talán jót tenne feszültség oldásként. Elhagyta a férje és ez nagyon megviselte. Nagyon maga alatt volt szegény. Megvigasztaltam, de nekem se volt rossz.
– Segítettél rajta?
– Mondhatjuk úgy is.
– Elég önzetlen vagy, tudod?!
– Később viszonozta. Ő lett az ajándékom férjem szülinapjára.
Tekla úgy köhögött, mint mikor valaki félrenyel valamit. Csak nagy sokára tudott megszólalni.
– Te kölcsönadtad neki is a férjed?
– Nos, technikailag úgy is veheted. De megoldotta rendesen az ajándékozási gondomat arra az alkalomra. Szóval csak nézőpont kérdése.
– Nem hiszem, hogy ne találtál volna Jocinak elfogadható ajándékot.
– Ó, elfogadta ő! Nagyon is szívesen, hidd csak el – nevettem Teklára – De értelek, hogy mire gondolsz és igazad van. Tudtam, hogy barátnőmnek nem elég, amit én nyújtani tudok. Ezért kapta meg Jocit. Nem fogadta volna el, ha nem így kérem őt. Nagyon jó barátnőm és semmiképp nem akart megbántani. Viszont a sorrend se volt mindegy. Ennek így kellett megtörténni. Másképp nem lett volna jó.
– Azt hiszem értelek. Akárcsak velem…
– Nem, veled nem egészen úgy sikerült. Végülis… Mindegy.

Amikor kimondtam, csak akkor tudatosult bennem, hogy ő ezt másképp értheti. Természetesen félreérthető voltam, félre is értette. Isten éltesse Murphy-t és az aranyköpéseit.
– Sejtettem, hogy haragszol azért.
– Aha. És annyira haragszom, hogy most is felajánlom neked, ha kedved támadna elkapni Jocit egy menetre…
– Éppen ez az! Mégse értelek.
– Pedig egyszerű. Nincs okom rád haragudni semmiért. De már mondtam. Sajnálom, ha nem voltam elég meggyőző. De tudod mit?! Ne akarj megérteni, csak fogadd el amit ajánlok. Nem magamra gondoltam. És nem is kötelező. A te életed, a te döntésed. Én csak azt akarom, hogy tudd, nem bántasz meg vele.
– Ok. Majd átgondolom. Tudod… Sok mindent másképp látok, amióta barátnők lettünk.

Hirtelen ötlettől vezérelve felvetettem neki:
– Hétvégén, ha nincs különösebb programotok, szeretnénk egy kis farsangi előzetest. Mondd, hogy ráértek és eljöttök!
– Nem tudom megmondani tervezett–e valamit Krisz, de ha nagyon szeretnéd, megpróbálom rávenni, hogy eljöjjünk. Akarod, hogy megkérdezzem most?
– Aha. Az jó lenne.
Hamarosan megkaptam a jóváhagyásukat az eseményre.

Ez a terv se volt bonyolult, csak most már mindent egy lapra kellett feltennem. Meg kell dugatnom Teklát Jocival. Éreznie kell a különbséget!

A kivitelezésnek ez a része nem ütközhetett akadályba. Jocinak tetszik Tekla, és egyébként is ő hozta ezt elsőnek szóba, már nem visszakozhat, ha megkérem rá. Tekla hajlandóságát arra alapoztam, miszerint ő Jocival élte át utolsó orgazmusát. A gondot Krisz jelenléte okozhatja csak – érthető módon – Teklánál. Persze rá is szükség van később, a különbség tétel végett.
Úgy kell hát intéznem, hogy Krisz ne legyen jelen az aktus kezdetén, de nem maradhat le a folytatásról. Ezt könnyen el tudom érni.

 Eljött a hétvége. Tekla lett a szobalány, én egy szexi nővér jelmezt vettem fel. Krisz  kalóznak öltözött, Joci pedig egy kifogástalan, középkori földesúr jelmezt kapott.
Mennyire illik ez a helyzethez! – döbbentem rá. A földesúr parancsolhat a szobalánynak, a kalóz majd teszi a dolgát, mint egy igazi kalóz, vadul, erőszakosan… Én meg a háttérben maradok, ha esetleg bárkinek szüksége lenne elsősegélyre. Ez csak egy kósza gondolat volt, ami átfutott az agyamon, de később beigazolódott, méghozzá teljesen így.

Megbeszéltem férjemmel, hogy az akcióra én adok majd neki jelt. Innentől szabad a vásár és nem baj, ha Teklát orgazmusig keféli.

Vacsorához a szokásosnál nagyobb mennyiségű italt kínálgattam feszültségoldásra, hangulat javításra… A nappaliban az asztalon a kínálat csak a szokásos volt, jutott mindenki kedvencéből oda. Kínálgatni se nagyon kellett, szóval eléggé feldobódott már mindenki a táncot megelőzően is. Táncoltunk, nevettünk, és amikor úgy éreztem, ezt már nem lehet fokozni, megkértem Kriszt kísérjen ki a konyhába, és segítsen nekem a hajnali étkezés előkészítésében. Kifelé menet jelt adtam Jocinak, és előre engedve szeretőmet, én még észleltem, ahogy férjem szája rátapad Tekláéra. Adtam nekik tíz percet, eközben szóval tartottam Kriszt. Elmondtam neki a tervem és a neki szánt szerepet. Eleinte hüledezett, hogy Tekla és Joci?! Rámutattam, hogy ez csak a cél érdekében történik, ami az ő és Tekla közötti megbékélést jelenti majd.

Persze rögtön láttam rajta, hogy nem a cél zavarja. Ekkor én – részben azért, hogy rám figyeljen, részben pedig azért, hogy felébresszem benne a szunnyadó állatot – gyengéden, de határozottan meglegyintettem.
– Most mit vagy úgy oda? Ha az nem zavart, ami köztünk történt, akkor ezzel se gondolj többet. Ok? Ne úgy vedd, hogy Tekla megcsal, hanem úgy, hogy segítened kell neki.
Láttam rajta, hogy nem nagyon hatott rá ez a beszéd, mert továbbra is csak hümmögni tudott, de annyit azért elértem, hogy nem rohant be hanyatt–homlok. Ennyi elég is és amint az órára néztem, szóltam neki, hogy idő van.
– De kérlek tégy úgy mint aki meglepődik. Te nem tudhatsz erről látszólag, csak erős felindultságodban majd jól popsin vágod a kedves párod. Ebből neki látnia kell, hogy férfi vagy és éreznie kell a különbséget, – magamban hozzátettem, hogy: vagy a hasonlóságot.
– Nyugi, Joci nem fog Teklában elmenni. Csak hagyj neki teret, hogy elhúzódhasson, amikor kell. Teklát meg ne sajnáld. Joci előkészítette már neked a hátsó bejáratot, úgyhogy csak tedd azt amit a múltkor. Ok?
– Jól van, te boszorkány. De ha rosszra fordul a helyzet, akkor ugye tudod, hogy boszorkány égetés lesz a következő napirendi pont a kaja helyett.

Besétáltunk, mint aki semmit sem sejt. Krisznek nem kellett színlelnie a felháborodását, amint beléptünk, de becsületére legyen mondva azonnal harcra készen állt és tette a dolgát. Felmerült  bennem egy halvány gyanú, hogy talán az elmondottak hatására lett ennyire kemény és nem a látvány hozta meg az étvágyát.
Tekla előbb meglepődött, amikor megérezte a hátsó bejáratánál a második bekéredzkedőt. A következő pillanatban ijedtséggel keveredett vágy jelent meg az arcán. Én visszaléptem. Az ajtóból kukkoltam észrevétlenül, mindaddig, míg Tekla láncorgazmusa és a férfiak vágya nem csillapult. Akkor viszont azonnal színre léptem. Tudtam, hogy most valakinek egészen biztosan szüksége lesz elsősegélyre.

Tekla kikeveredett a pasik közül és Kriszre támadt.
– Mit tettél, te állat?!
Nem hagyhattam, hogy veszekedjenek, ezért tök ártatlan képpel jegyeztem meg:
– Hát nem erre vágytál?
Nem mondhatott nemet, hisz előzőleg beszámolt egy hasonló álmáról, amiben szendvicsezés szerepelt, bár név nélküli álom volt. Szótlanul, de gyanakodva nézett rám, majd haragja felém fordult.
– Te rendezted ezt így?
– Bocsi, ha rosszul tettem volna. Üljünk le kérlek mindannyian, mert kérdezni szeretnék valamit. Nem muszáj öltözködni szerintem – céloztam ezzel arra, hogy az estének még nincs vége – reményeim szerint – és talán nekem is jut majd valamennyi, ha nem is akkora orgazmus, mint amit Teki produkált.

Miután mindenki helyet foglalt, Tekla ismét megpróbált nekem támadni.
– Hogy tehetted? Azt hittem a barátnőm vagy?
– Jól érezted magad? Na és ti fiúk? – szóltam én, a kérdésre kérdéssel válaszolva.
A férfiak hümmögtek. Ekkor tűnt csak fel, hogy egymástól elég távol ültek le, pedig nemrég elég közel kerültek egymáshoz. Nem jegyeztem meg nekik. Csak olaj lett volna a tűzre.
– Szereted még Kriszt?
– Persze – pillantott férjére jeges tekintettel.
Hát ezzel nem győzted őt meg – gondoltam, de ezt is bölcsen elhallgattam.
– Akkor örülnöd kellene, hogy ő volt ébren is álmod részt vevője. Kérlek ne szakíts félbe. Azt hiszem bebizonyította, hogy igazi férfi és boldoggá tud tenni téged még mindig. Tekintsd hát őt egy újra megtalált ajándéknak. Jocit meg igazából, csak összehasonlításként gondoltam. Nem lett volna rá szükség, ha hiszel nekem a múltkor.
– Miről beszélsz?
– Csak arról, hogy tévedtél, hogy nem lehet jó a szex a férjeddel. Emlékszel? Amikor hazamentetek és nem fenekelt el…
Reméltem eddigre kitalálta, hogy nem Joci vette el anális szüzességét akkor, hanem Krisz. Hát ez most nem sikerült.
– De akkor…
– És utána? Itt?

Ezt a huzavonát viszont Joci már megunta.
– Jajj drágám. Hányszor mondjam még, hogy minden jó kapcsolat alapja az őszinteség? Miért nem árulod el nekik, hogy akkor mit terveztél és mi történt valójában.
– Jó, jó. Hát legyen.

Tényszerűen felsoroltam nekik, hogy Teklát akkor nem Joci dugta meg, hanem Krisz, amit Tekla később nem hitt el. Krisz ugyan szólni akart, de szememmel hallgatásra intettem. A mai akció részleteit és okait is elmondtam sorban.
– Nos? Vállalom a következményeket, ha bárkinek gondot okoztam volna ezzel. Te, Tekla, ha úgy érzed nem volt jó dolog ami történt ma veled, akkor nyugodtan szálanként kitépheted az összes haj és szőrszálamat amit találsz rajtam. Csak kérlek előbb azt a tócsát, amit odaspricceltél a dívány elé, majd takarítsd fel, mert mifelénk a takarítás a szobalány dolga – intettem kezemmel jelmeze rajta csüngő maradványaira.
– Krisz tőled elnézést kell kérjek és nyugodtan elverhetsz kedved szerint, Joci nem tesz ellened most semmit. Megbeszéltem ezt vele is – pedig dehogyis – Persze csak ha szerinted nem érte meg az árat, amit az előző eseménnyel fizettél azért, hogy visszakapd Teklát szexszel együtt. Ha belátod, hogy az igazi cél nem a megcsalás volt, akkor szerintem nem fogsz bántani.
– Tudod, hogy amúgy se ütnék meg nőt akarattal.
– Nos? Még valaki? Vagy folytathatjuk az estét? Eddig egész jól sikerült.
– De most…
– Igen?
– Annyira kurvának érzem magam – szólt elkeseredve Tekla.
– Ha úgy érted, hogy mindenki kurva, aki szereti a férjét és a szexet, akkor nem vagy egyedül. Én is kurvának érezhetem magam.

Felderült az arca és csintalan mosollyal válaszolta:

– Az is vagy. Egy oltári nagy ribanc. De te másképp, mint ahogy én érzem magam.
– Drága barátnőm. Az én értelmezésemben az igazi kurva az, aki pénzért árulja a testét. Az, aki nem az élvezetért adja oda magát. Akinek nem fűződik más érdeke a szexhez, szeretkezéshez, csak az élvezet, az csak ember és nem kurva. Neked most éppen erre volt szükséged ahhoz, hogy belásd, a férjed még mindig igazi férfi, és szeret téged annyira, hogy még ezt is megadja neked. Becsüld hát őt meg.

Ezek után folytatódott a buli, de nekem orgazmus csak akkor jutott, amikor Tekla és Krisz elbúcsúzott. Joci kárpótolt, és az is lehet, hogy gratulált a tervem sikeréhez, vagy csak azért kaptam minimum hármat tőle, mert annyira szeret.

A beszélgetésünk barátnőmmel egy másik napon folytatódott, amikor kettesben maradtunk.
– Tudod, te tényleg segítettél. Csak, hogy tudd, Krisz jobban csókol mint a párod. Nem rossz ő sem, csak…
– Örülök, hogy visszatért az életkedved. De ha nem táplálod a tüzet, a láng ismét kihuny. Szóval, ha valaki otthon nem kap meg mindent, akkor ne csodálkozz azon, ha a szomszédba megy.
– Ok, de mi van akkor ha unom az otthoni menüt és változatosság miatt egy étterembe megyek enni?
– Akkor már inkább a szomszédot válaszd. Közelebb is van és ingyen – nevettem el magam, amint megjelent lelki szemeim előtt Krisz, amint felfekteti Teklát egy étterem kellős közepén egy asztalra…
– Tudod, hogy értettem. Visszavonhatod ám, amit Jocival kapcsolatban ígértél.
– Hogy bármikor kölcsön veheted? Eszemben sincs. Nem árt neki az edzés, persze normális keretek között. Ez pedig az, hogy ő is akarja és én is tudjak róla.
– Akarod cserébe Kriszt?

Láttam, hogy feszülten várja a válaszom. Nem tehettem meg, hogy rávágom, nem kell az engedélye, mert már megvoltunk egymásnak régebben. Ráment volna a barátságunk és a kérdés különben sem így szólt. Ha nem mondok el mindent neki az nem hazugság. Talán később, de most még tuti nem.
– Hidd csak el, hogy nem azért tettem. Nem várok ilyen viszonzást tőled.
– Köszi, de láttam ám, hogy ti is bejöttök egymásnak. Csak azt akarom mondani ezzel, hogy lehet, szülinapodra ő lesz az ajándékom neked. Elfogadnád?
– Nem tudom, de imádom a kellemes meglepetéseket – tértem ki a válasz elől.
– Gondolkodtam egy kicsit és arra jutottam, hogy talán lenne kedved egyszer egy párcseréhez.
– Talán…
– De nem tudom a fiúk mit szólnának ehhez.
– A srácoknál mi nők sok mindent elérhetünk – kacsintottam Teklára – Joci biztosan nem lesz ellene.
– Krisztől azért tartok kissé, hogy nem tetszene neki.
– Majdcsak kitalálunk valamit.

És így is lett. Később eléggé összekeveredtünk velük egy ideig.