Hétvégén unatkoztunk, párom felhívta egy barátját.

– Gyertek át. Meghívunk ebédre, de akár vacsorára is maradhattok. Úgyis rég sakkoztunk már egy jót.

Nem hallottam minden szavukat. Gondolom Matyi kifogást keresett, mert férjem kissé ingerült lett.

– Ugyan már! Holnap vasárnap, nincs munka. Nektek se árt egy kis lazítás. Na, ne kéresd már magad. Iza biztos szeretne beszélgetni egy jót Evivel. A gyerekek sincsenek útban.

Majd rövidesen:

– Ok. Majd a lányok főznek, mi addig lezavarunk pár partit.

– Evelin, drágám. Hallottad ugye? Jön Izabel barátnőd és a férje. Mit szólsz?

A nyakába ugrottam és megcsókoltam.

– Tudtam, hogy te mindig ki tudsz találni valami szórakozást. Ráadásul Iza szőkére festette nemrég a haját és őt még úgy eddig nem is láttam. Matyizni se rossz dolog…
– Hogy neked miken nem jár az eszed?! Tudod mit? Most inkább a menün gondolkodj szívem. Nem szeretném, ha Matyiék éhesek maradnának. Úgyis ritkán sikerül össze jönnünk velük.
– Ugyan! A múlt héten is itt voltak, meg azelőtt, és azelőtt… Na, nem mintha bánnám. Iza csinos és sok mindenről lehet vele dumálni. Tudom, hogy neked is tetszik!
– Hát tényleg, de Matyi a legjobb haverom. A barátságunk többet ér annál.
– Tényleg? Nahát! Őt kellett volna elvenned, tudod?! – nevetek rá.
– Te kis boszorkány…

Tudtam, hogy nem lesz értelmes válasza, amint Izára gondol egyből minden más kiröppen a fejéből. Csoda, hogy eddig nem estek egymásnak, mert a barátnőmtől tudom, hogy neki meg tetszik a férjecském. Csak a családi béke megőrzése miatt nem csábította eddig el. Tőlem nem kellett tartania. Lánykorunkban együtt jártunk bulizni és volt amikor egy-egy jó-falat pasit megosztottunk egymással. Na, meg nekem is eszembe jutott már olyan ötlet, hogy esetleg cserélhetnénk férjet. Nyilván nem örökre, mert elégedett vagyok a jelenlegi helyzettel. Férjem jó apa, jól is keres és a szex se rossz vele. Azért kíváncsi lennék Matyi teljesítményére. Iza ugyan elmondta, hogy milyen vele, de ugye más hallani és más dolog átélni azt az élményt. Hát eddig az élmény csak fejben volt meg. Alkalom talán lett volna, de a srácaink rendre megvétózták minden elképzelésünket. Mi meg nem merjük erőltetni, mert, ugye senki nem szeretne két szék közt a pad alá esni.

Férjecském most se tud értelmes választ adni, ehelyett átkarolja derekam és megcsiklandoz. Én persze élvezem ezt és boldogan visongatok. Tudom, hogy ez neki is tetszik, na meg az is, hogy büntetésből a keze máshova is elkalandozik. A vége persze csókolózás lesz, ami egyikünknek sincs ellenére.

 Egy idő múlva azért kibontakozok öleléséből, mert gondolni kéne az ebédre.

 Közösen készítjük el az ebédet Izabellel, ami finomra sikerül. Közben a srácok is inkább beszélgetnek, iszogatnak.

Ebéd után eszébe juttatom Tominak, hogy sakkozni akartak. Mindketten jól játszanak. Előkészítem nekik az asztalra a  táblát, Izabellel felállítjuk a bábukat. Közben jót vihogunk némelyik figura formáján. A férfiak elfoglalják helyüket és nagyon komoly képpel gondolkoznak.

– Akarsz fehérrel lenni? – kérdezi Tomi barátját – Te vagy a vendég, választhatsz.
– Tudod, hogy nem a kezdésen múlik. Inkább a tét motiválja az embert.
– Csakhogy itt nincs tét. Csak játszunk pár kört és ennyi.
– Így elég unalmas lesz ez.

Gondolok egy nagyot, rákacsintok Izára és megszólalok.

– Öhm… Mi tudnánk tétet, ha akarjátok.

Két érdeklődő szempár fordul egyből felém.

– Tényleg cica? Mire gondolsz? Pénzbe alapból nem játszok…
– Te mindig csak a pénzre gondolsz! Van az életben szebb dolog is annál.
– Igen. Az amit pénzért lehet venni.
– Vannak dolgok, amit nem lehet pénzzel megfizetni. Pl a barátság, a szerelem…
– Ebben van valami. – bólogattak a srácok egyetértően – De azokat nem lehet tétként feltenni.
– Háát… Azt lehet, hogy nem. De a bizalmat talán…
– Drágám, az is csak egy fogalom. Hogy lehetne már azt megnyerni sakkban?
– Van annak egy módja. Bízol bennem szívem? – kacsintottam rá.

Gyanakodva pillantott fel. Még nem jött rá, mire gondolok, de ismert annyira, hogy tudja: valami huncutságon töröm a fejem.

– Persze édesem. Már elváltam volna, ha nem.
– Mi lenne nálad válóok?
– Ha pl megcsalsz. Na, az másnál is az lenne, ugye? De mi köze ennek a téthez?
– A bizalomhoz szívem. Ahhoz van köze. Na és ha előtted dugna meg valaki? Az ugye nem megcsalás lenne?! Főleg ha beleegyezel…
– Hogy mi van?
– Jól van. Lássuk mennyire bízol bennünk. Matyiban és bennem. Ha mondjuk én lennék a tét, ha veszítesz…
– Neked elment az eszed! – kelt ki magából Tomi.

Ekkor szólt közbe Izabel, csábos hangon.

– Ne mondd, hogy nem jutottam eszedbe, mint nyeremény.
– Te tényleg egy főnyeremény vagy drágám. De csak nekem – így Matyi.
– Gondolod, hogy senki másnak nem tetszem?
– Azt nem mondtam, csak…
– Nahát! Akkor meg is van a tétetek. Kezdődhet a játék.

A pasik egy pillanatra úgy tettek, mint akik nem értik. Aztán összenéztek és szinte egyszerre dörgölték meg kezükkel az állukat. Ez mindkettőjüknél az izgalom jele volt. Mi nők, ezt észrevettük és a legjobb reakció erre egy-egy csók. Mindketten szigorúan a saját férjünknek adtuk. Hogy érezzék, csak őket szeretjük. Betelepedtem Tomi ölébe, hogy fenekemmel nyomatékot adjak a csóknak. Hozzá is dörgölőztem kicsit. Ami nagyon jól esett mindkettőnknek.

– Nos haver? Megbízol annyira bennem, hogy ha én nyerek rám bízod az asszonyt erre a hétvégére?
– Úgy érted, ha én nyerek, akkor te rám bíznád Evelint?
– Persze. Hiszen éppen ők ajánlkoztak fel imént tétnek.
– Ok, nem bánom. De ha már tét, akkor legyen dupla vagy semmi. Ha te nyersz, erre a hétvégére tied mindkét nő, ha én akkor engem szolgálnak ki.
– Megegyeztünk. Ja, egy aprócska feltétel. Tudod, hogy szeretem a feleségem és vigyázni akarok rá. Szóval nem gond ha téged szolgál ki, de bármikor láthassam, amikor akarom. Persze ez kölcsönös lesz és mivel tuti én nyerek, szerintem te fogsz majd kukkolni.
– Ez értelmes feltétel. Nem lenne jó, ha tönkre tennénk bármelyiküket is, ugye?!

Izabellel összemosolyogtunk. Mindenképpen mi nyerünk, akárhogy is lesz.

És a játék elkezdődött…