Kéretlen szívesség

előzmény
Természetesen a történteket muszáj volt elmesélnem Nórának – ő a legjobb barátnőm, akit ugyanúgy nem tudok megunni, mint pasimat. Ő még mindig szűz és rengeteg kérdése volt ezzel kapcsolatban. Fájt? Mennyire? Jó volt előtte? Na és utána? Igen? De hát mennyire? Jobb, mint egy maszti?

Mindenre részletesen és őszintén válaszoltam, amire ő eléggé elszomorodott és nagyon-nagyon irigykedett rám.
– Nem muszáj irigykedned ám, te is megteheted.
– Hiszen ha volna valaki, akit arra érdemesnek tartanék. Vagy legalább egy olyan, mint Joci, aki eléggé figyel rám, hogy nekem se fájjon annyira. De a fiúk közül egyik se olyan. Nagyon szerencsés vagy, ugye tudod?
– Mindenki a maga szerencséje kovácsa. – idéztem apu kedvenc mondását – Tudod, őt én találtam magamnak. Emlékszel? Meséltem neked, amikor majdnem lecsupáltam róla a pólót.
– Aha. De azzal is szerencséd volt, hogy épp nála kötött ki a pólód.
– Hát… Egyáltalán nem tuti, hogy az az enyém volt. Csak kellett egy ok, hogy megismerhessem azt az édes pasit. Arra nem számíthattam, hogy ő szólít meg.
– Pedig megtehette volna…
– De nem tette. Pedig annyira mosolyogtam rá, hogy egészen széthúzódott a szám tőle és a hajam is csoda, hogy a fejemen maradt, annyira dobáltam, de el se mosolyodott és lesütötte a szemét is amikor szemezni akartam vele. Szóval, volt rá esély, hogy visszautasít, ha szimplán ráakaszkodok, így viszont…
– Igaz, így nem sok választása maradt. Te képes lettél volna a gatyát is leszedni szegényről, ott helyben – kacagott Nóra.
– Meg is tettem. Később. És egyikünk se bánta meg. Mint ahogy azt se, hogy rajta múlott, hogy már nem vagyok szűz.
– Igen. Mesélted. Fura egy sztori lehetett.
– Az volt, de ettől még élveztük nagyon – nevettem.
– Na, akkor irigykedhetek rád tovább. Már ha igazat mondasz.
– Azt hiszed, hogy hazudok egy ilyen komoly dologban? Bebizonyíthatom, ha akarod.
– Bocs, nem akartalak megbántani. Elhiszem, csak… Amúgy se tudnád bebizonyítani, hacsak nem vetted fel vidre.
– Sajnos elfelejtettem. Pedig ez biztosan megérte volna. Ezzel már lehetne dicsekedni azok előtt, akik azt mondják, nekik mennyire fájt. De attól még bebizonyíthatom. De csak ha tényleg készen állsz rá.
– Készen?! Mire is?
– Hát amiről beszélünk te lüke. El akarod veszíteni a szüzességed vagy sem?
– Igen, de…
– Na, akkor megszervezem neked.
– Mit? Kivel? Hogyan? – hebegte, pedig szerintem levette, hogy mire gondolok.
– Ne értetlenkedj már! Eddig minden szavahihető csajszitól azt hallottuk, hogy fájt neki. Nekem nem. Na jó, egy pillanatra talán, de az nem volt vészes. Tényleg csak egy pillanat… Tehát senki más nem tudja ezt megcsinálni, csak Joci. Na mit szólsz?
– Ez az ötlet annyira… de annyira… – kezdte vöröslő képpel, amikor végre levegőhöz jutott – Ostoba! Sőt, hülye, eszement és lehetetlen. Az ki van zárva! De hogy jutott eszedbe egyáltalán ilyesmi?
– Épp az előbb részleteztem. De miért lenne az? Te mondtad, hogy szűz vagy és el akarod veszíteni. Meg, hogy nincs kivel. Ja és nem szeretnéd, ha nagyon fájna. Ez így nagyon is logikus. Vagy hirtelen megundorodtál a pasimtól? Azt mondtad nemrég te is, hogy dögös és kedves is. Veled is az volt. Vagy hazudtál ebben? Ha nem, akkor mi nem tetszik rajta? Jah, a farkincája… Azt nem is láthattad. Hát tudd meg az ellen se lehet senki ember lányának kifogása. És nem is biztos, hogy muszáj lenne használnia. Talán anélkül is sikerülne.
– De én hagyományosan akarom elveszíteni. Csak nem nézel annyira hülyének, hogy ne tudtam volna megcsinálni magamnak, ha bármi jó lenne.
– Tudom, hogy nem vagy lüke. Akkor te is úgy szeretnéd, mint én. Ehhez meg éppen Joci kell. Csak ő tudja úgy elvenni…
– Neked! Azt hiszed, hogy velem is akarná? Meg én se tudom, jó lenne-e vele.
– Biztosan jó lesz. Mert nemcsak lenne. Ha akarod.
– Na és biztos vagy abban, hogy ő is akarná? Ez nagyon… Intim dolog.
– Ugyan! Mindegyik fiú szeret dugni. Csak egyik se csinálja jól. Kivéve Jocit.
– De ha én akarnám is… Ő lehet, hogy velem nem… Vagy az is lehet, hogy utána haragudnál rá és rám…. Vagy ilyesmi…
– Értem. Arra gondolsz, hogy féltékeny vagyok. Hát az is. De ha tudok róla és ott is vagyok, akkor…
– Segítség! Perverz! Te meg akarod nézni élőben amint elvesztem?
– Muszáj ott lennem…
– Mert?
– Hát mert mégis az én pasim.
– Na, éppen ez az! De tudod mit? Kérdezd meg előbb őt!
– Ok, de ha megbeszélem vele, akkor muszáj lesz bevállalnod. Nem akarom, hogy hazugnak vagy dilisnek tartson.
– Na hallod ribi?! Ha ezt csak megemlíted neki, már tuti annak fog tartani! Egy dilis ribancnak! – nevetett és megölelt.

Ezek után ki kellett derítenem, hogy Joci mit gondol Nóriról. Vagyis, hogy hogyan gondol rá, szimpatikus-e neki annyira. Néztünk már filmet nálunk hármasban, de az más.
Anyu egyszer azt beszélte valakivel, hogy ha egy férfi farka megmoccan egy nő említésére, az egészen biztosan bevállalná őt, vagyis nagyon tetszik neki. Ez is lehet egy módszer…
Jocival egyik beszélgetésünk közben megemlítettem neki Nórit, hogy milyen jó nő. Nem arra figyeltem elsősorban, amit majd mond, hanem, hogy megrándul-e neki. Egy ici-picit talán… Ez a teszt tehát nem volt megfelelő. Nem lehettem biztos az eredményben. Eltereltem hát róla a beszélgetés fonalát, majd egy óvatlan pillanatban – amikor éppen valami kerti rendezvényről volt szó és képeket mutattunk egymásnak olyanról – véletlenül közéjük került Nóri bikinis képe is. Ekkor a jakuzzi mellett ültünk és mindketten meztelenek voltunk még. Joci farka félkemény volt. Ekkor viszont már szemmel látható és értékelhető reakciót produkált. Mondtam is neki.
– Neked megrándult a rudad! Ennyire tetszik Nóri?
Szabadkozni kezdett persze, hogy:
– Az nem attól volt, csak…
– Ugyan. Nem baj ha más is tetszik neked. Ő meg a legjobb barátnőm és nagyon szeretem őt is, meg téged is. Azt szeretném, ha ti is jó barátok lennétek, még ha te nem is hiszel a férfi-nő közötti barátságban.
– Nem mondhatod, hogy rosszul viselkedtem vele.
– Nem is. És ez így a jó. Csak tudod… Szeretnék kérni valamit majd. Ne válaszolj rá azonnal légy szíves. Ok?
– Kíváncsivá tettél édeske.
– Ne áruld el senkinek, de Nóri szűz. Én is az voltam nemrég még – kacsintottam rá.
– Na és szeretné ő is elveszíteni, valahogy úgy mint én. Meg, hogy ne fájjon nagyon. De neki nincs kivel és nem is nagyon bízik senkiben. Bennünk bízik.
Ennyire mertem körülírni a dolgot. Bevezetésnek elég lesz gondoltam. Hátha rájön…
– Sajnálom, de nincs olyan barátom, akit javasolhatnék neki.
– Én javasoltam… Persze nem ígértem neki semmit, csak, hogy megkérdezlek.
Elgondolkodott mielőtt rákérdezett.
– Hogy mi?
– Nem mi. Csak te.

Joci:

Mikor felfogtam Vivi mondandóját, a gondolatra megrándult a farkam. Aranyos lány a barátnője, de nem bele voltam szerelmes. A testem viszont üdvözölte a gondolatot. Az önbecsülésemnek is elég nagy löketet adott a tudat, hogy már két lány gondol rám úgy, mint aki megérdemli a legnagyobb áldozatukat irántam. Vivi szándékai felől nem voltak kétségeim akkor. Kimondta és többször is kért. Nem önmagam miatt hezitáltam, hiszen én tudtam, hogy nem veszíthetek. Az ő gyerekkorának azonban vége szakadt akkor végérvényesen és visszavonhatatlanul. És most egy másik lány gondol rám így? Nóri ellen sincs kifogásom, mint nő és mint ember is kedves, aranyos. Szép is. Bájos, kerekded arc, szép hullámos vállig érő barna haj, tenyérnyi mellek, amik idővel lehetnek nagyobbak, de érzékenyebbek aligha. Egy alkalommal egymás mellett ültünk filmnézés közben és melle a vállamnak ért. Amikor hozzámért, kellemesen puha volt, ám rövidesen ez egy picit keményebbnek tűnt és a bimbója pedig érezhetően feszült. Akkor nem tulajdonítottam ennek jelentőséget, ráfogtam a filmbeli jelenetre. Nem is tűnt volna jó ötletnek tovább gondolni a dolgot meg minek is?! Vivi barátnője nekem is barátnőm, de nem lehet ennél több. Jó volt ugyan vele beszélgetni is, éppúgy nem volt üresfejű liba, mint ahogy Vivi sem. Ha nem szerettem volna bele Vivibe, talán Nóri lett volna az ideális. Egyszer láttam a lábát is, amikor teljesen meztelen volt. Váratlanul érkeztem barátnőmhöz és ők ketten pancsoltak a medencében meztelen. Annyira belefeledkeztem a szépségükbe, amit kettejük mozgása és melleik látványa, meg az egész összkép jelentett, hogy a szám is tátva maradt és megszólalni se tudtam. Beletelt vagy két percbe – talán többe is – mire a lányok érzékelték a jelenlétem, de nem dorgáltak meg a kukkolásért. Nóri is enyhén hunyorítva mosolygott csak, miközben magára kanyarított egy frottírköntöst. Én persze elszégyelltem magam, hiszen nem kukkolni akartam, mégis úgy sikerült. A szájtáti mivoltomra se lehetettem büszke, úgyhogy elpirultam, ám mindkét lánytól puszit kaptam. Köszönetképpen a dicsérő tekintetem miatt – mondták.
– Ha csak ez kell én szívesen dicsérem a szépségeteket szavakkal is bármikor, akármeddig.
– De az nem ugyanaz.
Hogy ki érti ezeket a nőket?!
Ilyen előzmények után érkezett szerelmem kérdése: elvenném–e Nóri szüzességét is, úgy ahogyan az övét is nemrég? Cselt gyanítottam. Igen, biztosan csak próbára akar tenni, elég erős–e a szerelmem iránta. Ha beugrok és gyors igent mondok, akkor meg dobni fog, mert egy hűtlen pasi biztosan nem kell neki. De előbb muszáj volt megkérdeznem, hogy jól értem–e:
– Nóri szerint ez egy jó ötlet? Tud erről egyáltalán vagy csak te találtad ki drágám?
– Persze, hogy tud. Elvégre az ő szüzességéről van szó. Az ötlet meg közös.
– Melyik része a közös? Én? Vagy az, hogy szeretné elveszíteni?
– Ajj, hát már mondtam, hogy ő szeretné elveszíteni, de nincs kivel. Nekem jót tettél vele és ő a barátnőm, akiért sok mindent megtennék, de ezt én nem tehetném, ugye, ezért gondoltalak ki téged neki szívem. Ugye megteszed?! Mondj igent, kérlek!
Vivi szemében őszintének tűnt a könyörgése, de már tapasztaltam nála, milyen jó színésznői képességek bújnak meg benne. Nos, ezt nem úszod meg ennyivel! Lássuk mit tennél meg érte?!
– Ha igent is mondanék, akkor se lenne biztos az eredmény.
– Ugyan miért nem? Szerinted neki vastagabb van vagy valami más miatt?
– A fizikai dolog az nem lehet akadály. A természet úgy alkotott meg minket, hogy a legtöbb olyan női akadályt egy férfi le tudja győzni.
– Ez igaz lehet, de nem mindegy mennyire fáj.
– Drágám, te akkor már szerelmes voltál belém és előtte is csináltunk dolgokat, úgyhogy a te tested inkább állt rám készen és nemcsak fizikailag. Nóri nem szerelmes belém és fogalmam sincs mennyire jönne be neki, amit adhatnék.
– Ugyan már! Ha nekem jó voltál és tetszel, akkor neki miért ne?
– Ez akkor is eszement ötlet. Kissé perverz és…
– Ezt mondta ő is… – szomorodott el Vivi – Pedig én csak jót akarok neki.
– Elhiszem kicsim, de belegondoltál te ebbe? Tulajdonképpen azt kéred tőlem – miközben azt mondod szeretsz – hogy csaljalak meg a legjobb barátnőddel.
– De én ezt nem venném annak!
– Hanem minek lehetne ezt venni?
– Segítségnek! Nekem segítesz és Nórinak is persze. Ha Nórinak nem fog nagyon fájni már örülhet, én meg azzal bebizonyíthatom neki, hogy igazat mondtam.
– Rendben. És mit nyerek én ezzel?
– Hogyhogy mit? Nem elég ha megdughatod a barátnőmet?
– Talán igen, talán nem. Nem tudhatom milyen ízű az a cukor, ameddig nem kóstoltam – mosolyogtam.
– A cukor az édes. Mindig! Szóval... nem lenne rossz – durcáskodott Vivi.
– Igen, édes, de akkor is van különbség ízre. Lehet mentolos, vagy tejszínes…
– Ez igaz. Én milyen voltam? – kacagott kedvesem.
– Mézédes. Meg vaníliás és szamócás.
A vanília szónál a szájára adtam egy puszit, a szamóca kiejtésekor pedig végig cirógattam a mellén. Folytattam volna a részletezést, de Vivi rátapadt az ajkamra a szájával, a teste többi része pedig idomult enyémhez és belesimult az ölelésembe, emiatt elfeledkeztem róla rövid időre, mit is akartam folytatni.
Ez felizgatott és felállított, de tovább nem jutottunk, mert végszóra befutott Nóri. Nagyon csinos volt és kívánatos. Mosolygott amint észrevette, hogy jöttére szétrebbentünk. Na, várj csak!
– Szia Nóri! Épp rólad beszéltünk.
– Halika! Rólam? Én nem úgy láttam, mintha hiányoztam volna.
– Pedig de. Mutattam Vivinek, hogyan kéne ellazulnod, ha el akarod veszíteni a szüzességed a lehető legkevesebb fájdalommal – kacsintottam rá.
Lesütötte szép szemét, de nem szólt. Ezért kedvesemhez intéztem tovább szavaim.
– Látod drágám? Nem is akarja ezt Nóri. Ugye csak be akartál csapni, te kis huncut!
– Nem is. Tényleg ezt akarja! Mondd meg neki Nóri. Ugye akarod? Ugye csak vele szeretnéd? Na, mondd már…
Nóri eme biztatásra egyre vörösebb lett. Úgy gondoltam visszakapta azt, hogy rajtunk kajánkodhatott. A zavarunkon, amit a megjelenésével okozott. Odaléptem hozzá és felemeltem arcát, hogy a szemembe nézhessen.
– Nincs ebben semmi rossz szépségem. Tudtad, hogy tetszel nekem és ha nem lenne Vivi, téged szeretnélek szerelemmel. Így is szeretlek, bár másképp, de ha tényleg te is akarod…
– Nem az én ötletem volt – kezdte.
– Nem ez volt a kérdés. Vivivel megbeszéltük és arra jutott, hogy ez nem lenne megcsalás. Sőt, én tennék szívességet nektek, amiért talán egyszer majd kérhetek valamit viszonzásként tőle. Szerinted is így van ez kedves?
– Nem is tudom. Hidd el, nem…
– Értem. Szerinted hát nem jó ötlet ez, ugye?
– Azt nem mondtam…
– Akkor azt mondd kérlek, te mit szeretnél? Most csak Te számítasz! Mondd el mit akarsz! Kérlek! Barátok közt vagy, nem kell szégyenkezned.
Közben szinte kapaszkodtam belé. Bal kézzel a fejét tartottam és hüvelykujjammal simogattam a nyaka-álla vonalát, jobb kézzel pedig fogtam a vállát. Lazán, de vigyázva, hogy ha megszédülne, ne eshessen el véletlen se. Ezzel Vivit is teszteltem, hiszen eddig sohasem lehetett tanúja efféle intim érintéseknek és szavaknak részemről mások felé. Egyenlőre az a teszt még nyugvóban maradt előttem, vagyis nem ellenőrizhettem. Nem szakíthattam meg a szemkontaktust Nórival. Most Nórinak azt kellett éreznie, hogy tényleg csak ő a fontos számomra. Még Vivinél is fontosabb. Ezt akartam elhitetni és talán sikerült, mert ha teljesen nem is lazult el, de válaszolni tudott.
– Ok, beszélgettünk Vivivel és tényleg mondtam, hogy jó lenne nekem is úgy elveszíteni mint neki, de nem gondoltam senki konkrétra és nem akartam megbántani se, meg semmi. Egyszerűen csak jó lenne, ha engem is tudna valaki annyira szeretni mint őt és elvenné, hogy csak kevéssé fájjon. Részemről ennyi a vágy. A többit már Vivi agyalta ki. Mondtam neki, hogy nem jó ötlet, mert te őt szereted és nem is biztos, hogy akarnád velem, de még ha úgy lenne is, Vivi féltékeny lehetne és a barátságunk többet ér, mint egy ilyen miatt kockára tenni. A ti boldogságotokat se szeretném kockára tenni. Olyan jó látni, ahogy szeretitek egymást.
– Okos lány vagy, nem csak szép – köszöntem meg szavakkal a támogatását, majd eszembe jutott a cél és hozzáhajolva végig simogattam ajkait a számmal. Lágyan nem erőszakosan. Ez hatásos szokott lenni az ellenkezés letörésére, ha váratlanul éri a lányokat. Most se volt ez másképp, Nóri pihegett, sóhajtott és már nyitva is állt az út a nyelvem előtt. Nem kapkodtam el, időt hagyva neki egyrészt, hogy élvezze amit kap, másrészt akár meg is gondolhatja magát, amennyiben nem talál elég szimpatikusnak, férfiasnak. Simogattam a nyelvemmel ajkát mindaddig, ameddig nem üdvözölte sajátjával az enyém. Ekkor estem csak neki, de ez után nem voltam kíméletes. Nóri egyik karjával ösztönösen a vállamba kapaszkodott, másikkal átölelte a nyakam és húzott magához, még mélyebb csókra vágyva.
– Öhm… Most akkor el is kezdtétek? – érdeklődött Vivi.
Nóri el akart fordulni, de nem hagytam még neki. Be akartam fejezni a csókot. Utálom a félbehagyott dolgokat. Ez nem akadályozott meg abban, hogy szememmel kedvesem szemére fókuszáljak, hogy lássam, milyen érzelmeket vált ki belőle egy efféle nyílt konfrontáció. Bevallom nagyon furcsa, mégis csodálatos érzés volt egy csodálatosan szép lányt csókolni, aki ennyire odaadó, miközben a tudat, hogy szerelmem, egy másik tünemény éppen minket értékel. Ez időre Nóri teste éppúgy belesimult az ölelésembe, mint nemrég Vivié. A nadrágom majdnem kiszakadt a vágytól. Fizikai fájdalmat okozott az önmegtartóztatás. Sajnos az én önuralmamnak is van határa. Abbahagytam a csókot és lerogytam Vivi ágyára.
– Végem van! Lányok, csodálatosak vagytok, de kicsináltok.
Vivi értette ezt és bár előtte volt még a tekintetében némi féltékenység is, most ez eltűnt, helyét átvette a vágy.
– Gyere Nóri. Ismerd meg Jocit. Megtudhatod legalább, mit hagysz ki, ha meggondolod magad.
Eközben kihámozott a nadrágomból és megnyalt. Mivel Nóri csak bámult, de nem mozdult Vivi kézen fogva odavezette és rátette kezét a faszomra.
– Ugye milyen forró és kemény? Te is megkóstolhatod, ha akarod. Szerintem finom – kínálgatott Vivi barátnőjének.
Nóri zavartan felpillantott rám, én biccentettem neki. Megerősítésért még egyszer ránézett barátnőjére is, majd lassan kinyújtott nyelvével ő is megnyalt.
– Na milyen volt?
– Nem tudom. Soha nem kóstoltam még faszt.
– Lányok ne kínozzatok. Fejezzétek be kérlek, jó?
Összenevettek és úgy helyezkedtek, hogy arccal mindketten a farkam felé néztek, ezzel eltakarva előlem a faszom és az arcukat meg a nyalakodó szájacskájukat. Viszont így a szép kerek popsijukat és alatta a puncijukat elérhettem. Ezt örömmel használtam ki. Vivit már bátran ujjaztam, Nórinál még óvatosabb voltam.
Sajnos annyira felspannolta érzékeimet a két gyönyörű lány látványa és az előző csókok hatása, hogy tíz másodpercnél tovább nem bírtam. Hörögve élveztem el. Nem láttam semmit a testüktől, de kit érdekelt abban a pillanatban az a látvány. Egyébként se szoktam maszturbációm közben sem nézegetni magam. Inkább lehunyt szemmel gondoltam egy fantáziaképre, jelenetre, ahol mindig valami csodás nő volt a főszereplő. Most nem volt szükség fantáziára. Itt volt mellettem életem eddig két legokosabb, legszebb nője, hozzá pucér fenekük és puncijuk kacsintott rám, amit simogathattam is.
Arra eszméltem, hogy Nóri kiegyenesedik félig ülő helyzetbe és ujjával az arcához nyúl. A következő pillanatban Vivi is felegyenesedett és mint a kobra, ráharapott Nóri ujjára, majd két marokra fogva barátnője arcát, hatalmas nyelvcsapásokkal lefetyeli róla a spermám. Annyira erotikus volt e látvány, hogy a lekonyulóban levő szerszámom nagyot rándult, kiadva magából az utolsó utáni löketet is.
– Hülye vagy? Elpazarolnád ezt a finomságot? – feddte szerelmem barátnőjét.
– Megijedtem. Még soha nem láttam ilyent és rám fröccsent! De te…
– Én csak nem hagyom veszendőbe menni. Jó ez a krém arcpakolásnak is, de finom ízre is. Ápolja a női bőrt kívül–belül és nem mérik sehol literszámra. Meg kell becsülni hát, akármennyi van is – nevetett Vivi a saját oktatási monológján.
– Hát ha neked tetszik… Rácseppent a bimbómra is – mutatott le mellkasára Nóri. Vivi nem teketóriázott, rávetette magát Nóri cickójára, hanyatt döntve a lányt és nyalta-falta. Jó ideig abba se hagyta, pedig gyanítottam, hogy Nórinak oda nem jutott, csak húzni akarta barátnőjét. Nem állítottam le Vivit, mert ez éppen beleillett a tervbe, amennyiben Nóri nem gondolja meg magát és tényleg nekem szánja ő is kincsét. Ha megmeggondolja magát mégis, akkor se lesz gond, mert egy–két orgazmus gyengéden, egyetlen 16 éves lányt se tesz tönkre.
Mikor láttam, hogy Nóri szólásra nyitja a száját és le akarja állítani Vivit, fölé hajoltam és újra megcsókoltam Nórit. Az ajaknyalintás az üdvözlés, most se maradt el és az erre érkezett reakció, ahogy a lány nyelve körbenyalja a száját, majd rátalál az enyémre és visszavonul, csak azért, hogy incselkedve maga után csaljon… Ez Vivivel is mindig a kedvenc játékom. Nórival is nagyon élvezetes dolog. Valahogy úgy éreztem, mintha Nóriba is szerelmes lennék most. Talán egy picivel jobban is szeretem, mint Vivient. És nagyon kívántam. Vágytam arra, hogy mindent megtegyek neki, minden megadjak ami tőlem telik, csak, hogy neki jó legyen. Ugyanaz az érzés talán, mint ami Vivinél is elkapott.
Nem gondoltam most arra a csajszira aki Nóri mellét kényezteti még mindig. Ő megadta az engedélyt és látszólag nem zavarta, ha egy alkalomra szerelmes leszek a barátnőjébe. Igen, ez az a felfokozott szellemi állapot, ami a legközelebb áll a szerelem érzéséhez. Könnyű átbillenni ezen úgy, hogy később állandósuljon az érzés. De ilyenen akkor és ott nem gondolkodtam. Átadtam magam az események sodrásának, de ettől még – ha Nóri kéri  – leállok. Tudnom kellett hát, mit szeretne tőlem valójában.
Gyengítettem a csókot és halkan suttogva kérdeztem rá:
– Mondd kedves, mit szeretnél tőlem?
– Nem tudom.
– Nem hiszem. Figyelj a testedre és a szívedre, azok nem csapnak be.
Rövid szünet – lehet önvizsgálat (?) – majd halkan azt rebegi.
– Hülyeség, de azt szeretném, ha úgy szeretnél engem is mint Vivit.
– Nem hülyeség. Most nagyon is úgy érzem, hogy téged szeretlek. Picivel jobban is mint őt. Nem csaplak be, mert tényleg így van. Szóval, ha elhagyott a bátorságod, vagy mégsem akarod eldobni a szüzességed még, az sem gond. De az se, ha mégis. Csak tudnom kell, mit akarsz. És abban biztosnak kell lenned. Holnap hiába akarnád, nem tudjuk visszacsinálni.
– Tudom.
– És?
– Akarom. De lehetne másképp mint vele?
– Ahogy te akarod. A te tested és te döntesz róla.
– Ok. Akkor… Ha neked nem gond… Én szeretnék felül lenni.
– Drága nekem nem gond, de akkor magadnak kell eldöntened mennyi fájdalmat viselsz el. Ha nem én vagyok felül, akkor lehet jobban fog fájni.
– Nem baj. Így akarom.
– Rendben.
Ezt a szóváltást hallhatta Vivi is. Ő egy szó nélkül odaült a saját ágya szélére, mint aki kispadra kényszerült. Később kiengesztelem érte, gondoltam.

Elhelyezkedtem az ágyon hanyatt és fogtam Vivi kezét. Úgy nézhettem ki, mint aki műtét előtt áll és Vivi ad nekem támogatást a keze érintésével. Nórit ez nem érdekelte. Annál inkább a testem többi része. Valószínűleg megosztotta vele a tapasztalatait Vivi, mert ő éppen úgy kezdett a faszomon csúszkálni mint kezdetben Vivi. Nóri valamennyire továbbfejlesztette ezt, mert melleivel is simogatta a mellkasom közben és a szám se hagyta ki a kényeztetésből. Minden önuralmamra szükségem volt még így az első magömlésen túl is, hogy bírjam a gyönyörű partnerem vágtáját.
Két csók közötti lihegések szünetében, többször elmondta, mennyire szeret engem. Ő vallott szerelmet nekem! Méghozzá hihető vallomást produkált. Ha összeraktam magamban ezeket a mondattöredékeket akkor nagyjából az jött ki belőle, hogy amikor meglátott Vivinél első alkalommal, azonnal belém szeretett és csak azért nem tett semmit, mert Vivi a barátnője, de ettől ő még szenvedett a viszonzatlan szerelme miatt.
Aztán, mikor a nedvessége már eláztatta alattunk a lepedőt és beigazított magába, elvonta kezemet Viviéből és mindkét tenyerét a tenyerembe zárta.
– Ha tudnád mennyit álmodtam erről a pillanatról szerelmem… – suttogta miközben csípőjével lágyan körözött felettem. Hirtelen mozdult. Felegyenesedett, majdnem kicsúsztam belőle teljesen,, csak azért, hogy a következő pillanatban teljes súlyával visszaessen, tövig fogadva magába. Rám borult, arcát a nyakamba temette és sírt. Esélyem nem lett volna enyhíteni kínjain. De ő nem is azt akarta. Engem akart, mert én voltam az álma. Álmában én vettem el a szüzességét, és ezt most valóra váltotta.
Eltelt pár perc. Egyikünk sem mozdult. Vivi halkan szipogott, majd magunkra hagyott. Nem tudtam eldönteni, hogy az árulás érzése vagy az együttérzés volt benne a nagyobb, ami miatt szipogott.
Nóri még mindig nem mozdult. A faszom tövig a puncijában én vártam. Nem akartam a friss sebet felbolygatni. Ő érzi mikor jött el az ideje a folytatásnak, ha akar olyat. Dönthet persze úgy is, hogy ennyi volt. Ha nagyon fáj és nem akar többet, azt is megértem. Hallottam mástól ilyet. Hogy a szüzesség elvesztését követően napokig kellett gyógyulnia a sebnek, mire újra közösülhettek.
A faszom bent abban a csodás nedves, szűk, forróságban képtelen volt lankadni. Nóri könnyei elapadtak, már puszikálta a fülemet, nyakamat. A puncija kezdett pulzálni, anélkül, hogy bármelyikünk mozdult volna. E pulzálás viszont egyértelműen a csúcsra járatott női test orgazmus előtti reakciója. Azt viszont lehetetlen elérni mindenféle stimulálás nélkül, ugye?! Márpedig mozgás még mindig nem volt egyikünk részéről sem lent. A szája rátalált az enyémre és most ő játszott velem úgy, mint én nemrég. Próbaképpen megfeszítettem a hasizmom és elernyesztettem párszor, ezáltal kissé megmozgatva magam Nóriban. A hatás érezhető volt, mert nem bírta tovább és lassan körözni kezdett. Nem ki–be csak csípőkörzés. Próbáltam volna én a másik ritmust, megemeltem pár centire a csípőjét de amint az első ki, majd óvatos be mozdulatom elérte, nagyot harapott a nyelvembe. Annyira fájt, hogy azt hittem leharapott belőle egy darabot. Ezzel együtt végig-karmolta a mellkasom. Egyáltalán nem finomkodott. Aztán ő maga emelkedett fel rólam és vágta vissza magát durván. Felsikoltott és a vállaimból is szakadtak a bőrcafatok fogai és körmei által.
Ha ez így meg még pár percig hívhatják hozzám a mentőket mire végzünk. Ebben a pozícióban nem sok mindent tehettem, hát felcseréltem a helyzetünket.
Nóri szemei villámokat szórtak amikor a csuklóit összezárva a feje fölé tartottam. Gondoltam leállít. De nem.
– Bassz már meg! Mire vársz te seggfej? Erősítés kell talán?
Próbaképpen megmozgattam magam benne, lazán, tudva, hogy még érzékeny a lány.
– Csak ennyi megy? Azt mondtam bassz! Erősen! Szét kell baszd a pinám, ha nem akarod, hogy leharapjam a faszod.
Nem ismertem rá Nórira. Nemrég szerelmet vallott és az álmát… Most meg szid mint a bokrot, azért mert figyelmes vagyok!
Na ok. Kicsit durvább belefér talán… Normál tempó, normál erősség… De neki nem volt elég.

Közben visszatért Vivi és minket figyelt. Ő is meglepődött, de nem szólt.
Szerettem volna jobb belátásra bírni Nórit és közel hajoltam a füléhez azért, hogy majd belesúgom, hagyjon engem vezetni. Vesztemre, mert a fülem elérte a szájával és elég nagyot harapott bele ahhoz, hogy felingereljen. Hát ha ez kell, akkor legyen.
– Tudok én durva lenni ha akarod… Nesze ribanc!
Azzal elengedtem a kezét és akkor sebességre és erősségre kapcsolva basztam, amekkorát még életemben soha nem csináltam. A kezem azért kellett, hogy a csípőjét szilárdan tartsam.
Nóri sikított folyamatosan és dobálta magát. Látszott rajta, hogy fáj neki, de még így is el akart érni a kezével, hogy nagyobb iramra ösztönözzön. Gondolom a karmolásokat ösztönzésnek szánta. Esélyt nem hagytam neki. Vagy öt percig dugtam így, mikor elérte az orgazmus. Csakhogy eddigre már az én agyamat is elöntötte a vörös köd és nem érdekelt ő. Egy pillanatra kihúzódtam belőle, majd hasra fordítottam, hogy csak nyekkent és már benne is voltam hátulról és továbbra is nagy ütemben dugtam. Nóri hörgött, majd nyöszörgött és egy perc múlva már ismét sikoltozott a gyönyörtől.
– e... lééhéég… – könyörgött.
– Tudod kit érdekelsz kurva? Majd akkor lesz elég amikor nekem jó. Addig baszlak, szokjad, te akartad! Ribanc!
Dühös voltam rá. A szerelem vagy bármi gyengéd érzelem most sehol sem volt. Meg mert engem karmolni. Meg mert engem harapni! A ribi! Hát nesze, nesze! Majd adok én neked!

Fogalmam sincs mennyi ideig tartott, azt se tudom Nórinak a teste közben hány orgazmust produkált. Nem érdekelt. Viszont ha most bárki közbe mert volna avatkozni, biz isten leütöm és akkor is folytatom. Egy vadállat voltam és ő az elejtett prédám. Addig az enyém, ameddig jól lakom. Majd utána meglátom…
Annyi lélekjelenlétem épphogy csak maradt, hogy amint megéreztem a kitörés előszelét kikapjam és Nóri fenekétől a nyakáig beterítsem mindenét.
Valami lehetett a tekintetemben, ami visszatartotta Vivit attól, hogy közeledjen és mint előbb már egyszer, letakarítsa Nóriról a gecim. Pedig tudtam, mennyire imádja.
Mégis pár perc kellett hozzá, hogy megkockáztassa a közelünkbe jutást.
Lehunytam a szemem. A jóllakottságon és kielégültségen kívül a düh is elszállt belőlem, maradt az üresség a fájdalom és a fáradtság.

 folytatás