Feleségül vettem egy nőt. Gyönyörű és mindenben jól megértjük egymást. A kapcsolatunknak egyetlen hátránya van: a nejemnek első házasságából van egy tini lánya. Nem a világ legszebb nője, de még fejlődni fog, úgyhogy lehet 20 éves korára lesz olyan szép majd, mint most az anyja.  Csak elég hisztis kis picsa, de nincs mit tenni, ha kell a jó, muszáj bevállalni őt is.

Én otthon dolgozom egy multinacionális cég programozójaként, nejem egy szálloda éttermében pincérnő. Amikor nincs otthon Nóri, a lánya idegesítő tini barátnői akkor is jönnek-mennek a lakásban.

Egy alkalommal vasárnap reggel én egy projecten dolgozom, Sziszi meg egy szál semmiben indul a fürdőbe. Elmegy mellettem, puszit ad az arcomra, kizökkent ezzel egy kicsit a munkából.

– Vegyél fel valamit Sziszi, mert befagy a segged – szólítom fel.
– Jajj már! Te se szoktál szmokingban fürdeni. Ha nem látnád épp oda megyek.

Folytatom a munkát,  igyekszem kiverni a fejemből az előző látványt. Ha fiatal és nem is annyira gyönyörű, mint az anyja, a feneke az tagadhatatlanul kifejlődött és nagyon becses kis ékszer. A combjai is sokat sejtetőek, igencsak adnak munkát a képzeletnek. Csakhogy nekem holnapra le kell adnom ezt a munkát és ha megjön Nóri, már nem tudom ezt csinálni.  Megbeszéltük, hogy együtt megyünk el majd szaunázni. Hármasban sajnos, mert a lányka nem maradhat egyedül a lakásban, őrizetlenül. Nóri nagyon félti. Szerintem nem ártana nagyobb önállóságra nevelni, még egyetlen pasija se volt eddig. Pedig egy tini lánynak nem ártana egy kis gyakorlás. Ok, nem kéne még dugnia, de hogy még csókolózni se tudjon?!
Ezt a hiányosságát tőle tudom. Beszélgettünk vele ilyenről is, amikor segítettem neki a matek házijában és más tantárgyaknál is néha. Na meg hallottam, amint egyik barátnőjét kéri meg, hogy tanítsa meg őt csókolózni. Hallottam a félig nyitott ajtón keresztül a sugdolózásukat és nagyon meglepett, főleg mikor utána cuppogtak, de hát egy apának – még ha nem vérszerinti, hanem csak nevelő apa akkor is  –, nem szabad ilyen dolgokat észrevennie a lányán. Úgy fél óra múlva rájuk csaptam az ajtót, mert idegesített, amik bentről hallattszottak. Persze a kis kurvák csak jót vihogtak ezen.

Mire sikerülne ismét a munkára koncentrálnom szinte sikítva kér meg Sziszi: – Apu!!! Megmosnád a hátam, kérlek? Nem érem el középen.
Muszáj eleget tennem a kérésnek, ha azt akarom, hogy békén hagyjon.
– A hajadat nem akarod megmosni? – érdeklődök, miközben kezemmel elsöprögetem a szöszi haját a fenekéről. Igen, szép hosszú a haja és selymes tapintású. Csak ő elöl középen választja el, nekem meg az úgy nem tetszik. Persze nem szóltam érte sosem, mert ki tudja mire gondolna?! Bár szerintem sokkal csinosabb volna, ha lenne egy kis frufruja.

– De–de… Csak előbb a hátam kellett, mert viszket – kuncog a lány.

Hogy mi nevetni való van ezen?! Nők! Nem is tépelődök, gondolatban már megint a munkára koncentrálok és igen! Beugrott az a részlet, ami kell a programba! Közben végzek a hátmosással és kirohanok a számítógéphez, hogy gyorsan kidolgozzam és elmentsem. Letesztelem. Vagyis csak szeretném, mert hamarosan ismét hallatszik a lány hangja.
– Apu! Kérlek! Segítened kéne! Gyere…
– Mi az már megint? Dolgoznék, ha nem vetted volna észre. Ha anyád megérkezik megyünk a szaunába és akkor fuccs a mai napnak.
– Éppen azért apu. Nem mehetek ilyen kócosan.
– Csak nem azt akarod, hogy megfésüljelek, mint egy kisbabát? – képedek el, mert eddig soha ilyenre nem kért. Igazából ezt teljesítettem volna a legszívesebben, mert egy olyan szép hosszú, selymes tapintású szőke hajtömeg átfésülgetése, komoly kihívást jelentene ugyan, de tudom, hogy nagyon élvezném. Ez az egyetlen dolog, amiért még Nóri se szólna, sőt ha látná, még meg is dícsérne miatta. Ő eleinte félt, hogy Sziszivel nem jövünk ki jól és úgy is lett. Ő „gyászolta” az igazi apját, aki ki tudja hová tűnt, cserbenhagyva őket, mindaddig, ameddig elmagyaráztam neki – hisz nem kicsi lány már – hogy én ugyan sohasem fogom tudni betölteni az apja helyét, de nem is akarom. Csak anyuját szeretem, de ettől még mi is lehetnénk barátok.

– Tényleg lennél a barátom? – kérdezte akkor.
– Természetesen. Szeretnék az lenni, ha te is akarod. Sokkal könnyebb lenne úgy mindhármunk élete, ha nem idegenekként élnénk egymás mellett. Anyukád is ezt szeretné…
– Tényleg? Ezt meg miből gondolod?
– Ő mondta. Azt szeretné, ha legalább egy kicsit megkedvelnénk egymást.
– Ok. De… Én szeretlek téged apu. Csak még szoknom kell ezt, tudod?

Hm. Az elejét értem, de mi az hogy szoknia kell ezt? Majd rákérdezek Nórira.

Persze később ezt már elfelejtettem, lényegtelen pont. Ami a lényeges, hogy bár ugyanolyan idegesítő maradt, de legalább már nem ellenséges velem. Az se zavarja, ahogyan az anyjától csókkal búcsúzunk, amikor Nóri munkába indul. Ezt nem tervezte egyikünk sem, csak így alakult. Nem exhibicionista hajlamainkat éltük ki ezáltal. Egy alkalommal – mikor még úgy gondoltuk Sziszi alszik – Nóri munkába indult és kicsit jobban belemelegedtünk a csókba, aminek a vége az lett, hogy a kávéscsészék mellett a konyhaasztalon, már nem nejem száját csókolva búcsúztattam őt. Nem ellenkezett és tényleg rövid idő alatt elment. Először a nyalástól, aztán mert muszáj dolgoznia. Csak amikor elment és indultam a fürdőszobába fogmosásra, akkor vettem észre, hogy nézőközönségünk akadt. Zavarba jöttem. Nem tudtam mi lenne a helyes. Tegyem neki szóvá, hogy nem illik leskelődni? Különösen nem ilyen intim helyzetben levő párt?!
Nos, inkább nem akartam. Ez elég kínos lenne nekem is, bár lehet nem is értette volna, mert a nappaliban a fal mellé csúszva találtam rá a konyhaajtóban. Szerintem simán letagadta volna, hogy kukkolt. Gondolom pillanatnyi rosszullétre hivatkozott volna, bár anyjával azt is megbeszéltük, hogy egyiküknek sincs gondjuk a havijuk során. Általában persze, mert Sziszinek két éve még volt, de már stabilizálódott. Ez is csak érintőlegesen került szóba akkor, amikor még az összeköltözést fontolgattuk csak és azért, hogy „Látod? Ez se lehet akadálya annak, hogy oda költözzünk hozzád próbaképpen. Nem okozna gondot a kislányom neked!” A próba a mai napig tartott. Ennek két éve már és egyáltalán nem bántam meg. Szerettem őket, bár Sziszire nem vetettem szemet, mindig illedelmesen viselkedtem vele és igyekeztem tartani azt a távolságot, ami apa–lánya között illik.

Döntésemet csak az ilyen pillanatokban bántam meg, mint most! Igaz, szerettem volna fésülgetni a haját, de nem ilyenkor! Már nem sok van hátra a munkából és mivel tovább nyafog, hogy „Francba! Nem megy… Gyere már! Lécci!!!” arra számítva, hogy beakadt a hajkefe a hajába, megyek a fürdőszobába. Gondoltam már legalább egy fürdőköpenyt vett magára, vagy legalább egy törölközővel eltakarta a meztelenségét, bár Sziszi egyáltalán nem volt szégyenlős előttem soha. Inkább nevezhetném kacérnak a viselkedését, de ez most mindenen túltett!

Belépésemkor ugyanis nemcsak, hogy meztelen volt, hanem a fürdőkád szélén ülve lábait teljesen széttárta és egy intim borotvát tartott a markába, teljes rálátást biztosítva a pinájára.

– Nem azt mondtad, hogy meg kéne fésüljelek? – kérdeztem lassan, mert zavarba ejtett, de meg is igézett a szép szőke bozontja látványa.
– Azt csak te gondoltad – nevetett rám cseppet sem zavartatva magát, majd lemutatott a puncijára.
– Na látod?! Ez a gondom, Nem látom magam teljesen, de muszáj megszabadulnom ettől itt, ni… Hogy néznék ki ezzel a szaunában? Na… Gyere és segíts rajtam!

Ez ugyan nyelvtanilag nem helyes, mert úgy kellett volna fogalmaznia, hogy segíts nekem, de nem szóltam most érte. Ez nem nyelvtanóra – gondoltam – teljesen más jellegű a probléma.

– Ok, de…

Sziszi a kezembe nyomta a borotvát és mutatta, hol kéne azzal simogatnom, vagyis mitől szeretne megszabadulni. A simogatás szó nekem jutott eszembe. „Hess, ilyen illetlen gondolatokat nem szabad. Ő a lányom!”

Kezemmel azzal a vacakkal közel hajoltam és… Azt a kurva! Ez így nem fog menni. Olyan az illata… Észveszejtő! A melegítő alsóm kezdett szűk lenni. Hogy ne vegye észre ezt, másképp kell őt fordítanom. Ügyetlenkedtem egy kicsit a borotvával és úgy tettem, mintha így nem érném el, pedig nagyon is elértem volna. Mindenhol! Kívül–belül! Na jó, tudom, hogy belül nem lesz szükség epilálásra, de… „Hagyd már ezt abba! Ő még mindig a lányod! Mit szólna Nóri, ha megtudná? Azon felül sem illik. Túl fiatal még! Talán szűz is…”

– Figyelj én ezt így nem tudom. Nem érem el rendesen…
– Túl távol vagyok, apu? – kacsintott Sziszi! A kis ribi! Lehet fogalma sincs mit indított el bennem ezzel.
– Nem, csak így szemből nem fog menni. Talán ha átülnél ide és háttal lennél nekem…
– Ok.

Áttelepedett a kád innenső szélére, így nem láthatott rá a merevedésemre. Nekidőlt a hátával a hasamnak és így tárta szét a lábát. Szép szőke haja selymesen simogatta a hasam, ami nem engedte lankadni a farkam. De így most nem veheti észre.

– Így jó lesz? – kérdezte és mindkét kezével megkapaszkodott a combjaimban.

Na, ez se segít abban, hogy lelankadjak!

– Aha – mondtam zavartan és nekiláttam a szőrtelenítésének. Ő közben egyfolytában magyarázott, csacsogott.
– Ott vigyázz lécci. Nagyon érzékeny… Itt felül a csiklóm felett közvetlenül, kéne hagynod egy kis pamacsot.
– Khm… Azt hívják leszállópályának?
– Hogy te miket nem tudsz apu? – kacagott Sziszi – Na, most egy kicsit lejjebb is. Ott a gát felett közvetlen. Most jó… A másik oldalon is… Lejjebb…
– Jó, de ne zárd folyton össze a combod, mert akkor nem tudom csinálni.
– Bocsi… De csikis.

A következő pillanatban ismét összébb zárta.

– Ez így nem megy.
– Ok, ígérem figyelek… Látod? Már nem zárom össze…
– Különben is elég hajlékony a bőröd és maradt még pár szőrszál a nagyajkaid mellett.
– Nem tehetek róla, ha nem annyira kemény egy punci, mint a farkad – mondta a kis kurva nevetve.
„Hogy mi? De hát nem érezheti! Azért ültettem háttal.”

Igen, ez volt a terv. Csakhogy ő fészkelődött, nekem meg muszáj volt előre hajolnom és emiatt mostanra már a haja a farkam simogatta, félig nekinyomódva a hátának.
– Háát…
– Semmi baj, apu. Nekem nagyon kellemes érzés ez. De ha nem megy másként nyúlj oda, érints meg és tartsd egy helyben, akkor teljesen le tudod borotválni.
– Nem tudnád magad? Az nem illene, ha én…
– Muszáj kapaszkodnom a lábadba. Másként belecsúszok a kádba. Na meg… – nem folytatta. A csempén látszott némileg a tükörképe amint ajkát beharapja.

Zavartan, lassú mozdulattal nyúltam oda, de aztán igyekeztem gyorsan végezni, mert úgy éreztem, hamarosan eldurran a faszom. Ha sokáig ott tapogatózok, akkor biztosan! Különösen, hogy Sziszi mocorgott ezzel extra stimulációt adva a farkamnak.

 – Maradj nyugton. Ha folyton mocorogsz, nem tudom…
– Ok – hagyta abba egy pillanatra, bár a következőben „véletlen” újra mozdult a háta. A csípője egy helyben maradt, így igyekeztem folytatni.
– Na kapkodj apu! Kérlek csináld lassan… Nem szeretném ha megvágnál. Ugye nem akarod, hogy fájjon nekem? – csacsogott tovább.
– Nem, persze…

 Mikor készen lettem, gondoltam elmenekülhetek és biztosan beszaladok a hálószobába, bár nem voltam benne biztos, hogy eljutok–e odáig, annyira feszült már a farkam. Szabályosan fájt. Ha most itt lenne Nóri elég lenne hozzáérnie és szégyenszemre az arcára élveznék. Mondjuk ő ezt szerette, de persze nem pár mozdulat után, előtte imádott játszadozni velem.

Nos, ez a gondolat, csak kéjes gondolat maradt, mert Sziszi amint szóltam, hogy befejeztem, azonnal megfordult és most elölről láttatva az immár kopasz barackját átülve az eredeti helyére a kád velem szemben levő szélére. Ahogy ezt tette az jó is volt, meg nem is. Jó, mert nem nyomta tovább a faszom, de újabb zavarhullám söpört végig rajtam és pirultam, vörösödtem, mint egy elsőbálozós kislány. Ugyanis nem fértem már bele a nadrágomba, ami lecsúszott a térdeplő helyzetem és tevékenységem miatt a csípőmre, ezáltal a lány számára láthatóvá téve a makkom és még pár centit belőle.  

– Kérlek apu, lemosnád nekem? Utána be is kéne kenni… Légy szíves!!! – kért csábos mosollyal Sziszi.

„Na de… Ez végig tudatában volt annak, hogy mit csinál?! Az lehetetlen! Ő még kicsi az ilyenhez! Ok, a puncija szép és formásak a combjai, na meg a feneke előtte is megragadta a figyelmem, de… Nem lehet ennyire fejlett a gondolkodása még. Vagy mégis?”

– Nem, nem! Azt már meg tudod csinálni magadnak! Ahhoz nem kellek én.
– De apu… Én annyira szeretném, ha bekennéd… – szólt és megnyalta a száját is közben.
– Figyelj kicsim. Tudod, hogy már ezt se illett volna megtennem. Khm… Az apád vagyok és ha az anyád megtudná…
– Nem is! Emlékszel? Te mondtad, hogy nem akarod elfoglalni a bunkó apám helyét. Meg hogy csak barátok vagyunk… Na meg… Anyunak miért kéne megtudnia? Én se szeretném, ha ideges lenne miatta. De most annyira szeretném, ha befejeznéd és lemosnád, meg bekennéd – rebegtette meg a szempilláit.

Ez már teljesen kacérkodás! Ez igazi női jelzés! Egy kislány, az ő korában!? Na jó, talán 17 évesen már érthet ilyenhez más, de ő, akinek még pasija sem volt!? Valahogy ekkor már magam sem hittem el önmagamnak, hogy ekkora hülyeségeket beszélek. Igaz, csak gondoltam, de ez akkor is hülyeség!
Ez a lány már nem kicsi és nagyon is tudta a kis kurva, hogy mit tesz velem. Azt is szerintem, hogy mire kér. De megtehetem én ezt? Persze, hogy nem! A nevelőapja vagyok. Nem szabadna… Másfelől… Kívánatos kis barack és ha teljesítem a kérését talán békén hagy. Most vettem csak észre, hogy a szemei is szépek. Nem olyan kékek, mint Nórié, inkább zöldesek. Pici arany szeplőcskékkel. Ez még szexibbé teszi őt.

Ez már nagyon nagy figyelmeztetés kellett volna legyen nekem. Ha egy átlagos nőt egyre szebbnek látok… Nos, nem kerülte volna el a figyelmem ez, ha nem Szisziről van szó és nem csacsog ennyit, meg nem ilyen dologra kér. Igen. Tulajdonképpen azt kérte eddig is, hogy játsszak a puncijával. Háát… én is szeretném most már, de nem lehet. De az ellenállásom megtört amint ezt mondta:
– Ha megteszed, tartozom eggyel és bármit kérhetsz, meg kapsz egy puszit is, csak tedd meg nekem, kérlek – eközben csücsörített a szájával csábosan, jelezve, hogy azzal a szájacskával adná a puszit.

„Eh! Egy kis játszadozás csak nem árt meg!”

– Rendben, de ezt anyud tényleg nem tudhatja meg!
– Persze apu. Én nem árulom el neki – mosolygott és a szája előtt elhúzott egy képzeletbeli cipzárt.

Ettől kezdve már nem zavart, ha látja a farkam. Sőt, azt is akartam. Lássa csak a kis ribanc, hogy mit tett velem! Felegyenesedtem, áthajoltam a kád felett, elvettem a puszi járandóságom, egy pillanatra a számmal simítva  meg a száját és bal kézbe vettem a zuhanyrózsát. Jobb kezemmel megengedtem a csapot, beállítva langyosra a víz hőmérsékletét és utána simogattam a szőrmaradékot a combjáról és a puncijáról, a zuhannyal lemosva a maradékot.

Azt már előzőleg is éreztem, hogy nemcsak a víztől nedves, de most amikor befejeztem a mosdatást és felnéztem azt láthattam, ahogyan a lány a mellét masszírozza, szemei lehunyva…

– Kérlek ne hagyd abba… Annyira… kell ez… most… kérhetsz utána… tényleg… bármit… tőlem… Csak csináld… még… – lihegte a mellét masszírozva, csipkedve.

Megigézett a látvány. Egy pillanatra beugrott, hogy most már a mellét is szépnek látom, annyira kívánom, de a vágy elvette az eszem és elsöpörte ezt a gondolatot. „Ok, ha ő élvezik el, az még nem bűn! Vagy igen? Ha nem vagyok itt, akkor is megteheti, ugye?”

Mert ekkor már eszembe se jutott, hogy kicsi. Egy igazi szuka, egy nőstény ült előttem, aki égett a vágytól. Éreztem már előbb is milyen forró a teste, de ezt akkor még a fiatalságának tudtam be.

Csak egy pillanatig hezitáltam, aztán a jobb kezem ujjaival szétválasztottam ajkait és a zuhanyt odairányítva mindenütt jól megmostam a hüvelyét. Közben megszomjaztam. Elsőre csak egy kicsit kortyoltam a lába között lecsordogáló vízből… Hm, finom ez az íz! Nem olyan mint Nórié. Lágyabb, zamatosabb, bár ugyanolyan édes, de tagadhatatlanul fincsi. Lassan megnyaltam és ő ekkor majdnem a csúcsra repült. „Na, ha ez neked ennyire tetszik kicsim, meglátjuk mit szólsz majd ehhez?” – gondoltam és megnyaltam a csiklóját, majd egy kissé meg is szívtam.

Egy sikoltás, majd még egy…
Abbahagytam. A reakciója erre az volt, hogy rámarkolt a hajamra és nem akarta ereszteni. Odanyúltam jobb kézzel és megszorítottam a csuklóját annyira, hogy kiszabaduljak.
Felálltam. Ő kicsit idegesen, de nagyon csalódottan nézett rám. Még mindig izzott a vágy a szemében.

– Most mi van? – kérdezte dühösen – Miért hagytad abba? Már majdnem jó volt, te szemét geci!
– Ejnye kicsim, nem illik így beszélni! Csak megfájdult a derekam.
– De…
– Nyugi, tudom milyen tud lenni egy kielégületlen nő, úgyhogy nem tennék veled olyat, hogy nem adom meg neked, ami kell. Csak nem itt. Állj fel!

Félve állt fel, én ölbe kaptam és beszaladtam vele a hálószobájába, majd letettem a saját ágyára, hogy a térde lelógjon a szőnyegre és befejeztem ujjammal és a nyelvemmel, amit kint félbehagytam. Ő persze tovább csacsogott nyögdécselt.
– Ó… ott… most lejjebb… beljebb… erősebben…  ez nagyon… jóóó…

Nóri soha nem beszélt aktus közben. Csókolni? Azt nagyon szeretett mindig, de nem beszélt. Ez nekem teljesen új volt és eleinte idegesített, ám a végére majdnem hiányoltam. Mikor abbahagytuk tartott nagyjából három perc szünetet a beszédben.

Persze, ilyenkor a nők nem nagyon kapnak levegőt. Ráhagytam, bár egyszer rákérdeztem: – Na, így minden rendben lesz? Jól vagy Sziszi?

Azonnali választ nem vártam, nem is kaptam. De hamarosan felélénkült, sőt felugrott, majdnem az ölembe ezzel és most ő csókolt meg. Ez már nem az a fajta volt, amit én adtam neki kint. Nem tartott sokáig, csak maximum fél percig, de… „Ez már tényleg nem kislány – futott át a gondolat a fejemen – Vajon ki taníthatta meg így csókolni? Az kizárt, hogy barátnők egymás között ennyire képesek legyenek. Vagy mégsem?"

– Ezt csak azért mert megígértem – suttogta édesen, majd mintha véletlen tenné rámarkolt a farkamra.
– Aztaa… Ez még mindig ilyen? Nem fáj? Megnézhetem?
– Na, de…
– Csak megnézem, nyugi. Feküdj ide apu. Azt mondtad fáj a derekad. Megmasszírozom, jó? Ugye akarod? Na… Annyira szeretném viszonozni neked ezt a csodás érzést?
– Tényleg jól esett?
– Aham – mosolygott kielégülten.

Én is elégedett lettem. Egy tinipuncit is kielégítettem ma, meg egy érett nőt is.

– Hány óra van? Nemsokára jönnie kell anyádnak!
– Ó, még van addig két–három óránk is. Nekem azt mondta meló után még be kell ugrania a Tescoba és vennie kell pár dolgot. Ahogy én őt ismerem, ott elnézelődik vagy egy órát is – kacsintott rám a lány.

Ezzel elúszott az a titkos reményem is, hogy majd anyuja megszabadít ettől a kis nősténydémontól. Bár ki tudja?! Talán addigra nem is akartam szabadulni tőle annyira.

– Na, jöhet a masszázs?
– Ok.

Hasra akartam fordulni az ágyán, de nem hagyta.
– Várj! Először a vállad kell. Ezt egy ismerősöm mondta, aki masszőr. Tudod, ő képzett. Elég sokat keres vele azt mondta – azzal már mászott is rám úgy meztelen ahogy volt, de meggondolta magát és mellém penderült az ágyon.
– Meg azt is mondta – folytatta – hogy ruhában nem lehet masszírozni senkit.

Lebiggyesztette az ajkát. Gondolom azt várta, hogy majd levetkőzök. Felültem, de nem tettem semmit.

– Na…
– Szolgáld ki magad édesem. Egy masszőrnek nem okoz gondot levetkőztetnie a kliensét – nevettem.
– Nem is… – felelt durcásan, majd ajkát beharapva levette a pólómat.
– A nadrágod?
– Csak a derekam masszírozhatod. Nadrág marad.
– Ok, bár úgy sokkal élvezetesebb lenne neked. De nem gond. Így is jó lesz az – nyújtotta rám a nyelvét majd hanyatt döntött. Nem ment neki elsőre. Befeszítettem a felsőtestem. Fogalmam sincs miért tettem. Talán csak játékból, meg akartam viccelni. Ő megpróbált először fél kézzel aztán már mindkettővel hanyatt fektetni, de persze nem sikerült, én sokkal erősebb vagyok mint ő. Magamban mosolyogtam. Nagyon ügyesen megoldotta azonban, mert valahonnan tudta, hogy elöl a hasam csiklandós. Ezt kihasználva nevetésre késztetett és így teljes testével hozzám feszülve már sikerült hanyatt döntenie. Úgy látszik ez tetszett neki, mert nem szállt le rólam és a kezét se emelte feljebb. Sőt inkább lejjebb és simogatta a farkamat, meg a cicijeit dörgölte hozzám, miközben kígyózott a teste alul–felül simogatva ezzel engem.

– Jó érzés ez neked is apu?
– Imádom kicsim, de…
– Nyugika, lesz még jobb is meglátod. Mondtam, hogy elmagyarázta az a barátnőm, hogy hogyan kell egy férfit jól megmasszírozni…
– Hogy neked milyen barátnőid vannak?! – nevettem el magam.
– Igen, mert ő már 22 éves és tényleg képzett masszőr, bár nem ez az igazi munkája. Azt csak mellékesen csinálja, azt mondta. Élvezetből… Ugye lehet ezt élvezni?
– Lehet. Csak…
– Azt is mondta Csilla, hogy mindig a vége a legjobb, mert akkor már a férfi is el tud lazulni. Te még mindig elég merev vagy apu.
– Így nem is leszek laza édesem. Ezt nem így kell…
– De–de! Mindent elmondott Csilla! És ő nagyon tudja! Mondtam már mennyire szép nő? – azzal leírta de a végére már majdnem a számba beszélt és közben néha puszit adott a nyakamra, mellkasomra… Nem volt kellemetlen, mert közben is simogatta a faszom és teljes testével kígyózott rajtam.
Nagyon ügyes ez a lány!
– Csilla azt is mondta, hogy a legjobb lazító dolog ez.

Erre az időre már végigcsókolta a nyakam, az állam és  az arcával hozzádörgölődött a borostámhoz, majd mikor ideért a mondókájában, megcsókolt. Lágyan kezdte. El akartam fordítani a fejem, elvonni a szám, de nem tudtam. Mire végiggondoltam magamban, hogy „… de én vagyok az öregebb és a tapasztaltabb. Én vagyok a férfi és az apja ennek a lánynak…” addigra megnyalta az ajkam. Addig nyalogatta, míg nyelvével be nem tudott férkőzni a számba a kis kurva! Szabályosan megerőszakolt ezután azzal az édes kis nyelvecskéje, na de ezt már nem hagyhattam. Két kézre fogtam a fejét és megmutattam neki, milyen egy igazi csók. Annyira belefeledkeztem ebbe a bemutatóba, hogy mire észbekaptam, arra riadtam, hogy ő hason fekszik rajtam és a farkam a punciajkai között van. Csúszkált a faszomon! Nem mondom, hogy nem esett jól, de nem akartam megdugni. Több dolog is ellentmondott ennek. Elsősorban az, hogyan tudnék továbbra is együtt élni egy olyan lánnyal, akinek az anyját szeretem, de őt is dugjam? Mert gyanítottam, hogy ha egyszer rákapna az itthoni ízekre, rászokhatna. Ez a veszély nyilván nálam is fennállna, éppen ezért ez tilos.

– Kicsim. Nagyon jól csinálod, de hagyd abba. Most! – igyekeztem erélyes hangot megütni, de neki most nem lehetett parancsolni. Talán nem is tűnt számára parancsolónak a hangszínem, bár annak szántam. Máskor hatásos volt, de ez a nőstény szuka most nagyon tüzelt.

– Nem lehet… Apu… De ígérem…. Nem teszem be… Csak most... megint… Olyan… Jó…

Mire ezt kimondta, fogalmam sincs hogyan, de benne voltam. Eskü nem én tettem be! Nem is akartam!

– Megerőszakoltál, kis ribanc? – rántottam hátra a haját kissé, hogy a szemébe nézhessek. Azt akartam, hogy lássa dühömet és neheztelésemet, na meg talán elvéti a ritmust és kicsusszan, de nem így lett. Ez éppen az ellenkező hatást érte el nála. Ez a nő szereti durván?! Szeme lecsukódott és átszellemültté vált az arca. Lekevertem neki egy gyenge kis pofont, erre mosolygott.

– Te szereted durvábban, édes?
– Igen drága… apu… Nagyon… szeretlek – sóhajtozta.

Na ekkor szakadt el bennem a cérna teljesen. Meg akartam neki adni azt, amire vágyott. Hát legyen! Már nem volt aggályom, hogy szűz–e. Már biztos voltam benne, hogy nem az. Éreztem. Hogy mikor és kivel veszíthette el, az ráér később. Mert biztos voltam bene, hogy tudni akarom. Mint nevelő apának tudnom kell.

Sajnos az is kiesett a fejemből, hogy nem védekeztünk.

Nórival megegyeztünk, hogy csak később lesz közös gyerekünk, mert ő szeretett volna tőlem egyet. Ajándékba – így fogalmazott. Nem részletezte, hogy neki lenne az én ajándékom, vagy fordítva. Együtt maradva ennek nem is lesz jelentősége. Mindketten úgy gondoltuk, hogy még nem jött el az ideje. Ezért is szoktam meg, hogy nem kellett védekeznem. Na, most meg elfelejtettem. Csak meg akartam adni ennek a ribancnak, amire vágyott. A durvaságot. A faszom. Önmagam. Mindent akart, mindent akartam én is adni neki. Nos, ha ő így szereti?!

Átfordítottam magunkat. Nem csúsztam ki belőle, de azonnal nagyon durván, erősen, hosszan löktem, ki–be. Közben – ha már durva akkor legyen teljes az élvezete alapon – megharapdáltam a  bimbóit, a nyakát, a fülcimpáját… Aztán nagyon mélyen és erősen csókoltam a száját, közben a fenekem járt, mint egy forma egyes autó motorjának a dugattyúja.

Hamarosan sikoltozni kezdett. Azt hittem elég neki és majdnem eleresztettem magam, de nem lehetett, mert ezeket a hangokat hallhattam:

– Erősebben… mélyebben… bassz… bassz… Baszd szét… a lelkem!

Lassan éreztem nekem elég lesz és nem fogom tudni tovább tartani. Eddig is csak annak köszönhettem, hogy nem spricceltem még el, hogy reggel Nórival szeretkezhettem.  Mikor már nem tudtam visszatartani, abban a pillanatban éreztem a farkamon, hogy a puncija feji. Görcsösen rándult össze pillanatonként, majd lassult egy kicsit. Én meg közben teljesen belelöktem magam és mindenem a méhébe toltam. Nem finomkodtam és ahogy észrevettem, neki nem is volt igénye finomkodásra. Miután kiszálltam belőle és rájöttem mit tettem az ő teste még utána is vagy öt–tíz percig remegett.

Én fogtam a fejem dühömben: „Hogy lehettem ilyen hülye?! Nem elég, hogy megbasztam a nevelt lányom, de ráadásul lehet, hogy teherbe is ejtettem?! Remélem azt azért nem tettem vele.”

Sziszin sem lelkiismeretfurdalás, sem fájdalom nem látszott. Csak a gyönyör utórezgéseit élte át és arca ragyogott a boldogságtól. Hozzám hajolt egy hálapuszira és mondta:

– Csodálatos voltál! Ez nagyon… kellemes volt. Sose gondoltam volna, hogy egy férfival ennyire jó lehet – pirult el kissé megkésve, de most még ezt is aranyosnak találtam tőle.

– Hát… – csuklott el a hangom, magamban arra gondolva, hogy „igen, én megtettem mindent, amit tudtam, hogy jól érezd magad”. Hangosan viszont így folytattam:
– Tudod, hogy ezt nem lett volna szabad.
– Ugyan! Én nem bántam meg. Tényleg jó volt ez így! Nagyon is. Meg tudnám szokni… – pirult el ismét, azzal kiugrott az ágyból, elsurrant mellettem és magára kapott egy rózsaszín köntösfélét.
– Hát ne szokd meg! Ez nem ismétlődhet meg. Ha anyád megtudja…
– De nem fogja. Én nem mondom el neki az tuti! Meg másnak sem. Picit szégyellem, hogy az apám az első férfi nekem. De akkor se bánom, sőt. Nagyon élveztem és jó voltál tényleg – bizonygatta, nekem meg szeget ütött a fejembe a gondolat: „Hogyhogy én voltam neki az első? Éreztem volna, ha szűz még! ” Rögtön szóvá is tettem ezt a képtelenséget.
– Ne terelj Sziszikém. Nem lehettem én az első neked. Éreztem volna, ha szűz vagy.
– Ajj, te! Minden pasi ilyen butuska? Nem azt mondtam, hogy szűz vagyok, csak, hogy nem volt még bennem fasz!
– Ne beszélj így!
– Hogyan ne? Az jobban tetszene, ha azt mondják rád, hogy egy farok vagy?! – nevetett és megfogta a kezemet, mint a szerelmesek egymás között egy meghitt pillanatban. A következő pillanatban megtörtént és tartva a szemkontaktust velem, kimondta:
– Szeretlek! Annyira nagyon… Talán anyu se szeret téged ennyire.

Az érzés, hogy én voltam benne az első férfi és ez a vallomás így egyszerre sok volt. Sokkot kaptam attól, hogy kimondta a bűvös szót.

– Ezzel ne viccelj légy szíves. Na meg tényleg nem értelek. Ha én voltam neked az első… Hogy vesztetted el akkor a szüzességedet?

– Hát tudod, ez titok lenne. Senkinek nem mondtam még ezt el. Még Csillának és Ritának sem. Pedig ők már mindent elmondtak nekem magukról. Legalábbis ezt mondják. Háát… tényleg elég sokat elmondtak. Talán mindent… – gondolkodott el, majd értetlen pillantásom látva kuncogni kezdett.
– Na jó. Csak mert téged tényleg szeretlek, neked elmondom. Én magam vettem el magamnak, de ne akarj erről többet tudni. Oksi?
– Rendben. De nem szerethetsz engem! Vagyis igen, de csak mint apádat.
– Hát én pedig nem úgy! Már amikor először megláttalak, azonnal beléd szerettem. Azért nem volt eddig egy barátom sem. Mindet hozzád hasonlítottam és elhajtottam. Lassan három éve, hogy ezt írom minden este a naplómba: szeretlek apu. Vagyis most már nem, mert eleinte is csak anyu kérésére mondtam neked, hogy apu. De egy ideje a naplómban már az áll: Szeretlek Sanyi! Szemét módon eddig észre se vetted, pedig nagyon szenvedtem, amikor néha láttalak titeket anyuval. Tudom, hogy észrevetted néha, hogy leskelődök – harapta be az alsó ajkát nagyon aranyosan.

Na, ez a vallomás… Ha nem a nevelt lányomtól jön, a fiatalsága miatt akkor is sokkoló lett volna. De így egyszerűen megkukultam. Mondtam volna én neki, hogy ez butaság, meg helytelen, sőt lehetetlen… De ahogy a szemébe néztem rájöttem, hogy minden szó felesleges lenne, nem hinne nekem.

– Azért örülök, hogy megtettük. Igazán szép szülinapi ajándék ez. Köszi.

Tényleg! Jövő héten lesz 17 és még nem is vettem neki semmit.

– Ne félj. Nem foglak üldözni a szerelmemmel. Nem akarom, hogy te, vagy akár anyu boldogtalanok legyetek. Én meg már hozzászoktam, hogy szenvedek. De nem árulom el senkinek. Tudom, hogy te se fogod. Azzal mindent elrontanál. Nekem az is nagy öröm, ha a közeledben lehetek. De néha nem bánnám, ha te is azt akarnád, hogy ne csak arcra puszit kaphassak. Na gyere, csináljunk ebédet. Anyu nemsokára itthon lesz.

Az ajtóból visszafordulva még kissé könnyes szemmel, félig mosolyogva hozzátette:

– Ja, és köszike, a közreműködést az epilálásnál.

Én csak ültem az ágyán, mint egy bamba barom!

„Ez a lány! Szinte gyerek és most mégis ő lepett meg. Ő tűnt felnőttnek és én a kisgyereknek. A gondolkodása is… Szerelmes már régóta. Tudom mit jelent az. Reménytelenül szerelmesnek lenni és szenvedni. Nem kellemes, de hogy ne harcoljon érte?! A szerelméért… Nyilván ez most nem olyan helyzet. Lehet, hogy elhódíthatna anyujától, de tudja, hogy akkor se nyerne. Elveszítené anyja szeretét. Az is nagyon nagy lelkierőre vall a szememben, ha egy nő inkább önmagának veszi el a szüzességét, bárhogyan is sikerült ez neki, minthogy ne a szerelmével feküdjön le. Persze nem tudhatta, hogy én megtenném–e. Ha megkért volna rá?! Fogalmam sincs mit válaszolok egy ilyen kérésre. Bár vele kapcsolatban biztosan visszautasítom. Biztos? Hiszen most is azt kellett volna tennem! Na és mégsem azt tettem.”

Utána mentem a konyhába segíteni. Segíteni abban, ami igazából az én munkám lett volna.

– Honnan tudsz te főzni? – kérdeztem, meglepődve azon, hogy milyen frappánsan készítette elő a hozzávalókat egy húsleveshez és sajtos makarónihoz. Ahogy láttam somlóit is szeretne, mert annak a hozzávalói is előkerültek.

– Figyeltelek titeket anyuval. Meg amikor nem voltál velünk és anyu maga alatt volt, akkor is főzőcskéztem néha. Persze ezt anyu általában megcsinálta és nem is nagyon engedett engem a konyhába, de tudom, hogy egy nőnek tudnia kell főzni. A férfiak szívét a hasukon keresztül lehet elérni – nevetett rám.
– Igaz – mosolyogtam most már én is – Tudod… Ma nagyon megleptél.
– Én? – kérdezte szándékosan ártatlannak tettetve magát, majd megrebegtette a szempilláját – De apu! Én ártatlan, szende kislány vagyok! – majd hangosan felkacagott.

Engem is megnevettetett ezzel. Micsoda lány! Nekem kéne szórakoztatnom őt és most mégis… Egyre jobban tetszett ez az ember, aki a szemem láttára változott kislányból hirtelen nővé.

Első feleségem szakmáját tekintve szakács volt és megszoktam, hogy a konyhában szinte semmi tennivalóm nem akadt. Így az is csak most tudatosodott bennem, hogy igazából Sziszi dolgozott beszélgetésünk közben is, én meg csak álltam és néztem. De még hogy dolgozott?! Olyan fürgén szeletelte a sárgarépát a leveshez és hámozta a krumplit, miközben a tésztához a víz is forrásnak indult…

Öröm volt nézni, ahogy ez a fiatal teremtés sürgölődik. Hozzáértően, szó nélkül és közben szerelmes pillantásokkal méreget engem. Fontosabbnak tartottam azonban e pillanatban, hogy megkérdezzem őt, mint az hogy segítsek.

– Nem tartasz emiatt perverznek engem?
– Azért, hogy nem főzöl? – kacérkodott, pedig tudtam, hogy megértette a kérdésem – Egyáltalán nem – kacsintott.
– Imádok főzni, csak anyu szerint nem tudok. Nem jól. De téged amúgyis szívesen tehermentesítelek – nevetett e kétértelmű kijelentésén – Már mondtam, hogy szeretlek!

Mielőtt megszólalhattam volna, ránk köszönt Nóri.

– Sziasztok! Megjöttem! Én is szeretlek ám! Mindkettőtöket.

Nóri hozzám lépett, majd a lányához és mindketten kaptunk puszit. Háta mögött Sziszi cinkosan rámkacsintott. „Te jó ég! Ő észrevette, hogy nem vagyunk egyedül és ezt is frappánsan oldotta meg. Én hülye! Majdnem lelepleztem magunkat Nóri előtt. Ezentúl jobban kell vigyáznom a nyelvemre.” Egyre jobban kedveltem és becsültem ezt a kis kurvát. Nos, az igazság szerint nem is tudom miért kéne annak gondolnom őt. Azt mondta szerelmes. Lehet egy szerelmes nőre ilyet mondani? Ok, tudom, hogy ez csak múló rajongás a részéről, de… Már ebben sem voltam biztos. Hiszen azt mondta, hogy évek óta… Teljesen össze voltam zavarodva. Tépelődésemből Nóri hangja zökkentett ki.
– Rendben kicsim. Ha tényleg szeretsz háziasszonykodni én szívesen átengedem neked a konyhát. Úgyis meg kell tanulnod ezt és ami ezzel jár. Mától, ha vállalod, te kezeled a konyhapénzt és főzhetsz nekünk finomakat. Csak addig, ameddig nem viszed túlzásba a költekezést – kacagott édesem.
– Na meg ameddig nem megy a tanulás rovására – tettem hozzá.
– De apu! Az osztály egyik legjobbja vagyok minden fényezés nélkül.
– Rendben és örülök is ennek szívem, de szeretném, ha ez így is maradna.
– Én meg nektek örülök! Annyira boldog vagyok, hogy ilyen jól megértjük egymást mi hárman – szipogta kedvesem.

Megpusziltam és hozzátettem:

– Szeretlek! – majd Sziszihez léptem és anyját eltakarva a hátammal egy szájra puszival jutalmaztam a bölcsességéért. Röviden, de tudtam, hogy ő ettől is boldog lesz. Úgy is lett, az ő szeme is nedves lett. Két nő szipogott mellettem és mindkettő a boldogságtól. Nahát!
Sziszi hozzánk lépett átölelt mindkettőnket, majd kezével terelgetett minket a nappali felé.

– Akkor most menjetek. Szólok, amint kész a kaja, oksi? Apu. Úgy látom anyu feszült. Talán meg kéne masszíroznod őt – mosolygott kedvesen és cseppnyi keserűség vagy féltékenység sem látszott rajta.

Ha ez a lány tényleg szerelmes lenne, nem dobna az anyja karjaiba. Vagy igen? Persze honnan tudhatnám én? Ugyan ki ismerheti ki a nőket?  Talán ők maguk sem önmagukat, de ez a gesztus nemcsak egy önzetlen gesztus és jó ötlet volt, hanem kellemes elfoglaltságot is jelentett számomra. Nóri sem ellenkezett, csak megjegyezte.

– Éhes vagyok nagyon, de ilyen illatok mellett hajlandó vagyok nem kienni a hűtőt. Imádlak.

Azzal kézen fogott és a nappaliban behajtotta rajtam a neki járó masszázst és csókokat. Egyikkel sem fukarkodtam, bár tudtam, hogy Sziszi a konyhai teendői között szakít majd némi kukkolásra is időt. Talán kissé rá is játszottam erre, mert Nóri lazító masszázsát követően sem hagytam abba a kényeztetését és úgy helyezkedtem, hogy a konyhaajtóból rá lehessen látni a ténykedésemre. Mindig is nagyon ízlett feleségemnek az íze, de most azért se hagytam ki, hogy lássam lánya reakcióját.

Mielőtt elkezdtem nyalakodni, Nóri kicsit ellenkezett, bár tudtam, hogy engedni fog nekem.
– Drágám… Még meg se fürödtem… Biztos büdös vagyok…
– Szerelmem neked mindig őrjítő az illatod! – feleltem erre és a csiklóját vettem kezelésbe. Ettől elakadt a szava és elmúlott az a csöppnyi ellenkezése.
Féloldalvást helyeztem Nórit, így én is ráláttam a kis kukkolónkra, aki hamarosan megérkezett és tágra nyílt szemekkel nézte, amint anyja puncija megremeg a nyelvem alatt. Ha nem pillantok oda és szememmel nem jelzek neki, talán a makaróni látta volna kárát, mert vagy fél percig belefeledkezett a látványunkba. Tekintetében inkább volt érdeklődés és szenvedélyes vágy, mint féltékenység. Erről majd még szót kell ejtenem vele. De majd később – döntöttem el.

Az ebéd finom lett és Nóri kifinomult ízlelőbimbóit is kielégítette.

Ezután közösen pakoltunk be mindent a helyére. Én az edényeket a mosogatóba, Nóri letakarította az asztalt, Sziszi a fűszertartókra ügyelt… Később pihenni vonultunk mindhárman a nappaliba. Bekapcsoltam a tv–t, de azt se tudtam milyen csatornán van. Halkra vettem és a távirányítót Sziszire bíztam.

– Szeretnék valami komoly dolgot kérdezni tőletek – kezdtem mondókámat.

Mindkét nő egyből hegyezte a fülét.

– Tudjátok a mai nap számomra sok boldogságot jelentett. Annyira szeretlek titeket, hogy úgy gondoltam, jutna ebből egy negyedik családtagnak is. Talán ötödiknek is – céloztam ezzel arra, hogy azt se bánnám, ha ikeri születnének Nórinak.
– Mire gondolsz pontosan apu?
– Drágám – fordultam Nórihoz – Múltkor azt mondtad szeretnél tőlem egy gyereket. Arra gondoltam, hogy egyikünk se lesz fiatalabb és azt se bánnám, ha ikreket szülnél nekem. Persze csak, ha a jelenlevők közül senkinek nincs kifogása ellene.

Nóri azonnal a nyakamba ugrott. Még jó hogy feküdtem, különben letarolt volna, mint egy gombát a rexasztalon a telitalálat. Csókja után bizonytalanul pillantott lányára.

– Szerinted nem vagyok öreg én a szüléshez? Mit szólsz hozzá?
– Nem anyu. Fiatal vagy és tényleg csodálatos lenne egy kistestvérke. Bár nekem még korai lenne, de… Igen, egy kistesó nagyon jó ötlet.
– Köszönöm drágáim. Mindkettőtöknek. Nem is tudjátok mennyire boldoggá tettetek ezzel. De ugye nem hiszed, hogy ettől kevésbé foglak téged szeretni? – intézte kérdését továbbra is Sziszihez.
– Persze, hogy nem. Talán hasznos is lesz nekem, mert nem figyelsz majd rám annyira, ha a tesó leköti a figyelmed – kacsintott tréfálkozva anyjára.
– Arra ne számíts édesem – ölelte most őt át az anyja – Te mindig a figyelmem középpontjában állsz majd, bármi is történjék.
– Ez tuti… – örült meg ennek látszólag Sziszi.
– Tőled édesem, meg bocsánatot kell kérnem – fordult most hozzám kedvesem – Az igazság az, hogy már egy hónapja abbahagytam a fogamzásgátló szedését. Ma szerettelek volna rávenni este, hogy változtass az álláspontodon, de szerencsére megelőztél.
– Ez azt jelenti, hogy terhes vagy szívem? – értetlenkedtem, mert ez már tényleg sok lett volna nekem. Egy napra ennyi boldogság és meglepetés éppen elég. Sőt!
– Nyugi, akkor már szóltam volna. Tudni fogom, amikor teherbe ejtesz. A mi családunkban eddig minden nő megérezte azonnal. Nem tudom megmagyarázni… Egyszerűen csak tudjuk, ha betalál valaki és kész.  Sziszinél is tudtam mikor megtörtént – mosolygott lányára szeretettel, amit ő viszonzott.

 Még aznap nekiláttunk e project végrehajtásának. Titkon úgy intéztem mindig, hogy Nóri ne vegye észre, ám a hálószoba ajtónk sose csukódjon teljesen be. Ezzel kedveztem kis szerelmemnek, remélve, hogy majd így „kiszeret” belőlem. Utólag kiderült, hogy ettől csak jobban szeretett. Ő ugyanis úgy vette, hogy teljesen a bizalmamba avattam őt ezzel. Nézőpont kérdése persze, mert tényleg nem bárkinek való látványnak szántam attól a naptól sem a szeretkezésem. A tudat viszont, hogy most egyszerre két nőnek kell megfelelnem, nagyobb teljesítményre sarkallt.

Sziszi valahogy ettől kezdve mindig megérezte – vagy kileste – hogy anyja mikor alszik el és beosont hozzánk. Engem a tudat, hogy Sziszi végignézte a szeretkezésünket, nem hagyott volna még elaludni egy ideig úgysem. Ilyen alkalmakkor csendben kézen fogott és kivezetett a hálóból. Első alkalommal rákérdeztem:

– Mit mondtál volna anyádnak, ha felébred, miért kell veled mennem?
– Mindig ki tudok neki találni valamit. De nyugi, nem kell semmit tenned, ha nem akarod, vagy ha félsz. Már mondtam, hogy szeretlek téged, de anyut is annyira, hogy nem szeretnélek elválasztani egymástól titeket. Most csak azt akartam mondani, hogy nekem is nagy örömet szereztél azzal, ahogy anyuval bántál.

A konyhaasztalnál ülve beszéltük ezt meg és iszogattunk. Ő tejet, én egy sört.

– Köszönöm, de ezt elmondhattad volna holnap is.
– Igaz, csak…
– Titkon abban reménykedtél, hogy jut valami neked is.
– Nem. Én nem követelőzöm. Már így is többet kaptam, mint amennyit valaha is remélhettem. Megértem, ha nem akarsz most engem. Vagy talán sohasem…
– Butuskám. Te nem is tudod, hogy igazából te vagy nekem az ajándék. Persze, hogy szeretlek és akarlak én is. Csak nem gondoltam volna, hogy komoly lehet, amit mondasz. Bár egyre jobban hajlok arra, hogy higgyek neked. Csak nem értelek. Szerelmesen mindenki féltékeny! Rajtad viszont nem látszik. Kicsit sem.
– Gondolj csak bele! Igazi apámról azt sem tudom él-e, de ha úgy is lenne… Őt nem érdekeljük, engem akkor miért érdekelne!? Anyu az egyetlen, aki mindig itt volt nekem. Szeretett és én is szeretem őt. Az se mellékes, hogy nélküle nem ismertelek volna meg. Nem ismerhettem volna meg a szerelmet sem. Anyu hozott ide nekem téged. Ok, tudom, nem miattam tette, mégis… Szeretlek téged, de őt is. Neki a legjobbat kívánom hát. Nekem te vagy a legjobb, hát neki is ezt kívánom. Hidd csak el, hogy örülök, amikor látom, hogy ti boldogok vagytok. Ha kiszeretne belőled, akkor más nőre biztosan féltékeny lennék, de rá sosem! Ja, és én nem hazudtam neked. Nem volt könnyű bevallanom, de miért hazudtam volna? Ha el akartalak volna anyutól választani, más utat választok, hidd el, de nem! Semmi olyan meg se fordult a fejemben. Látom anyu mennyire szeret téged. Sokat jelentesz neki. És nekem is. Jó veletek lenni.

El se hittem hogy ekkora szerencsém legyen! Szeretem Nórit, amióta csak ismerem. Nemcsak gyönyörű. De okos és kedves is. Mindaz, ami nekem egy nőbe tetszik, ami kell, az megvan benne. Ragaszkodó, odaadó, családszerető, türelmes… Egy igazi angyal. Az alma nem esik messze a fától és ezt éppen Sziszi igazolta ezzel a vallomással. Kezdtem úgy érezni, hogy nincs különbség kettejük között. Azt kezdtem érezni, hogy mindkettőt szeretem. Jobban, mint ahogy illene. Egyáltalán lehet egy férfi egyszerre két nőbe szerelmes? Ok, kívánhatok én meg másokat is. A világon rengeteg gyönyörűség szaladgál. De a szerelem nem egyenlő a vággyal. Ahhoz több kell! Nekem legalábbis. Csakhogy ma reggel – vagy inkább dél óta – amikor Sziszivel beszélek, vagy teszek bármit, majdnem ugyanazt érzem, mintha az anyjával lennék. Mégis egy kicsit másképp. Szeretem mindkettőt és kész! Ezzel eloszlattam a bennem feltámadó kételyeket és gondolatokat. Na és sokkal boldogabbnak éreztem magam, mint az aki megnyeri a lottón a főnyereményt. Nekem kettő jutott és mindkettő megfizethetetlen kincs. Kicsit elérzékenyültem, de a vágy lassan feltámadt a szívemben.

– Ülj ide légy szíves.

Bekucorodott az ölembe, fejét a vállamra hajtotta.

– Én olyan boldog vagyok! – sóhajtotta.

Lágyan megpusziltam a haját, az arcát, aztán a nyakát… A vége persze az lett, hogy megkívántuk egymást.

– Menjünk a te szobádba kicsim. De nem hangoskodhatsz. Megígéred?

Boldogan és lelkesen bólogatott. Na és később is mindig boldog és lelkes és odaadó volt. Megígértettem vele, hogy csak gumival lehet. Ő már az első alkalommal megígérte, de furán nézett rám. Mint aki azt mondja: „ugyan, mire ez a nagy felhajtás? Már mindegy…” Bár ezt nem mondta ki, de a tekintetéből ezt olvashattam volna ki.
Ha figyelek. Elsiklottam felette. Hinni akartam, hogy nem ejtettem teherbe. Ritka, hogy mindjárt első alkalommal célba érünk, ugye?! Talán nem lehetetlen, de nagyon kicsi az esélye. Ebbe a reménybe kapaszkodtam hát.  Egy idő után rászoktattam az análra.

– Csak miattad – mondta első alkalommal, aztán már ő maga kérte, hogy inkább úgy. Persze nem akartam én, hogy neki ne essen jól. Bár ő – akárcsak az anyja, Nóri – váltig állította, hogy neki(k) az a boldogság, ha látják, érzik, hogy nekem jól esett.

Már a második ilyen alkalommal eldöntöttem, teszek egy próbát. Nem hagyhatom második szerelmem punciját se üresen, még ha nem is akarok neki gyereket csinálni.

– Van vibrátorod, ugye kicsim?
– Öhm… Na, jó, tudom, hogy tudod. Elég hangos szoktam lenni, észre kellett venned, akkor is ha nem érdekeltelek.
– Igen, a kérdés költői volt – mosolyogtam rá – Vedd elő kérlek.

Picit félve nézett rám.

– Nyugodj meg. Nem lopom el tőled. Csak kölcsönbe kérem – nevettem, amikor nagy szemeket meresztett.
– Ej, mire gondolsz te csacsi lány!? A kölcsönt úgy értettem, hogy rajtad, vagy inkább benned fogjuk használni.
– De… Akkor nem akarsz…?
– Bízol bennem, ugye?
– Persze.
– Akkor most szépen bekötjük azt a szép szemed… Így ni! Ne sikíts! Beteszem, a vibrit, de csitt.

Bekötöttem a szemét, térdelő helyzetbe hoztam, előbb azonban szép érzékletes módon behelyeztem neki a puncijába a „műkedvesét”. Persze előbb némi síkosítást idéztem elő nála nyelvemmel, de nem hagytam elélvezni. Mikor így előkészítettem, kicsit megrezegtettem belülről a vibrátorral, majd kivettem és farkam dugtam a helyére. Mennyei érzés volt máskor is, most is. De most nem én számítottam, hanem ő. Kellően benedvesítve a farkam és közben ujjammal előkészítettem a rózsalyukát, átpakoltam magam utóbbi, szintén jó érzéseket keltő helyre. Szokás szerint  Sziszi közben halkan nyögdécselt. Picit megpiszkáltam a csiklóját, de még mindig nem hagytam elélvezni. Bedugtam a vibrit újra a puncijába lassan, nehogy fájdalmat okozzak azzal, hogy ily módon mindkét nyílását telítettem, majd amikor úgy gondoltam elég lesz annyi, maximumra kapcsoltam a vibrátort és magamat is. Hátára hajoltam és egyik kezemmel a csiklóját ingereltem a másikkal elővigyázatosságból befogtam a száját. Csak ez utóbbi miatt nem ébresztette fel Nórit. Mert amint csiklójához értem és mindene kipárnázva, sikoltozott volna, ha nem vagyok előrelátó. Levegőhöz jutni hagytam és emiatt nyögéssé változott a sikoltásának hangja. Fél perc és megremegett a kezem alatt a lány!  Elég intenzív orgazmust élhetett át, amit nemcsak a punci–spriccből találhattam ki, hanem abból is, hogy még dugtam vagy öt percig – talán tovább is, hiszen Nórinál már én is kétszer elélveztem – és mikor befejeztem és kivettem belőle magam és a vibrátort is, még mindig remegett a teste és talán rövid időre be is ájult, mert elcsuklott a hangja. Mellette maradtam, ameddig fel nem éledt. Aztán megcsókoltuk egymást és átbeszéltük a dolgot.

Amikor ismét kettesben maradtunk Sziszivel – Nóri dolgozni ment, lánykának szünet, én meg amúgyis itthonról dolgozom állandóan – Sziszi eszembe juttatta ezt az esetet. Ami ugyan nem volt egyedi, mert már vagy háromszor tettem ezt vele, neki mégis az első volt az igazi meglepetés.

– Figyelj apu! Anyuval csináltad már ezt?
– Mire gondolsz szívecském?
– Hát tudod… Te, én meg a vibrim…
– Nem, ő jobb szereti mindig magában érezni a szerelmem zálogát. Azt mondja simogatja a magom akkor is, amikor pedig gumiban csinálom. Nem értem egészen, de ha neki ez kell…
– Muszáj megmutatnod neki is ezt. Ez akkora élmény, hogy csak na!
– De semmi szükség rá tényleg. Elvagyunk mi egymással vibrátor nélkül is, hidd el.

– Nem azt mondtam, hogy nem hiszem, csak… Kérlek! Beszéld rá őt is. Vagy ne! Csak tedd meg vele is úgy, mint velem, jó? Kérlek!!!
– Nem tudom miért kéne…
– Nem azért, mert én kérlek. Miatta tedd meg! Azt mondtad szereted. Biztos vagyok benne, hogy ha nekem nagyon jó lett, akkor neki is.
– Te kis boszorkány! Tudod ám csűrni–csavarni a dolgokat! – nevettem ezen az akaratoskodásán – De rendben, alkalomadtán megteszem. Gondoltam rá eddig is, csak… De te miért kéred?
– Már mondtam! Szeretném, ha ő is érezhetné azt, amit én.

Ebben maradtunk és még aznap kipróbáltam Nórival is. Majdnem ugyanazt a hatást értem el nála is. Nem volt spriccelős, ájulós, de hosszantartó orgazmus az igen. Sokkal hosszabb ideig tartott és a testén is látszott, hogy neki is nagyobb élmény volt, mint egy szimpla dugás. Nóri is elmondta azonnal, hogy mennyire nagy volt, és miután megköszönte csókkal és lezuhanyozott, visszatérve még egy csókot adott és szinte azonnal bealudt.

Nyomban ott termett a kis boszorka az ajtónkban. Intett, kimentem vele a konyhába.

– Na ugye?! Te is észrevetted mennyire élvezte? – kezdte.
– Hát ami azt illeti, szerintem ő másképp is élvezte volna ennyire.
– Nem–nem! Biztos vagyok benne, hogy igazam van. Láttam, de akkor is ezt mondanám, ha nem látom.
– Jól van drágám, nem vitatkozom. Tudom, hogy mindkettőtöknek imádok örömet szerezni. Nekem az a boldogság, ha nektek jó valami. Nemcsak így, hanem bárhogy. De hogy kötelességekről is beszéljünk. Mi újság a suliban?
– Ó, semmi. Minden ok ott is – mosolygott.
– Azt viszont észrevettem, hogy nem fogadsz mostanában annyi barátot? Megharagudtatok egymásra talán?
– Ugyan! Nem, szó sincs ilyesmiről. Én szoktam menni hozzájuk, tudod?!
– De miért nem jó úgy ahogy eddig?
– Hülye vagy? Jajj, bocs, de… Nem kockáztathatom, hogy bármelyik észre vegyen valamit. Nagyon gáz lenne, ha kitudódna… Rita és Csilla ugyan nem pletykafészkek, de ha tudnák és véletlen elszólják magukat valaki előtt… Érted, ugye?!
– Igen, értelek. De ettől még eljöhetnek. Azt eddig is láthatták, hogy boldogok vagyunk és szeretlek…
– Ok, ez igaz és nem is baj ez. Csak ha egyszer is látnák, ahogy néha egymásra nézünk… Tudod, a női megérzések enélkül is jól működnek náluk.
– Na, ez már érthetőbb így. De attól nem félsz, hogy anyukád is rájön ilyen módon?
– Nem. Szerintem már tudja.
– Mondtál neki valamit? – ráncoltam a szemöldököm rosszallóan.
– Nem tenném. Akkor se, ha nem ígérem meg neked. Ettől még tudja. Látom rajta. Tudod, hogy nála is működnek a női megérzések. Biztosan észrevetted, hogy ő is nőből van – nevette el magát Sziszi.
– De ha tudná… Szerintem már beszélt volna velem erről.
– Szerintem meg nem tenné.
– Nem?
– Nem. Én se mondok neki semmit és nem is kérdezem. Arról se szólt, hogy észrevette, amint egyszer meglestelek nemrég titeket.
– Ennyire óvatlan voltál? Hogy tehetted? Megbeszéltük…
– Bocsi, nem akartam, csak nem számítottam rá, hogy hirtelen fordítod az ajtó felé és… De semmi baj. Nem szólt, úgyhogy szerintem felejtsük is el. Jó?
– Bocsánat, ha aggódom amiatt, hogy…
– Ne aggódj már annyit, apu. Ha anyu haragudott volna, már megmossa a fejem és nem mosolygott volna rám közben.
– Micsoda????  – kiáltottam fel, mert ezt már tényleg nem tudtam elhinni.
– Háát… Amikor láttam, hogy rám néz azonnal visszahúzódtam, de ő csak mosolygott, ennyit még láttam. Na és másnap se szólt, meg azóta se. Felejtsd is el!

Amint kettesben maradhattam Nórival óvatosan rákérdeztem.
– Te tudtad, hogy a lányunk kukkol?
– Öhm… Hogy jutott eszedbe ilyen?
– Hát egyszer észrevettem – lódítottam. Azt mégse mondhattam, hogy Sziszi maga mondta el!
– Te is? – mosolygott rám Nóri.
– Csak ennyi? Nem zavar téged? Nem akarsz erről beszélni vele?
– Nem, nem akarok. Se vele, se veled nem fogok beszélni erről. Kérlek, hagyjuk ezt a témát, jó?
– De…
– Kérlek. Soha többet ne hozd ezt szóba. Ok? Szépen kérlek!
– Hát jó. A te lányod – hagytam rá. Ettől kissé elborult a képe, de csak ennyit jegyzett meg:
– Azt hittem te is szereted őt.

Nem hagyott se válaszolni, se kérdezni efelől, gyorsan kimenekült. Arra gondoltam, jobb nem bolygatni olyat, amit ők nem akarnak. A két legtöbbet jelentő nő az életemben úgy tűnt elfogadja egymást hallgatólagosan, ám megvitatni nem hajlandók ezt senkivel. Se egymással, se velem. Talán igazuk van. Mindenesetre elfogadtam.

Két hónappal később szinte egyszerre jött két hír. Mondanám, hogy mindkettő jó volt és örömmel töltött el mindannyiunkat. Ez utóbbi igaz volt, ám az örömbe üröm is vegyült. Azt már észrevettem, hogy hajnalonta anya és lánya szinte egymásnak adja a kilincset a mosdóba. Eleinte megfázásra gyanakodtam, de csak az első napon. A másodikon gyanús lett, a harmadik napon már ijesztő. Ők még mindig nem zavartatták magukat emiatt. Mintha észre se vennék ezt. Nem hagyott nyugodni a gondolat. Tényleg egyszerre estek teherbe és ráadásul a tüneteik nemcsak ugyanazok, hanem ugyanakkor is történnek szinte óramű pontosságra? Létezik ennyi véletlen egy családban? Rendben, anya és lánya, de akkor is! Nem bírtam tovább. Elhatároztam, hogy amint együtt a család kérdőre vonom őket. Egyesével is próbáltam, de kitértek. Mikor erősebben igyekeztem kérdőre vonni némelyiket, azonnal elvonult hányni.

Este együtt a család. Tv bekapcsolva távirányítót eldugtam. Ne zavarjon egyikünket sem. Na meg kinek is adhatnám, amikor félóránként, hol egyikük, hol a másikuk rohant ki fejvesztve?!

Egy rövid félórában elérkezettnek láttam az időt, de nejem megelőzött.
– Drágám, azt hiszem ideje tudnod róla. Terhesek vagyunk.
Nem nézett Sziszire és ő se az anyjára. Vicces akartam lenni.
– Ti előre megbeszéltétek ezt?

Ezt lehetett úgy is érteni, hogy összebeszéltek, hogy mindketten teherbe essenek, de úgy is ahogy én gondoltam, hogy maguk között megtárgyalták és csak engem hagytak ki belőle. Hát persze, hogy az első változatként értelmezte ezt mindkét nő! Na és mindketten felháborodtak rajta.

– Ez nem vicces apu.
– Tényleg nem az drágám. Természetesen nem akartunk egyszerre teherbe esni. Ha akarunk se biztos, hogy sikerült volna. Én már elmondhattam volna aznap. Emlékszel arra a napra, amikor pár hónapja te magad mondtad, hogy jó lenne egy baba? Én akkor tudtam, hogy este teherbe ejtettél. Na és te lányom? Te mikor? Biztosan tudod, érezted te is.

– Ti nem is beszéltetek erről egymás között? – csodálkoztam el.

Sziszin látszott, hogy töri a fejét, de a végén úgy döntött, hogy legjobb az őszinteség. Minden viselkedése, amit azóta láttam rajta értelmet nyert. Amikor ugyanis javasoltam neki, hogy ezentúl csak gumiba, anélkül meg maximum popsiba és ő úgy nézett rám… Akkor nem tudtam hova tenni a pillantását. Most leesett amikor halkan ezt mondta: – Én is aznap.

Igaz lehetett, amit Nóri mondott, hogy ők megérzik, tudják pontosan az idejét, amikor megtermékenyülnek. Sziszi is azonnal tudta. Egyik se szólt eddig senkinek. Nóri nem kérdezte a lányát, hogy ugyan kitől, meg hogyan… Semmi olyasmi, amit más családoknál ilyen esetben az anyák kérdeznek, vagy tesznek. Nyugodtan visszafordult Sziszi a tv felé, Nóri meg rohant hányni. Engem meg hagytak elképedve magamba roskadva ülni tovább. Ekkor már tudtam, hogy mindkettő tőlem van.

Ok, egy gyerekre számítottam Nóritól, de Sziszi?! Teljesen tönkretettem szegény lány életét. Kissé depressziós lettem. A lányok persze nem nagyon foglalkoztak vele. El volt mindenki a maga bajával.

Próbáltam másnap beszélni Sziszivel. Kértem vetesse el, mert még nem késő. Hogy fog így tovább tanulni? Egyáltalán, hogy fog leérettségizni? Na és utána? Egy gyereknek apa kell! Ok, én itt vagyok, de…
Roppant hülye helyzet! Legalább két gyerekem lesz és mindkét nőt szeretem. De Sziszit nem vehetem feleségül Nóri mellé! Ráadásul én se élek örökké, mi lesz akkor vele, ha nem tanul semmit se? Miből fog majd élni? Spórolunk ugyan, de most már legalább háromra kéne rajtunk kívül spórolni.

Mivel anya és lánya egyöntetűen szörnyű dolognak tartotta volna, hogy Sziszi megölje a saját gyerekét, nekem egy szavam se lehetett tovább az abortusz mellett. Természetesen nem erősködtem ez mellett, hiszen a lányt is szeretem. A közös gyermekünket is szeretni fogom, tudtam.
A legfontosabb kérdést ezentúl az jelentette, mi lesz majd a neve? Ha Sziszi azt fogja mondani, hogy nem tudja ki az apa, képzett nevet fognak választani. Eszembe se jutott, hogy Nóri és a lánya is már másnap megegyeztek természetesnek véve, hogy mindkét gyerek – vagy ahány lesz – az én nevem viselje. Nóri javasolta, Sziszi meg boldogan adott anyjának puszit érte. Nóri kicsivel később azt mondta nekem, azért tette, mert nem akarta szégyenben hagyni a lányát, és a gyereknek kell egy név és tudja, hogy én nem bánnám.

Sok évvel később derült csak ki, hogy ő már akkor tudott mindenről. Nem beszélt egyikünkkel sem, számára mégis egyértelmű volt a helyzet és teljesen elfogadta azt.

De addig még sok év volt  hátra.