Egy forró nyári napon a medencénknél ejtőzök egy szál semmiben. Férjem dolgozik. Semmihez sincs kedvem.
Elszunnyadok és álmodom. A szomszéd srácról, aki nemrég költözött a mellettünk levő házba. Elég dögös, csak nagyon morcos. Velem legalábbis. Mindene az üzlet. Ha jól tudom barátnője sincs. Én legalábbis két hete nem láttam hozzá bemenni senkit sem, aki ne üzleti ügyben kereste volna és mind férfi volt. Talán nem is szereti a lányokat. Azt álmodom, hogy ő valójában egy kedves pasi, aki csak álarc mögé rejti azt. Védekezésül, talán azért, mert rászedték a nők. Vagy csak egy valaki, akiről utólag bebizonyosodott, hogy csak a pénze kellett neki, nem ő. Akár így, akár úgy álmomban velem kedves lett. Megmutatkozott az igazi énje és udvarolt nekem. A végén már nem csak udvarolt, hanem csókolt. Ennél tovább nem álmodhattam, mert csengettek. „Nahát! Már álmodozni se hagyják az ember lányát. Vajon ki lehet az, aki ilyen forróságban kimerészkedik? Pedig most következett volna a legjobb rész…”

Ilyenre gondolva, bosszúsan nyitottam ajtót álmaim lovagjának. Ő morcos, én meglepődött képet vághatok. Álmomban se gondoltam volna arra, hogy egy falat bikiniben láthat. Meg arra sem, hogy épp aközben, hogy róla fantáziáltam. Vagyis álmodtam, természetesen akaratom ellenére. Hiszen az álmait senki sem tudja irányítani.

 – Szia. Mi járatban ilyen forróságban? Gyere be, ne állj ott kint. Kérsz egy hideg narancslevet? Vagy valamit?

„Mondjuk engem? Szívesen tálalnék neked. Van almám és barackom is.”

– Szia! Segítségedet kérném. Valami baj lehet az autóval mert, bár elindul, de a légkondi nem működik és hőgutát lehet kapni benne.
– Így jár az aki nem vigyáz arra, ami az övé. Például nem áll be az autóval egy fedett garázsba. Pedig ilyen időben az autóknak is melegük lehet, nem gondolod?

Érdekes, mert neki meg nincs. Nem izzad pedig öltönyben és nyakkendőben áll előttem. Jól néz ki így is, de…

– Kérlek gyere be, mert nálunk viszont működik a légkondi és nem szeretném, ha az is hőgutát kapna.
Közben kezem intésével beljebb invitálom őt a nappaliba, ahol kellemes idő van. Se hideg, se meleg. Ő talán azért, hogy óvja az öltönyét, vagy önmagát a naptól beljebb sétál.

Tudom már mit akar. Kölcsönkérni az autómat. Azt nem szívesen adom oda a legjobb barátnőimnek sem, mert elég intim dolognak tartom. Intimebbnek, mint a vibrátorom. Na meg értékesebbnek. „Mi lesz, ha karambolozik vele? Hogyan fogok én közlekedni akkor? Ok, van egy tartalék családi autónk, de az egy nagy batár, férfias és nekem nem tetszik. Azt sem adhatom neki kölcsön így ismeretlenül. Sosem tudhatom, hogy férjem mit felejtett benne. Nagyon feledékeny a szentem. Ma is elfelejtette a reggeli szexet velem. Ok, megcsókolt távozás közben, de az mégsem ugyanaz, ugye? Talán most bepótolhatnám, mert egy kedves fiúnak szívesen kölcsönadnám az én Rebeccámat. Így neveztem el az autómat.  De ameddig ennyire morci ez a srác, addig nem kell. Nekem a kedves férfiak a gyengéim.”

Ilyen gondolatok közben érek el ahhoz a szekrényhez, ahol az autók kulcsait tartjuk. A kulcs csak a batárhoz van, enyémet kulcskártya indítja. Sokkal biztonságosabb egy digitális kóddal indítani, mint egy simán reszelhető anyagból készült hasonlóval. Ez nyilván nem általános – még – de ebből talán az is kiderülhet, hogy nem kell a szomszédba mennem kölcsönkérni, ha elfogy a kenyerünk itthon. Telik parfümre és más sminkes dolgokra is, bár most csak a kedvenc parfűmöm illatozik rajtam, hiszen nem számítottam látogatóra. Állítólag ez a parfüm olyan afrodiziákum féle a férfiaknak. Én nem tudhatom, mert csak kellemes illatnak érzem. Na, most ezt is kipróbálhatom. Ha igaz a hír, akkor talán folytatódhat az az álom.
A parfümből található szinte mindenütt a házban. Az autókulcsokat tartalmazó szekrénykén is.   Úgy teszek, mint aki elfelejtette eddig és megszokott mozdulattal fújok magamra belőle még egy kicsit.

– Köszönöm. Kedves vagy. Nem, nem kérek semmit inni. Attól megizzadok. Én csak azért jöttem, hogy kölcsönkérjek egy járgányt.

„Járgány?! Ez bolond? A mi autóink egyike sem járgány!”

– Sajnálom, olyannal nem szolgálhatok. Nekünk egy járgányunk sincs – közlöm ártatlan képpel, mint aki nem érti mit akar tőlem.
– Ó, bocsánat. Nem úgy értettem. Tudom, hogy a férjed büszke az autóira. Múltkor mondta.
– Tényleg? Ti szoktatok trécselni?
– Beszélgettünk pár alkalommal, de csak ennyi. Szóval kéne az egyik autód. Amelyiket nélkülözni tudod. Sürgős lenne, mert fél óra múlva lenne egy üzleti megbeszélésem és…
– Ó, mindig csak a munka! Te sosem szórakozol? Tudom, semmi közöm hozzá, csak… Még sosem láttalak nővel. Talán csak nem?
– Dehogy! Még a feltételezés is sértő! Én igenis imádom a szebbik nemet. De első a munka. Na, adsz kölcsön egy kocsit? Bocsánat, autót.
– Persze. De… El tudnád halasztani azt az üzletet egy másik kedvéért?
– Nem értelek. Nincs másik üzletem, csak az.
– Nos, most már van. Neked kéne egy autó, de tudod a kölcsönnek is ára van.
– Rendben. Hajlandó vagyok fizetni, amennyit akarsz. Nyilván bizonyos korlátok között.
– Amire én gondoltam, ott nincsenek határok. Valószínűleg időbe telik, habár, hogy mennyi időt vesz igénybe az rajtad múlik – mosolygok rá, ő értetlenkedik.
– Fogalmam sincs mire gondolsz, de tényleg sürgős lenne. Nem érnénk rá megtárgyalni ezt, ha visszaértem?
– Sajnos nem. Ez az üzlet kell legyen az első, mert szeretném most azonnal.

„Az se baj persze, ha a férjem nem tud róla. Később talán már itthon lesz és amilyen buta, tuti elengedi a srácnak az adósságot. Ok, ő biztosan nem szeretné ezzel az értetlenkedő, de vonzó férfival azt, amit én tennék most.”

– Szerinted mennyi idővel kéne elhalasztanom azt? Vagy lehet jobb lenne, ha más utat keresnék, mert úgy látszik veled nem értjük meg egymást.
Azzal kapja is elő a mobilját és… Ezt nem hagyhatom. Muszáj neki valamit mutatnom. Ha már a testem nem hozta lázba és az öltözékem sincs rá hatással… Nos, – mint utóbb kiderült – ebben óriásit tévedtem.

 Arra gondolva, hogy szavakkal kifejezve túl vulgáris lenne – mint pl „kérlek dugj meg és viheted bármelyik autót…” – inkább a tettek mezejére lépek. A mobilt kikapni a kezéből illetlenség lenne, ugye? Nem is azt teszem hát, hanem elé térdepelve rögtön a lényegre térek. Értek én a férfi nadrágok kibontásához, különösen ha a rejtett kincsek egyikére vágyom. Gyorsan kibontom őt és magamban egyből meg is kapja a nevét: „Szépség”. Igen ez illik rá, mert nem túl nagy és nem túl kicsi, egyenes, nem görbe és a formája meg az illata is tetszetős. Előbb amikor azt mondtam, hogy tévedtem az annyiból állt, hogy a Szépség vigyázzba állt. Mégiscsak hatással vagyok én – vagy a parfümöm – erre a szépségre is. Megkóstolom és párszor végig nyalom. Majd bekapom és kicsit szopogatom. Ekkor a szemébe nézve mindenféle érzelmet láthatok. Meglepettség, vágy és több más is. A megvetés nincs közöttük, hát felállok és megcsókolom. Kiesik a mobil a kezéből és visszacsókol. Talán ösztönös a reakció részéről,  talán ő is álmodott rólam hasonlót.
Nagyon jól csókol. Édes a szája íze. Nem az a mentholos szájvízszagú, hanem valóban édes.
Mikor levegőhöz jutunk, csodálkozva megemlítem neki:

– Te valami nagyon édeset ehettél, mert nagyon édes vagy. De… Nem felejtettél el valamit? – azzal a perzsaszőnyegen árválkodó mobilra mutatva rámosolygok.
– Ó, szóval rossz kislány akarsz lenni? Ok, mindjárt felhívom az üzletfelem és az hiszem vacsora lesz a munkaebéd helyett.
Ez elég kellemes ígéretnek hangzik, mert valószínűleg több időt szeretne eltölteni velem, bennem. Tényleg nem muszáj elkapkodni az ilyen finomságot. Ebben a hitében kell megerősítenem hát.
– Rossz kislány? Ha neked az kell, akkor az leszek. De én inkább az adakozó jó tündér szerepét szeretem – mosolygok most rá – Hidd el, sok mindent meg tudok adni neked.
– Ok, csak egy pillanat drága.
Azzal a kezébe veszi a mobilt, de hívás előtt még röviden megcsókol. Mire véget ér a csókocska, épp felveszi a másik fél.

„Drágának szólított. Mégiscsak kedves ez a srác!” – harapom be az ajkam a vágytól e kedvesség hallatán.

– Üdvözlöm. Sajnálom, de közbejött egy halaszthatatlan teendő és csak este tudok tárgyalni a projectről önnel – hallom közben a hangját.
„Hm. Én csak egy teendő vagyok neki. Bár halaszthatatlan, ami tetszik, de mégis… Nem baj. Akkor intézz el!  Csinálj ki! Készíts ki, ahogy mostanában amerikában divatos a kifejezés. Van is egy ilyen című PMV valahol a neten. Make me your slut a címe.” Nem ez a youtube-os vacak:

... bár van akinek az is tetszik, hanem ez az alábbi. 

Tetszik a zene és a zenei aláfestés se rossz. A szöveg különösen jó. Maga a videó annyira nem nőtt a szívemhez, úgyhogy én inkább csak a zenét hallgatom, bár a férjemnek és barátainak a klip egészében tetszik. Az se baj, ha nem készít teljesen ki, csak kielégít. Sőt! Most az az elsődleges cél. Ami biztosan sikerül is neki, mert nagyon rá vagyok most kattanva. Felizgatott a Szépség.

 Eközben ő már átütemezte a találkozót és felém fordult.
– Szóval, akkor ha jól értettem az üzlet rám eső része ez lenne? – mutatott le a nadrágja elejére.
– Sajnálom, de nekem a teljesség az igényem. Mindened kell, cserébe választhatsz egy kulcsot. Megfelel ez így neked?
– Igen, tetszik az ajánlatod. Meg a kínálat is – szól és mindjárt elkezdi bebizonyítani. A ruhámmal nem kell bajlódnia, a sajátjától  viszont rekord idő alatt megszabadul.
 Csókolja a szám, majd a mellem, később nyalakszik, ezután megengedi, hogy újra kényeztessem szépségét. Mikor megunja hátulról hatol belém.

– Ó, ez nagyon finom – közli.
Megerősíteném, de csak nyögdécselni tudok az élvezettől. Talán ennyiből is rájön, hogy nekem se rossz ez.

Így ér az első orgazmus. Engem, mert neki ennyi nem elég. De elég közlékeny lett a drága, mert amikor bennem van akkor is folyton monologizál, amivel megerősíti bennem azt a hitet, hogy nem is morcos ő annyira, mint amennyire mutatja.
– Ha tudnád… Mennyit gondoltam erre mostanában?!  Irigykedtem a férjedre, és most még inkább irigy lettem. Ez annyira észvesztő. Forró vagy és szűk. Mint egy tini punci…

Hát… Ez is egyfajta bók, ugye? De talán ez az utolsó összehasonlító mondat nem kellett volna. A kevesebb néha több – mondá ezt egykor egy bölcs. Ennélfogva mérgemben nagyot löktem magamon hátrafelé, amitől kissé megtántorodott a szentem. Nem számíthatott effélére, mert egészen addig mozdulatlanul élveztem,  amit kaptam.

– Nocsak! Tehát durvábban szereted?! – szólt elképedve és ő is kissé dühbe gurulhatott, mert két kézre fogva a csípőmet nagy ütemben baszott, esélyt se hagyva nekem arra, hogy még egyszer ilyen tettre ragadtassam magam.

Csakhogy nem ismert ő engem! Tudtam mit kell tennem, hogy neki se legyen rossz. Testemet előre ejtettem a vállamra és két kézzel hátra nyúltam. Egyikkel csiklómat masszíroztam, másikkal meg a heréit. Néha picit rászorítottam, ilyenkor hallani lehetett tőle egy elfojtott nyögést. A szava elállt ettől, a nedve megeredt. Épp ahogy szeretem, bennem landolt. Ezt nagyon élvezem, bár ismeretlennel tudom, hogy veszélyes. Nem a gyermekáldás, hanem a betegségek miatt. Nem gond egyik sem. Fogamzásgátlóm van és holnapra időpontom is a nőgyógyászomhoz. Megemlítem majd neki ezt, mert a legjobb barátnőmről tudom, hogy sose árulna el ilyen titkot, meg amúgyis köti az orvosi titoktartás. Szerencsés egybeesés…

 – Azt hiszem mégiscsak elfogadnék egy hűsítőt – szólt kissé rekedtes hangon, lankadó szépséggel. Félárbocon is tetszik.
– Mit szeretnél? Almát vagy barackot? – kérdezem kacéran, mert reméltem, hogy ez csak az üzlet első részlete volt.
– Kezdetnek jó lesz a narancslé, ha van szűrt, utána meg… Tetszik az a sorrend amit kínáltál – mosolyog rám.

A mosolya is szép. Hm. Ezentúl nem leszek magányos nap közben sem. Majd kitalálunk még valami olyat amihez efféle jó üzletet köthetünk. Legközelebb én megyek át hozzá kérni valamit.

Az üdítő után hűvösnek érezzük a benti levegőt.

– Szeretnék napozni egy kicsit. Előbb a medencénél voltam épp, csak nem volt aki bekenje a hátam…
– Rendben. Szívesen bekenlek én – ajánlkozik önként, pedig nem is kértem tőle semmit.
– Ok, gyere kedves.
Kézen fogva kivezetem a napozóágyhoz. Én elnyújtózom rajta háton, ő leguggol mellém és simogat mindenhol.
– Hé, és a krém? Így le fogok égni! – feddem meg a feledékeny fiút.
– Azt nem hagyhatjuk, hogy ez a szép test leégjen – szól és elnyújtózik a napozóágyon hason, így befedve a testem, nyilván azért, hogy le ne égjen.

Mielőtt szólhatnék újra a krémért, megelőz és csókolja a szám és már ismét bennem van. Széttárom a lábam, kit érdekel, ha egy picit pirosabb lesz a bőr a combomon?! Ennyit bőven megér az érzés, amit kapok tőle. 

Hamarosan megkapom újra a krémjét. Most a hasamon landol és a mellemen. Elég tekintélyes mennyiség így másodjára!
– Tessék, itt a krémed. Tetszik? – szól és ő maga keni szét rajtam, ami duplán  izgató.
– Egyedi testápolómárka, azt meg kell hagyni – mondom neki, miközben egy ujjal odanyúlok és megkóstolom. Érdekes. Ez is édes. Nahát!
– Figyelj csak! Te cukorból vagy? Mindened édes. Komolyan – bizonygatom értetlen képét látva – A csókod és ez a krém is. Mintha mézből lenne!
Kicsit felemelkedek fekvőhelyben és végig nyalom a mellkasát meg a nyakát… Ez is finom, de picit sós.
– Helyesbítek. Minden értékes részed édes – mosolygok rá, ő visszanevet és megcsókol a bókom után.

A csók kezd elmélyülni, de tudom, hogy ő még nem áll készen rám. De nem kell azt elkapkodni, ugye? Na meg… Illik néha tisztálkodni is. Finoman kifordulok alóla és a medencébe csobbanok. Pár karcsapás után érzékelem mellettem, majd lehagy. Szembefordul velem, ügyesen manőverezve kikerülöm. Elúsznék mellette. Utánam nyúl.
– Éppen erre vágytam – szól a mellem marokra fogva.
Szembe fordulunk egymással, tapossuk a vizet, csókolózunk, miközben fél kézzel a mellem markolja tovább és szorongatja, másik kezével a csiklóm kutatja. Belelihegek a szájába éppen akkor, amikor elengedi magát és elsüllyedünk a vízben egy pillanatra. A csiklómon matató ujja ekkor a puncimba süllyed és annál fogva emelkedünk ki a vízből, másik kezével átkarolja felsőtestem.

Prüszkölve ejtem ki e szavakat:
– Te szemét!
Ő nevetve mondja:
– Soha nem hagynálak megfulladni.

Ujja a puncimban táncot jár, bal keze ujjaival simogat ahol ér.
– Menjünk ki – kérem.
Beleegyezik, bár vonakodva csusszan ki belőlem az ujja. Búcsúzóul a medence sekélyebb részén megpaskolja a fenekem.
– Most én jövök – közlöm ellentmondást nem tűrően.
Nem ellenkezik, csak szemtelenül megjegyzi:
– Mintha már eddig nem jöttél volna többször is.
– Ó te…
Hanyatt lököm a napozóágyra és meglovagolom. Nem tiltakozik, csak hangosan szuszog. Erről eszembe jut milyen édes a szája. Rácuppanok arra is. Visszacsókol és átkarolja a nyakam, majd egy idő után két marokra fogja az arcom és úgy csókol. Később a fenekem fogja a két markába és eltartva magától ő dug, alulról.

Nem teszem szóvá, hogy ez az én menetem, nekem kéne irányítanom. Egy kis ideig hagyom. Majd még egy picit. Aztán sok ideig. Mindkettőnknek tovább tart már, de ez is nagyon élvezetes. Nem is baj, ha hosszabban tart. Érzem rajta, hogy visszatartja magát. Látom a szemén. Nekem se kéne már sok, de én is türtőztetem magam.

– Élvezze el, most – parancsol rám – Annyira imádom látni az arcod, amikor élvezel. Kérlek, add meg nekem ezt az örömöt.

Szinte könyörögve kér és én megteszem neki. Picit rájátszok, ha ennyire szereti. Aztán ráborulok a mellkasára és élvezem amint ismét elönti őt is a kéj. Bennem. Nem hagyom veszendőbe menni ezt az egyedi krémet. Na meg ettől nekem is lesz ismét egy kisebb orgazmusom. Feji a farkát a puncim és közben a szemét lesem. Mert nekem meg ő tetszik nagyon a saját élvezete közben.

Ezt követően még pár pózt kipróbálunk. Utánam jön a konyhába, amikor újra üdítővel kínálom. Jut a narancsléből az én testemre is, amit azonnal lenyalogat rólam.
– Ejnye, na! Van ám pohár, nem muszáj cseppenként nyalogatni – mondom nevetve, persze nem neheztelek tettéért.
– Így sokkal édesebb ám – kacsint és újabb adag lenyalásával bizonygatja igazát. Felfektet az asztalra és lábamat a nyakába véve loccsint testem közepébe a szűrt narancsléből. Valamennyi megáll a puncimban, ő lelkesen kilefetyeli azt onnan.
– Kutyuskám – becézgetem, mert még mindig jól esik a nyelvjátéka. Ő persze félreérti.
– Úgy szeretnéd? Ok! – azzal fordít is kutyapózba és kutyamódra, vadul dug.
„Hogy ennek mikor állt fel megint?!” – gondolom, persze egy picit sem bánom.

 A végén úgy kell leállítanom, mert félő, hogy férjem hazaér. Észre se vettük, hogy elszaladt az idő. Meg azt sem, mennyire beborult az ég.
Ígértemhez híven teljesítem hát az üzlet rám eső részét és oda vezetem a szekrénykéhez, miután tisztálkodást követően összekaptuk magunkat.
– Tessék. Válassz egyet – mutatom a két nyitószerkezetet
– Köszönöm, de azt hiszem már kellően lehűlt a levegő, így nem kell egyik sem – csókol meg röviden, gyengéden, majdnem szerelmesen.
– De azt hiszem úgy fair egy üzletben, hogy lehessen szerződésmódosítást kérni. Élnék most ezzel és csak annyit kérnék, látogass meg amikor ráérsz. Az se baj, ha egész napos látogatást teszel. Nem tudok betelni veled.

Kissé elpirulva ejti ki e szavakat. Nagyon aranyos, ha egy férfi tud pirulni. A bókja nemkülönben aranyos. „Mégiscsak kedves ez a srác!” – állapítom meg újfent magamban.
– Holnap jó lesz? – érdeklődök és igenlő válaszát követően előre örülök a rám váró édes perceknek.

Hazatér a férjem, rákérdezek:
– Te mikor beszéltél a szomszéd sráccal?
– Egyszer meghívott sörözni és illett viszonoznom – feleli mogorván – csak ennyi.
– Öhm… Na és miről beszéltetek?
– Csak a szokásos. Semmi érdekes dologról.
– Netán én is szóba kerültem? – érdeklődök óvatosan.
– Nem tudom. Talán. De miért kérdezed? Történt valami? Szemtelen volt veled?
– Ó nem! Semmi ilyesmi. Csak felkeresett ma és… Nem tudtam, hogy édességet árul. Vettem tőle egy keveset. Ugye nem baj?
– Persze, hogy nem. Tudod, hogy nem vagyok zsugori. Azt vehetsz, amit csak akarsz. De hol van?
– Ó bocsi, már mind elfogyasztottam.
– Na és ízlett?
– Aham, finom volt. Talán holnap is ad egy kicsit.
– Jól van. Csak vigyázz el ne rontsd a hasad.
– Rendben.

Téma lezárva. Másnap a férjem beleegyezésével megyek édességért a szomszédba.

 * Vége *

 * * *

 Magasles

Többekkel beszélgettünk a hazugságról. Hazugság–e vajon az igazság, a tények elhallgatása? Az én véleményem az, hogy nem venném annak, ha az a másik fél érdekét úgy szolgálja, hogy közben nem hallgatok el előle szándékosan rá nézve rossz dolgot. Ez sok így egyszerre? Talán. Ebben a példában az asszonyka kiragadott egy részeletet és csak azt mondta el. Nem hazudott: a szomszéd tényleg édességet árult és neki ízlett, amit kapott. De szándékosan elhallgatta, mi volt az édesség, ami annyira ízlett neki. Plusz a férje jóindulatát kihasználva másnap lelkiismeretfurdalás nélkül csalhatta meg őt. Az ő felfogása szerint legalábbis a férje beleegyezett.

Magamban elképzeltem a szomszéd és a férj egy későbbi diskurzusát, amikor a férj kéri a szomszéd srácot, adjon neki is abból az édességből, ami a nejének annyira ízlett. Picit nevetséges a helyzet, de a srácnak elég kétségbeejtő lehet. Muszáj lesz hazudnia valamit, hiszen nem árulhatja el a férjnek, hogy az édesség ő maga volt a feleségének.

Hogy ez mégis hazugság? Lehet. Bocsánatos? Talán. A házasság egy szerződés, ahol hűséget esküsznek egymásnak, de egyben kötelezettséget is arra, hogy teljesítik a másik vágyait. Ebben az esetben a férj nem teljesítette e kötelezettségét, tehát megszegte a szerződést, mit várhat hát el a nejétől? Ugyanez fordítva is elképzelhető lenne.

A tanulság: ha valaki otthon nem kap eleget enni, elmegy máshova finomságot gyűjtögetni. Ez nem kimondottan a nőkre igaz, hanem mindkét nemre, tehát ettől nem lesz k…a senki lánya. Azt gondolhatnád, hogy ezzel feloldoztam minden nőt a bűn alól. Pedig nem. A szerződésszegést a jog nem ismeri el olyan módon kompenzálni, hogy a másik fél ugyanezt teszi. Az már önbíráskodás lenne. A jog szerint ekkor a szerződést fel lehet bontani. Nem kell! Csak lehet. Sokan nem élnek ezzel a lehetőséggel, szimplán rátromfolnak, azaz „önbíráskodnak”. Ők ettől ugyanannyira bűnösök, mint a másik fél. Ezek után gondolj bele: vajon neked van–e priuszod? �

Egy nyitott házasságban ilyen nincs. (Bár ma egyik jog sem ismer el ilyet.) Ha a felek megegyeznek, attól a perctől kezdve már nem megcsalás a „félrelépés” – feltéve, hogy valóban megegyezésen alapszik és nem kényszer. Igen, ki lehet kényszeríteni egy ilyet is.

Például meghívja a férjem egy barátját és felizgat engem, mint nőt annyira, hogy ne tudjak ellenállni senkinek és odadob a havernak. Aztán a szememre veti, hogy megcsaltál te kurva és ezentúl egy szavad se lehet, ha én is megcsallak. Ez kényszer, erőszak és szemétség is egyben. Szerencsére csak hallottam ilyenről, bár nem elképzelhetetlen. A férj igyekszik elleplezni azt, hogy megcsalta a nejét, emiatt ezt teszi és innentől bárkire igényt tarthat – szerinte. A probléma akkor tetőzik ilyen helyzetben, ha az asszonyka okos és rájön, hogy a férj nem önzetlenül tette, és az időrendi sorrenden is átlát. A következmények beláthatatlanok és sokszor gyászos kimenetelűek. Ne becsüljük le egy megtört, meggyalázott szívű nő erejét. A gyűlölet erejét. A gyűlölet a szeretettel határos és könnyen átfordulhat egyik a másikba. Jellemzően a szeretet/szerelem fordul át könnyen gyűlöletbe, de ez fordítva is igaz lehet. Nem kirívó példa az, amikor egy általam nem szimpatikus pasit gyűlölök bizonyos dolgokért. A férfinak viszont szimpatikus vagyok – vagy nem – de akár így, akár úgy, egyszer előfordulhat, hogy elborul az agya és lehetősége is van rá és megerőszakol engem. A férfi nem tudhatja, hogy titkon fantáziálok egy ilyenről, bár nem róla/vele. Mégis egy álmom váltja valóra ezzel a tettével, ami – főleg ha jól sikerül az együttlét és mindkettőnknek jól esett – bennem egészen biztosan tompítja az ellenszenvét irányában. Sőt, akár bele is szerethetek. Vágyom rá ezentúl. Arra, hogy megerőszakoljon újra. De innentől már csak rá gondolok és nem másra fantáziálgatás közben. A pasinál két eset lehetséges. Egyik, hogy tetszettem neki, ekkor mondanom sem kell, hogy akár össze is jöhetünk és boldogok lehetünk együtt. Ez az az eset, amikor arra fogom kérni őt, hogy „úgy szeretkezz velem, mintha gyűlölnél”

A másik eset az, amikor neki sem vagyok szimpatikus és csak merő indulatból teszi, mert fájdalmat akar nekem okozni. Nos, itt ismét lehet többfelé ágaztatni az érzelmi szálakat részéről.

A lényeg, hogy ha ő eddig utált volna, most akár nála is átfordulhat ez szerelembe, bár nem törvényszerű.