Eltűnt a távirányítóm

21 éves koromra még mindig a randiknál tartok. Nincs pasim, bár lenne aki tetszik, csak valamiért gátlásos vagyok. Amikor a szemembe néznek elolvadok, elakad a hangom és néha a lélegzetem is, ezért szólni sem tudok. Biztos nagyon béna képet vághatok, mert megcsókolni eddig egyik srác sem mert – vagy nem akart. A barátnőim és a barátaim szerint pedig jó nő vagyok. Szerintem meg csak egy átlagos, unalmas hétköznapi lány. Nincsenek nagy melleim, amire a legtöbb pasi bukik, meg nagy fenekem sem, bár a combomból szerintem nem ártana fogynom és az arcom se valami különleges. Amire talán büszke lehetek, az a hasam és a hajam. Mindkettőért sokat teszek most is, meg régebben is. Hajápolás felsőfokon, mondhatnám ami elég selymes, hátközépig érő, barna hajat eredményezett. Néha ugyan befestem, de ez nem árt neki, nem töredezik, vagy ilyesmi. Próbáltam már egyenes szálú és bodorított változatot is, de nem tudta senki eldönteni melyik áll nekem jobban. „Mindkettő szép” – mondta a barátnőm, akivel egy albérletben lakunk. A fitnesz programok is karcsú derekat, sima feszes hasit eredményeznek.
Arra gondolok, hogy csak a gátlásaim miatt nem közelítenek hozzám a srácok, hiszen nálam sokkal csúnyább nőket is már régóta dugnak. Nem, nem vagyok már szűz, azt elég korán sikerült elvetetnem, de nem volt egy nagy élmény.
Marad hát nekem a szexben a maszti, na és az amit esetenként barátnőmtől kapok. Nem leszboszi kapcsolat a miénk, pusztán baráti, bár a szex sem tabu közöttünk. Ez úgy kezdődött, hogy egy pasi ott hagyta és emiatt nagyon kiborult. Szimplán vigasztalni akartam, de neki szüksége volt arra, hogy ne egy rongynak érezze magát és akkor történt közöttünk pár csók és simogatás… Aztán valahogy elszabadultak a vágyaink és kielégítettük egymás testét. Igen, szimplán ez történt, semmi több. Utána én szégyelltem magam. Barátnőm arcán csak szeretet és hála látszott egy csipetnyi vággyal fűszerezve. Gondoltam elfelejtjük és ennyi volt.
Később ő kezdeményezte újra. Nem sűrűn és az okok sem voltak többé öncélúak. Látszólag nekem akart segíteni. „Te olyan elhagyatottnak tűnsz. Annyira magányosnak látszol.” Ilyenek voltak amiket mondott, amikor „megkívánt”. Sosem ellenkeztem, emiatt egy idő után már elhagyta az ilyen kifogásokat. Havonta egyszer-kétszer élveztük egymás testét. Én az első alkalommal ugyan igazán szégyelltem magam emiatt és elhatároztam, hogy soha többé ilyet! „Ez nem illik, és nem is természetes.” - gondoltam, de a következő alkalmakkor mégse tudtam nemet mondani. Nem voltam szerelmes és tudom, hogy ő se belém. Akkor is megadta nekem a testi kielégülést, amikor pedig neki nem lett volna muszáj, mert volt pasija. Hiába mondtam neki, hogy nincs szükségem erre. Ő mégis mindig gyengéden kierőszakolta és letörte mindig az ellenállásomat. Arra gondoltam, hogy csak miattam teszi. Mert igazi jó barátnő. Annyira, hogy feláldozza önmagát. Pedig nekem nem erre lett volna szükségem. Egy ilyen alkalom után rákérdeztem:
- Figyelj! Nem akarlak megbántani, de miért teszed ezt velem?
- Mert úgy látom, nem sikerül levetni a gátlásaidat és emiatt nincs pasid. Ez is jobb mint a semmi, nem igaz?
- De, csak… Mi lenne ha egy aktuális pasidat adnád kölcsön?
Nem hittem el, hogy ilyen hülyeség szaladt ki a számon, de mérges voltam. Nem rá, hanem önmagamra. Azért, mert igaza volt. Tényleg megmaradtak a gátlásaim és ez elriasztott minden normális srácot. Rá meg azért, mert tudott erről. Tisztában volt a helyzettel és ez nagyon zavaró volt számomra. Talán ezért akartam bántani. Gyorsan helyesbítettem hát:
- Bocsi, nem gondoltam ám komolyan. Csak… Nekem elég a maszti, nem kell, hogy miattam ezt tedd.
- Nem, semmi baj. Őszintén szólva gondoltam én is ilyenre, de féltem attól, hogy nem akarnád és leégnék a srác előtt. Ez akkor is megtörténhetne, ha akarnád. Mert egy férfi sem szereti, ha nincs visszajelzés a nőtől. Az olyan… Nem élvezik. Az igazat megvallva én se élvezném ha a pasim mindig csak hagyná magát és nem tenne semmit. Képzeld el, milyen lenne, ha csak csókolgathatnád a szerelmed, de ő nem csókol vissza. Talán első alkalommal elmenne. Talán másodszor is, de egy idő után egészen biztosan az jutna eszedbe, hogy…
– Szóval szerinted én egy fadarab vagyok?!
„Még ez is?! Nem csoda, ha a srácok elfutnak tőlem” – gondoltam elkeseredetten, pedig én teljesen másként emlékeztem. Igyekeztem viszonozni neki is, amit kaptam. „Nem gond. Akkor maradok magamnak.”
– Nem úgy értettem. Tudod…
– Semmi baj! Ne magyarázkodj. Csak… Hagyj most lécci.
Csilla ennyiben hagyta a dolgot. Reméltem végleg leszáll a témáról.

Egyszer együtt mentünk el bulizni, még fiatalabb korunkban. Akkor ismertük meg Árpit és Sanyit. Mindkét pasi helyes volt. Csilla azonnal lecsapott Sanyira, akivel egy ideig együtt járt, aztán szakítottak.
Árpi magas volt, izmos teste, karcsú dereka mellett a mozgása ruganyos, megfontolt nyugodt fellépésű, csak úgy áradt belőle az önbizalom. Azonnal megtetszett mindkettőnknek, Csilla ezt észrevéve meghagyta akkor őt nekem. Árpi tett is lépéseket felém, de a bénaságom miatt végül nem tudott mit kezdeni velem. Felkért táncolni, ám annyira izgultam, hogy az első számot sem tudtam vele végig táncolni, muszáj volt kimenekülnöm a mosdóba. Egy ideig még nem adta fel, aztán legnagyobb sajnálatomra úgy döntött, hogy nem érem meg a fáradtságot.
Megmaradt azonban barátnak. Imádta, hogy tetszik nekünk és mindig a középpontban volt. Csilla flörtölt vele páralkalommal és szerintem fel is próbálta, de erről bölcsen hallgatott előttem. Hiába kérdeztem róla nap, mint nap, volt–e valami köztük, rendszerint figyelmen kívül hagyta ezirányú kérdéseimet és témát váltott.
Teltek múltak a hónapok, Csilla és Árpi külön utakon jártak, mindketten mással kavartak, de a srác szinte állandó vendég lett nálunk. Kulcsot ugyan nem kapott, bár beszéltünk róla, hogy talán nem ártana, ha majdnem minden vacsoránál így is velünk tart, könnyebb lenne mindenki dolga. Csilla ellenkezése miatt azonban ez nem történt meg, mégsem vette el a kedvét tőlünk ez sem. Az efféle vacsoráknál Árpi nem volt potyaleső. Éppúgy kivette a részét a nyersanyagbeszerzésből, mint az ételek elkészítéséből is. Többször mondtuk ugyan neki, hogy vendégként nem kéne neki anyagbeszerzőt játszani, mire ő ezt tréfásan azzal hárította el, hogy ez az ő harmadik otthona, így ezt teljesen természetesnek tartja. Ránk kacsintva mondta, hogy szerinte akkor lépne ez eggyel magasabb fokra, ha a saját szállása helyett itt is aludhatna. Mondjuk a helység mérete alkalmas lett volna egy harmadik ágy elhelyezésére is, ám mindhárman tudtuk, hogy a srác nem éppen erre gondolt.

Idővel annyira megszoktam a srác jelenlétét, hogy feloldódtam irányában és meglehetősen sokat beszélgetve jobban megismertük egymást, emiatt egyfajta testvérként gondoltam rá. Előtte nem okozott gondot átöltöznöm sem, sőt néha a nagy dumcsikat a fürdőszobában ejtettük meg. Ez valahogy úgy kezdődött, hogy nagy vitába keveredtünk, de nekem készülnöm kellett és bevettem magam a fürdőszobába. Árpi egy ideig kívülről folytatta állítása bizonygatását, ám választ nem kapott tőlem, mert én addigra már a kádban fürödtem. Kis idő múlva egyszer csak berobbant utánam a mosdóba és a kád szélére ülve folytatta. Egy elismerő pillantást vetett rám, aztán más irányba nézve mondta tovább.
– Sipirc innen! Ha nem látnád épp mással vagyok elfoglalva – próbáltam határozottan kiutasítani.
Ő mintha ezt meg sem hallotta volna és csak mondta, mondta… De továbbra se rám nézett, emiatt lassan elmúlt bennem a pánik és a zavar is. Hangját megnyugtatónak találtam, aztán izgatónak. Ezek a vegyes érzelmek gyorsabb mosdásra sarkalltak.
Kénytelen voltam hát összeszedni magam és tőle alig kartávolságnyira befejezni a fürdést. Tudtam, hogy nagyon kell sietnem, ha nem akarok elkésni, ő viszont nem tágított és tovább hadovált.
– Fejezd már be! Meg kéne törölköznöm és felöltöznöm, mert így el fogok késni.
Csak ekkor nézett felém. Egyenesen a szemembe. Nem vitte lejjebb a tekintetét egy centit sem, csakhogy ez a tekintet felbolygatta a bensőmet. Nagyot nyeltem és nem tudtam mitévő legyek. Ő udvariasan, halkabb hangon elnézést kért és egyben érdeklődött.
– Ó, bocsi. Segítsek?
Válaszra nem várva lekapott egy rózsaszín bolyhos törölközőt a tartóról és felállva maga elé tartotta. „Ez természetesnek veszi, hogy a nőket fürdés után megtörölje?! Nahát!” – csodálkoztam el erre a gesztusra. A tekintete azonban még mindig a szemembe mélyedt, ez adott egy kis bátorságot, aminek hatására kissé elgyengült lábaimra álltam és belesimultam a kezében tartott törölközőbe. Gyorsan kikaptam a kezéből és beiramodtam a hálószobába.
A vegyes érzelmek megmaradtak bennem. Egy részem arra vágyott, hogy utánam jöjjön és a hátamra döntsön… Másik – tudatosabb – felem viszont azt akarta, maradjon kint. Ez utóbbi történt, amit kissé csalódottan vettem tudomásul.

Ettől kezdve nem szégyelltem magam barátunk előtt, noha annyira azért nem volt bátorságom vele szemben továbbra sem, hogy a baráti üdvözlő puszin túllépjek. Ő sem tette és ez valamiért egy kicsit mindig elszomorított. Pedig egyre többször gondoltam rá erotikus képzelgéseim során, amiben a főszerep természetesen mindig neki jutott. Eleinte csak a csókjaira gondoltam, de a fürdőszobai kaland után már bátrabb szerepekhez juttattam. Sokféle pózban szerepelt azokban. Rajtam fekve, vagy csak fölöttem állva, esetleg én voltam felül… Ami ezekből egyforma volt, hogy mindig bennem volt.
Ezek az álmok egyre gyakoribbak lettek, olyannyira, hogy szinte üresnek éreztem magam nap közben. Ennek ellensúlyozására találtam ki azt, hogy egy tojásvibrit tartottam rendszerint magamban nappal. Eleinte megelégedtem volna azzal, hogy a bugyimban van, ám mikor leültem, valahogy becsúszott. Nagyon kellemes érzés volt és csak rövid ideig zavaró, így nem vettem ki hazaérkezésemig. Volt ehhez távirányító is, így mielőtt eltávolítottam „kedvesem” előbb mindig maximális fokozatra kapcsolva élveztem a társaságát. Ezt Csilla előtt is titokban tudtam tartani. A távirányítót mindig eltettem a táskámba, amit éppen magammal cipeltem, a balesetek megelőzése végett, na meg azért is, hogy ne vehesse észre még Csilla sem.
Mígnem egy napon valahogy készülődés közben az ágyon felejtettem. Nem lett volna a dologból baj, hiszen mindig én érkeztem haza előbb. Csakhogy azon a napon indulás előtt megérkezett Árpi. Sietve kituszkoltam őt az ajtón, mondván, hogy ne legyen útban, mert elkések.
– Elkísérhetlek?
– Persze, ha nem unod el magad közben. Muszáj vennem pár dolgot.
– Imádok vásárolgatni – felelte és követett.
Előzékenyen felajánlotta, hogy elvisz az autójával, bárhova is mennék. Semmi rosszra nem gondoltam. Elfogadtam a kedvességét.
Első utunk egy nagy bevásárlóközpontba vezetett, ott majdnem mindent tudok venni, ami kell. Piperecikkek, élelmiszerek széles választéka állt rendelkezésemre, de ha már ott voltam, nem tudtam kihagyni az illatszer részleget és természetesen a ruhákat sem. Nem terveztem venni ugyan egyikből sem, a parfümöket és dezodorokat viszont mind megszagoltattam kísérőmmel és magam is illatmintát gyűjtöttem. Nem magamra fújtam belőlük, utálom, amikor túl vegyes a szagom. Árpi csuklójáról szagolgattam az illatmintákat, ő pedig az én kézfejemre, csuklómra nyomott belőlük és azt „kóstolgatta” miközben néha viccesen megnyalogatta a karomat, különböző tréfás megjegyzésekkel fűszerezve az élményt, amin nagyokat nevettünk.
A ruhaosztályra érve ő kezdeményezett.
– Légy szíves próbáld fel ezt a kedvemért – nyújtott felém egy piros színű, nyomott virágmintás bikiniféleséget.
– Tudod, hogy nem akarok venni semmit. Próbáld fel magad, ha annyira tetszik – nevettem rá.
– Azt hiszem rajtam nem állna jól – mosolyodott el – De tényleg… Nem kell megvenned.
– De, de! Ha egy fehérneműt fel akarsz próbálni muszáj előtte kifizetned. Vagy talán te szeretnél magadnak olyan alsóneműt, amit már felpróbáltak páran?
– Ez bontatlan csomagolásban van. Csak kíváncsi lennék, jó–e rád ez a méret.
Rápillantottam a címkére.
– Igen. Pont megfelelő lenne a méret, de…
– Ok, akkor megveszem neked.
Elképedve néztem rá. Pár pillanatra elakadt a lélegzetem is, mert nemrég egyik álmomban épp egy ilyen boltban, ruhapróba közben… De most nem szabad! Különben sem ezt mondta, csak ki akarja nekem fizetni.
– Miért akarod megvenni nekem? Az se biztos, hogy jól áll rajtam. Lehet nem is tetszene nekem.
– Tényleg nem tetszik?
Tüzetesebben megszemléltem az árut és elgondolkodtam azon, mit láthatna ő, ha ez rajtam lenne. Nem tudtam eldönteni tetszene–e neki, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy nem adta volna éppen azt a kezembe, ha ellenére volna.
– De igen, tetszik, csak… Nincs most szülinapom, se semmi…
– Tudom kicsim és bocsánatot akarok kérni, mert nem vettem neked semmit az előzőre. Mentségem csak annyi, hogy akkor még nem ismertelek. Szóval… Fogadd el kérlek! Boldog szülinapot!
Azzal felém hajolt és lépésnyi távolságra állva szájával pihekönnyen súrolta a számat, majd visszahúzódott. Gyanúsan csillogott a szeme. Zavarba jöttem. Megint.
„Ez most tényleg megtörtént? Ugye megcsókolt? Ok, csak éppenhogy, de mégis… Lehet tetszem neki egy kicsit?”
Ilyen gondolatokkal lett terhes a fejem és ez sem segített a helyzetemen. Ha lehet még nagyobb zavarba jöttem és valami köszönöm félét rebegve bemenekültem a próbafülkébe. Persze eszem ágában sem volt felpróbálni ott helyben. Azt előre kellett volna kifizetni és a lopásgátló bilétát levetetni róla, amit ugye nem tettünk meg. Ha így próbálom fel, az már lopásnak számítana. Pihegtem egy kicsit és mikor úgy éreztem, hogy rendeződött bennem minden, bevágtam a táskámba és kimentem.
– Ne felejtsd majd el kifizetni – vetettem oda neki flegmán és a kezébe nyomtam a bontatlan csomagot.
– Ok. Meghívhatlak valamire? Tudod… Szülinap…
– Rendben. Egy szelet torta, egy kólával most igazán jól esne.
– Hm. Ez nekem kellett volna, hogy eszembe jusson. Torta nélkül nem teljes a szülinap, az már igaz.
– De nehogy egy egész tortát vegyél már! – nyafogtam – Hacsak nem akarsz tehénné varázsolni. Csak egy szeletre vagyok kalibrálva. Vagy inkább csak pár morzsára, de annyit nem adnak sehol. Szóval… Muszáj lesz besegítened. Oksi?
A vége az lett, hogy egy egész tortát vett, amiből egy teljes szeletet felváltva ettünk meg ketten. Ő mondta, hogy egy szülinapost kímélni kell, emiatt ragaszkodott hozzá, hogy megetessen engem. Beleegyeztem – miután elsőként már be is tolt a számba egy falatot abból a finomságból és a lepottyanó morzsát röptében lenyalta a szám sarkából. Bosszúból én is vettem a villámra egy falatot és megetettem vele. Nem tette szóvá, hogy én hagytam leesni az ő szájáról egy picit. Kedvét sem vette el, mert nagyokat kuncogva etetett tovább.
A harmadik falatot toltam a szájába, amikor nagy meglepetésemre életre kelt lábam között – bennem – a masztizó kedvesem. Méghozzá egyből maximumon éreztem. Elég furcsán változhatott az arckifejezésem, mert látszólag aggódva figyelt, de semmit sem szólt. Zavaromban és azért, hogy leállítsam a vibrit, kutatni kezdtem a táskámban a távirányító után. Nem találtam ott.
– Valami baj van? – érdeklődött. Mintha mosoly rebbent volna a szája szegletében, ám annyira pillanatnyi volt, hogy azt gondoltam, csak a képzeletem játszik velem. Aggódni látszik, hát miért is mosolyogna? – gondoltam magamban.
– Nem, semmi. Csak… Nem találok valamit, de nem számít.
Tényleg úgy éreztem, hogy nem számít. Nem lesz baj, mert a testem lassan hozzászokott a nagyobb rezgésszámhoz. Reménykedtem, hogy ha azonnal nekiindulok a mosdó felé, időben odaérek és el tudom távolítani a vibrátort. Ezzel felálltam.
– Bocs, muszáj kimennem.
– Ok, itt várlak. Én nem megyek sehova – közölte mosolyogva, ám ekkor mintha egy pillanatra lekapcsolt volna bennem a vibri, majd a következőben majdnem seggre ültem, akkora erővel indult újra. A bensőm pillanatok alatt darabokra hullt, a lábam szárán folyt lefelé a lé és visszahuppantam a székre. Igyekeztem elrejteni az arcom és a rángatózó altestem, de az orgazmus megállíthatatlanul folyt tovább. Egy nyilvános helyen! Sose gondoltam volna, hogy így kap el és főleg nem ennyire! Rápillantottam. Árpi bal keze az asztal alatt, jobbjában a pohár a kólával… és mosolyog rám huncutul.
– Hm. Úgy tűnik mégse mész sehova. Szeretnéd, ha segítenék?
– Az nem lehet – nyögtem – Nem lehet nálad!
– Ó, pedig nálam van amire neked most szükséged van, elhiheted. Szeretnéd megérinteni?
Válaszra nem várva ölembe szorított kezemet megfogta és a kerek, mintás kovácsoltvas asztallap alatt az öléhez húzta. Rászorította az ágyékára. A felületes szemlélődő nem láthatta mit történik az asztal alatt. Meglepetésemre keményet éreztem ott. Nos, a meglepetés nem a keménység volt, hanem a méret. Ha négy markom lenne, akkor se férne el benne. Egymás után téve a nem létező négyet a hossza talán beleférne. Ez volt az első meglepetés. Felnyögtem újra, mert ez az érzés rátett egy lapáttal az eddigi orgazmusomra.
– Ez… Ez… Nagyon… Kemény…
– Ó, azt hiszem rossz helyen van a kezed. Rossz kislány! De mivel szülinapos vagy, ma neked mindent szabad – mosolygott rám továbbra is, majd a kezét, benne az enyémmel, tovább mozdította.
A mostani érzés se volt puha. De a formája… Elég kerek és két kisebb meg egy nagyobb tojás alakú valami…
– Na, de… Hogyhogy neked ennyi?
– Mire gondolsz kicsim? Ja, azt hiszem megtaláltad a távirányítót – jegyezte meg ártatlan képpel.
Ekkor esett csak le, hogy az a két kisebb mi volt és a harmadik a távirányító. Igen, annak is olyan tojás alakja van! De buta vagyok!
– De hogy… Került az… Hozzád?
– Bocsi, nem tudtam mire való és mikor sietve kilökdöstél az ajtón, gondoltam valami zárhoz való és zsebre vágtam. Tudod otthon, apuéknál, valami ilyesmi távirányító nyitja a garázskaput.
– Állítsd le! – követeltem – Azonnal lődd már le!
– De mikor annyira aranyosan gerjedsz – nevetett és eszében sem volt kímélni a testem.
– Azt te csinálod, te szemét!!! Te gerjedsz… Nekem most… Csak… Még mindig… Tart… Kérlek… – fogtam könyörgőre a dolgot, mert tudtam hogy, így el fogok ájulni, ha nem tesz semmit.
– Hoppá! Rendben. Azt hiszem elég ennyi. Otthon folytatjuk az ünneplést, ok?
– Jó, csak… – hebegtem. Abban a pillanatban bármit megígértem volna neki.
Árpi leállította, vagy legalábbis minimumra tette, mert a bizsergés nem szűnt meg teljesen. Nem tudhattam, nem az utóhatás e, vagy tényleg csak minimumra vette. Megkérdezni azonban nem volt erőm. Járni sem. Felállni sem.
Kísérőm roppant lovagiasan intézte a dolgot. Mellém lépve felemelt, szerethető módon átkarolt és lassan lépésben közelítette meg velem a kijáratot. Igen, ő ment csak lépésben, mert nekem a lábam se érte a kövezetet, szinte repített. Vagyis akkor még nem sebesen lépdelt, csak a vérem száguldott oly módon, amiatt pedig azt éreztem, mintha a kis lépései is nagyon gyorsak lennének. A fizetéssel sem sokat törődött, lazán az asztalra hajított két papírpénzt. Tudtam, hogy az duplán elég lenne a rendelt mennyiségre. Mikor fele úton jártunk és szembe találkoztunk a pincérlánnyal, Árpi fejével könnyedén az elhagyott asztalunk felé intett, majd kacsintva búcsúzott a csajtól.
– Köszönjük kis csillag. Minden nagyon finom volt. További szép napot. Viszlát!
A csaj zavarában is megeresztett egy mosolyt és nem kérdezte meg, hívjon–e nekem segítséget, pedig látta, hogy a lábam csak kalimpál a föld felett, de nem érinti azt. Talán levette, hogy mi történhetett?! Reméltem, hogy nem, de megjegyeztem magamban, hogy pár hónapig kerülnöm kell ezt a helyet.
Miután a pincércsaj elfordult tőlünk Árpi a karjába kapott és szó szerint kiviharzott velem a parkolóba.
Egy álmomat váltotta ezzel valóra. Soha nem vitt még férfi a karjában. Talán aput kivéve, addig senki sem. Bedugtam a fejem a nyakához és belélegeztem az illatát. Fenséges élmény volt. Sokkal jobban élveztem az erejét és azt a férfias illatot is, mint álmaimban. Ettől persze, ha lehet, még több levet eresztettem az engem tartó karjára. Nem észleltem sem a nap tündöklő sugarait, sem a tülkölő autókat, sem semmi mást rajta kívül.
A hőség bennem továbbra is nagy volt, perzselt és az ötlött fel bennem, hogy fogom én ezt levezetni, mikor hazaérek? Árpi jelenlétében nem tehetem. Vagy mégis?

Hazaérve Árpi egyből a fürdőszobába vitt és leültetett a wc–re.
– Ne hagyj most egyedül – kértem és ő segített. Kihámozott a göncömből miközben tele engedte a kádat, majd gyengéden bele ültetett.
– Kis butám. Ne játssz a tűzzel legközelebb – kérte magában motyogva – Ha rossz kezekbe került volna az a kis mütyür…
„Hogy ennek mikor jutott ideje lepakolni a csomagokat?”
– Köszi. Innen már megy egyedül is.
– Rendben – felelte és magamra hagyott.
Alig vártam hogy kimenjen és könnyítettem magamon. Nem érdekelt mennyit hall belőle. A víz kifröccsent kezem munkálkodása során, de majd feltakarítom. Később…
Hirtelen ólmos fáradtság telepedett rám. Biztosan elájultam, vagy bealudtam, mert a víz már hideg volt, Árpi sehol.
Megszárítkoztam és meztelen kibotorkáltam a fürdőből, de továbbra is egyedül voltam. Bezuhantam az ágyba és újra elaludtam. Fogalmam sem volt hánykor értünk haza és mennyi időt töltöttem a kádban. Azt sem tudtam, mikor érkezett meg Csilla és egyedül jött-e vagy kísérte valaki. Nem is érdekelt volna az abban a pillanatban. Csak aludni vágytam. Halványan rémlik ugyan, hogy barátnőm köszönt és motyogtam neki valami köszönésfélét, de egyszerűen nem akartam felébredni. Még mindig hatása alatt voltam Árpi illatának és az átélt gyönyöröknek, valamint az ereje bűvöletének. A hangja is ott zsongott a fejemben, bár már fogalmam sem volt pontosan mit mond. Álmom is ennek megfelelő volt. Ennyire legalábbis emlékeztem az egészből, bár legnagyobb sajnálatomra többre nem.

Viszont nagyon kipihenten és jókedvűen ébredtem.
– Hát veled meg mi történt tegnap? – kérdezte Csilla?
Igyekeztem közömbösnek tűnni, azért picit csak elpirultam.
– Semmi. Csak vásárolni voltunk Árpival.
– Akkor az a tied ott a fotelban? Elég szép darab! Nem tudtam, hogy újabban ilyen szexi cuccot veszel.
– Szexi? Ááá… Azt Árpi választotta a szülinapomra – motyogtam.
– De… Neked nincs is mostanában szülinapod!
– Ezt mondtam én is neki – forgattam a szemeimet – De ő akkor is ajándéknak szánta és azt mondta, hogy a szülinapomra…
– Állj–állj! – nevetett Csilla – Arra ami volt, vagy a kb fél év múlva esedékesre?
– Nem tudom – morogtam durcásan – Nekem azt mondta, az elmúlt szülinapomra és bocsánatot is kért volna, ha tudja mikor volt. Ja, nem. Nem így mondta! Hanem, hogy nem is ismert akkor és azért nem akkor vette, hanem most.
– Ez elég zavaros, ugye te is érzed?
– Hááát… Most úgy is érzem magam. Teljesen össze vagyok zavarodva.
– Emlékszel, hogy mikor ismertük meg őket? Árpit és Sanyit? Éppen a szülinapod után pár nappal. Ha akkor elárulod nekik, lehet mással leptek volna meg – nevetett huncutul arra célozva, hogy talán a farkukat adták volna ajándékba.
– Na ne… Sanyi nekem akkor se kellett volna.
– Na és Árpi? Ő ugye bejön neked?
– Nem is tudom… Kedves és dögös és… De ő nem olyan. Nem engem akar.
– Honnan tudod? Ő mondta?
– Nem, dehogy! Nem beszéltünk ilyenről.
– Látod? Ez a baj veled! Nem kommunikálsz. De az nem lenne gond, ha szavakkal nem, viszont te a tőlünk elvárt jeleket sem adod.
– Bocsi, hogy nem vagyok távirányító.

Ebben a pillanatban eszembe jutott A távirányító. Igen nagy a–val, mert egy bizonyos távirányító jutott eszembe. Aminek előző nap óriási szerepe volt az életemben. Mérges is voltam rá, meg nem is. Hatalmasat éghettem Árpi szemében, de egyben életem eddigi legnagyobb élménye is miatta volt. Nos… Talán nem ő volt az oka, de mindenképpen az okozója.
– Te Csilla! Szerinted a pasiknak tetszik a látvány, amikor elélvezel?
Barátnőm a szemeit forgatva mondta:
– Hogy jut az eszedbe ilyen butaság? Hát persze, hogy tetszik. Nekem is tetszik amikor ők élveznek. Különösen akkor, ha belém – nevetett saját viccén.
Ez nekem is mosolyt csalt az arcomra.
– De tényleg! Hogy jutott ez éppen most az eszedbe?
– Hát a tegnapi nap miatt – suttogtam elmerengve a történteken.
– Halljam! Mi történt tegnap? Mindent tudni akarok – kérte izgatottan.
– Hát az úgy volt… – kezdtem és mindent elmeséltem. Nem hagytam ki belőle azt sem, hogy Árpi a karjába véve hozott haza és azt követően szinte azonnal magamra hagyott.
– Nem is. Ha nem kérem, hogy segítsen biztosan azonnal elmegy. Ennyire undorodik tőlem?
– Te tényleg nagyon hülye vagy! Nem azért ment el, mert nem akart volna téged, hanem éppen azért.
– Na ez aztán értelmes volt, de nagyon! – forgattam a szemeim most én erre az elmés megállapításra.
– Az is. Figyi, te nem küldesz neki jeleket, emiatt ő nem tudhatja TE akarod–e őt. De ha nem mehet el, akkor tuti benned ment volna el, érted?
– Azt akarod mondani, hogy annyira megkívánt volna? – kérdeztem hitetlenkedve – Ugyan! Az lehetetlen.
– Te vagy lehetetlen. Szerinted miért ragaszkodott az ajándékhoz? Na és a szájra puszi, ami akár csóknak is felfogható? Meg ha nem érez irántad semmit, akkor merő udvariasságból nem hozott volna haza. Na jó, azt talán megtette volna, de a távirányítót, amit lenyúlt, miért indította volna el éppen ott?
– Szerinted tudta? – nyögtem elvörösödve. Ez a pirulás egyrészt a zavaromból, másfelől dühömben tört rám.
– Azt hiszem sejtette, bár azt nem tudhatta, hogy amit beindít éppen benned van. De amikor észrevette, mert higgy nekem, észre kellett vennie, akkor már biztosan azért állította nagyobbra, hogy lássa az arcod, amint elélvezel. Azt a merevedést sem tudja a legtöbb férfi ok nélkül produkálni, szóval… Biztosan akar téged.
– Akkor miért nem mondja? Ő a férfi, ugye?!
– A férfiak sem akarják magukat kiadni annyira. Félnek, hogy visszaélünk vele.
– Én nem…
– Na és ezt ő honnan tudhatná édesem? Hisz te sem mondod neki és még ennyi jelet sem küldtél ni! – ujjával a levegőben egyiket elvágta a másikkal.
– Tényleg ennyire reménytelen vagyok? – szomorodtam el.
– Ne butáskodj. Rá fogsz jönni, csak gyakorolnod kéne. Ezért is kéne velem tartanod sűrűbben.
– Nemrég voltam veled és…
– Aha. Az majdnem fél éve volt már! A fél évente egyszer az nem gyakori. Vagy neked a masztik annyira gyakoriak csak?
– Ne már!
– De már! De tudod mit?! Segítek neked még egyszer utoljára.
– Nem kell… – hebegtem, mert arra gondoltam, hogy most senkitől nem kéne még egy orgazmus és Csillától arra számíthattam segítségképpen.
– Nem úgy! – öltötte rám a nyelvét – Engem nem kapsz most meg. Tegnap nekem is kimerítő napom volt. Bár a három pasi is kidőlt – közölte ártatlan képpel, aztán majd megpukkadt a nevetéstől, amikor az enyémre nézett.
– Te hárommal egyszerre? – dadogtam.
– Aham. Egyszer élünk, de amit megtehetünk ma, azt nem biztos, hogy holnap is tálcán kínálja az élet. Ráadásul mindegyik annyira… Nem tudtam választani közülük, nah…
– Oksi, akkor most te jössz a meséléssel. De tudod… Én se hagytam ki semmilyen részletet. Szóval?

Csilla elmesélte, hogyan facsarta ki a pasikat mindenféle módon. Kézzel szájjal, punci és popsi lyukkal, na meg a mellét is baszhatták, meg még a lábujjait is munkára fogta egyikük. Nem győztem szörnyülködni, de nagyon élveztem az előadásmódját. Nem mellesleg a tartalmát is, mert elképzeltem amint velem történik meg az a sok „szörnyűség”
Igen, szörnyűségnek láthatja akivel nem történt pl olyan, hogy egy srác a popsiját tölti ki, míg egy másik a punciját dugja vadul, kíméletlenül, míg a harmadik ráhagyja a választást, hogy a szájába veszi–e avagy a kezébe.
– Na, de a popsidba? Nem fáj az?
– Ugyan! Neked sem fájt, amikor egyszer csináltam.
– De nekem nem is.
– De, de… Emlékszel, amikor egyszer pucsítottál hason fekve én akkor egy vibrit mozgattam benned és a popsidat ujjaztam?
– Hát, nem… Biztosan tévedsz, vagy mással csináltad – durcáskodtam.
– Szívem sose csalnálak meg más nővel. A férfiak mások. Élő vibrátorok, ameddig nem szeretsz beléjük.
– De velem akkor sem. Emlékeznék rá!
– Ugyan hogyan emlékezhetnél?
– Csak mert nem szeretem, ha fáj.
– Akkor nem panaszkodtál – kacagott Csilla – És ha rám hallgatsz, a hétvégén se fogsz.
– Mit tervezel te ribi?
– Titok. Meglepetés, de tutira örülni fogsz neki – mosolygott titokzatosan.
– Ha bejön egyáltalán – vágtam most kétkedő arcot rá.
– Már miért ne jönne? Higgy nekem! Tudom mit csinálok, és minden készen áll rá. De… Ugye nem vagy féltékeny?
– Féltékeny? – néztem rá megütközve – Ugyan kire lehetnék? Nekem te vagy az egyetlen. Pasim sincs, bármennyire is szeretnék magamnak egyet. Érted?! Egy elég lenne, nem kéne három, mint neked, te kurva!
– Nem tudsz megsérteni! – röhögött barátnőm – Attól nem leszel kurva, hogy három vibrid van. Ok, egyedi a márkájuk, de akkor sem szerelem. Na, és nem is pénzért teszem.
– Nem-e? – hördültem fel – Akkor minek nevezed azt az ékszergyűjteményt, amit a vibrátoraidtól kaptál eddig?
– Ajándéknak talán? Hm… Lássuk csak te ribanc! Nemrég ki is fogadott el ajándékot egy pasitól? – kuncogott huncutul Árpira gondolva.
– De az más! Nem feküdtem le vele és csak a szülinapomra vette. Nem is akartam elfogadni, de hát elmeséltem, hogy nem tehettem mást akkor, abban a helyzetben.
– Mondhattad volna, hogy nem a te méreted és szimplán otthagyod őt. Na meg, hogy nem szexeltél?! Hát kinek volt annyira sok orgazmusa tegnap? Úgy értem, rajtam kívül.
– Jó, de az nem volt szex. Vagyis az volt, de ő nem…
– Ne hidd, hogy ő nem élvezte a dolgot. Biztos, hogy élvezte. Ok, lehet nem sült el. Akkor nem, csak miután hazament – kacagott gonoszul – De ha lehetőséget látott volna rá, tutira kihasználja.
– Amit én nem is bántam volna – szaladt ki a számon – Úgy értem, nem akaszkodnék rá, vagy ilyesmi, de ha ő akart volna engem…
– Ezt nemrég már túl-lihegtük. Tudod… A jelek, vagyis annak hiánya részedről. Na, hagyjuk.
– Szóval megint én csesztem el – keseredtem el – Mi a baj velem?
– Semmi baj sincs, édesem. Meglátod, minden rendben lesz, csak bíznod kell bennem. Ok?
– Eddig is bíztam és mire mentem vele?!
– Mondjuk sok–sok orgazmusra?
– Ok, nem akarok én hálátlannak tűnni, bocsika, csak…
– Értelek ám! Fasz kell neked, nem én! Meglesz, meglesz, ne félj.

A vacsora

Ekkor érkezett meg állandósult vacsoravendégünk Árpi. Talán nem volt ideje, vagy talán ő is elfáradt valamiben, mert pizzát hozott vacsira. Hat óriáspizzát és hozzá somlói galuskát, gesztenyepürét meg egy kókusztortát. Mindkét keze tele volt a két hatalmas táskával, amiben eme finomságokat hozta.
– Sziasztok. Ugye nem baj, ha ma gyorskaja lesz a menü? Nekem legalábbis nincs kedvem főzni, de ha mást terveztetek max bedobjátok ezeket a hűtőbe. Vagy odaadjátok valamelyik hajléktalannak…
Összenéztünk Csillával és egymásra nevettünk. Barátnőm vette át a szót.
– Öhm… Szia Árpi drága! Köszi, de kitaláltad a gondolatainkat. Nekünk sincs kedvünk ma főzni. Tegnap nehéz napunk volt, így ma csak filmeznénk és közben pont jók lesznek ezek.
– De hat óriáspizza? Ki lehet ennyire éhes? – szemléltem meg a választékot, kiszúrva magamnak a sajtos–sonkásat. Arra azonnal rá is tettem a kezem és vittem is a konyhába, miközben mindkét barátom jót kacagott rajtam.
– Látom drága, te nem is vagy éhes – szólt utánam Árpi – Gondolom csak megszeretgeted azt a pizzát. Nem gond, én vállalom, ha neked nem kell.
– Azt csak szeretnéd! Már összenyalogattam a sajtot rajta és különben is le stipi-stopiztam.
– Engem ugyan egyik fele sem zavar, de ha gondolod, folytathatjuk a tegnap megkezdett szülinapot. Megetesselek? – kérdezte szerintem kétértelműen, bár nem lehettem benne biztos, mert előző nap igazából megtettük egymással. Az is lehet, hogy csak nekem jutott eszembe kétértelműnek gondolni, hisz egyből arra gondoltam, hogy a farkát tolja a számba villa helyett. Mondjuk nem bántam volna, ám mégis másként feleltem.
– Köszi, de nem lehet mindennap szülinapom.
– Ok, akkor mást ünnepelünk. Mit szeretnél, mi legyen? Karácsony? Húsvét? Augusztus 20–a? Szívesen varázsolnék csillagokat neked újra.
Értettem mire céloz ezzel és elpirultam. Szerencsére nem látta, bár ha tele a szám a pizzával ráfoghattam volna, hogy félre nyeltem. Gondolatban őt nyeltem. De hogy jut megint ilyen az eszembe?! Még mindig sajog a puncim a tegnapi élmény hatására! Pedig nem is dugott meg senki! Na jó, a vibri okozta egész napos izgalom és az a helyzet sem volt mindennapi, ahogy az orgazmust kaptam… De akkor is… Úgy képzeltem, sokkal többet elbírnék. A tegnapi karban-tartásom után már nem csak vágyat éreztem Árpi iránt. Nem tudtam ugyan mit és az sem biztos, hogy előtte nem volt olyan érzésem. A csókjára vágytam, róla álmodtam és hiányzott amikor épp nem volt velem. A hiányzott sem pontos. Talán inkább fájt a hiánya. Nem tudom… Ez annyira bonyolult… Vágyhatok én valakinek a mosolyára? Ok, megértem, ha Csilla valakinek vágyik a farkára. Vagy akár én is. Hiszen álmomban, álmodozásaim közben is szerettem volna magamban érezni Árpit. Vagy akárkit. Hm. Nem, már nem lenne jó bárki! Nekem csak ő kell! Ugyan már! Másnak is olyan van, akkor miért ne lenne jó bármelyik férfi?
Ilyen gondolatok közben befaltam a pizza felét a konyhában állva. Pedig nem is vagyok éhes. Már nem.
Árpi és Csilla meg saját maguknak egy–egy szeletet vágva egy kistányérra tettek és bevonultak, egyedül hagyva engem a gondolataimmal. Utánuk menve azt láthattam, hogy egymás mellett ülnek és falatoznak, miközben a képernyőn megy a youtube–ról valamilyen zenei videó. Nem ültek közel egymáshoz. Nem nagyon. Nekem mégis úgy tűnt mintha ölelkeznének és picit fájt a dolog.
Nem lehetsz ilyen! – feddtem meg magamat. Mindkettőjüket szereted és mindketten csak a barátaid. Miért baj hát, ha jól érzik magukat nélkülem? Hm. Talán ez. Nélkülem érzik jól magukat.
Egy pillanatra megálltam, ezt vették észre és Csilla helyet mutatott a kanapén maga mellett a kezével, mert tele volt a szája pizzával, Árpi meg két falat között hívott oda.
– Gyere te is, ne unatkozzunk már nélküled.
– Az jobb, ha velem unatkoztok? – nevettem rá, de nem ültem közéjük. Túl szorosan lettünk volna és egyiküket sem akartam lecsöpögtetni sajttal, vagy ketchup–pal.

Csilla lenyelve a falatot megkérdezte:
– Ha annyira uncsi van, játszunk valamit, ok?
– Mire gondolsz? – kérdeztem én gyanakodva.
Árpi látatlanban benne volt:
– Részemről bármi jó lesz. Van kedvetek táncolni?
– Jobbat tudok – felelt nekem Csilla – Mit szólnátok egy olyan felelsz vagy mersz játékhoz? Ahhoz nem kell semmi kellék és mégis izgalmas.
– Nem is tudom. Azt nem párosban szokták játszani?
– Ugyan már! Lehet azt hárman is. Talán jobb is, mert gyorsabban kerül rád a sor.
– Rendben. Árpi? – néztem barátunkra.
– Már mondtam, hogy bármit elfogadnék. De ehetünk tortát is, ha szeretitek.
– Nyugi, majd bevetjük a tortát is a játékba – kacagott Csilla.
Tudtam, hogy Csilla fogyókúrázik, bár nem viszi túlzásba.
– Hm. Akkor te meg mersz enni egy fél tortát? – érdeklődtem tőle.
– Ez nem ér! Előbb meg kell kérdezned felelek–e vagy merek – grimaszolt – Na és a sorrend… Ha te kérdezel előbb, akkor utána Árpi majd én. Így Árpi marad középen.
Ezen persze jót nevettem, hiszen ha Árpi első körben középen is lesz, akkor Csilla után ismét én jövök, így Árpi már nem is lesz középen.
– Tudod, ha azt akarjuk, hogy a nemek esélyegyenlőséget kapjanak akkor Árpinak kétszer kellene jönnie. Mondjuk akkor meg nála lenne az előny éppen azért.
– Ennyire ne legyünk kicsinyesek – kontrázott Árpi – Nekem az se baj, ha közöttetek vagyok vagy éppen valamelyiktek után állok. Így is, úgy is két lánnyal játszhatok, ami egy férfinak se lenne ellenére – nevetett ránk.
Csilla persze erre letámadta és jól belebokszolt a karjába, miután a saját öklét fájlalta.
– Aú… De kemény valaki ma!
– Ha te azt tudnád mennyire…
– Ne már! Most enyelegtek vagy játszunk? – öltöttem rájuk a nyelvem – Nos akkor ki kezdjen?
– Mindig aki kérdez – válaszolt Árpi.
– Jól van, akkor Árpi felelsz vagy mersz?
– Felelek.
– Melyikünk tetszik jobban? Csilla vagy én?
– Ez övön aluli lett volna, ha úgy kérdezed, hogy mint nő, melyiktek tetszik jobban – nevetett rám csúfolódva a srác, kitalálva a kérdésem lényegét, egyben ügyesen meg is kerülve azt.
– Mivel azonban a kérdés egyszerű, a válasz is az. Egyformán jó barátoknak tekintelek titeket.
– Ez nem ér ám! Választanod kell akkor is, ha csak mint barátokról nyilatkozol. Szóval? – kíváncsiskodott Csilla igyekezve valamilyen nekem tetsző választ kihúzni a srácból. Ezt pedig onnan tudtam, hogy felém fordulva rám kacsintott, így Árpi nem láthatta azt.
– Pedig így érzem.
– Nos, akkor gondold át még egyszer. Előny talán Vikinél lehetne a tegnapi élményetek miatt?
– Hát jó. Az tényleg nem mindennapi élmény volt. De őt akkor nem barátnak láttam, hanem mint nő volt gyönyörű.
– Csak volt? – kérdeztem.
– Ezt majd a következő körben édeske – szólt rám Árpi nevetve – Mindenkinek egy jár egyszerre. Na akkor én jövök. Mivel nem beszéltük meg azt, kihez intézhetjük a kérdést, most visszakérdezek. Viki felelsz vagy mersz?
– Öhm… Nem is tudom…
Ha azt választom, hogy felelek, talán kivallat az érzelmeimről vagy akár a tegnappal kapcsolatban, ami így is elég kínos nekem. De ki tudja mit kér ha merészelek?! Nem tudtam dönteni és gondolom ez látszott is rajtam, mert Csilla közbevágott.
– Ok srácok! Akkor még egy szabály, mert lemegy a holnaputáni nap is mire Viki döntésre jut. Szóval az ilyen jellegű kérdésre max 10 másodperc alatt válaszolni kell, másképp a kérdező dönti el mi legyen. Rendben?
Mindenki beleegyezett és arra gondolva, hogy max megetet vagy megitat Árpi engem, azt feleltem szinte rögtön:
– Akkor merek.
– Merd levenni egyik ruhadarabod.
– Na, de… Illik ezt barátok között?
– Éppen azért. Már láttuk egymást ruha nélkül így nem okozhat gondot senkinek egy ilyen kérés. Plusz nem mondtam meg mit vegyél le. Az érdekelne, mit szeretnél magadon tartani első körben. Az sokat elmond arról, mennyire bízol bennünk.
– Nos, ha a bizalomról van szó, tulajdonképpen akár meztelen is lehetnék, mert tényleg látott már mindkettőtök engem pucéran.
– De csak egyet kértem.
– Tényleg levetkőznél előttünk elsőként? – adta Csilla a meglepettet.
– Miért ne? – azzal gyorsan le is dobtam magamról a sortot és a topot is, a bugyi maradt csak.
– Hm. Ez bátor és tetszik az ötlet, de mégis… Melyiket vetted volna le, ha csak egyet szabad? – kérdezte a fiúka.
– Nem tudom, de ha tetszik ez az ötlet, akkor veheted teljesítettnek. Akár egyberészes is lehetett volna rajtam – kuncogtam.
– Vagy akár az is, amit tegnap kaptál ajándékba – szólt Csilla egy másik lehetőséget felvetve, egyben emlékeztetve a fiút, hogy azt is kérhette volna tőlem.
– Jól van – meresztgette a szemét Árpi nagyot nyelve – Ma is szép vagy és… Te jössz Csilla.
Ezzel az utolsó beszólásával nagyon betalált a srác. Szépnek lát ma is. Ez nagy önbizalmat adott a következő részhez nekem.
Csilla hozzám fordulva kérdezte a szokásosat és mindjárt számolni is kezdett visszafelé:
– Tíz… kilenc… nyolc…
– Ok, ha megint én vagyok terítéken akkor megint merek – nevettem a próbálkozására, mert úgy gondoltam kérdezni szeretne valamit tőlem. Valószínűleg így is volt, mert egy pillanatra meglepődött és nem igazán jutott az eszébe semmi, de persze gyorsan kivágta magát.
– Ok, akkor merd leetetni Árpival a cickódra kent tortát.
– Ez nem ér – kiáltottam elvörösödve – Csak egyikünktől kérhetsz.
– Csak tőled kértem, hogy merd. Árpinak nem hiszem, hogy ellenére van a dolog – kacsintott.
Úgy éreztem mattot kaptam.
– Hát jó. Árpi? Szeretnéd?
A válasz gondolkodás nélkül bukott ki a száján.
– Igen, imádom a tortát, azért is hoztam mára is.
Nem volt mit tenni, egy szelet tortából egy kis részt szétkentem a mellemen és felkínáltam a srácnak, aki mohón lenyalta. Elég gyorsan történt és Csilla nem is láthatta. Gondoltam elég ennyi és fellélegeztem. Csakhogy barátnőm nem hagyta ennyiben.
– A többit is. Elég az az egy szelet, de ne csak egy morzsát adj szegény fiúnak. Még a végén éhen hal itt nekünk.
– A mennyiség nem volt feltétel – szabadkoztam.
– Nem, az igaz, de az eredeti szabály szerint egy kérés teljesítése maximum két percig tarthat. Annyi idő alatt bőven leeszi rólad Árpi azt az egy szeletet, szóval tessék csak adni neki még!
– Éhes vagyok – mondta nyafogó hangon és kisfiús képpel Árpi, amin muszáj volt nevetni. Még a száját is megnyalta, amiről persze nekem ismét furcsa gondolataim támadtak. Az sem hagyott persze hidegen, ahogy a nyelvét siklatta a mellemen. Azt se bántam volna, ha tovább tart, hát rászóltam.
– Ne legyél olyan mohó kicsi fiúka. Csak szép lassan ínyenc módra, jó?
– Persze anyuka, de akkor feküdj le a szőnyegre, másképp lepotyog rólad a finomság és nem marad nekem semmi se – nyafizta.
Nagyon jól állt neki ez a stílus és ismét jót nevettünk a helyzet komolysága ellenére is. Talán nem is annyira komoly, ám sokkal–sokkal izgatóbb volt nekünk. Szerintem Csilla direkt tervezte így.
Lefeküdtem hát a szőnyegre és nem tettem szóvá, hogy sokkal tovább tartott neki két percnél a teljes szelet torta elfogyasztása rólam. Nagyon élveztük mind a hárman. Magamról nem kell beszámolnom milyen csodás érzés amikor egy érdes, forró férfinyelv halad milliméterenként a mellem teljes felületén, a bimbókon talán picit tovább időzve, néha ráharapva, hátha az is csak egy pici morzsa… Árpi nadrágján látszott, hogy tetszett neki is a dolog. Csilla pedig csillogó szemekkel és résnyire nyitott szájjal figyelte minden rezdülésünket. A kis ribanc szintén nem szólt most – pedig vártam tőle, hogy félbeszakítja – mert letelt a két perc már régen. Gondoltam felhívom erre a figyelmét, bár inkább szántam köszönésfélének, mint bosszankodásnak a mondandómat.
– Csilla, te figyelted most a két percet?
– Öhm… Nem. Bocsi, mert annyira tetszett a műsor. Azt se bánnám, ha Árpi az egész tortát leenné rólad.
Na azt én se bántam volna, de azért a játéknak folytatódnia kéne most már, hátha lesz ez még izgalmasabb is.
– Ok, akkor én jövök. Csilla felelsz vagy mersz?
– Felelek – mosolygott rám.
– Hány férfival voltál egyszerre eddigi életedben? Úgy értem, hányan voltak csak veled?
– Ugye nem az számít, hogy hányan voltak egyszerre bennem?
– Nem, nem, az behatárolt lenne.
– Gondolod? – kacsintott – Talán annyira mégsem, de ok, értelek én. Hát, lássuk csak… Tegnap csak hárman voltak, persze ők egyszerre bennem is, meg… Na jó, nem a részletekre vagy kíváncsi, ugye? – nevetett rám a ribi, miközben Árpinak elkerekedtek a szemei a hír hallatára, bár nem szólt semmit.
– Elég ha egy számot mondasz – tértem vissza a kérdéshez, nehogy már megkerülhesse a választ.
– 12.
– Mi? – hüledezett Árpi is, meg én is, mire Csilla ártatlan szemekkel visszakérdezett.
– Nem arról volt szó, hogy csak őszintén? Tudjátok… Az igazat és csakis az igazat, meg a színtiszta igazat… – hadarta kissé elpirulva.
– Hát, de. Csak…
– Akkor ez a válaszom. Volt egy olyan estém, amikor szurkolóként jelen voltam egy focimeccsen és utána a gólkirálynak én lettem az ajándék. Nyilván a srác nem volt irigy, mert annak is járt, aki lepasszolta és az is hozzájárult a győzelemhez, aki nem engedett gólt a kapuba… Na meg a játékban is a csapatszellem a fő. Szóval, mindenki ajándéka lettem akkor. Nekem persze mindegyikük lőtt gólt legalább egyszer azon éjjel, meg úgy délig kb.
– Aztaa…
– Hidd el, utána egy hónapig nem kapott még puszit sem egy pasi sem tőlem. Bár nem bántam meg, csak egy picit fájtam itt–ott… – nevetgélt az emléken Csilla.
– Lehet, hogy emlékszel is rá, mert abban a hónapban még téged is visszautasítottalak.
– Ja, akkor azért volt?
– Aha, de nem panaszkodhatsz, mert neked akkor is megvolt, csak… Most mit vagy úgy oda? – nézett Árpi hüledező arcába – Tudtál rólunk ugye, hogy szoktuk egymást is szeretgetni néha?
– Hát, ja… – köszörülte meg a torkát a srác – Csak tudod, máskor azt hittem, csak ugrattok.
– Miért vagy biztos abban, hogy most nem? – kérdeztem rá – A játékon kívül még az is ér. Csak játékban kötelező az őszinteség.
Ezen megint jót nevettünk, mert tudtuk, hogy nem hazudozunk egymásnak. No jó, talán néha, de ok nélkül soha.
Árpi került sorra. Előzőleg nekem szánta a kérdését, most Csillának tette fel a szokásost. Csilla most a merek szöveggel válaszolt. Úgy tűnt Árpinak bejönnek az egymást kényeztető csajok, mert így szólt.
– Csókold két percig úgy egy barátnőd, mintha szerelmes lennél belé.
– Csak ennyi? Na meg, túl sok választási lehetőségem ugye nincs is… De én nem bánom. Szeretem Vikit, bár nem vagyok szerelmes bele, de nem lesz nehéz eljátszanom. A monológ meg csak azért, mert nem tudom, neki szabad–e visszacsókolni, vagy csak tűrnie szabad amit kap?
– Nos, ha sikerül úgy csókolnod, hogy elhiszi a szerelmed, akkor biztosan vissza fog csókolni.
– Ezek szerint ha téged valaki úgy csókolna közülünk, akkor te…
– Cicám, én bármelyikteket szívesen visszacsókolnám, akkor is, ha nem lennék szerelmes egyikőtökbe sem.
– Öhm… Ez most picit sokértelmű volt – nevetgélt Csilla.
– Lehet. Indulhat a két perc? De ha nem lesz meggyőző, akkor újabb két perc – vigyorgott Árpi.

Lágyan indult a csókocska, nagyjából úgy, ahogy egyébként is kezdeni szoktuk, amikor egymással játszadozunk. Csilla szokása szerint bevetette a kezét is és simogatott csók közben, hát gondoltam adjunk egy kis műsort a srácnak. Egyébként is picit már be voltam izgulva, úgyhogy nem okozott nehézséget, hogy úgy érezzem, megkívántam a barátnőmet. Az a tudat még dobott egy kissé az élményen, hogy egy fiú is leskelődik, sőt élvezi is a ténykedésünket. Nem kérte volna ezt tőlünk, ha undorítaná, ugye? Én például sose kérnék tőle olyat – maximum viccből, vagy amikor felmérgesít –, hogy nyalja ki a seggem. Az szerintem eléggé undorító lehet. Bár ha Csilla példáját veszem alapul. Amiket ő elmondott a tegnapi hármasával kapcsolatban. Azok a srácok nem undorodtak barátnőm szerint, de úgy vélem egy normális srác biztosan. Nem mintha ők nem lehettek volna normálisak, csak… Nem ítélhetek el senkit, amikor nem is ismerem. Bár magamban talán egy kicsit mégis.

– Letelt a két perc – szólalt meg Árpi.
– Elég meggyőzőek voltunk? – érdeklődött Csilla, hisz a feladat neki lett kiszabva.
– Igen. Tetszetős műsor volt. Minden csajjal megcsinálnátok ezt?
– Állj! Ezt majd a következő körben, ha felel akit kérdezel – nevettem ki a fiút – Most előbb Csilla jön.
– Rendben. Akkor merek – mondta Árpi.
– Még nem is kérdeztelek – visított Csilla a nevetéstől – De ha már ennyire készséges vagy, akkor „lássuk a medvét”
– Már vártam ezt a kérést. Biztos, hogy ezt akarod? – felelte Árpi és lemutatott a nadrágjára.
– Majd ha láttam megmondom, akarom–e. Most csak mutatni kéne. Remélem lesz mit.
Hát volt. Amit előző nap az asztal alatt éreztem, nem becsapás volt. Főleg nem úgy, hogy most is állt neki. Teljes merevedéssel pattant elő a méretes szerszám és egyenesen, szinte vádlón mutatott Csillára. Mintha azt kiabálta volna, hogy „hogy merted kétségbe vonni a létezésemet?” Persze nem kiabált semmit. Ő nem tudott. Csillával mi sem, mert a látvány lenyűgöző volt. Pedig én tegnap is érzékelhettem és Csilla három másikat kapott egyszerre, mégis meglepetés volt. Jó nagy meglepetés.
Mikor barátnőm felocsúdott ámulatából, csak ennyit tudott kinyögni:
– Hova fért ez el a nadrágodban?
– Azt hiszem ez költői kérdés lett volna – nevetgélt az ünnepelt szerszám gazdája.
– Azt hiszem megvan az ok az ünneplésre – suttogtam halkan, nehogy elriasszam a „kicsikét”
– Mire gondolsz? – kérdezte Csilla.
– Majd elmondom, de előbb játszunk még. Én jövök. Árpi?
– Felelek, ha előbb mertem – szólt és pakolta volna el a szerszámát.
– Fázik? –kérdezte Csilla.
– Nem, csak nem akartalak titeket még nagyobb zavarba hozni.
– Háát… Én se vettem vissza a ruháimat… – céloztam arra, hogy neki se kéne dugdosnia. Tetszett a látványa, nah. Elvégre én egyébként sem részesülhetek nap mint nap egy szép fasz látványába, hát még ilyen pompás példányéba. Nyilván nem csak az én tenyerem viszketett, hogy marokra ragadjam, de sikerült visszafognunk magunkat Csillával. Egyenlőre természetesen. Mert most már tudtam, hogy ezt ma megkapom. Méghozzá a megfelelő helyre illesztve. Hogy fájni fog egy kicsit, az borítékolható, ám ezt nem hagyhatom ki. Reméltem, hogy Csillának ez volt a terve, de azt se bánom, ha osztoznom kell rajta. De muszáj ezt magamban éreznem még ma! Minél előbb, bár pár percet még tudok várni, ha kell. Sajnos nem a merek volt Árpi választása, másképp könnyű dolgom lett volna. Annyira vágytam rá, hogy e vágy minden szégyenérzetem felülírva egészen biztosan azt kívántam volna, hogy legyen bennem tövig, vagy ameddig befér. De ez nem adatott meg nekem. Még nem!
– Ezzel a szépséggel ugye nem nehéz magadnak partnert találni?
Ezt csak költői kérdésnek szántam, mert biztos voltam abban, hogy minden lány legnedvesebb álma lenne egy ilyesmi a puncijába illesztve. Árpi viszont komolyra vette és elég meglepő választ adott.
– Sajnos ezt most nem találtad el. A legtöbb lány fél ekkora mérettől.
– Én ugyan nem – szaladt ki a számon, majd gyorsan helyesbíteni akarva hozzátettem – Ez most komoly? Nem hiszem el, hogy ne akarná ezt minden nő legalább egyszer az életben.
– Azért ne tedd balzsamozva a múzeum polcára, mert tényleg sok nő van, akit elijesztene egy ekkora – szólt Csilla a száját nyalogatva.
– Nos megkaptad a kérdésedre a választ – vélte a srác.
– Várj, az nem igazi kérdés volt, csak amolyan költői lett volna.
– Sajnálom, de kimondtad és megadtam rá a választ. Csak akkor változtathatnál, ha nem feleltem volna rá. Elfogadhatónak tartottad, ugye?
– Igen, de… Na, jól van. Te jössz Csillus.
Csilla ebből levehette, hogy nagyon rágerjedtem a srácra. Vagyis nem rá, hanem a farkára. Vagy talán mindkettőre… Úgy éreztem, hogy egész éjjel, meg még három napig elviselném őt mindenféle pózban és csókolva meg dugva…
Csak azért, mert Csillusnak soha máskor nem szólítom a barátnőmet, kivéve mikor elfelejtkezek magamról, az pedig csak akkor történhet meg, amikor haragszom rá, vagy beindultam.
– Felelsz vagy mersz Viki?
– Akár mindkettőt, csak mondd már mit tegyek.
Ezen a többiek nagyot nevettek. Biztos voltam benne kitalálták, mi zajlik most bennem. De barátnőm úgy döntött, hogy még egy kicsit húz engem.
– Árpi már látott minket csókolózni és Árpit is láttam már lánnyal, de téged sohasem láttalak fiúval csókolózni, úgyhogy merd most Árpit megcsókolni legalább két percig úgy, mint aki szerelmes belé.
– Csak ennyi? – kérdeztem suttogva, hogy Árpi meg ne hallja. Ő azonban nem rám figyelt, hanem Csilla mondókájára.
– Mi az, hogy sose láttad Vikit fiúval csókolózni? Ő egy nagyon szép lány, biztos sok pasija volt már, vagy talán…
– Nem, nem! Egyáltalán ne is gondolj arra, hogy leszbi vagyok! De eddig csak Csillával csókolóztam és nagyon régen összesen két sráccal, amit ugye Csilla nem láthatott. Így értette és nem másképp.
– Na, de… Csak két srác és ők is csak régen?! Nem értem…
– Tudod az miatt van, hogy Viki nem ad szabad jelzést olyannak sem, aki pedig szívesen bekopogtatna némelyik nyílásán. Talán csak várja a sült galambot, ami viszont a tilos jelzés miatt nem tud berepülni. Bocsi Viki, de ez van.
– Jó–jó, igazad van, de… Mindegy. Én most biztosan merem megcsókolni Árpit és nem lesz nehéz látnod mennyire kívánom, igaz szerelemmel – hadartam egy szuszra és alig vártam, hogy Árpi elég közel legyen ahhoz, hogy rávessem magam.
A csókolózás közben ugyan nem volt tilos a kézi munka, vagyis egymás simogatása és Árpi ezt ki is használta. Simogatta a nyakam, mellem, hátam… Én viszont csak a haját babráltam, viszont lent sikerült úgy helyezkednem, hogy a farka a lábam közé csússzon és ott mozogtam rajta ameddig Csilla le nem állított. Annyira hosszú volt, hogy teljesen átért a fenekemen is túl és ekként a punciajkaim között fenséges érzéseket keltett. Mivel jóval magasabb volt nálam a srác, még úgy is picit lefelé irányult a szára, hogy majdnem belekapaszkodtam a nyakába. Ilyen módon smirglizve magam rajta a csiklómnak is jutott a jóból és majdnem elélveztem már ennyitől is, de sajnos lejárt az idő. A francba az órákkal. Bezzeg ilyenkor sietnek, pedig most késhetett volna akár fél órát is.

Nagyon lihegve álltunk szemben egymással Árpival továbbra is. Szerintem ő is átkozta most az időmérőket. Csilla viszont tapsolt.
– Rendben. Eléggé meggyőző volt a csók.
Lemutatott a combomra ahol csordogált némi nedvesség. Talán enyhe kifejezés a némi, mert ha nagyon lefelé néztem volna, tudom, hogy a talpam körül kialakult egy kisebbfajta tócsa. Nagyon készen álltam Árpira. Mivel én jöttem kézenfekvőnek tűnt az ötlet tőlem, hogy kinyalassam magam Árpival. Biztos voltam abban, hogy ezek után a merek lesz a választása. A tervem sikerült, tényleg azt választotta.
– Nagyon szép a farkad édesem – szóltam a srácnak – De szeretném, ha érezhetném mennyire vagy ügyes a nyelveddel. Nyalnál orgazmusig engem? Lehetek önző ennyire? Nem baj? Egyáltalán szeretnél te ilyet? Úgy értem, nem undorító neked?
Eddig jutottam esdeklésemben, mert ez az volt, bár nem annak szántam, de még én is könyörgésnek hallottam. Ő ekkor szinte ledobott a kanapéra és már nyalt is.
Csilla nevetve szólt közbe:
– Várjatok már! Nem lehet annyira sürgős egyikőteknek sem, hogy Viki nyaka kitörjön. Menjetek… Menjünk szobára, ha már itt tartunk, rendben?
Nem telt bele 5 másodpercbe, hogy már a hálóban a saját ágyamon elfektetve éreztem újra Árpi nyelvmunkáját. Nem undorítja hát a nedvem, amivel pedig sikerült jól összekennem őt is meg magamat is mindenhol. Előbb lent, most fent lett csatakos tőlem. De úgy tűnt ízlettem neki, mert az első orgazmus után se nagyon akarta volna abbahagyni.
Ismét Csilla vette át az irányítást.
– Tudom, hogy a szabályok szerint nem én jönnék, de… Megengeditek, hogy javasoljak olyat, amivel mindenki jól járna? Arra gondoltam, hogy ti ketten dughatnátok végre és közben, ha van egy kis ideje meg energiája valamelyikteknek engem is kényeztethetne. Mindegy melyiktek nyal ki, de már nekem is nagyon kell egy orgazmus. Mit szóltok? Persze én várhatok is a soromra, de…
Árpi ekkor csak ennyit kérdezett:
– Te akarod édeske?
Tudtam mire értette és ujjongva, lelkesen feleltem neki igennel.
Az én pózomon mit sem változtatott, csak leheletnyivel tolta feljebb a fenekem az ágyon. Így a puncinyílásom az ágy szélétől vagy öt centire volt és a srác azonnal bedugta a makkját, megállt, majd a mellette álldogáló Csilla popsiját két marokra fogta és maga elé emelve nyalta. Valahogy jutott ideje és energiája rám is figyelni, mert kis idő elteltével, épp amikor arra gondoltam, hogy testem már hozzászokott a méretéhez, beljebb tolta a farkát belém. Sziszegtem és nyeltem, nyögtem, de azért akartam és tűrtem. Muszáj ennek beljebb kerülnie! Az nem lehet, hogy csak ennyi férjen be! – gondoltam, amikor lenéztem és azt láthattam, hogy szinte alig van belőle valamennyi bent. Nagy része még mindig fázhatott szegénynek. Picit mocorogtam és riszáltam a csípőm, ám Árpi még kivárt.
Mire Csilla sikongva elélvezett és a srác óvatosan lefektette mellém tovább simogatva a combját, addigra már a farka nagy része bennem járt. Igen, addigra már mozgott. Nem lehetett neki könnyű, mert még mindig nagyon szűk voltam és belül már alig volt bennem hely. Úgy éreztem teljesen kitölt, de ő mindig talált bennem pár millimétert amiről én nem is tudtam és ki is használta azt.
Mire Csilla teste megnyugodott és mosolyogva fordult felénk, hogy megnézze hol tartunk, már csak épp egy pici maradt kint Árpiból. De ekkor már mindketten éreztük, hogy ez a végállomás, ez ugyan károkozás nélkül nem megy már tovább. Nem is erőltette hát egyikünk sem. Árpi ekkor minden figyelmével felém fordult és csókolta a szám, simogatta a nyakam, mellem és mindenhol ahol elért, plusz másik kezével a csiklóm is birizgálta, na meg egyre gyorsabb ütemre kapcsolva járt bennem. A fellegekben éreztem magam. Ő persze mit sem tudott arról, hogy most váltotta valóra egy másik álmomat. Még a végén tényleg beleszeretek. Jó lenne őt megtartani magamnak. Talán van rá esély, ha rájön, hogy más csajokkal ellentétben nekem nagyon is bejön a mérete, bár nemcsak az. A szája íze is finom és úgy vettem észre még az is tetszik neki, ahogy – szerintem nem túl mélyen – karmolom a hátát gyönyöröm közeledtével. Legszívesebben átölelném őt lábaimmal és órákig hagynám dugattyúzni bennem, ám mégse tettem, mert féltem, hogy nem tud mozogni bennem rendesen. Ez a mozgás, dugás, baszás, nevezzük bárminek, neki is annyira tetszett, hogy hamarosan érezhettem amint kidagadnak a faszán az erek bennem. Ez a mérete miatt – ha lehet – még pár milliméterrel növelte a vastagságát, ezzel együtt az én kéjérzetem is. Árpi is érezhette, hogy közel neki a vég, mert egyre jobban igyekezett kihúzódni, gondolom nem akart nekem gyereket csinálni. Nem nekem kéne ettől tartanom? Hát én egyáltalán nem féltem. Van nekem esemény utáni pirulám, majd maximum dupla adagot veszek be, de most minden kell nekem. Méghozzá bennem!
– Ki ne merd venni még – sziszegtem rá és nyomatékul most már lábammal is átkulcsoltam a derekát és karjaimmal a hátát. A hátára még pár barázdát szántottak körmeim, bár ezt már inkább kontrollálatlanságomnak tudtam be később. Ő lehet ezt figyelmeztetésnek vette és teljes sebességre kapcsolva pillanatok alatt eljutott a csúcsra. Elég hangosan élvezett kedvesem és úgy hiszem én se sokkal maradtam el tőle, se hangorkánban sem időben.
Jócskán telelőtte a puncimat, aki boldog volt még úgy is, hogy utána percekig egyikünk sem tudott mozdulni. Talán nem is akartunk, ám mikor ő próbált kihúzódni, mintha belémnőtt volna, mozdultam utána. Csípőmre fogott két kézzel és így kísérletezett a kivonulással, de muszáj volt abbahagynia, mert a bennem keletkező vákuum miatt akkorát sikítottam, hogy a szomszédok feljelenthettek volna csendháborításért és a tőlünk nem messze levő bankhoz is riasztották volna a zsarukat, összekeverve a hangomat a riasztóéval. Így is riadalmat láttam Csilla arcán, amikor az ablak felé nézett. Szerencsére nem tört ki és a lakás újfajta hangszigetelése is kiállta a próbát, mert semmi baj nem történt. Azt leszámítva természetesen, hogy Árpi fasza bennem maradt.
– Beszorult – mondta Csilla áhítattal.
– Be – rebegtem én kissé ijedten.
– Nem gond, majd lelankad egy idő múlva, de megbocsátasz, ha most muszáj innom, ugye?
Válaszom természetesen nem várta meg, az ölébe kapott és farkára felnyársalva vonult ki velem együtt a konyhába.
– Kapaszkodj kis csillag – kérte, bár addig is beleolvadtam alul–felül annyira, hogy már attól féltem, hogy megfojtom. Az érzés, amit menet közben nyújtott bennem minden lépésnél a farka, szintén nem volt piskóta. Az első lépésnél még érzékeny voltam kívül–belül egyaránt és mintha kalapáccsal vágott volna hasba. Ha meg tudtam volna szólalni, akkor megállítottam volna és persze lemaradtam volna életem második legnagyobb csodájáról. Mert a második lépéstől kezdve már egyre kellemesebb lett. Sőt! Annyira jó volt, hogy nyöszörögve kértem, menjen velem még pár lépést. Persze ezt ő nem értette és megállt inni. Hosszan kortyolt egy doboz energiaitalból, majd a számhoz illesztve belém diktált pár cseppet. Majdnem félrenyeltem, de azért segített, mert meg tudtam utána szólalni.
– Futnál velem egy kört? Kérlek!
– Hogy mit? – nevetett csodálkozva és picit megmozgatta magát bennem a nevetés közbeni mozgása.
– Annyira jól esik amikor így viszel és lépdelsz. Soha életemben nem éreztem ilyet.
– Jobb ötletem van cica – szólt és visszavitt az ágyra, de most ő feküdt hanyatt, közben sem csúszott ki belőlem és még mindig nem lankadt le neki.
– Aztaa… Meddig tart ez nálad?
– Nem tudom. Erre az időre már mindig lelankadt, de úgy látszik te nagyon különleges vagy. Viszont nekem is jól esik még mindig, amikor mozgok benned. Csak nem akarom, hogy fájjon neked. Szóval azt csinálsz amit akarsz és ahogy neked jól esik ameddig le nem lankadok, vagy ameddig te ki nem akarod csúsztatni magadból. Ok?
– Azt lesheted, hogy én ki akarjam dobni magamból. Legszívsebben így aludnék el. Sokkal jobb mint a vibri érzése.
Csilla is nevetett volna, ha időközben el nem megy wc–re, de Árpit nagyon jó kedvre derítette ez a mondat.
– Tudod… Most váltottad valóra a második álmom. Csókolóznál velem? Azt hiszem… Most nagyon furát érzek.
Majdnem kimondtam, hogy szeretlek, de hát azt se tudom, hogy az milyen. Vagyis nem voltam biztos magamban. Az érzelmemben. Túlcsordultam azt éreztem, de lehet ez csak az orgazmusok utóhatása. Vagy nem is csak utó, hiszen most is közeleg egy. Csak kell hozzá most csók is .
Árpi nem vitatkozott és nem kérdezősködött. Megadta amire szükségem volt, cserébe valamilyen jó érzést kaphatott ő is, mert még mindig nem lankadt neki le. Igaz ugyan, hogy nem tétlenkedtem és riszáltam a seggem, tekertem a csípőm amióta csak magára engedett, mintha szabadulási vágy hajtana, pedig dehogy az miatt! Beszéd közben sem álltam le a stimulálással, de ha nem kapok csókot reggelig tekereghettem volna. A kenéssel semmi probléma nem akadt, mert nemcsak saját nedvességem, hanem az ő szerelemleve is besegített. Volt bennem bőven. Mindketten meglepődtünk, sőt, mivel időközben Csilla visszatért már mondhatni mind a hárman, amikor engem elért a legújabb, bár nem a leghatalmasabb orgazmusom és punciizmaimmal fejtem a farkát, azt éreztem, hogy ő is újra jön belém. Árpi szemét lehunyva élvezte amit most én nyújtottam neki. Csillával mind a ketten csodálhattuk szépségét, mikor elérte őt a csendes gyönyörök egyike.
Nem volt hosszú és fergeteges élvezet, de azt nem is várta egyikünk sem. Egy–két perc elteltével viszont Árpi mérete visszaállt normálra, ami valljuk be így sem volt „kicsim”–nek becézhető. Annyira viszont elég volt a méretcsökkenés, hogy kicsusszanjon. Bennem azonnal üresség érzése támadt, még úgy is, hogy legalább fél liter nedvesség azonnal kiömlött, a maradék pedig lassan szivárgott utána.
Árpi megcsókolt és annyit mondott, hogy:
– Köszönöm.
Visszacsókoltam és még mindig rajta fekve én is megköszöntem neki.
– Én is köszönöm szívem.

– Ti aztán jól eláztattátok az ágyamat! Ugye nem baj Viki, ha ma a tiéden alszom? Ti már úgyis bejárattátok azt, használjátok ameddig akarjátok.
– Ó! Azt hittem a sajátomban vagyok. Persze, költözz csak át. Mondanám segítek tiszta ágyneműt keresni neked, de szerintem még minimum húsz percig nem tudok lábra állni. Hacsak nem visz valaki megint úgy ölben, mint előbb – kacsintottam Árpira.
– Hát a mai nap te teljesítettél jobban. De ne hidd, hogy sajnálom tőled. Sőt! Örülök nektek nagyon. Gondolom, most egy ideig legalább együtt jártok, ugye? Szerintem mind a ketten ezt akartátok. Tévedek? Á, tutira nem! Ilyenben sosem. Na, befogom. Megcsókolhatod a menyasszonyt – kacagott Csilla és magára kapva egy köntöst, kivonult a konyhába.

Csilla távozás után Árpi kissé rekedtes hangon kérdezte:
– Tényleg szeretnél járni velem?
– Szerintem nem lenne rossz ötlet. Meg tudnám szokni egy időre, hogy velem aludj. De ha neked gáz…
– Ugyan már! Tetszel és amit nemrég műveltél velem… Eddig senkivel sem volt ilyen sosem. Azt se mondtam eddig senkinek komolyan, hogy szeretem, de neked előbb már majdnem kimondtam.
– A majdnem az még nem. Benne is van: nem!
– Jó, jó, de kérlek ne lovagolj a szavakon.
– Hát azon nem is, inkább azon a szép faszodon.
– De csintalan lett valaki. Tegnap még alig mertél hozzám szólni.
– Mert tegnap még én se ezt éreztem veled kapcsolatban.
– Igen?! És mi lenne az?
– Azt hiszem ugyanaz, amit te is érzel irántam. Egyszer nekem is eszembe jutott ám kimondani azt a bűvös szót. Nem vagyok nehéz?
– Viccelsz? – kacagott – Majd szólok, ha nem kapok miattad levegőt, ok?
– Rendben – szóltam és lecsúsztam, majd a számba fogadtam belőle amennyit csak tudtam, közben két marokra fogva fuvoláztam egy saját magam komponálta dallamot. Ez a dallam annyira tetszett a srácnak, hogy – bár nem jelezte – hamarosan nem kapott miattam levegőt a drága. Nekem meg pár perc elteltével görcs állt az állkapcsomba. Alig tudtam kiköpködni a számból őt. Ismét jól megnőtt!
– Hallod?! Neked mennyi elég egy nap?
– Nem tudom. Eddig maximum kettő volt, de csak ritkán. Mostanában nem volt senkim, ezért inkább csak kéthetente egy. Lusta vagyok magamnak csinálni.
– Azt hiszem meg tudom oldani, hogy picit felpörgetem a szexuális életed. Persze csak ha te is benne vagy.
– Rendben. Szívesen vagyok benned.
– Azt én is nagyon élvezem. Annyira, hogy most vissza is teszem. De kell hozzá az…
– Engedély azonnalra megadva!
– Nem az, te! A csókod kell most!

Csilla időközben enyhítette éhségét és csillapította szomját, visszatért hát, de egy óránál nem bírta tovább velünk. Úgy döntött elmegy inkább sétálni az éjszakába. Hiába marasztaltuk, bevesszük hármasba, mert mindketten szeretjük őt, nem állt rá.
Orgazmus iránti igényét később sem jelentette be, de más irányú hálánkat nem utasította vissza.
Árpi egy szép nyakéket vett neki, tőlem egy hozzáillő gyűrűcskét kapott.
– Na, most akkor megint érezzem magam ribinek? Hiszen szeretkeztem veletek. Mindkettőtökkel.
– Ugyan! Ez nem ugyanaz azért. Csak tényleg hála és barátságból… – erősítettük meg mindketten Árpival.

Csilla később elmondta, hogy ő úgy látja, hogy szerelmesek vagyunk egymásba és nem akar kerékkötője lenni a kapcsolatunknak. Csak ez volt az oka a vonakodásának.
Nem is lett , mert a sráccal azóta is együtt vagyunk, pár kisebb mosolyszünetet beiktatva. Ezeket barátságosan megbeszéltük egymással, mert elsőre én találtam magamnak olyat, akivel kipróbáltam volna pár dolgot, de már másnapra ő is jelezte, hogy lenne egy lány, aki felkérte egy táncra… Na és ha én is szeretnék kipróbálni másokat, akkor talán nem gond…
Ő egy hét múlva már szabad volt és nekem se jött be egyik pasi sem. Egyikkel sem éreztem ugyanazt, amit vele. Talán mégiscsak ez a szerelem? A srácokkal – hárman voltak, bár egyenként – én is max pár alkalmat bírtam csak. Árpi elmondta, hogy a csaj három négy alkalommal próbálkozott és bár sikerrel jártak, azt mondta: neki ez sok. „Ó, a gyáva!” – gondoltam, de neki csak annyit mondtam, hogy én nagyon is örülök ennek, mert senkivel sem olyan jó semmi, mint vele. Ezt nem csak a szexre értettem, mert vele aludni, sétálni és beszélgetni is sokkal jobb volt, mint bárki mással. Talán Csilla volt csak, aki felvehette vele a versenyt, bár ő szex terén egyáltalán nem. Viszont vele csajos dolgokat tudtunk csinálni, amiből a férfi maradt ki.
Eltelt egy év és még mindig együtt voltunk így hárman. Csilla néha jelezte, mikor szeretne egyedül maradni a lakásban, mert vendégei lennének. Olyankor átmenetileg átköltöztünk Árpi lakásába. De minden szakítása után szüksége volt az én vigaszomra. Természetesnek vettem, hogy megadjam neki ami kell, hisz ő se tagadta meg tőlem, amikor nekem szükségem volt rá. Érdekes módon ez Árpit sohasem zavarta, sőt önként ajánlkozott maga is, de Csilla csak az egy év elteltével próbálta ki. Sose fogom megtudni az okát, mert bármennyire is ódzkodott Árpi szerszámától, fergeteges élvezetben részesült ő is egy szakítását követően.
– Nem volt annyira jó ám, ne hidd! – mondta akkor nekem.
– Ugyan kit akarsz becsapni és miért? Láttam, amit láttam és abból nekem az jött le, hogy még szerelmes is lehetnél Árpiba.
– Nem, nem! Inkább soha többé vele, ha az az ára. Nem akarom én elválasztani a gerlepárt.
– Nem fogsz, soha. Ha mégis, annak biztosan nem te leszel az oka, hanem mi. Tudod… Azt hiszem mi igazán szerelmesek vagyunk egymásba, de még magunknak se merjük bevallani. Ugye édesem?
– Hát… Ez nekem is eszembe jutott. Csak tudod… Én Csillát is szeretem. Majdnem annyira mint téged. De meg ne sértődj nekem!
– Tényleg?! Na és más nők? Másokat is szeretsz? Kívánsz mást annyira mint minket?
– Megpróbáltam, de ezt tudod te is. Vagyis… Tudjátok. De nem. Senki mást nem tudtam szeretni ennyire. A baj csak az, hogy kettőt nem lehet szeretni egyszerre. Szóval szerintem szeretlek titeket, de ez mégsem szerelem.
– Hm. Mondd csak! Kívánsz engem? Szexuális értelemben és másképp is. Hiányzom, amikor nem vagy velem?
– Igen, de…
– Na és Csillát? Róla ugyan tudod, hogy csapodár. Őt is kívánod úgy mint engem?
– Hát… Amikor tudom, hogy van valakije akkor utálom. De egyébként tényleg őt is mindenképpen imádom. Szeretem, kívánom mint barátot és mint nőt is. Gyönyörűek vagytok mindketten és ezért nem is tudnék dönteni, ha muszáj lenne.
– Szerencséd van, mert nem muszáj. Csak Csillának kell bebizonyítanod, mennyire szereted őt és akkor talán nem lesz hűtlen hozzánk.
– Te megőrültél! – mondta erre Csilla – Komolyan azt hiszed, hogy ez működne? Hisz ez poligámia! Az ember nem ilyen! Hanem monogám!
– Várj szívem! Gondold át amit mondtál. Na, meg azt, amit érzel irántunk.
– Mit kéne ezen újra gondolni?
– A poligámia… Nos, amit szoktál néha művelni – nem szemrehányásképpen mondom ám – mikor egyszerre több pasival vagy, az monogám?
– Nem, de…
– Nincs de! Nem az hát. Jól esik neked a több partner figyelme egyszerre?
– Igen, de…
– Itt sincs még de – mosolyogtam – A de az most jöhetne. Ha mi elfogadnánk téged és tudnánk szeretni, akkor felhagynál azokkal az idegen emberekkel való ismerkedéssel? Elsősorban Árpira gondolj most. Jó vele az ágyban? Van olyan jó, mint bárki mással? Esetleg nem jobb is? Nem kell most válaszolni. Csak ezeket gondold át kérlek és legyél magadhoz őszinte.
– Nincs mit gondolkodni rajta. Ha tudni akarod, igen, nagyon jó Árpival és veled is minden. De… – most ő állt meg itt. Szerintem eszébe jutott, hogy én is azt mondtam, hogy itt jöhet a de! Ez nyilván nem hosszú időre akasztotta meg.
– De mi van, ha én őt mindennap akarom. Na és ha téged szeretnélek? Azt hiszem irántad én ugyanazt érzem. Szeretlek, bár tudom, hogy van egy kis részem abban, hogy összejöttél Árpival. De tudod te milyen féltékeny lettem rá, mikor láttam mennyire boldoggá tesz téged? Megadhatta neked, amit én nem tudtam. Ez eleinte teljesen megőrjített. De nem ronthattam el a boldogságotokat. TE számítottál jobban, bár addigra Árpit is kedveltem. Nélküle tudnék élni, nélküled azt hiszem, nem. Ettől még jó vele is minden és tényleg szeretem, de… Hogy viselnéd, ha nekem csinálna gyereket, neked meg nem?
Majdnem sírva ejtette ki az utolsó szavakat. Egyszerre léptünk hozzá Árpival és csak átöleltük. Én elölről, a srácunk hátulról ölelve tartottuk Csillát.
Vártam ameddig lecsillapodik a remegés a testében.
– Ó, ez egy nagyon szép és megható vallomás volt. Nagyon köszönöm neked, bár valami ilyesmitől féltem régebben.
– Csak régebben? Most már nem? De te nem szeretsz engem, szóval…
– Igen, csak régebben, mert akkor nem jutott eszembe egy ilyen hármas lehetősége. Annyira szerencsések vagyunk Árpival. Te most fogd be a füled édesem – szóltam kedvesemre, akinek fülig ért a szája a vigyortól – nem szeretném, ha ez a fejedbe szállna. Szóval régebben attól féltem, hogy nem tudom viszonozni a szerelmed. Pedig én is szeretlek akármit is hiszel, csak ez nem szerelem. Sajnálom, de azt hiszem azt Árpi iránt érzem. Ezért mondtam, hogy szerencsések vagyunk, mert ő csak azért nem hiszi el, hogy tud egyszerre két nőt is szerelemmel szeretni, mert ugye ez legalább annyira nem általános, mint a poligámia. Pedig abból amit mondott és ahogyan viselkedik irántunk, szerintem nagyon is hihető, hogy mindkettőnkbe szerelmes. Ez csak az egyik részére válasz a felvetésednek. A másik lenne a gyerek. Igen, én is szeretnék gyereket. Én csak kimondottan Árpitól. Senki mástól nem vágyom rá. De ha mégis neked lenne előbb akár tőle, akár mástól, szerinted nem állnék melletted? Vagy Árpi elhagyna mert betalált egyikünknek? Én nem feltételezem ezt róla. Na és te? Feltételezel róla olyat, vagy rólam azt, hogy cserben hagylak? Sajnálnám, ha ennyire nem bíznál bennem.

Hosszú hallgatás és még több napi diskurzus után végülis mindenki elfogadta, amit állítottam. Elképzelhető, hogy senkit sem győztem meg teljesen. Talán még önmagam sem. De mindannyian egyetértettünk abban, hogy egy próbát megér. Én a magam részéről akkor már tudtam, hogy Árpi a szerelmem. Azt is, hogy Csillánál jobb barátnőm az életben sosem lesz. Egyiküket sem szeretném hát elveszíteni. Ha ehhez az kell, hogy elviseljem azt, hogy egymással is boldogok, hát ez egyáltalán nem nagy ár a megtartásukért. Cserébe az mellett, hogy velem marad mindkettő, ráadásként mindkettőtől plusz dolgokat kapok. Nem csak a szexben, bár az sem mellékes szempont azért egy családi kötelékben. A társaságuk garancia arra, hogy a problémáinkban is segítségére leszünk egymásnak.
Igen, ők a családom ezentúl. Csilla sem kevesebb számomra, mint Árpi és ez fordítva is igaz.
Különös kapcsolat? Tényleg az! De ha nekünk így jó?!
Az sem okoz gondot, hogy egy férfi csak egy törvényes feleséggel rendelkezhet. Emiatt nem térünk át semmilyen más vallásra, ahol pedig lehetne ez másként is. Csilla ugyanis nem vágyik a feleség hagyományos szerepére. Én viszont igen. Egyszerre két ember felesége lehetek? Elvileg nem, de egyszerre nem szerethet senki két másikat szerelemmel, ugye?
Ezek a kérdések majd később dőlnek el igazán. Ha ez a kapcsolat csak tíz évet kibír elmondhatjuk, hogy már többet átélünk, mint némelyik monogámnak tekintett kapcsolatban levők. A legtöbb monogám házasságban legalább az egyik fél – a statisztikák szerint – már a házasság, vagy együttélés ötödik–hetedik évében félrelép, ha nem előbb. Ezek nem mindegyike végződik válással. Van amelyik kapcsolatot a gyermek, másokét a vagyon tart össze.
Reménykedünk abban, hogy nálunk nem lesz ilyen.